Packers Hungary Club

Week 3 – Értékelő

Cincinnati Bengals - Green Bay Packers 

24 - 27

Leegyszerűsítve írhatnánk röviden annyit, hogy behúztuk a kötelezőt, ám ez messze nem fedné a valóságot, ezen a mérkőzésen sokkal több dolog történt annál, hogy ennyivel elintézhessük a dolgot. Vince mondta közvetlenül a mérkőzés kezdete előtt: "Ez a meccs csapda lehet". Bizony majdnem igaza lett, hisz még mindig él az örök érvényű NFL igazság: ezen a szinten nincs könnyű győzelem és újra idefér Faragó Ricsi örökzöldje is: "Egy NFL mérkőzésen minden megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is!" Nos, ezek most majdhogynem be is igazolódtak, tehát akkor lássuk részletesen mi is történt legutóbb a Szentélyben.

A mérkőzés

Forró volt a hangulat minden szempontból a legendás stadionban vasárnap, ugyanis szokatlanul nagy meleg fogadta a szurkolókat és a játékosokat a Lambeau Fielden a vasárnapi rangadó idején. A hőmérő higanyszála a 30 °C környékén limbózott, ami nem éppen jellemző az átlagos wisconsini indián nyárra. A kedélyeket tovább hevítette az is, hogy már Green Bay sem maradhatott ki a liga szerte egyre nagyobb méreteket öltő demonstrációból, mellyel a politika sajnos belefolyni látszik a sportba.

Statisztikák

Mint azt korábban megírtuk, a csapatvezetés már véleményt nyilvánított az ügyben, s a mérkőzés előtt három játékos (Kevin King, Martellus Bennett és Lance Kendricks) úgy döntött, ülve protestál az általuk fontosnak tartott ügy érdekében.

A himnusz közbeni attitűdök és a szokásos pénzfeldobás után a vendégek kezdhették támadással a derbit és nem sokat teketóriáztak. Az Andy Dalton vezette offense rálépett a gázra rögtön az elején. Eleinte futóival operált (Jeremy Hill és az újonc Joe Mixon közreműködésével) akiket nem valami hatékonyan tudtunk feltartani, csak szabálytalanságok árán, majd a jó tempójú drive végén (jajj, de meglepő) elővette legkiválóbb fegyverét A.J. Greent, akit meg is talált az endzone-unkban egy remek 10 yardos passzal. Randy Bullock bevágta az extrát. 7 - 0  Tigris üvöltés a Lambeau-n.

A mi támadóink Montgomery futásokkal alapoztak, szerényebb előrehaladással, majd jött az első nagy ijedelem. Davante Adams elkapása után ugyanis nagyon úgy festett, hogy elfumblizta a disznóbőrt, amivel a CB Dre Kirkpatrick el is rohant majd' a világ végére. Szerencsére a visszanézés után kiderült, hogy Adams kellő testrésze már földet ért, mire a labda kicsúszott a kezei közül. A megtartott remek pozíciót aztán egy jól eladott fake futás játékkal váltotta pontokra karmesterünk, megszerezve 301. passzolt TD-jét, amit a wisconsini egyetemen nevelkedett tight end, Lance Kendricks húzott le a Cinci endzone-ban. Mason Crosby simán berajzolta a jutalomrúgást. 7 - 7  Gyors válasz.

A vendégek második támadására aztán feleszmélt a mi védelmünk is, a Josh Jones-Blake Martinez páros sorra lefülelte a Mixon-féle futás próbálkozásokat, mi több, Jones beköszönt Daltonnak is egy parádés sackkel, csak hogy érezze a törődést. 🙂

A visszaszerzett labdával sajnos nem sokra mentünk: A-Rod Montgomeryt próbálta futtatni, majd Davante Adamset és megint csak Monty-t meglőni egy-egy passzal, de a kísérletek kudarcba fulladtak. A második negyedet már ismét a "rozsdás" Andy kezdte támadással. Nem is akárhogy! A két kiváló futója, Jeremy Hill és az újonc Joe Mixon termelte a yardokat, s az endzone-unk közelében hirtelen a semmiből feltűnt a harmadik futó Giovani Bernard (akiről olyannyira nem vett tudomást senki, hogy teljesen egyedül maradt a csattanás után), és öreguras tempóban begyalogolt a gólvonalunkon túlra. Bullock extra pont: jó.  14 - 7

A hidegzuhany azonban még csak eztán jött. Rodgers passzjátékkal próbálkozott, ami eleinte Adams elkapásának és harcosságának köszönhetően működött is, ám az ellenfél 30 yardosánál karmesterünk megint megremegett és hiába célozta meg Jordy Nelsont, a labda végül a Bengals harmadvonalas cornere William Jackson III kezében landolt, aki rakétára ült és 75 yardot száguldva meg sem állt vele TD-ig. Bullock extra ismét jó. 21 - 7  két dézsa, vű. :/

A válaszunk ezután sokáig váratott magára, ugyanis a negyed további részében a támadóegységünk játéka felettébb statikussá és kiszámíthatóvá vált. Montgomery futásait (még az újonc Jamaal Williams-szel kiegészülve is) sorra lefülelték és az INT után a passzjáték mintha tabuvá vált volna. Az O-falunk egymás utáni összeomlásai is csak tetézték a gondokat, s ennek következtében a vendég passrusherek még a félidő előtt 4 sacket is kiosztottak (Darqueze Dennard és Michael Johnson 1-1, Carl Lawson pedig 2 zsákolást "dobott a közösbe") az életéért menekülő játékmesterünknek. Nagy szerencsénkre ekkorra a védelmünk viszont összekapta magát és a nagyszünetig már nem engedtek pontokat a Cincinnati gárdájának. Ennek köszönhetően nem ismétlődött meg teljesen az előző heti forgatókönyv és meccsben maradhattunk a második nagy játékrészre. A harmadik negyedre több téren is átszervezések történtek a csapat játékában, amik révén határozottan (számunkra pozitív irányba) megváltozott a játék képe. Támadó oldalon a gyenge O-fal miatt előtérbe kerültek a gyors passzok, Rodgers sokkal hamarabb (és sikeresebben) szabadult a labdáktól, bevonva a két TE-t is a játékba.

Az új séma működött, Martellus Bennett (blokkjai) és Lance Kendricks (elkapásai) révén szépen haladtunk a Tigrisek red zone-ja felé. Odaérve aztán jöhetett a jól bevált fegyver Jordy Nelson, aki betonbiztos kézzel szedte le TD-re karmesterünk rövid passzát. Crosby extra pont jó.  21 - 14  Alakul a molekula.

A gond az volt, hogy mindezek ellenére az erőviszonyok teljesen kiegyenlítődni látszottak. Igaz a Bengals támadógépezete sem jutott messze, mi több, a kínkeservesen kibrusztolt field goal szituációt sem tudták kihasználni (Randy Bullock 48 yardról elhibázta), ennek ellenére a mi támadóoldalunkon az újításként előkapott Geronimo Allison játéka se okozott akkora sokkot a vendégek védőinek, hogy TD-ig engedtek volna miatta minket. A-Rod végül saját lábon és Nelson asszisztálásával a negyedik negyed elejére eljutott egy mezőnygólig, amelyet Crosby 28 yardról magabiztosan értékesített. 21 - 17, jövünk fel, mint a higany.

De a Bengals sem ült a babérjain, összekapta magát Dalton és a támadósoruk, megindították a végső nagy rohamaikat. A védőink becsülettel állták a sarat, minden fronton jöttek az extra teljesítmények, többek közt Blake Martinez, Josh Jones, Kevin King és a veteránok Ahmad Brooks illetve Clay Matthews emelhető ki. Végül a Tigriseknek (nevükhöz méltóan) sikerült elküzdeniük magukat a mi 46 yardosunkig, köszönhetően a továbbra is kiváló újonc futójuknak, Joe Mixonnak, illetve a sztár elkapójuknak A.J. Greennek. Ezt a rúgást már nem hibázta el Bullock. 24 - 17  TD-t kell szereznünk, vagy kikapunk.

3:46 az eredményjelzőn, ennyi idő Aaron Rodgersnek bőven elég kell, hogy legyen egy TD-re. Nem is okozott csalódást a klasszisunk, aki elővette Geronimo Allisont, a fiatal tehetség révén gyorsan az ellenfél vörös zónájába értünk. (Persze azért emellett Jordy Nelson és Ty Montgomery hathatós közreműködésére is szükség volt.) A befejezéshez azonban újra Nelson kellett, aki továbbra is a legbiztosabb fegyvere Rodgersnek.

"Air" Jordy a három yardos rövid oldalpasszt bravúrosan húzta le a pylon mögött. Crosby bevágta. EGÁL!  24 - 24  Micsoda meccs, jöhet a hosszabbítás!

A hosszabbítást a vendégek kezdhették támadással, ám az eddigre megfáradt Cincinnati offense már nem tudott újat mutatni a végére teljesen felpörgött Packers védőknek, akik simán 3&outtal leparancsolták a lógó orrú Daltont és társait. Az idő ekkor már nem számított, a lényeg az előrehaladás lett. Field goal távolságig kell eljutni és megvan a meccs! Ehhez kellett legalább 39 yardot előre haladni. Az első két próbálkozás incomplete, szurkolók vérnyomása minimum 200 körül, de nem kell betojni, A-Rod a harmadik kísérletek specialistája, ennek megfelelően sasszemmel kiszúrta az üresbe futó Geronimo Allisont, aki az elkapás után még a rutinos cornert, Adam "PacMan" Jonest is beültette a hintába és a késve érkező safety, Josh Shaw már csak a 10 yardosukon belül tudta levinni a fiatal elkapónkat. BAMMM! A 27 yardos mezőnygól kísérlet előtt a vendégek még kikérték az utolsó időkérésüket, de ez már kicsit sem zavarta Mason Crosbyt, aki klasszishoz méltón zárta le a mérkőzést a győztes field goal abszolválásával. 24 - 27  GYŐZELEM! 

Pozitívumok

A megtépázott első sorok ellenére akadt jó pár pozitívum a mérkőzésen:

  • Rögtön elsőként szeretnénk kiemelni az újonc safety, Josh Jones kiemelkedő teljesítményét. 12 tackle (abból 11 egyéni), 2 sack és 2 QB hit. Igazolódni látszik Vince elmélete, miszerint afelé a hibrid safety-linebacker üzemmód felé kezd tendálni a játék, amiben az erős felépítésű safety-knek már a passz siettetés is az egyik fő feladatává kezd válni a jövőben. Esetünkben ez most félig kényszermegoldás is volt, hisz Nick Perry (és a fogyatkozó LB sor) kiesését is kellett valahogy orvosolni, a mellékelt példa szerint kiváló sikerrel.
  • Végre láthattunk visszahordást a speciális egységtől, azon belül Trevor Davis nyargalt össze punt returnből 70 yardot. A meccsnyerő mezőnygólt a még mindig hibátlan Mason "Biztoslábú" Crosby vágta be szokás szerint. Justin Vogel pedig 49,3-as átlaggal puntolt (kétszer is a 20 yardoson belülre) és volt 61 yardos rúgása is. Az ellenfélnek mindösszesen 51 yardot engedtünk visszahordásokban, tehát kijelenthetjük, hogy a special team előrelépett. S a hab a tortán, hogy még mezőnygólt is rontott az ellenfél a speciális egységünk hathatós közreműködésének köszönhetően.
  • Geronimo Allison kiválóan helyettesítette a lesérült Randall Cobbot, és bár igaz, hogy volt dropja is a mérkőzés folyamán, de a végső kulcsjátékban nem hibázott és meccsnyerő szituációba segítette a csapatot.
  • A védelem tartalékjai is elismerést érdemelnek, hiszen tudásuk legjavát adva álltak helyt az első sor klasszisainak posztjain, megfelelően tartva a frontot.
  • Az edzői stáb munkája és helyzetfelismerése is sokat segített abban, hogy a második félidőre megváltozzon a játék képe és végül a hazai csapat meg tudja fordítani a mérkőzést.
  • Aaron Rodgers játékát nehéz objektíven megítélni jelen pillanatban, mivel az előtte lévő O-fal árnyéka csupán a megszokottnak, de ennek ellenére játékmesterünk statisztikái (az INT-től eltekintve) továbbra is jól mutatják klasszisát.
  • A szabálytalanságok száma (Packers részről) észrevehetően lecsökkent, jó látni, hogy mennyivel higgadtabbak és fegyelmezettek voltak a játékosaink a folyamatos hátrány ellenére is. 

Negatívumok

  • A támadóegység (bár a végére előlépett) a meccs középső szakaszában ismét csak vergődött. 
  • Sajnos a sérülésekkel megtizedelt, átszervezett O-fal továbbra sem tudta kellőképpen megvédeni Aaron Rodgerst aminek meg is lett a következménye, hatszor is bezsákolták a játékmesterünket a vendégek védői.
  • A futás elleni védelmünk továbbra sem az igazi, az aktuális ellenfelünk újonc futója (Joe Mixon) is 62 yardot pakolt fel a statisztikájába. Mondjuk az igaz, hogy ennek az egységünknek is van egy fontos hiányzó eleme Jake Ryan személyében.
  • A futójátékunk ezen a meccsen nem volt túl eredményes, s bár Monty most sem volt rest, mégis 12 próbálkozásból mindössze 35 yardig jutott a jelenleg a ligában csak a 25-ik helyre taksált Bengals futás elleni védelmével szemben.
  • A secondary megítélése nem egyszerű ezután a mérkőzés után, mert összesen 212 yardot és 2 TD-t engedtek passzokból (ebből 111-et A.J. Green szerzett) azzal együtt, hogy a Bengals alapvetően inkább futójátékra építette a támadásait az elmúlt találkozón. Ennek tükrében a két beszedett passzolt TD (még A.J. Green mellett is) sok és azt jelenti, hogy levegőben még mindig kevés ez az egységünk.
  • A sérülések továbbra sem kímélik az aktív keretet, a mérkőzés folyamán további fontos játékosok estek ki (Pl. : Brett Goode, Kyle Murphy)

Összefoglalás

Majdnem beleestünk abba a hibába, hogy alábecsültük az első két fordulóban gyengén teljesítő Cincinnati gárdáját, de világosan bebizonyosodott, hogy bizony az ohiói nagymacskák nem feltett kézzel érkeztek Green Bay-be, rendesen kieresztették a karmaikat és nagyot haraptak a wisconsini sajtba. Kissé aggasztó lehetett látni, milyen nehezen sikerült csak legyűrni egy underdog státuszban levő csapatot, ám ne felejtsük el, hogy a Bengals sem tétlenkedett a két veresége után (támadókoordinátor-csere, átszervezések, stb.), a mi házunk táján pedig a rengeteg sérülés tette még nehezebbé ezt az elsőre simának prognosztizált győzelmet.

Nem lesz könnyű a folytatás sem, hisz az utóbbi időben lesajnált örök nagy rivális Bears megmutatta, hogy képes akár az AFC olyan nagymenőit is levadászni, mint a Steelers. Nincs sok időnk elmélkedni, mert a héten csütörtökön éjjel (illetve nálunk már péntek hajnalban) újra megtelik a Szentély. Remélhetőleg péntek reggel három győzelemmel mehetünk majd a kis bye weekre, de inkább ennyire azért még ne szaladjunk előre, előbb nézzük át majd az eheti beharangozóban, mire számíthatunk a Macik ellen... 

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful