Packers Hungary Club

Week 13 – Értékelő

Green Bay Packers at Detroit Lions
27 - 23

lead

Egészen elképesztő végjátékot hozott a Lions elleni visszavágó. Az időn túl eleresztett 61 yardos Hail Mary touchdown a liga történelmének második leghosszabb győzelmet érő és mérkőzést lezáró TD átadása volt. 1960-ban a Lions - Colts mérkőzésen Earl Morrall egy 65 yardos TD átadással találta meg Jim Gibbonst a mérkőzés végén, ezzel nyert a Detroit. 55 évvel később Fortuna elvette amit akkor adott a Lionsnak, de ne szaladjunk ennyire előre.

A mérkőzés amolyan Packersösen kezdődött, pár hete a Panthers 24 pontot rámolt fel a második negyedben, most “csak” 17 pontot sikerült benyelni az elsőben. Ami önmagában nem lenne eget verő baj, ha jöttek volna a pontok részünkről is. De nem, hogy pontok, first downok se nagyon jöttek. Egy félidő alatt elért 0 pont minden csak nem hatékony offense teljesítmény.

Statisztika

A. Rodgers: 24/36, 273 yard, 2 TD, INT
R. Rodgers: 8 rec, 146 yard, TD
J. Crockett: 5 car, 22 yard
J. Ryan: 10 tckl, 1 TFL
J. Peppers: 3 tckl, 1 sack, 1 TFL
H. Clinton-Dix: 7 tckl, 1 sack, 1 TFL

Mondhatjuk, hogy már megszokott módon nem sikerült semmi. A futójátékunk egyenlő volt a nullával, a passzjáték se működött, Rodgers és az elkapók is ott folytatták, ahol egy hete abbahagyták. Még egy interception is becsúszott, ami ráadásul nem is valami szerencsétlen felpattanó labda volt, hanem Rodgerstől nem megszokott módon egy tükör sima túl dobott passz. Pont annyival volt magasabb, hogy Jones még ugrásból se érje el, ellenben nyílegyenesen beleszállt Quin kezébe. Na boom, ha rendesen működne a támadó egység még akár bele is fért volna. De nem működött, így csak egy plusz lehetőséget jelentett a Lionsnak a pontszerzésre, amit egy play-ből meg is oldott.

lionspackers

Ahogy a mérkőzés alatt láthatta mindenki a feliratból, 56 mérkőzése nem volt olyan, hogy egy félidőt 0 ponttal zárjon a csapat. Most ez a széria megszakadt, mert az egyetlen lehetőségünket Crosby 41 yardról a bal kapufára tűzte. 17-0-ás félidőt követően, az a faramuci helyzet állt elő, hogy a Half Time show fellépőjének leleplezése lesz az egyetlen releváns hozadéka a virrasztásnak. Ezúton is üdv a Coldplay-nek.

A második félidő se kezdődött fényesebben, a Lions egy mezőnygóllal 20 pontosra hizlalta az előnyét, ezzel a totális kétségeesésbe sodorva a Packers szurkolókat. Megmondom őszintén én ennél a pontnál, már azt számolgattam félálomban, hogy az Atlantának kik ellen kell vereséget szenvednie, hogy a rájátszás még meglegyen nekünk, annyira kilátástalannak tűnt az egész.

Ekkor jött az egyetlen értelmezhető támadó drive-je a csapatnak. A frissen gyakorlócsapatból felhozott Crockett állt a backfielden, egy sikertelen passz és egy alapból halott futójátékot követően már is 3rd and 10 lett. És ismerve a Packers third down conversion mutatóját, ami a béka segge alatt van mérföldekkel ez a drive se kecsegtetett sok jóval. Aztán jött Richard Rodgers és megoldotta a feladatot. Egyre jobban kirajzolódni látszik, hogy ami tavaly Cobb volt a csapat számára, jelesül kulcshelyzetekben is nyugodtan célba lehet venni, az idén a fiatal tight end.

lionspackers2

A drive vége tökéletes leképezése volt a csapat hetek óta bemutatott játékának. Ott a lehetőség, majd mielőtt akármi is történhetne véget ér a támadás. Starks kezéből az end zone előtt verték ki a labdát és csak hatalmas szerencsének volt köszönhető, hogy az amúgy teljesen hektikusan pattogó tojáslabda, ezúttal szép lassan becsorogjon a célterületre, ahol a szemfüles Cobb hasalt rá, touchdown.

Ezután az amúgy három negyeden át jól teljesítő védők ragadták magukhoz a kezdeményezést és Julius Peppers kierőszakolt fumble-jával egy play után visszaadták a labdát a támadóknak. Itt megint hamar elértük a harmadik downt és mikor Rodgers Adams felé dobta a labdát (akit két védő is őrzött) szentül hittem, hogy ezt a büdös életbe nem fogja elkapni. Tévedtem, mert megannyi drop és hiszti után, megcsinálta az elkapást és idei első TD-jét szerezte meg Adams.

Pillanatok alatt 14-20 lett az eredményjelzőn, ami már adhatott okot a bizakodásra. A Lions újabb mezőnygólját követően Rodgers futott TD-jével vártuk az utolsó nagy rohamot, a három hetéttel ezelőttihez hasonló 2 pontos hátrányban. Az utolsó drive-jával a Lionsnak 23 másodpercig sikerült lepörgetni az órát, a saját 21-esünkről vezethettük az utolsó támadást. 3rd and 10-nél megkezdődött a lateral passz parádé, a labda 2 passzt követően visszakerült Rodgershez.

Lehet azon vitatkozni, és vélhetően még nagyon sokáig fognak is, hogy jogos volt a face mask miatt bedobott sárgazászló avagy sem. Abban a szituációban teljesen bedobható volt a sárga és ebben szinte mindenki egyetért a külföldi szakértők között. Kivéve persze a Lions drukkereket, mindenesetre kár ezen pörögni. Az viszont biztos, hogy teljesen értelmetlen volt Rodgers ekkora letarolása, mert ő volt az utolsó emberünk a pályán, előre nem passzolhatott, így csak a futás maradt. Bőven elég lett volna bőven seggre ültetni és akkor nincs ez a hiszti.

Az utolsó utáni esélyt is megkapta a csapat és ezúttal összejött! A Lions teljesen impotensen védekezett, Rodgers pedig kegyetlenül megbüntette őket, a benézett felállásért. Kiforgott a zsebből, időt adva az elkapónak, hogy felérjenek a célterületre és eleresztette a bombát. Richard Rodgers pedig nem hazudtolta meg önmagát és ha egyszer megfogta a passzt nem is eresztette el. Mondjuk nem sok kellett hozzá, hogy a mögötte kapálózó Adams kiverje a kezéből, de hálaistennek erre nem került sor.

Richard Rodgers ezzel az elkapással 146 yardon zárta a mérkőzést, ami messze egyéni karriercsúcs számára, és egyben az első 100+ yardos mérkőzése. Érdekesség, hogy az elmúlt 10 évben mindössze ez volt a negyedik olyan passz a ligában, ami legalább 60 yardot repült a levegőben. A négyből kettő Aaron Rodgers nevéhez fűződik.

Így lesz a letargiából felhőtlen öröm, ennyin múlik valaki hőssé válása vagy bukása (üdv Bostick). De mint említettem, a győzelem és a hihetetlen végjáték ellenére a támadók nagyon nem lehetnek magukra büszkék, újfent szinte végig betlizték az egész mérkőzést.

Ellenben a védelem kitett magáért megint. Főleg a futás elleni védekezést illeti hatalmas dicséret, mert a tavalyi borzalom után idén érezhetően sokat javult ebben a védelem. Az elmúlt 5 mérkőzésen nem engedtek egy running backet sem 70 yard fölé, pedig Adrian Peterson is az ellenfelek között volt. A tervezett futójátékok 15,9%-át megfogják nulla vagy negatív yardon, ami NFL szinten a negyedik legjobb mutató.

Mike Danielst nem győzzük eleget dicsérni, ezen a mérkőzésen is mindent megtett a fiatal defensive end. A Lions utolsó drive-jában két negatív yardos szerelést is bemutatott, amivel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Rodgersék még visszakapják a labdát. Ezzel 21 megállított futójáték van már a neve mögött, ami posztján az 5. legjobb mutató a ligában. Kétségtelen, hogy húzóembere a védőfalnak, az offseason legfontosabb dolga az ő megtartása lesz.

A másik játékos, akinek hatalmas szerepe van a futás elleni védekezés feljavulásában kis meglepetésre Clinton-Dix. Tavaly ugye főleg Burnett fellépési javítottak valamit a gyászos mutatókon, idén ebből a másod éves safety is rendesen kiveszi a részét. A PFF értékelése szerint a futások ellen Dix a legmagasabban értékelt safety, míg Burnett a harmadik. Ez azért nem hangzik rosszul.

Említésre érdemes még Jake Ryan is, aki egyre több játékidőt kap így a szezon vége felé. Azon felül, hogy 10 tackle-t is csinált, amivel a csapat legjobbja lett, a Peppers által kivert labdát is ő kaparta össze. Nem lesz rossz a srác, játszani kell folyamatosan, gyűjteni a tapasztalatot, fejlődni és akkor hosszútávú megoldás lehet a védelem közepén.

lionpackers4

Szót kell még ejteni a totál tartalékos támadófalról, a sérülések egyre jobban megtizedelik ezt az egységet, a mérkőzés végére az egy szem Sitton maradt a legény a gáton a kezdő ötösből. És hogy miért van ennek akkora jelentősége? Mert bár sokat szidtuk eddig őket, ezen a meccsen Sitton és Bakhtiari összesen 2-szer engedélyeztek nyomást, míg Taylor és Barclay 14-szer. Nagyon nem ugyanaz! Főleg annak tudatában, hogy mikor nem volt nyomás Rodgersen akkor 117,9-es passer ratinget ért el, mikor volt, akkor csupán 43,8-at.

Nem épp a legszebb játékot mutatta be a csapat, de valószínűleg mindenki agyába örökre beleégett az utolsó másodperc utáni játék, és örömmel fog visszaemlékezni erre a hihetetlen befejezésre. Ezt az élményt senki nem fogja elvenni egyetlen Packers szurkolótól sem!

Jó eső érzés volt látni, ahogy minden frusztráltás egyszerre kiszakadt a játékosokból. Akkora dajdajt lenyomtak a végén mintha minimum a Super Bowlt nyerték volna meg. Reméljük ez most már végképp átszakította a gátakat a fejekben és jövőhéten a támadók is a javulás útjára lépnek majd, mert győzelem ide vagy oda, a mutatott játék a rájátszásban édes kevés lesz.

De ezen ráérünk még agyalni, egyelőre mindenki élvezze a nem akármilyen győzelem édes ízét. Go Pack Go!

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful