Packers Hungary Club

Zöld arany feketén-fehéren #5 Szezonértékelő

Mikor a szezon elején elhatároztam, hogy írom ezeket a kis blog-bejegyzéseket, akkor a célom az volt, hogy főleg a számok világát szem előtt tartva próbáljam alapvetően pozitív hangulatban elemezni az aktuális trendeket a csapat körül. Az elmúlt hetekben nagyon nehéz volt bármi pozitívumot találni. A szezon elején álmomban nem gondoltam volna, hogy a 10. hétre vége lesz az idei bajnoki reményeknek.

 

A kő kemény tények a következők: 4-6-tal állunk az NFC North harmadik helyén és 6-4-es eredménnyel előz meg minket a Detroit és a Minnesota. Kettő, még egyszer ismétlem KETTŐ, olyan csapat van az egész NFC-ben, amelyiknek a miénknél rosszabb a mérlege: a Chicago és a San Fransisco a két szerencsés. Persze van több csapat is, amelyik pont úgy áll, mint mi, de ez akkor is mellbevágó. NFL szinten 3 tükörsima vereséget szenvedtünk zsinórban, úgy, hogy az elmúlt négy meccsen 154 pontot szereztek ellenünk az ellenfelek. A játék mindhárom fázisában komoly hiányosságok mutatkoznak az utóbbi mérkőzéseken, és akkor finoman fogalmaztam.

McCarthy edző ívós játéka: Igyál egy pohár scotch-ot, ha a sajtótájékoztatón azt hallod, hogy: “Gotta play better then that!”; “We need to get back to fundamentals!”; “We had to grind it out!”; “Next we’ll have a tough opponent!”; “We got get home and prepare better, be better!”; “Donnat ask me ’bout the offence!”

A lehetőségek, amik a csapat előtt állnak: Jelenleg elég nehezen elképzelhető, hogy 9 győzelemnél kevesebb elég legyen a rájátszáshoz. A Minnesota gyors kezdés után produkált kemény visszaesést, a Detroit mérkőzései pedig a legvégéig nyitottak, viszont mindkét csapatnak van már 6 győzelme. Játszanak még egymással is és velünk is. 2013-ban a Detroit és a Chicago is elég nagy leolvadást produkált a végére, így a Packers 8-7-1-gyel húzta be a csoportot egy emlékezetes idegenbeli utolsó meccsen. A Detroit naptára elég kemény, de a Chicago és a New Orleans elleni meccseken nagy meglepetés lenne, ha kikapnának. A Dallas és a NY Giants is nagy formában van most. Ha ellenünk és a Minnesota ellen kikapnak, akkor 8-8 lehet a vége nekik. Ha azt feltételezzük, hogy a Minnesota megveri a Detroitot, és a szinte kötelező Chicago és Jacksonville elleni meccseket is behúzza, akkor már van 9 győzelmük, ha a Dallas, az Indianapolis és mi bekavarunk, akkor 9-7 lesz a vége. Na, akkor mehet majd csak igazán a matek. A wild card helyek sorsa is érdekes lehet, bár ezekre most messze a Giants (7-3) és Redskins (6-3-1) a legesélyesebb. Viszont akárhogy is kalkulálunk 4-6-ról legalább egy 5-1-es sorozatot kéne produkálni, hogy legyen miről beszélni, és előttünk áll még a Texans (6-3) és a Seahawks (7-2-1), hogy ugye a kötelező csoportmeccseket ne is mondjuk. Itt már tényleg csak a csodában lehet bízni.

Akkor most mutatom mennyit kell nyerni még!

Akkor most mutatom mennyit kell nyerni még!

Ez vitathatatlanul hatalmas csalódás az után, hogy év elején nyíltan az egyik Superbowl esélyesként is emlegették a csapatot. Ehhez képest az egész szezon olyan volt, mintha a 8 holtszezon hónap meg sem történt volna és ugyan arról a futószalagról potyognának le a meccseink, mint tavaly. Egyáltalán nem meglepő, hogy nagyon sokan követelik McCarthy, Thompson, Capers és úgy általában minden Packers alkalmazott fejét.

Ami tény és nem lehet vele vitatkozni: Thompson számításai nem jöttek be. A GM munkájának velejárója, hogy minden év elején kockáztat azzal, hogy összeállít a szűkös erőforrásaiból egy keretet. Nyilván az NFL mind a 32 GM-je úgy gondolja év elején, hogy a lehető legjobb döntéseket hozta és ez a maximum, amit a lehetőségeiből ki tudott hozni. Aztán az idő megmondja, hogy igaza volt vagy sem.

