Packers Hungary Club

Weekly Vince – week 10

Sziasztok! Sajnos egyre halványabb a remény a PO-ra, de próbálok reménysugarat keresni. Ha sikerülne legyőznünk a Dolphins és utána a Seahawks, akkor talán nyomást tudnánk tenni legalább a Vikings-re, mivel ők Byeweek-en lesznek, utána pedig a Bears-hez mennek, így egy Vikings vereség esetén azonos állással érkezhetnénk meg hozzájuk. Ez mennyire reális “álom”? – Dandy73

Ez mindenképp így van, de az utolsó két meccs az a már szezon előtt is abszolút várható vereség kategóriája volt, így alapvetően a két héttel ezelőtti kalkulációkhoz képest max a mi szurkolók hangulata változhatott, igazából a helyzet nem sokat. Nyernünk kell végig, egy vereség még beleférhet a többi meccs alakulásától függően, kettő már semmiképp sem. Persze két vereség után nehezebb pozitív szemmel látni a dolgokat, de alapvetően a csoportrangadók mellett igazán jó ellenfelünk idén már nem lesz – ez a Seahawks már rég nem az a Seahawks, és a Falcons védelmébe lassan én is elférek annyi sérültjük van.

Sziasztok! Most hogy már eltelt egy kis idő a szezonból én arra a következtetésre jutottam hogy valószínű hogy idén sem lesz rájátszás… ha mégis akkor bocsi. De engem nagyon zavar az hogy mind a két nehéz meccs nyerhető lett volna és megint olyan kis hibákon mentek el a meccsek. De ami még inkább böki a csőrömet az az hogy McCarthy playbookja nem változott túl sokat az elmúlt években és nem tud fejlődést mutatni nincsenek trükkös játékok ez a legkevesebb de ennyire konzervatív offense-vel nem nagyon fognak SB-t nyerni a 100adik szezonjukban. Szerintetek ha nincs meg a playoff akkor a vezető edző cseréje lesz terítéken? Vagy valami más? És ha igen akkor ti kit képzeltek a helyére? – Boldizsár

Annak ellenére hogy fentebb kifejtettem hogy reális esélyünk lehet még, valóban inkább kifelé áll a szénánk a playoffból. Érdekes nézőpont az is amit írsz, de őszintén szólva én inkább látom azt hogy pariban vagyunk az AFC és NFC legjobbjaival és nyerhettünk is volna, mint hogy lesimázzanak minket. Szerintem McCarthy playbookja más edzőkéhez képest még elég sokat is változott – alapvetően a playbookok olyan vázak amiknek nem szabad hogy túlságosan változzanak, mert megoldást kell tartalmazniuk az összes játékhelyzetre. Az hogy abból épp mi van az adott hétre felkészítve és gyakorolva, mi van hívva (vagy mit hív át a QB) az egy másik kérdés mint az hogy mi van a teljes repeortárban. Az offense trükkös játékok nekem nagyon nem hiányoznak – Taysom Hill és Lamar Jackson “sikereit” és szurkolói közkedveltségét érdemes megnézni Saints és Ravens ismerősöknél – viszont a special team az igen. Nem kell elmenni Rams gyakoriságba, de talán összesen egy jó fake puntot láttam tőlünk életemben – alább gyönyörködhetünk is benne.

Ha nem lesz playoff, akkor igen, szerintem McCarthytól elköszön a csapat. Ennek a negatívuma az, hogy ha nem lenne meg a playoff, akkor lehetne a Packersnél a Hard Knocks – de egy új edző mentesít alóla. Azért a Packerst elég egyedi lehetőség lenne olyan közelről látni és nagy élmény a szurkolóknak, amire valószínűleg sokáig ismét nem lesz alkalom. Ahogy szerintem mindenki, ha edzőváltás, én is valami fiatal, támadószellemű tehetséget keresnék mint megpróbálni megtalálni az új McVayt vagy Pedersont (Rams és Eagles HCk), de ezt leírni sokkal egyszerűbb mint megvalósítani. Azt várom hogy nem vállalnánk ilyen kockázatot, hanem valaki olyan nevet keresnénk akit Rodgers szakmailag tisztelni fog (már ha létezik ilyen). Az a kapcsolat ugyanis a csapat sikeressége szempontjából talán a legfontosabb.

Szia, az lenne a kérdésem, hogy mi lehet annak az oka, hogy míg néhány éve félelmetesen jól csináltuk a no huddle offense-t, összezavarva az ellenfelek védelmét, vagy sokszor belekényszerítve őket nem időben végrehajtott cserékbe (too many players on the field penalty). Ehhez képest múltkor Bradyék a mi védelmünket zilálták szét ezzel, többször nagyon felgyorsítva a játékot, míg mi ilyesmire valamiért jó ideje képtelenek vagyunk. Sőt, egyre gyakoribb, hogy Rodgers nem tudja időben elindítani a játékot, és vagy időkérésre kényszerül, vagy sárga zászlót kap delay of game-ért. Mi az oka, hogy így elfogyott a lendület az offense-ből, és miért nem tudja a régi, zseniális gördülékenységgel hívni a játékokat Rodgers? – Zoltán

Ez ugye valójában két különböző dolog – attól hogy Bradyék szétzilálják a mi védelmünket vele, még mi is szétzilálhatjuk az ellenfélét. Térjünk ki először az elsőre, hogy Bradyék mit csináltak. Először is fontos megjegyezni, hogy amikor igazán rákapcsoltak az a félidők eleje volt – azokra úgynevezett scriptelt, “forgatókönyvezett” playekkel érkeznek az edzők, attól függően mi történik megvan hogy mi a következő tervezett play. Ezt kb 10-15 playig szokták tudni megcsinálni az edzők, és ebben most olyan sebességet mutatott a Patriots amit még körülbelül soha senki nem látott – nem annyira csoda hogy nem tudtuk vele tartani a lépést. De ők se tudták ezt sokáig fenntartani, nem is ezen ment el a meccs hanem a végén a hibákkal. Hogy a támadósortól miért nem látunk akkora tempót és büntetést az ellenfélnek, arról három dolog jut ezembe. Tempót úgy tudsz diktálni gyorsan, ha mindenki tökéletesen keni vágja az egész tervet, és végre is tudja hajtani. (1) Amikor olyan játékosok alkotják a falat és az elkapógárdát akik már évek óta itt voltak, ez könnyebben megy. Amikor minden playben rookiek vagy relatíve újak vannak fenn, nem zakatol olyan gyorsan az agyuk. Ennek ellenére alapvetően a csapat így sem lassú, no huddle is be van vetve amikor kell. (2) Hogy ez miért nem hoz annyi büntetést az eléggé adja magát: sok edző sokszor lenyilatkozta hogy egész héten erre készülnek. Az a csoda hogy néha még mindig sikerül megtetni őket. (3) Delay game meg akár no huddle offensel is lehet, hiszen Rodgers ugye kimondottan playeket nem hív (ahogy egy irányító sem), hanem a már behívottat tudja variálgatni az alapján mit mutat az ellenfél. Minél közelebb az óra a 0-hoz, annál több mindent lehet felismerni (ki blitzel, ki coverel), illetve annál hietőbb eladni a hard countot hogy beugorjon az ellenfél, tehát az hogy mennyi van a play clockon az önmagában nem probléma.

Üdv! Újra olvasva a draft elemzést, egy ilyen mondat ütötte meg a szemem, St.Brown-nál: “A 6. körben azért szeretjük ezt a picket, mert a csapatnál megvannak azok a veterán játékosok és edzők akik talán tudnak ezen változtatni.” Mennyire jellemző hozzáállás a játékosoktól, hogy a fiatalabbakat tanítsák? Olvashattuk a Steelers irányító Big Ben kálváriát is. Én el tudom képzelni, hogy nem mindenki örül annak, hogy jött egy zöldfülű aki esetleg az ő helyére pályázik. Mit gondolsz erről? – Token

Fontos, hogy ott nem a képességekről vagy szakmai tanításról beszéltem, hanem a mentalitásról, “lustaságról”. Ez utóbbi mindenképpen jelen van szerintem, de nem is kimondottan feladatként, hanem egyszerű személyes példamutatásként. Ha bekerülsz egy közegbe, és látod hogy a játékosok hogy viselkednek, a legtöbb emberre ez hatással lesz – erre gondoltam én.

De hogy a konkrét kérdésedre is válaszoljak, a valós tanítás az nagyon ritkán jellemző. A PRnak és a sajtónak persze, de a valóságban sok játékos adott már hangot annak a gondolatnak, hogy ő nem azért van itt hogy kinevelje az utódját (khmm Favre, khmm) – ez főleg azokra a posztokra jellemző nagyon ahol egy ember játszik. Amiből több kell (elkapó, corner, falemberek, etc.), ott a saját dolgát is megkönnyíti valaki ha ad tippeket a társnak, de formális játékos általi tanítás ezesetben sincs, inkább egy egy tipp, és egymástól a trükkök ellesése ami szóba jön. Egyfajta közös fejlesztő edzést azonban fontos megemlíteni: az irányító és elkapói több csapatnál járnak össze szezon előtt az edzéseken kívül is, hogy tökéletesítsék egymás megértését. Egy-egy veterán QB vagy elkapó a rookie párja legfontosabb tanítója lehet, ami mindkettejük érdeke is, hiszen egymás statjait és státuszát javítják.

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful