Packers Hungary Club

Week 2 – Értékelő

Green Bay Packers - Atlanta Falcons

23 - 34

Bíztunk a Falcons "SB másnaposságában", bíztunk az első fordulóban lehengerlően kezdő védelmünkben, bíztunk az Aaron Rodgersszel éledező támadósorunkban és bíztunk egy picinyke szerencsében is. Sajnos hiába, egyik sem jött be igazán, az Atlanta ellen még mindig nem megy... 

A mérkőzés

Egy gyufaszálat se lehetett volna leejteni a vadonatúj Falcons stadionban, ami nem meglepő, hisz a káprázatos létesítmény hivatalos megnyitó eseménye is volt egyben a vasárnap esti NFC rangadó. A hírek szerint rögtön a kibővített 83 ezres nézőszámmal indították útjára a Mercedes-Benz Stadium NFL pályafutását.

Statisztikák

A pénzfeldobás után a hazaiak kezdhették támadással a játékot, amelyet rögtön jól megalapoztak remek Devonta Freeman futásokkal, illetve Julio Jones elkapásokkal. Matt Ryanék olyannyira belendültek, hogy meg sem álltak (a kissé megilletődött védőink bánatára) az 1 yardosunkig. Onnan pedig Freeman bemasírozott az endzone-ba. Matt Bryant bevágta az extrát is. 0 - 7 Erős kezdés.

Érkezett a Packers offense. Karmesterünk Montgomery-t futtatta, döcögve bár de néhány rövid passzal megcifrázva egész jól haladtunk előre. Martellus Bennettet is kereste A-Rod, többször megcélozta, ám a drive folyamán a három átadásból egy sem ült. Azonban lassan, de biztosan odaértünk a Falcons vörös zónájába, ahol aztán Monty begyömöszölte az első idegenbeli TD-nket 1 yardról. Crosby ujj(vagy inkább láb)gyakorlat, jeles! 7 - 7

A kirúgás után passzjátékkal próbálkozott Ryan, de nem sok sikerrel. A harmadik próbálkozásnál aztán beköszönt Clayminator egy sackkel, Joe Thomas közreműködésével. Punt.

Nem tudtuk kihasználni az adódó lehetőséget, 3&out után megint a piros mezesek támadhattak. A második negyed elején aztán jöttek is, ahogy kell, ebben a drive-ban már pontosan passzolt a hazai játékmester és rendre megtalálta Mohamed Sanut illetve Julio Jonest. Nem kellett sokat várni és máris ismét a gólvonalunkhoz értek. Ott aztán menetrendszerűen érkezett Devonta Freeman, akit továbbra sem tudtunk féken tartani. Bryant extra point good. 7 - 14

Ráadásul a támadóoldalunk is döcögni látszott: Montgomery futásai sorra akadoztak, Bennettnek még mindig forró volt a krumpli, plusz hogy még jobban örülhessünk, Jordy Nelson is rálépett egy (láthatatlan) vakondtúrásra, aminek következtében el kellett hagynia a játékteret. Cserébe Justin Vogel puntjában gyönyörködhettünk. Matty fiú viszont beújított, elővette Tevin Colemant, aki nem csak jó futó, de köztudottan kiváló keze is van az elkapásokhoz. Kamatoztatta is, Julio Jonesszal karöltve 63 yardot haladtak előre elkapás-futás variációkban. Végül sikerült a 10 yardosunkon megfogni a támadást, többek közt Claymaker Matthews jóvoltából és mezőnygól kísérletre kárhoztatni a Sólymokat, amit remek kickerük révén 51 yardról sikeresen abszolváltak. 7 - 17

A folytatásban Montgomery tovább vergődött, miközben Bennett továbbra sem akart elkapni semmit, pedig Aaron tömte átadásokkal, mint Mari néni a vágni való kacsát kukoricával. Sajna meg is lett az eredménye a vergődésnek, egy csodaszép 27 yardos Vogel punt.

Nem sok örömet okozhattak az újonc cornerünk Kevin King és az újult erőre kapó veterán klasszisunk Clay Matthews villanásai sem a következő drive-ban, ugyanis a visszaszerzett labdát Aaron Rodgersnek sikerült Geronimo Allison helyett a Falcons védő Desmond Trufant kezébe varázsolni, INTERCEPTION!

A hazaiak támadói köszönték szépen a lehetőséget, a változatosság kedvéért most nem Freemannel, hanem Colemannel és passzal oldották meg a TD-t. Növelte előnyét az Atlanta. 7 - 24 Deja vu 🙁

A nagyszünet után aztán mélyült a krízis, mivel még egy Aaron Rodgerstől szokatlan kockázatos és felettébb béna passzkísérletet szedett össze a földről és vitt vissza ismét Desmond Trufant (minden bizonnyal a fantasy ownerei nagy örömére). Az extra pont sem jelentett gondot. 7 - 31 Tovább fog az atlantai átok?

Szerencsére nem vesztette el a tartását a csapat, A-Rod tovább tolta a szekeret becsületére legyen szólva, s vele együtt a többiek is próbálták serényen merni a vizet a süllyedő hajóból. Monty futott, Davante Adams elkapott, Randall Cobb elkapott és futott (egy TD-t is, amit sajnos visszafújtak Geronimo Allison szabálytalansága miatt), de minden hiába, csak egy mezőnygólra futotta az igyekezetből, amit Mason Crosby 28 yardról betekert a sárga villák közé. 10 - 31 Fogy az idő.

De nem úgy a Falcons, érkezett újra Devonta Freeman (a megállíthatatlan?), s kollégájával Tevin Colemannel illetve az elkapó Mohamed Sanuval termelték a yardokat. Csak a Nick Perry - Morgan Burnett - Kevin King triónak, illetve Blake Martinez sack-jének köszönhető, hogy végül megakadtak FG távolságon. A kockázatos 53 yardos mezőnygól kísérletet Matt Bryant meglepően magabiztosan rúgta be. 10 - 34 Van még remény?

4:19 van hátra a harmadik negyedből, menni kell, bármit mutat az eredményjelző. Meglódult a Packers támadógépezet. Bennett végre elkapott két passzt is, Adams és Cobb harcolt, Monty taposott, de az óra lepergett. Jöhetett a végjáték. A negyedik negyedben tovább gürizett az offense, és mindent egy lapra feltéve ment előre. Kockáztatni kellett, nem volt mese, negyedik és hetes szituációnál A-Rod megküldött egy rakétát Davante Adams felé, aki káprázatos 33 yardos elkapással oldotta meg a TD-t. A szépséghibája csak az volt a sikeres támadásnak, hogy a végén a 2 pontos kísérlet nem sikerült. 16 - 34

A védelmünk sem volt rest, odatették magukat a hajrában is, a parádézó Freeman futásait is sikerült kordában tartani, 9:27-nél már újra mi támadtunk. Végre Martellus Bennett is mutatott valamit erejéből és rutinjából, és 19 yarddal (2 sikeres elkapás) támogatta meg az előrehaladást, mi több, Allison és Adams elkapásaival máris ott voltunk a hazaiak redzone-jában. Végül Rodgers látványos löbbölt passzal hozta játékba Montgomeryt, aki hatalmasat ütközve tuszkolta be magát az ellenfél célterületére. Crosby nem hibáz. 23 - 34 Mire lehet elég 5:46?

Az Atlanta futni kezdett, naná, hogy futni kezdett. Freeman nem tudott már úgy kibontakozni, mint a mérkőzés korábbi szakaszaiban, de ekkor már a lényeg az idő égetése volt. Amikor kellett, passzoltak párat (Matt Ryan se ma kezdte a szakmát), Jones és Sanu tette a dolgát. Mire puntra került a sor, mindössze 0:58 állt rendelkezésünkre, ami időkérések híján még no huddle üzemmódban sem volt elég semmire. Egy jó kis igazi Aaron Rodgers-féle Hail Mary bizonyára megfordult mindegyikőnk fejében, de ezen az estén csak egy hiú ábránd maradt...

Pozitívumok

A vereség ellenére elég sok pozitívumra lehettünk figyelmesek ezen a meccsen:

  • A támadóegységünk nem agonizált az első játékrészben, mint a nyitófordulóban, végre úgy kezdtük a meccset, ahogy az elvárható volt egy Aaron Rodgers vezette offense-től.
  • Clay Matthews éledezni látszik, klasszishoz méltón lépett elő a tőle elvárható szintre (vagy legalábbis közel olyan szintre: 1,5 sack, 5 tackle, 3 QB hit)
  • Aaron Rodgers megszerezte háromszázadik alapszakasz TD-jét, ezzel már ő az NFL történetében az a QB, aki a legkevesebb mérkőzés során (144) érte el ezt a teljesítményt. 
  • Az újonc védő Kevin King felnőni látszik a feladatához, remekül helytállt a ligaelit elkapónak számító Julio Jones ellen is.
  • Mason Crosby megingathatatlan. Eddigi hibátlan teljesítménye bár alapesetben nem számítana nagy dolognak, de azért mindenképpen megnyugtató, főleg 1-2 csapat rúgóját elnézve... 🙂
  • Ty Montgomery futómunkája ismét külön említést érdemel, továbbra is tapossa a yardokat (és TD-ket) becsülettel, látszik rajta, hogy minden szituációból a maximumot próbálja kihozni, ami meg is hozza az eredményét.

Negatívumok

  • Első és legfontosabb negatívum újra a régi nagy ellenség, a sérülések. A mérkőzés folyamán több meghatározó posztról is kiállni kényszerült egy-egy kulcsjátékos, elég csak megemlíteni a védelemből Mike Daniels, Davon House, Kentrell Brice, illetve a támadósorból Jordy Nelson, vagy Randall Cobb nevét.
  • A secondary munkája bőven hagyott kivetnivalót maga után, s bár az alapemberek közül Morgan Burnett helytállt és az újonc CB Kevin King végre villantott a lappangó tehetségéből, sajnos továbbra is úgy fest, hogy ez az alakulat még messze nem képviseli azt a nívót, amire szükség lenne. És bár a sérülések őket is tizedelik (Davon House, Kentrell Brice) ez nem lehet mentség például Damarious Randall továbbra is csak silánynak mondható produkciójára vagy Ha Ha Clinton-Dix eddigi gyengécske szereplésére.
  • Martellus Bennett bár jól blokkol, de az elkapások terén még nem brillíroz. A mérkőzés folyamán 4 azaz NÉGY labdaejtése (drop) volt.
  • A korai WR blokkokra újabban nagyon ugranak a zebrák, sajnos volt is rá példa a meccsen, egy remek Randall Cobb TD-t veszítettünk Geronimo Allison ilyetén hibájából.
  • A futás elleni védelmünk sem az év meccsén van túl, 141 yardot engedtek a hazaiaknak, az atlantai sztárfutó Devonta Freeman pedig kétszer masírozott be TD-re az endzone-unkba...
  • Sajnos a futójátékunk itt negatívumban is megemlíthető, annak ellenére, hogy Ty Montgomery maximálisan oda tette magát, az egész mérkőzésen mindössze 59 yardot tudtunk futásokból előre haladni.
  • Visszahordásban továbbra sincs előre lépés, ezen a meccsen is 0 azaz NULLA yardot hordott vissza a speciális egység. Siralom.

Összefoglalás

Csak semmi pánik! Igaz, újra fel kell vennünk a harcot az utóbbi évek legnagyobb ellenségével (sérülések) is, mégis továbbra sincs veszve semmi, hiszen nagyon az elején vagyunk még a szezonnak, bőven van idő helyre rakni a dolgokat, átszervezni a csapategységeket, megtenni a kellő lépéseket a sikerek eléréséhez. Kicsit talán szerencsénk is lehet, hiszen most az a Cincinnati érkezik a hétvégén Green Bay-be, amely idén a jelek szerint azon csapatok közé látszik tartozni, akik nem óhajtanak a rájátszásban részt venni. Mi azonban igen! Tehát nincs más dolgunk, mint elkapni a botladozó Bengals grabancát! De ez már a hétvége története lesz majd...

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful