Az első afroamerikai Packer

Napjainkban már nem meglepő, ha egy NFL csapat húzóembere afroamerikai. Azonban a profi liga korai éveiben és az  amerikai társadalmi élet huszadik századának derekán ez még messze nem volt így. Sajnos még a második világháború után sem ugyanazokkal az esélyekkel indultak a színesbőrű játékosok a profivá válás rögös útján, mint fehér társaik. Azonban a negyvenes évek végére az egyetemi fociösztöndíjak megszaporodásával, végre elérhetőbbé váltak a fiatal néger játékosok számára is a későbbi profi football álmok. Természetesen a legmenőbb egyetemekre továbbra is szinte lehetetlen volt számukra bejutni, ám egy-egy kisebb egyetemen elért kiemelkedő foci sikerekkel könnyebben elnyerték az akkori NFL scout-ok figyelmét, s ezáltal a draft-on való kiválasztás esélyét.

Bár a cikkünk nem róla szól, de úgy érezzük mindenképpen említést érdemel (HB, P, QB) George Taliaferro, aki az első afroamerikai játékos volt, akit draftoltak a liga történetében (1949, 13. kör 19. pick, Chicago Bears). Taliaferro igazán sokoldalú játékos volt, amellett, hogy alapjában véve halfback (futó, elkapó,blokkoló) pozíciót töltött be, képes volt irányítani és punt-olni is.

A Packers háza táján is nagy változások indultak ekkortájt, ugyanis a borzalmasra sikerült (2-10-0)  1949-es szezon végén vált meg a csapat a legendás egykori játékos, illetve utóbb (addig első és egyetlen) vezetőedzőjétől Curly Lambeau-tól, aki a Redskins csapatához távozott. Az újonnan kinevezett olasz származású (egykori Bears játékos) vezetőedző Gene Ronzani egészen új felfogásban kezdte átszervezni a csapatot. Igaz, az 1950-es szezonban nem sikerült sokkal jobban szerepelni mint az előző évben, ám a változás szele jó irányba fújta a csapatot az elkövetkezendő évtizedben. Az 1950-1951-es szezonban ugyan csak három ellenfelet sikerült legyőzni (Redskins, Bears, 49ers), mégis emlékezetes maradt a szezon egy (szó szerint) színes egyéniség megjelenésével.

Ő volt (E/WR) Robert “Bob” Mann, aki az első afroamerikai játékos volt a kisváros csapatában a Packers történelme során.

Mann North Carolina állam New Bern településén született 1924, április 8-án. Édesapja  Dr. William Mann belgyógyász szakorvos, édesanyja Clara pedig tanfelügyelő volt a helyi általános iskolában. Bob kiváló sport teljesítménye már az elemi iskolában kiemelkedő volt, s a tehetségével tovább brillírozott a középiskolában (J.T.Barber High School, Bern), amelyre később a Virginia állambeli (tipikusan fekete diákokkal foglalkozó) Hampton Institute (jelenleg Hampton University) megfigyelői is felfigyeltek. 1941-ben csatlakozott a Hampton  csapatához és első szezonjában bal oldali End (a korabeli Tight End/ Wr  keverék) pozícióban játszott.  1944-ben került át az University of Michigan-re, ahol minden szempontból kőkeményen meg kellett harcolnia a csapatban maradásért. Tanulás mellett egy az egyetemhez közeli vendéglőben dolgozott, hogy ki tudja fizetni a tandíjat, ugyanis édesapja akarata ellenére (aki orvost szeretett volna faragni fiából) Robert a foci mellett döntött, így anyagilag magára maradt. Kitartása végül meghozta gyümölcsét, másodmagával (Gene Derricotte volt a másik színesbőrű játékos akinek) sikerült bekerülni az 1944-1945-ös Michigan Wolverines kezdő keretébe.

Ezután 1945-ben bevonult a hadseregbe és 1946-ban tért vissza a Michigan csapatába, ahol bár csak a harmadik számú elkapó/ tight end-nek számított, mégis remek meccseket produkált többek közt az akkori Wisconsin, Minnesota és Ohio State csapatai ellen. Végzős évének végére (1947) már beválogatták az “All-Big Nine” keretbe, illetve kiválasztották az “All-American” második csapatába is.

Mann profi karrierje nem indult zökkenőmentesen, az 1948-as drafton nem kelt el, így házalni kényszerült. Első látogatása a nagy almába történt, ahol a New York Yankees (nem, nem elírás, akkoriban volt ilyen nevű foci csapat is) csapatával tárgyalt,azonban kikötötte, hogy amennyiben jobb ajánlatot kap, akkor azonnal szeretne távozni New York-ból. Nem is kellett sokáig várnia, a Detroit Lions 1948 áprilisában leigazolta, a szerződése 7500 dollár alapfizetésről és további 2500 dollár bónuszokról szólt, ami nem számított top fizetésnek akkoriban.

Bob Mann Lions mezben

Az 1948-as újonc szezonjában mind a tizenkét mérkőzésen játszott és 33 elkapásból 560 yard-ot szerzett, amivel abban az évben az előkelő hetedik helyre rangsorolták az elkapott yardok számában, illetve a negyedik helyre a yard/elkapás szekcióban. Az 1949-es szezonban aztán robbantott, az idény végéhez közeledve már 1014 yard-al ő vezetett az elkapott yard-ok számában a ligában, illetve a yard/elkapásban is (15,4) ő volt a legjobb a statisztikák szerint. Az 1950-es szezon előtt Robert kiváló teljesítménye ellenére meglepő módon csökkenteni akarta a Lions vezetősége a fiatal játékos fizetését (7500 dollárról 6000 dollárra), amibe Mann nem ment bele, és nem írta alá a módosított új szerződés ajánlatot, mitöbb megtagadta a játékot is (hold out-olt, amivel nem kizárt, hogy ugyancsak első volt a liga történelmében). Az elmérgesedett kapcsolat rendezésére kicsivel később tett még egy próbálkozást a detroit-i csapat, ám az a tárgyalás is kudarcba fulladt. Mivel Bob nem vett részt ezután semmiféle Lions-os edzésen és programon, ezért kétségbeesetten szabadulni próbált tőle a detroit-i vezetőség. Nemsokára korábbi csapata, a Yankees trade útján megszerezte, ám az előszezon végén New York-ból is kiadták az útját. 1950 októberére munka nélkül maradt az akkor még mindössze 26 éves remek játékos, aki ekkor (saját bevallása szerint) komolyan elgondolkodott további sport karrierje lehetőségein.

Szerencsére nem kellett sokáig morfondíroznia a jövőn, ugyanis 1950 november 25-én a Green Bay igen kedvező ajánlatot tett neki, amelyet elfogadott.

Másnap már pályára is lépett a 49ers elleni hazai (győztes) mérkőzésen, s ezzel Packers történelmet írt. Mann 1950-1954 -ig volt a kisváros játékosa és green bay-i pályafutása során nagyban hozzájárult az újjáformálódott csapat sikereihez. Az 1952-es (végre újra) sikeresnek mondható  6-6-0 szezon egyik legfontosabb húzóembere volt. Sajnos a Packers-es (és tulajdonképpen a profi) karrierjének egy maradandó térd sérülés vetett véget, ami miatt  1955-ben (pont mielőtt a kisvárosi csapat hosszabbítani akart vele egy igen magas összegű új szerződéssel) kénytelen volt visszavonulni. A green bay-i négy szezonja alatt 38 mérkőzésen lépett pályára, összesen 109 elkapásból 1629 yardot jegyzett, melyekből 17 touchdown-t szerzett a Zöld-Arany színekben.

1988-ban beiktatták a Packers Halhatatlanjai közé.

Egész pályafutása során aktívan kiállt a színesbőrű játékosok jogai mellett és az ő korlátozásaik ellen. Híres jelmondata volt: ” A bőrszín nem korlátozza a tehetséget!”

Profi pályafutását befejezve jogi tanulmányokat folytatott és 1970-ben ügyvédi diplomát szerzett a detroit-i jogi egyetemen. Védőügyvédként tevékenykedett nyugdíjas koráig, saját ügyvédi irodát működtetett évtizedeken keresztül nem messze a Lions stadiontól. 2002-ben tiszteletbeli csapatkapitányává választotta a Detroit Lions csapata. 2006 októberében 82 évesen hunyt el detroit-i otthonában, családja körében.