Packers Hungary Club

Week 11 – Értékelő

Baltimore Ravens - Green Bay Packers  

23 - 0

Szép remények, pozitív felhangú találgatások, optimista (esély-) latolgatások. Így telt a hét az idegenbeli Maciverés után. Talán túlzottan is belelovaltuk magunkat a fennkölt reménykedés magasztos fellegeibe, hogy aztán végül hatalmasat zuhanjunk a realitás talajára. Hát igen. A realitás néha nagyon csúnya tud lenni, s ezt most megkaptuk a képünkbe a lehető legrosszabb helyen és legrosszabb időpontban. Nincs mit szépíteni, ez az utóbbi idők legcsúfosabb Packers veresége volt, ráadásul sokszorosan hatványozza a súlyát, hogy a Sajtfejek legszentebb Szentélyében történt meg.

A mérkőzés

Napsütéses, ám ugyanakkor már csípősen hűvös novemberi idő fogadta a lelátóra érkező nézőket és a gyepre kifutó játékosokat a Lambeau Fielden. Talán írni sem kell, hogy természetesen teltházas mérkőzés volt ez is, mint minden hazai találkozó. A Packers hagyományokhoz híven, idén ezen a mérkőzésen viselte a múltidéző Navy Blue - Yellow - Grey szerelést a csapat és a stáb, de sajnos nem hozott szerencsét. A throwback mezek mellett továbbra is tisztelegtek a szolgálatot teljesítők előtt a mérkőzés előtt, ennek mintegy showelemeként néhány amerikai vadászgép is elhúzott a stadion felett a szokásos himnusz ceremónia részeként.

Statisztikák

A mazochista hajlamú szurkolótársaknak a mérkőzés legfontosabb történéseinek videós összefoglalója itt tekinthető meg:

Pozitívumok

A súlyos vereség ellenére akadtak pozitívumok:

  • Első helyen a védelem munkáját kell, hogy kiemeljük és most a védelem egészét, beleértve a cornerbackeket is dicsérjük. Nem részleteznénk a teljes statisztikát (Futás ellen: összesen 58 futott yardon tartottuk Alex Collinst, Javorius Allent és Danny Woodheadet, passzokból összesen "csak" 161 yardot engedtünk), de az önmagáért beszél, hogy a Hollók az első félidőben mindössze 2 mezőnygólig jutottak.
  • Davante Adams egyre jobban megtalálja az összhangot Brett Hundley-val. Ezen a meccsen is Adamsre ment a legtöbb passzkísérlet, ennek megfelelően ő is hozta a legtöbb elkapott yardot a találkozón. ( 8 elkapásból 126 yard)
  • A front sevenünk harapott ahogy kell, a veteránok (Clay Matthews, Mike Daniels, Blake Martinez, Jake Ryan) mellett a  másodvonalas linebacker Kyler Fackrell és a sokszor előre lépő újonc safety, Josh Jones is odatette magát becsülettel.
  • Éledezik végre a pass rush (irányító siettetés), végre újra láthattunk sackeket Matthews, Lowry és Fackrell révén és Perry is mindig ott lihegett Flacco nyakában.
  • Sokan újra az edzői stáb (főleg Mike McCarthy vezetőedző) fejét követelik a vereség után, azonban ha jobban megnézzük a stratégiát, amit a ligaszinten is kiválónak mondható Ravens védelem ellen próbáltunk alkalmazni, láthatjuk, hogy nem voltak rossz elképzelések (a legelső drive is ezt látszott igazolni), de sajnos most valóban azt kell, hogy írjuk: Hundley rutintalansága és figyelmetlenségei okozták legtöbbször az eredménytelenséget. Úgy fest, hogy a fiatal irányítónk még nem tudja megfelelően kezelni a helyzeteket nagy nyomás alatt, ebben még sokat kell fejlődnie. 

Negatívumok

  • Brett Hundley-t korán dicsértük, sajnos újra előjöttek a gyermeteg hibái, amiket azt hittük, már sikerült orvosolni. Rengeteg passzjátékot erőltettek rá, amiket sajnos legtöbbször nem tudott megfelelően kivitelezni, s ennek következménye volt az újabb 3 interception és egy fumble is. Ráadásul több alkalommal nem vette észre a teljesen üresen lévő elkapókat, volt hogy a red zone-ban. Többször próbált feleslegesen kimozogni a zsebből és futkározni, amire az ellenfél linebackerei és defensive endjei rendre sikerrel odaértek.
  • Sajnos az O-fal sem állt mindig a helyzetek magaslatán, a meccs összességét tekintve nem volt teljesen rossz a teljesítményük, de Hundley ezen a meccsen beszedett 6 sacket (persze ebben nem csak és kizárólag az O-fal a hibás, mert több helyzetnél Hundley csak saját magát okolhatta a bezsákolásáért).
  • A sérülések újra lecsaptak, most Clay Matthews (ágyék), Kenny Clark (boka), Justin McCray (térd) dőlt ki és Brett Hundley ujjait is kötözgetni-ragtapaszolni kellett a meccs közben.
  • A merészség helyenként már-már őrültségbe ment át edzői részről, a negyedik kísérletek bepróbálása kissé ijesztően természetessé kezdett válni (olyan helyzetekben pláne, amikor még idő és lehetőség is bőven lett volna visszaszerezni a punt után a labdát), ami azért a pálya bizonyos szakaszain (volt, hogy a saját térfelünkön mentünk neki negyedik és hatnak) több volt, mint "tökös húzás".
  • Alapvetően passzjátékra épült a Ravens elleni stratégiánk, de sajnos nem sikerült sikeresen kivitelezni az egyébként jól összerakott playeket. Ezen a meccsen szinte semmi sem jött össze. Hiába passzoltunk 239 yardot, TD-t nem sikerült szerezni. (Stafford szindróma?)
  • A futás se ment, a Bears ellen jól játszó Jamaal Williams most mindössze 57 yardig jutott 18 próbálkozásból, ráadásul a beugró harmadik vonalas tartalék futónk, Devante Mays még fumblizott is egyet.
  • Randall Cobb képességeit sajnos nem használjuk ki eléggé, a meccs vége felé (amikor már kevés időnk volt) ment rá néhány screen passz, amik működtek is, talán ha ezt a lehetőséget többször és több helyzetben (például az ellenfél red zone-jában) próbáltuk volna, lehet eredményesebbek lettek volna a támadásaink, arról nem beszélve, hogy Cobb agilitásában mindig benne vannak az esetleges plusz futott yardok is.
  • Jordy Nelson feltűnően keveset volt bevonva a passzjátékokba. Ugyan több volt a hosszú passzkísérletünk ezen a meccsen, de mégsem őt, hanem inkább Davante Adamst célozta leginkább Hundley. Kettejük közt (Hundley és Nelson) nem annyira van meg az összhang, mint A-Rod és Jordy között.
  • Justin Vogel puntjai egyre rövidebbek, eleinte 46 yard körül átlagolt, ám az utóbbi két-három meccsen már csak 40-42 yard volt a teljesítménye átlagban (ráadásul még holdernek is pocsék).

Összefoglalás

Nehéz egy ilyen vereség után objektíven összefoglalni a dolgokat. Akaratlanul is belekeveredik már a keserű szájíz a végszóba, de mégis azt mondom, nem szabad csüggednünk. 5-5 a mérlegünk, s bár a csoportunkban jelenleg a Vikings és a Lions dominál, ráadásul ránk az egyre jobban belendülő Steelers vár a következő fordulóban, mégis tovább élhet a PO esély, ha a csapat túl tud lépni a múltheti fiaskón. Márpedig ezek a srácok vérprofik, akiknek ez nem csak egyszerűen a munkájuk, hanem egyben a hivatásuk is. Nem tudom elképzelni, hogy ilyen helyzetben a feladás és a jobb draft pozíció lehetősége lenne az egyetlen alternatíva. Talán nekünk szurkolóknak igen, de a játékosoknak és a stábnak semmiképpen sem! Menni kell tovább, emelt fővel küzdeni az utolsó szalmaszálba kapaszkodva a legvégsőkig. Aztán ha lefújták az utolsó alapszakaszmeccset, akkor lehet majd sopánkodni, vagy éppen örülni. Mert újabban Green Bayben a kisebb-nagyobb csodák se mennek csodaszámba, ha a focicsapatról van szó! Ugye? 🙂
R-E-L-A-X és Run The Table!

  • Bócz Zoli

    Azért legalább egy fieldet illik rúgni!

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful