Packers Hungary Club

A Lambeau Field farmere

PACKERS22, SPT, PORTER, 1
Az alábbiakban a Green Bay Packers egyik legfontosabb, mégis talán az egyik legláthatatlanabb, legismeretlenebb dolgozója mutatkozik be nektek. Át is adom a szót neki, innentől Allen Johnson írását olvashatjátok:
Amikor az emberek azt kérdezik tőlem, mit dolgozok, néha azt mondom nekik, hogy farmer vagyok. Ez nem teljesen igaz, de azért nem is áll túlságosan távol az igazságtól. A földműves szó nem jelenik meg ugyan sehol a névjegykártyámon, de a sok más amerikai farmerhez hasonlóan egy növényt termesztek. Egész évben ez jár a fejemben. Ápolom és elszöszmötölök vele. Az ébren töltött óráim során (és néha álmomban is) egyetlen dologra összpontosítok: hogy ez a bizonyos növény a lehető legjobb legyen. Nem szójababról van ám szó, nem is kukoricáról vagy árpáról. Az én termőföldem a Lambeau Field gyepszőnyege.

Én vagyok a Green Bay Packers pályamenedzsere.

“Várjunk csak, szóval akkor mit is csinálsz igazából?” – Ezt a kérdést is gyakran megkapom.

Egyszerűen fogalmazva, én vagyok a fű gondnoka. Ez a 19. szezonom a Green Bay Packers kötelékében. Az én feladatom biztosítani, hogy a pálya a lehető legbiztonságosabb és legerősebb legyen, minden egyes mérkőzésre. Sosem szereztem TD-t, de még labdát sem kaptam soha egyetlen NFL meccs alatt sem, ez tény. De attól még büszke vagyok rá, hogy egy kis csavar lehetek a Packers gépezetében, ami felkészíti őket a meccsnapokra. Ez azt jelenti, hogy nem csak farmer vagyok, de részmunkaidős meteorológus is, ami egy közel lehetetlen feladat. De erről majd később.

A munkám során szokatlan módon mérem a sikerességemet. Ha jól végzem a dolgomat, akkor láthatatlan vagyok. Ha minden rendben zajlik, akkor a szurkoló a focimeccsel van elfoglalva, nem a felülettel, amin játsszák. A pályának magáért kell beszélnie, a legjobb, ha én maximum a meccs után jutok eszébe az embereknek. Hány munkahelyen definiálják így a sikert?

MPK_LambeauPaint_376e

Fiatal koromban én is fociztam, szeretem a játékot, de emiatt a munka miatt kicsit másképp kell néznem a meccseket. Hozzá kellett szoknom, hogy földhözragadt módon figyeljem a dolgokat – szó szerint. Amíg az emberek többsége a keresztbe futó elkapót figyeli, amint a pálya közepén behúzza a passzt, én a lábait nézem a gyors irányváltások közepette. Milyen a kitámasztása? Vagy például a linebacker cipője. Nem csúszik jobban a kelleténél? Néha az időjárás változik meg hirtelen, máskor pedig az esti harmat változtathatja csúszóssá a füvet.

Mi tesz egy pályát megfelelővé a focihoz? Minden a tapadáson múlik. Ez egy szubjektív tényező, de bármelyik játékos meg tudja mondani, ha egy pályán túl kevés, vagy túl sok van “belőle”. Ez a felület tapadása. És ez tölti ki a munkám legnagyobb részét. Ha számításba veszed az Anyatermészet szeszélyeit – augusztusi páratartalom, szeptemberi harmat, novemberi fagy, decemberi hó és a januári sarkköri hideg levegő -, láthatod, hogy a pálya megfelelő mértékű tapadásának elérése állandó munkát igényel.

A focipályák karbantartásának nagy paradoxona viszont valami sokkal alapvetőbb dolog: a fű nem azért nő, hogy átgázoljanak rajta. A stoplis cipő és a gyep egymás ellenségei. Az egyik tönkreteszi a másikat. Képzeld el, hogy szójababot vetsz, aztán pedig a következő 6-7 hónapban mindennap letaposod egy stoplissal. Ez tönkretenné a terményt. A focipályának viszont mégis mindig készen kell állnia a következő mérkőzésre. “A shownak mennie kell…” Ez a dolog szépsége.

A nyitott stadionok másik szépsége véleményem szerint, hogy a kinézet csak másodlagos szempont, a lényeg a pálya minősége. Nagy különbség van a megjelenés és a játszhatóság között. Vannak hetek, különösen a tél beköszöntével, amikor a Lambeau talajára nézve láthatóvá válik, hogy a nagyobb igénybevételnek kitett pályarészeken elvékonyodik a gyep. Persze mindenki azt szeretné, hogy a pálya szép legyen, de a szép zöld gyep nem mindig jelent tökéletes játékfelületet. A túl sok fűtől túl sűrű, túl vastag lehet a felület. A stoplik nem lesznek olyan hatékonyak, ami sérüléseket okozhat. A túl kevés fű viszont kevésbé biztonságos, mivel keményebb felületet eredményez, ami nem nyeli el úgy az ütéseket, amikor egy játékost földre visznek.

-allenjohnsonpackers.jpg20140313

Sok érdekes fejlesztés történt az utóbbi években a pályatechnológiában, de nem akarlak untatni titeket a túl sok részlettel. Például mesélhetnék nektek a profi fűtőrendszerekről, amik megóvják a pályát a fagyoktól. Elmagyarázhatnám, hogy azért nincsenek már “sárdagonyás” meccsek, mert az agyag alapozást leváltotta a homok. Elmondhatnám azt is, hogy emiatt gyorsabban megszárad a pálya, így kevésbé lesz csúszós. Vagy akár részletezhetném a homok nagy hátrányát is, hogy az agyaghoz képest kevesebb tápanyagot köt meg, így gyakrabban kell műtrágyázni, kisebb adagokban.

A fű egy igen sok kihívást jelentő növény. Hogy csak egy dolgot említsek, hihetetlenül időigényes az ápolása. Minden évben eltávolítjuk a füvet, gyakorlatilag feltépjük a Lambeau teljes pályafelületét, aztán pedig újraültetjük. Évente újat növesztünk, így a fű számára minden év rookie év.

A fűről gondoskodni kell. Gyakran hasonlítom egy szülő-gyerek viszonyhoz. Egész éves munka. A Lambeau Fielden sosem telik úgy el nap, hogy valaki ne nézne rá a pályára. A nyári hőségben naponta többször is ellenőrizzük. Amikor a tél véget ér, és beköszönt a tavasz, azt szoktam mondtani az embereknek: ha azt látják, hogy a földművesek már a földjeiken dolgoznak, akkor az azt jelenti, hogy a mi csapatunk is már a pályán dolgozik. Valószínűleg még meg is előzzük a farmereket pár héttel, hiszen a talajba épített fűtőrendszerünknek köszönhetően hamarabb kezdhetjük meg a munkálatokat.

AP_09122707848-1440x688

A fű az időjárási viszonyokra is nagyon érzékeny, de ezt bárki tudja, akinek van gyepe a Középnyugaton. A wisconsini időjárás olyan változékony, hogy van is egy mondásunk: “Ha nem tetszik az időjárás itt, csak várj egy kicsit.” Nyáron vannak olyan napok, amikor 25-30 °C közötti a hőmérséklet, viszont nagyon magas a páratartalom. Vagy például egy 35 °C körüli augusztusi nap, szinte nulla páratartalommal és erős széllel. Eshet az eső, lehet fagy, lehet szél… és akkor még nem beszéltünk a hírhedt, néha végtelennek tűnő telekről. Megpróbálhatod megjósolni az időjárást, de néha a meteorológus is teljesen mellényúl. Rémlik valami a 2007-es rájátszásbeli “Snow Bowl” mérkőzésről a Seattle ellen?

Valószínűleg nem fogtok rajta meglepődni, hogy amit az emberek a leggyakrabban kérdeznek a munkámról, annak nem sok köze van a fűhoz, a tapadáshoz vagy az időjáráshoz. Amikor a szurkolók megtudják, hogy mit csinálok, egyből azt akarják tudni, hogy mennyire ismerem a játékosokat. Az igazság az, hogy így 19 év után a munkatársaimnak tartom őket (némileg sportosabb munkatársaknak). Ugyanazon a helyen dolgozunk, és az én szerepem, hogy támogassam a győzelembe fektetett erőfeszítéseiket. Ők, és persze a rengeteg focirajongó világszerte az okai, hogy ilyen csodálatos munka az enyém.

Legközelebb, amikor várod a nagy meccset és rossz időjárást jósolnak, gondolj arra, hogy egy másik csapat is csatába indul: a pályakarbantartó alakulat. Megküzdünk az elemekkel, megóvjuk a pályát az ónos esőtől vagy a hótól, és elviseljük a csípős fagyokat, miközben felkészítjük a játékteret a kezdőrúgásra. Néha az éjszakát is átdolgozzuk, míg mások békésen alszanak. Bármit és bármikor megteszünk, amit és amikor csak szükséges, hogy a pálya a megfelelő állapotban legyen. És amint a sípszó elhangzik, a munkánk véget ér. Egészen a meccs végét jelentő sípszóig. Jó szórakozást a showhoz!

A Green Bay Packersnél betöltött szerepe mellett Johnson az elnöke a Sports Turf Managers Associatonnek, egy világszerte 2600 tagot számláló professzionális szervezetnek, ami a sportpályák karbantartásával foglalkozó férfiakat és nőket fogja össze. A végére pedig álljon itt egy videó, ami bemutatja hősünk mindennapos munkáját:

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful