Packers Hungary Club

Week 17 – Értékelő

Minnesota Vikings - Green Bay Packers
20 - 13

week17lead

Komolyan mondom hétről hétre egyre nehezebb ebbe belekezdeni. No nem azért, mert a vereségekről nehéz írni, hanem azért, mert a nulla előrelépésről, változásról nehéz. Az elmúlt 4-6 mérkőzés értékelőjéből random bevághatnék ide bekezdéseket és jó eséllyel tökéletesen passzolna ide is a tartalma.

Gyakorlatilag ott tartunk, hogy az alagút végén nem hogy fény villanna fel, hanem mindent elnyelő mély sötétség lakozik. Hetek óta azt látjuk, hogy a támadók totálisan fogalmatlanul, lélektelenül lötyögnek a pályán, aztán mikor szorul a hurok, akkor kicsit megemberelik magukat. De rendszerint már későn, és hiába feszül meg a védelmünk, azért rendszerint összekapar annyi előnyt az ellenfél, amit már nem tudnak Rodgersék ledolgozni. 

Statisztikák

A. Rodgers: 28/44, 291 yard, TD, INT
E. Lacy: 13 car, 34 yard
J. Jones: 4 rec, 102 yard
R. Rodgers: 7 rec, 59 yard, TD
C. Matthews: 3 tckl, sack, 2 TFL
J. Ryan: 8 tckl, TFL

Mondjuk ezt így leírni is röhejes, mert itt nem 30+ pontokról beszélünk, a Bears 17 pontot pakolt fel, a Lions 18-at és most a Vikings 20-at. Ezekkel a szerény számokkal nem tudta a versenyt felvenni az offense, azt le se merem írni, hogy hazai pályán volt mindhárom találkozó...

Rengeteg teória, összeesküvés elmélet, elemzés, vélemény született már az elmúlt hetekben ennek a visszaesésnek az okáról. A legnagyobb támadást rendszerint az OL kapja, de én még mindig azon az állásponton vagyok, hogy ez csak féligazság. A mostani mérkőzésen is rendesen megkavarta az egységet a vezetés. David Bakhtiari hiába öltözött be és ragasztották össze, a mérkőzés előtt kijött a pályára, tesztelgette a betoncipőbe öntött bokáját, de sajnos nem tudta vállalni a játékot. Mivel Don Barclay előző héten rendesen leszerepelt a vakoldalon, McCarthyék is belátták, hogy ha nem akarják Rodgerst látogatni a kórházban, más megoldást kell találni (halkan megjegyzem, hogy Barclay a szezon végén szabadügynök lesz, ez a fajta bizalomvesztés szinte előrevetíti, hogy nem lesz hosszabbítás).

Ahelyett, hogy Trettert küldtük volna be Bakhtiari helyére, vagy Bulagát mozgattuk volna át a baloldalra és az ő helyére ment volna Tretter, egy nagyon merészet húzott a vezetés. Josh Sitton, a kezdő bal guard került a vakoldali tackle posztra, az ő helyére pedig Lane Taylor lépett elő. Utólag már sajnos nem fogjuk megtudni melyik elképzelés lett volna a legjobb, de két dolgot nyugodtan megállapíthatunk erről a lépésről:

  1. Nincs olyan ember a keretben, aki Bakhtiari kiesését követően érdemben, vagy csak egy langyos közepes szinten el tudná látni a vakoldal védelmét. Sitton nem tackle, vele szemben ez nem lehet elvárás, nem ezért kapja a pénzét.
  2. Az, hogy egy stabilan jól teljesítő guardot állítunk oda, az a végső kétségbeesés jele, látszólag semmi elképzelése nincs az edzőknek, hogyan oldják meg Rodgers védelmét, ha valaki kiesik az egységből.

Eleinte úgy nézett ki Sitton megbirkózik a feladattal, az első másfél-két negyedben egészen ügyesen semlegesítette Griffent. De a Vikes rendre blitzre küldött valakit az ő oldalán, amivel nyomás alá tudták helyezni Rodgerst. Íme egy példa, aminek sack lett a vége:

sittonsack

sittonsack2

A négy DL játékoson felül safety blitz érkezett a vakoldalról, Harrison Smith személyében, gyakorlatilag érintés nélkül ért oda Rodgershez. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt nem Sitton hibázott, Starksnak kellett volna felvenni a blitzet, ehelyett középen segített be a falembereknek, akik alapból létszámfölényben voltak a négy DL játékossal szemben. Mint a képen látszik, ez harmadik kísérletnél történt, ezzel a támadást gyakorlatilag meg is ölték. Egy másik alkalommal Lacynek kellett volna a blitzelő játékost felvenni, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy teljesen esélytelen volt, az is sackkel végződött.

Egész évben ez volt a jellemző, ezzel a taktikával sikerül az ellenfeleinknek megfojtani a passzjátékokat. Mert hiába teljesítenek a falemberek egyenként elfogadható szinten, a passzblokkolásban segítő játékosok (TE, RB, FB) idénre teljesen elfelejtették a játék ezen aspektusát. A tight endjeink sose a zseniális blokkolási képességükről voltak híresek, de az elmúlt években legalább Starks, Kuhn és Lacy azért jól teljesített ilyen téren. Idén viszont mindhárman meg vannak zavarodva, még Kuhn is sokszor hibázik, akinek az egyik legnagyobb erőssége volt mind a futásblokkolás, mind a QB protect.

Sokat elárul a tény, hogy liga szinten az ötödik legtöbb nyomást Rodgersre helyezték idén (a passzjátékok 33%-ában), és hiába a zseniális szabaduló képessége, hosszútávon ez tarthatatlan. Ehhez hozzáadjuk a rengeteg dropot, homály passzt és már is nem kell csodálkozni azon, hogy nem működik a passzjáték. Íme egy remek példa tegnapról, arra, hogy nem csak az OL itt a baj, Rodgers sem úgy méri fel a helyzeteket, mint ahogy mondjuk tavaly:

w17_blame

Quarless teljesen egyedül, önmagában ácsorog nyolc yardra a TD-től, Rodgers mit választ? Bedobja a sarokba a tökéletes coverage-t kapó Jonesnak. És itt nem arról van szó, hogy nem látja az üres tight endet, hát gyakorlatilag vele szemben áll, arra amerre amúgy passzol! Amint látszik, itt 2nd & 2 szituációról van szó, ha nem is viszi be Quarless TD-re a first down garantált volt. Ehelyett rúgtunk egy mezőnygólt.

A playhívások sem segítik a támadókat, eddig ennek a legnagyobb bűnbakja Clements volt, a szezon közepén sokan szívesen látták volna inkább kulacsokat töltögetni, ezek a hangok még jobban felerősödtek, mikor McCarthy visszavette a play callingot és egyből győzött a csapat. De tisztán látszik, hogy teljesen mindegy ki hívja a playeket, szezon elején közel felére vágták a playbookot, úgy látszik a screen passzok a kidobott oldalakon voltak.

Azért mondjunk valami pozitívumot is, a Cardinals ellen bemutatott 5 fumble és egy interceptiont, sikerült egy fumble és egy interceptionre redukálni. Marha jó, nem?! Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy Richard Rodgers labdavesztésénél marha nagy szerencsénk volt a pályán hozott ítélettel, mert a visszajátszások alapján az simán fumble volt. Sajnos pont ráesett a védőre, ezért nem ért le a földre olyan szinten, hogy az halott játékot eredményezzen. Szerencsénkre a játékvezetők nem találtak olyan megdönthetetlen képi bizonyítékot, amivel a pályán hozott ítéletet megváltoztathassák.

Apropó fumble, milyen ironikus, hogy Rodgers elvesztett fumble-ja, mikor kiverték a kezéből a labdát, kísértetiesen hasonlított a két évvel ezelőtti Bears elleni derbire, ahol szintén a csoportelsőség volt tét. Akkor nekünk kedvezett a dolog, de amit Fortuna ott nekünk adott, azt most elvette. Akkor a teljes Bears védelem fagyott meg és hitte azt, hogy halott játék van, most mi álltunk meg, mint akik jól végezték dolguk. Egyedül Rodgersben volt lélekjelenlét, de hát azt Tom Bradytől megtanultuk, hogy a QB-k szerelni nem igazán tudnak, meg is lett a büntetés egy hatpontos visszahordást követően.

Maradjunk továbbra is a labdavesztéseknél, de ezúttal a másik oldalról. Mason Crosby azonfelül, hogy újfent mindent berúgott, amit elé tettek, az utolsó utáni esélyt is megadta a csapatnak a győzelemre. Patterson 70+ yardos visszahordásánál kiverte a kezéből a labdát, amivel nem csak a TD-t akadályozta meg, hanem a labdabirtoklást is visszaszerezte, miután Hyde sikeresen összekaparta a disznóbőrt.

Hyde nem csak ezzel a megmozdulással vétette észre magát, bemutatta a szezon talán legszebb interceptionjét is, amivel Odell Beckham-i magasságokba emelte magát (mondjuk az rejtély, hogy Bridgewater hogy gondolta azt, hogy bal kézzel majd belöbböli a tömegbe büntetlenül?!).

A támadóoldal ezúttal sem nagyon erőltette meg magát, hogy gyönyörködhessünk a játékukban, azért a védelem ismét nagyot brusztolt. Bár összességében sikerült a Vikingsnek 151 yardot futnia, de Petersont 100 yard alatt tartották a srácok, akárcsak az előző mérkőzésen. Matthews is végre azt csinálta amihez ért, a mérkőzés elején megmondta, hogy egy kicsit hatásosabban kell játszania, mert nem elégedett magával. Sikerült felpörögnie és eredményesen támadta Bridgewatert, 1 sacket és 4 siettetést tud felmutatni, de az összkép nem ennyire fényes. Egyrészt volt elhibázott szerelése is, másrészt egy tök felesleges 15 yardos büntetést is összeszedett.

Minden esélyünk megvolt arra, hogy behúzzuk ezt a találkozót, a Vikings nem törte magát össze, de arra nem lehet bazírozni, hogy majd minden mérkőzés végén Rodgers feldobja Hail Maryre és azzal mentjük a menthetetlent. Nem tudom mi annak az oka, hogy rendre csak a mérkőzés végén kezd el működni a szekér. Lehet az, hogy a védelmek addigra már elfáradnak, de az is lehet, hogy egyszerűen az edzői stáb annyira impotens idén, hogy 2-3 negyednek el kell telnie, mire kierőszakolnak magukból egy használható offense stratégiát. Ha ez utóbbi áll a háttérben, akkor nagyobb bajban vagyunk, mint azt bárki a legrosszabb álmában is gondolhatta volna. Idén rendesen megvariálták az értekezletek és a felkészülés menetét a mérkőzésekre, lehet ez a változtatás nem hozta meg a várt eredményeket. Ez esetben viszont ezt McCarthynak fel kell tudnia ismerni és ahogy a játékhívások kapcsán, itt is változtatásokat kell eszközölni! Mert tisztán látszik, hogy ez így, ebben a formában nem működik.

Akárhogy is van, az alapszakasznak ezzel vége! Őrült szezont tudhatunk magunk mögött, több, lábon kihordott szívrohammal és felhőtlen örömmel fűszerezve. Még egy mérkőzésen biztosan láthatjuk kedvenceinket idén, mielőtt megkezdődik a nagy böjt. Addig is mindenki bőszen gyakorolja az alábbi mozdulatot, ha nem akarja a hétfő reggelt a területi kardiológiai szakrendelésen kezdeni:

 

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful