Alapszakasz értékelő – A számok nyelvén

Lezárult a 17 hetes alapszakasz, mielőtt neki vágnánk a rájátszásnak és azon belül is a Redskins elleni, wild card körös találkozónak, ideje számot vetni a mögöttünk álló szezonról. Igazi hullámvasút volt ez a szezon, sokat sejtető 6-0-ás kezdés után hol fent, hol lent volt a csapat. Többnyire azonban a mélyrepülés és a totálisan fogalmatlan támadójáték jellemezte a mérkőzéseinket.

A vergődés talán legfájóbb pontja az volt, hogy mindhárom hazai csoportmérkőzésünket elvesztettük a Lambeau Fielden, amire emberemlékezet óta nem volt példa. A Fagyott Tundra közönsége nem is volt épp túl hálás, A Lions elleni vereséggel végződő mérkőzés félidejében konkrétan hangos boozással fejezték ki nem tetszésüket. Hozzá teszem teljesen jogosan, ekkor 3-3-as döntetlen szerepelt az eredményjelzőn, és még élénken élt a Carolina és a Denver elleni fájó vereség emléke.

Talán nem is a vereségek ténye volt az, ami minden Packers szurkolót kiakasztott, hanem annak a mikéntje. A tudat, hogy egy regnáló MVP-vel a fedélzeten a támadójátékunk évtizedes mélypontra esett. A legnagyobb gond az volt, hogy egyszerűen senkinek fogalma se volt róla, hogy mi az összeomlás oka. McCarthy hétről hétre ugyanazokat az üres, közhelyes, semmitmondó frázisokat ismételgette és látszólag neki se volt elképzelése a probléma megoldására. Rengeteg teória és elméletet született, hogy mi lehet a probléma forrása, volt aki az OL-ben, volt aki az elkapókban, volt aki magában Rodgersben, volt aki a playhívásokban látta a hiba okát. Mindegyikben van egy kicsi igazság, de önmagában egyik sem felelős a kialakult helyzetért.

(Apropó playhívások, ezzel kapcsolatban mindenkit egy kis önmérsékletre és józanságra szólítanék fel. Mert Clementset szidni, meg a pokolba kívánni könnyű volt, ráhúzni a vizes lepedőt, utána meg bőszen bezzegezni miután McCarthy visszavette a playhívást és nyert a csapat. És utána? Megoldódott a dolog? Mielőtt valakit a lámpavasra küldenétek kicsit gondoljátok végig a dolgot, mert ez a folyamat nagyon sok hasonló esetben pontosan ugyanígy zajlik le részetekről.)

E rövidke felvezető után térjünk rá azokra a bizonyos számokra, és nézzük meg hogyan teljesített a csapat 2015-ben. Mindenhol viszonyítási alapnak feltüntetem a tavalyi mutatókat is. A 2013-as nem releváns, mert Rodgers a fél szezont a padon töltötte, a 2012-es szezon meg már régen volt, rengeteget változott azóta a csapat.

Defense

Kezdjük a sort a védelemmel. Jelentős változások nem történtek az egységben, a draft első két körében a secondaryt erősítette meg Ted Thompson, miután Davon House és Tramon Williams is távozott. Első körben Damarious Randall, másodikban Quinten Rollins érkezett. A fal közepére visszakerült a 2014-es szezont teljes egészében kihagyó BJ Raji, Matthews a tavalyi bye-week óta a linebacker sor közepén vitézkedik főleg.

A védelemre idén nem sok panaszunk lehet, az offense sorozatos betlije során is szinte minden mérkőzést nyitottá tettek az utolsó pillanatokig, nem egyszer bravúros megmozdulásokat bemutatva.

Mint látható, engedett yardokban szinte lemásolta a tavalyi szezont a védelem, viszont a harmadik kísérletek levédekezésében javultak Matthewsék, akárcsak az engedett pontokban is.

Futás elleni védekezés

Ezek az adatok némileg csalókák, mert ha szigorúan a számokat nézzük, akkor előrelépésről nem igazán beszélhetünk, ezért nézzük kicsit a mélyére a dolognak. Mint emlékeztek rá, tavaly a bye-weeket megelőző szakaszban a csapat tök utolsó volt a futások levédekezésében. Boldog, boldogtalan 100 yardot simán megtett a földön ellenünk, majd a pihenő hetet követően Matthews bemozgatásával és Burnett fellépésével jelentősen javultak ezek a számok, így sikerült kicsit kikozmetikázni a szezon végére a számokat.

Ehhez képest idén konzisztensen magas szinten teljesített az egység a futások ellen, és mind ezt úgy, hogy több nagy játékot nyeltünk be. Ezek valószínűleg egyéni hibákból erednek, elrontott szerelés, benézett read option. A matek egyszerű, ha több nagyobb játékot engedtünk, de a mérkőzésenkénti engedett yard nem emelkedett, akkor ezeken a hibákon kívül a csapat jobban teljesített az esetek nagy részében, mint tavaly.

A futás elleni védekezés lelke kétségtelenül Mike Daniels, aki egész szezonban kiemelkedően jól játszott. Nem is volt hálátlan a front office, nem sokkal az alapszakasz vége előtt megkapta az új szerződését.

Passz elleni védekezés

Ebből az aspektusból vizsgálva a statisztikákat a legszembetűnőbb a hattal kevesebb engedett passzolt TD, ami barátok között is minimum 36 pont (extra pontokkal együtt 42). A két újonc cornerback közül értelemszerűen Randall kapott nagyon szerepet, összesen 771 snapet töltött a pályán. Ez főleg Sam Shields sorozatos sérüléseinek és annak köszönhető, hogy Rollins az egyetemen összesen egy évet foglalkozott a sporttal. Hiába kiemelkedő atléta és remek playmaker képességekkel megáldott sportoló, neki kell még idő, amíg technikai szinten odáig fejlődik, hogy igazi shutdown corner lehessen. Damarious Randall 14 levédekezett passzt tud felmutatni, ami a legtöbb a csapatban, egész biztató egy első éves játékostól.

Pass rush és turnover

A csapat legeredményesebb passzsiettetője Julius Peppers volt, 10,5 egységet gyűjtött össze, karrierje során kilencedik alkalommal szerzett kétszámjegyű sacket. Három mérkőzésen is elért a csapat legalább 6 sacket, ez pedig franchise rekord beállítást jelentett. Eddig három évben sikerült ezt a bravúrt bemutatni: 1966-ban, 1978-ban és 1991-ben.

Egy enyhe visszaesést tapasztalhatunk a szerzett labdák tekintetében, kevesebb lehetőséget sikerült idén kihasználni mint tavaly. Ehhez hozzájön, hogy a tavalyihoz képest 13-ról (5 INT, 8 FUM) 17-re (8 INT, 9 FUM) emelkedett a labdaeladásunk száma, így a turnover mutatónk is csak a középmezőnybe elég a +5-ös értékével (tavaly +14, liga első).

Offense

A támadók szezonját a sérülések befolyásolták a legjobban. Nem elég, hogy Jordy Nelson a teljes szezont kihagyni kényszerült ACL szakadás miatt, a támadófalat is nem várt mértékben sújtották a sérülések. Gyakorlatilag nem volt olyan hét, hogy valamelyik kezdő falember ne kínlódott volna kisebb, nagyobb sérüléssel, ez pedig az egész egységre rányomta a bélyegét. Tavaly a teljes kezdőből csupán Bryan Bulagának kellett egy mérkőzést kihagynia, idén összesen 10 mérkőzést hagytak ki teljes egészében az egység tagjai és további jó pár mérkőzést nem tudtak befejezni. Ez hatalmas különbség, ami a számokon is látszik:

Másfélszer annyi engedélyezett sack az rengeteg, a QB-hitekről nem is beszélve. Írtunk már erről bővebben (ide kattintva elérhető), ezért most ezt itt nem fejtegetném tovább.

Ha teljes képet nézzük, akkor sem lehetünk túl elégedettek, mérkőzésenként átlagosan egy kerek egész TD-vel szereztek kevesebb pontot a támadók, mint tavaly. De ami ennél is nagyobb baj, az a harmadik kísérletek sikeressége. Csupán négy csapat rendelkezik ennél is siralmasabb 3rd down sikerességi mutatóval: a Titans, a Rams, a 49ers és a Dolphins. A tavalyi harmadik helyünkhöz képest ez óriási zuhanás, és az offense egyik legnagyobb problémája. Úgy nem lehet életképes drive-okat felépíteni, ha a harmadik kísérelteknél rendre leblokkol a csapat. Ez az egyik legfontosabb dolog, amire McCarthynak megoldást kell találnia.

Passzjáték

A legnagyobb visszaesést a passzjátékok alatt a nagy játékok, avagy a deep threat hiánya okozza. Ezt teljesen egyértelműen Nelson kiesésének eredménye. Egyszerűen nincs olyan elkapó a keretben, aki releváns mélységi fenyegetést adna a passzjátékoknak. James Jones hiába volt a legeredményesebb elkapónk idén a maga 890 yardjával, volt nem egy mérkőzés, amikor teljesen leradírozták a pályáról. 50%-os elkapási mutatója pedig még annál az Adamsnél is rosszabb, aki nem egy látványos dropot bemutatott idén.

Randall Cobb a szezon elején megkapta a maga zsíros és teljesen megérdemelt szerződését, de Nelson kiesése az ő játékát is visszavetette. Mint a legveszélyesebb Packers elkapó, nem egyszer találta magát double vagy triple coverage-ban, ennek ellenére ő szerezte a legtöbb first downt elkapásokból, szám szerint 42-őt.

Richard Rodgers az egyik legbiztosabb kezű elkapója volt idén Rodgersnek, a felé küldött labdák 68%-át elkapta, ez jobb mint a Jones-Cobb-Adams trió mutatója, és bőven felfelé húzta ARod passzpontosságát. Fájó veszteség volt Ty Montgomery kiesése, aki a Chargers ellen sérült meg, majd hosszas huzavona után IR listára került. Addig 18 passzból 15-öt elkapott 136 yardért és 2 TD-ért.

Futójáték

Bár csak mérkőzésenként alig 4 yarddal kevesebbet tett meg a csapat földön, a futójáték egyértelműen visszaesett tavalyhoz képest. Az, hogy a számok alapján nincs jelentősebb visszaesés annak köszönhető, hogy Aaron Rodgers 344 yardot talpalt össze, ami alig marad el a karriercsúcsától (2010, 356 yard).

Eddie Lacy karrierje során először nem tudta átlépni az 1000 yardos határt, ami még nem is lenne akkora baj, mert Starks karrierje legjobbját zárta a maga 601 yardjával. A gond az, hogy a pontszerzések sem jöttek Lacytől. Első évében 66 pontot (11 rush TD), második évében 78 pontot (9 rush, 4 rec TD) szerzett, idén viszont csupán 30 pontig jutott (3 rush, 2 rec TD). Ez hatalmas visszaesés, amit én főleg motivációs problémákra vezetek vissza, nem tudok azonosulni “az úristen milyen kövér” véleménnyel. De mondjunk róla valami pozitívat is, karrierje során először csinált back-to-back 100 yardot (Vikings, Bears). Reméljük jövőre rendbe teszi a fejét és kettőzött bizonyítási vággyal veti magát a mérkőzésekbe, már most megjósolok neki egy 1500+ futott yardos szezont.

A passz- és a futójátékok visszaesése okozza a következő pontunkban található hatalmas zuhanást:

Ezek kérem szépen Aaron Rodgers statisztikái a play action játékokban. Play action játékok lényege, hogy az irányító úgy tesz, mintha átadná a labdát az érkező futójátékosnak, aki eljátssza, hogy nála van a bogyó és megindul vele. A valóságban viszont a QB megtartja a disznóbőrt és passzolni próbál. Tavaly a működő futójáték mellett ezt sokkal könnyebb volt eladni a védelmeknek, mint idén, mert Lacy valós veszélyt jelentett. Idén viszont Lacy visszaesésével ezek a játékok sikeressége is meredek zuhanásba kezdett.

Speciális egység

A legnagyobb változást ebben a tekintetben az extra pont szabályok megváltozása jelentette. Mason Crosbyt viszont idén sem lehetett kizökkenteni, az egész szezonban egyetlen extra pontot sem hagyott ki. Ez már csak azért is nagy szó, mert a teljes ligában csupán öt csapat van akik minden egypontost berúgtak (Patriots, Cowboys, Ravens, Falcons és a Packers). A mezőnygólokat is magabiztosan rugdosta, 28 kísérletből 24-et értékesített, mind a négy hibája 40 yardnál messzebbi kísérlet alatt született.

Tim Masthay bár a felkészülés alatt kapott maga mellé egy kihívót, viszonylag hamar eldőlt, hogy ebben az évben is a vörös izomhegy fogja a puntokat rúgni északon. A támadók visszaesése miatt rendesen megdolgozott a pénzéért ebben a szezonban, 81 alkalommal kellett belebikáznia a labdába, ez karriercsúcs. Összehasonlításképpen tavaly mindössze 49-szer kellett puntolnia és az eddigi legtöbbje 71 volt még 2010-ből.

41 alkalommal próbálták visszahordani a rúgásait, amiből összesen 174 yardot értek el. Ez 4,2 yardos átlagot jelent, ami a legjobb az egész ligában. Azért, hogy ez a szám ilyen alacsony maradjon, Masthay érdemei mellett ki kell emelni Jeff Janis munkásságát, aki elit gunneré fejlődött ebben a szezonban.

Összegzés

A támadók visszaesését leszámítva elégedettek lehetünk a csapattal, mondjuk ezt így leírni nagyon furcsa egy Aaron Rodgers által vezetett egységről. Jövőre Nelson visszatér és bár tény, hogy ilyen sérülés után általában egy gyengébb év következik a játékosok karrierjében, reméljük, hogy visszatérése jelentős boostot fog jelenteni.

Ezt mutatják tehát a számok a 2015-ös alapszakaszunkról. Az írás második részében az egyes játékosok egyéni teljesítményét vizsgáljuk majd meg, még egyszer utoljára megpróbáljuk feltérképezni milyen okok vezettek a támadók visszaeséséhez. Valamint egy teljes szezont átölelő snap count is várható a napokban.