Ted Thompson fő feltevései a következők voltak év elején:

A visszatérő Jordy Nelson és Jared Cook rendbe fogja tenni a passzjáték hatékonyságát. Ezt nem is vitatta senki. Messiásként vártuk vissza Nelson-t. Lassan kezdett, de legalább egy csomó TD passzt elkapott, viszont nem lett go-to-guy. Sokszor eltűnik a mezőnyben. Azt, hogy most hol tart az O, azt képtelenség megítélni, mert a meccsek nagy részében csak loholunk az eredmény után „minden mindegy” játékkal. Cook hajnalban megmutatta, hogy lenne benne potenciál, de sérülések miatt alig játszott valamit idén. Véleményem szerint közepes kockázatú húzás volt TT részéről, hogy ezzel az elkapó alakulattal képzelte el az idei szezont és sajnos nem is jött be. Nelson is és Cook is alulteljesíti eddig a várakozásokat.

Lacy és Starks ketten képesek lesznek a futójátékot a hátukon vinni. Eddie Lacy tavaly súlyproblémákkal küzdött, idén nyáron viszont állítólag nagyon odatette magát. Liga szerte köztudomású, hogy 30 évesen „lejár a futók szavatossága”, ennek ellenére Starks bizalmat kapott. Lacy-nek eddig egyetlen szezonja sem volt, amit teljes egészében végig játszott volna 100%-os formában. Ennek ellenére 2 futóval vágtunk neki a szezonnak és vissza is ütött. Voltak meccsek, amin mindketten egyszerre hiányoztak. Montgomery futó-elkapó játéka inkább a kényszer szüleménye. A csapat második legjobb futója Lacy után Aaron Rodgers 260 yard-dal és csak neki (!) van futott TD-je. Magas kockázatot vállalt TT és ráfizetett. Lacy nem tudni milyen szinten tér vissza, de ez az utóbbi két szezon minden volt csak nem ígéretes. Starks pályájának meg kábé vége. Knile Davis igazolása egy vicc volt, most jött Christine Michael. A szezon ezen szakaszában már őrületes meglepetés lenne, ha a futójáték húzná ki a csapatot a slamasztikából. Szinte értékelhetetlen a csapat e teljesítménye.

Na ne már! A Titanicról átszálltam a Hindenburgra!

Na ne már! A Titanicról átszálltam a Hindenburgra!

Sitton cut-ja volt az egyetlen húzás, ami bejött. Mindaddig, amíg valahogy Barclay nem keveredik a pályára, mert akkor lényegében a falat elvesztettük. Szegény Barclay soha nem épült fel rendesen a sérüléséből és nem azt az univerzális hatodik ember játékot játssza, mint korábban. Az idei szezon egyetlen pozitívuma a fal.

ryan_martinez

A Blake Martinez-Joe Thomas-Jake Ryan hármas beválik a linebacker sor közepén. A futás elleni védelem a csapat kevés erősségének egyike (már ha nem engednek 78 yardot egy játékban). Bár nem tesztelik extrém módon, ha 250-300 passzolt yard simán összejön meccsenként. Covarage-ban nem jeleskednek, de ez még egy elviselhető rotációja a csapatnak. Itt magas kockázatot vállalt TT és bejött.

shields_randall

A széleken a Shields-Randall párost vizionálta Ted Thompson az idei év shutdown duójának. Shields az első, Randall a hatodik héten dőlt ki végleg. Ez a páros eleve nem elit, de Shields egy jó veterán játékos nagy szerződéssel, Randall pedig másodéves elsőkörös. Akire nem volt pénz: Casey Hayward. Mellékesen 5 interception-nel a liga élén áll. A Packers csapatának van összesen 7, amiből csak egy, azaz 1, amit corner szerzett. Amikor viszont Gunter, vagy Goodson, vagy Brice játszik, akkor szinte azt csinál az ellenfél, amit akar. 105.5-ös passzer ratingje van az ellenfél QB-knak átlagosan, ami 31. a ligában. Kis híján mindenki elsőszavazásos hall of famer-nek néz ki ellenünk. Thompson közepeset kockázatott, de a rémálom forgatókönyv jött be, mert a terv szerinti kezdők gyakorlatilag soha nem tudtak rendesen együtt játszani.

A sérülések azt hozták a felszínre, hogy a névsorunk olyan papírvékony, mint a lap, amire nyomtatták. Lacy, Shields, Randall, Rollins, Starks, Cook, Ryan mind olyan játékosok, akik komoly sérülést szedtek össze az év során pedig fontos szerepük lett volna. BJ Raji sejthetett valamit, amikor úgy döntött, hogy kiüli ezt az évet, de lehet nem is jön már vissza.

Akkor én most még pihenek egy kicsit!

Akkor én most még pihenek egy kicsit!

Kiindulva abból, hogy Ted Thompson a draft-ról, vadászterepének fő helyszínéről, folyamatosan a D-t tankolta, ez egészen kiábrándító fejlemény. 2012 óta minden első körös választás a védelembe érkezett. Perry, Datone Jones, Clinton-Dix, Randall, Clark. Emellett jött Peppers és Guion. Körülbelül ott tartunk, ahol 2011-ben. Jobb napjain is maximum közepes védelem. Az azóta megkopott fényű támadóalakulattal és a szintén hullámzó speciális egységgel kiegészítve ez pont meg is magyarázza, hogy miért tart ott a Packers ahol tart. Ahogy Aaron Rodgers fogalmazott a meccs után: „Nem tudunk összerakni egy normális 60 percet”

Véleményem szerint a tehetség ellátás hiánya részben magyarázza azt is, hogy mi ez a sérüléshullám. A Packers a liga egyik legfiatalabb csapata. Nálunk egy 25 éves védő már gyakorlatilag csapatvezér veteránnak számít. Az speciális egységek és a cserepad (aki gyakran kezdők) alacsonyan draftolt, vagy undrafted játékosokból állnak. Ezzel szemben a tökéletesség az elvárás és igyekeznek is rendesen. Szerintem a sok sérülés a folyamatos erőn felüli játék eredménye is. Senki nem akar a Packersben beégni és ennek az a következménye, hogy folyamatos a túlhajszoltság. Nyilván nem látok bele a belső működésbe, de valami oka van, hogy évről évre kidőlnek a kulcsjátékosok és egész egységek bénulnak le emiatt.

wheel

Ki kell-e rúgni mindenkit? Ez után a szezon után Mark Murphy-nek bizony el kell gondolkodnia bizonyos dolgokon. Itt most nem arra gondolok, hogy Ted Thompson tud-e draftolni, Mike McCarthy tud-e játékot hívni, Capers fel tud-e készíteni egy védelmet. Ez a csapat nagyon hosszú ideje dolgozik már együtt és túl vannak sok sikeren és kudarcon. Az viszont egyértelmű, hogy szükség van a megújulásra. Ha most kivágna a Packers egy 5-1-es vágtát és valami csoda folytán bejutna a rájátszásba, ez akkor is igaz. A csapat need-jei a teljesség igénye nélkül: TE, WR, RB, OLB, ILB, CB, G. Ezeket 7 újonc nem fogja megoldani, mert abból 3 egészen biztosan bust, 3 meg maximum rotációs játékos, és kis szerencsével lesz egy elit. Amit szerintem meg kell fontolnia Mark Murphy-nek az az, hogy képes lesz-e Ted Thompson olyan szintű újjáépítést végrehajtani, hogy legalább 10-15 játékost felhajtson az FA piacról is, hogy legalább kipróbálás szintjén eljöjjenek ide, és ebből 4-5 nagyobb névnek is kell lennie. Ha igen erre a válasz, akkor Ted Thompson-nak azt kell kitalálnia, hogy McCarthy és Capers miért nem tudta a csapatát eljuttatni oda, ahova tervezték. Ha ennek személyes okai vannak, akkor itt az ideje a vérfrissítésnek ezen a szinten is.

  • Afroamerikai

    Fájdalmas nézni, amikor az ellenfél QB olyan WR-nek dobja oda a labdát, aki csont üresen van, körülötte meg (jó messzire) 4 védő.
    Elméletben tényleg jól működik TT draft hozzáállása, a megszerezzük és kineveljük, de az a baj, hogy sokszor nincs kinek a helyére kinevelni., úgy értem, hogy hiába van egy másodéves CB (Randall) neki kell kezdenie, mert ő a legjobb.

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful