Packers Hungary Club

Ők a Packers idei szabadügynökei

Összesen 21 játékos szerződése jár le a szezon végén. Megnéztük, kire milyen jövő várhat.

Első lépésként fontos tisztázni, hogy a Packers jelenleg körülbelül 32 millió dollárral áll a fizetési plafon alatt (legalábbis az Overthecap szerint, a Spotracnél ez az összeg hárommillióval kevesebb), de ez még könnyen változhat. Lucas Patrick szezon közbeni hosszabbítása jó eséllyel azt jelenti, hogy Lane Taylortól megválik a csapat, Jimmy Graham pedig hiába játszott jól az utolsó meccseken, egész éves teljesítményéhez mérve rendkívül sokat keres. Kettejük elküldésével mintegy 13 millió dollár szabadul még fel. Elméleti lehetőségként Graham esetében egy jelentősebb paycut is felmerülhet, de ennek kicsi a valószínűsége.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a csapat összesen 42 milliót költhet (a Spotrac adataival számolva), hiszen tartalékolni kell a draftról érkező játékosok fizetésére és a szezon alatt is kell mozgástér, ezekre összesen legalább 10 milliót kell számolni. Valamint figyelni kell a következő évben esedékes hosszabbításokra, például Kenny Clarkéra, aki már jelezte, hogy szeretné, ha minél előbb meghosszabbítanák a szerződését.

A 21-ből 5 játékos helyzete viszonylag egyszerű: Allen Lazard, Chandon Sullivan, Tyler Lancaster, Robert Tonyan és Jake Kumerow ugyanis úgynevezett ERFA (exclusive rights free agent) státuszban van: ez azt jelenti, hogy ők csak a Packersszel tárgyalhatnak és köthetnek szerződést, és csak akkor távozhatnak, ha nem kapnak ajánlatot. Bővebben egyébként itt írtunk korábban a különböző státuszokról.

Az ő esetükben a hosszabbítás fejenként 660 ezer dollárba kerülne, egy évre. Természetesen az sincs az esetükben kizárva, hogy hosszabb távú, magasabb összegről szóló szerződéssel kínálja meg őket a csapat.

Lazard és a szezon második felében előlépő Sullivan esetében óriási meglepetés lenne, ha nem kapnának ajánlatot, Lancaster és Kumerow a depth szempontjából lehet fontos, de ők ketten nem nélkülözhetetlenek. Tonyannál minden azon múlik, hogy látja a stáb, mennyit fejlődött idén és milyen potenciál van benne.

Malcolm Jenkins fullback sérültlistán töltötte az évet, ő RFA (restricted free agent, bővebben lásd itt) státuszban van. Meglepetés lenne, ha szerződést kapna, inkább várható akár egy draftolatlan szabadügynök érkezése. Ha mégis maradhat, az edzőtáborban akkor is komolyan küzdenie kell majd a rosterhelyért.

És akkor jöjjenek az UFA (unrestricted free agent) játékosok, ők pedig a következők (ABC-rendben):

  • Geronimo Allison
  • Bryan Bulaga
  • Ibraheim Campbell
  • Mason Crosby
  • Tyler Ervin
  • Kyler Fackrell
  • Ryan Grant
  • B.J. Goodson
  • Marcedes Lewis
  • Blake Martinez
  • Will Redmond
  • Jason Spriggs
  • Jared Veldheer
  • Danny Vitale
  • Tramon Williams

Március 16-ig bármelyikükkel megállapodhat a csapat, attól a naptól kezdve más csapatok is megkörnyékezhetik őket ajánlatokkal, március 18-tól pedig bárhova alá is írhatnak.

Akik távozása komoly veszteség lenne

A legfontosabb Bryan Bulaga visszaigazolása lenne, hiszen idén bizonyította, hogy a posztján elit teljesítményre képes, ráadásul pótolni sem lenne egyszerű: hozzá fogható OT legfeljebb Jack Conklin és Anthony Castonzo lehet a piacon, utóbbi ráadásul a visszavonuláson gondolkodik, házon belül nincs szóba jöhető utódja, a draft pedig, különösen, hogy a 30. helyen választhatunk, kockázatos. Ugyanakkor a korábbi években a Packersre jellemző volt, hogy nem marasztalta a 30-on túli falembereket.

Na de, mennyit kellene neki fizetni, ha marasztalnák? Összehasonlításképp, Lane Johnson novemberben egy négyéves, 72 millió dolláros szerződést írt alá az Eaglesszel. Johnson valamivel jobb, mint Bulaga, egy évvel fiatalabb is, ugyanakkor sérülések (és eltiltás) miatt ő is sokat kihagyott: az elmúlt hat szezonban Bulaga 17, Johnson 20 meccsről hiányzott.

Ha megnézzük a többi tackle szerződését a ligában, akkor azt lehet mondani, hogy biztosan lennének olyan csapatok, amelyek évi 12-14 milliót simán fizetnének Bulagának. Kérdés, hogy ezt hajlandó-e megadni a csapat (akár egy olyan szerződés formájában, amely sok bónuszt és viszonylag alacsony 2020-as cap hitet tartalmaz), illetve, hogy Bulaga hajlandó-e valamivel kevesebbért is aláírni, hiszen saját bevallása szerint nagyon szereti Green Bayt.

Persze arra is van lehetőség március 10-ig, hogy Bulaga franchise taget kapjon, ez azonban mintegy 16 milliós fizetést jelentene neki a következő évre.

Szintén nem kérdés Mason Crosby megtartása. Idén a legbiztosabb lábú rúgók közé tartozott (konkrétan 3. lett), és lehetett látni, hogy más csapatok mennyit küszködtek a saját kickereikkel. Pályafutása során a mezőnygólokat 81, az extra pontokat 98%-os sikerrel rúgta. Posztja miatt még évekig a ligában maradhat, és ő is beszélt már arról, hogy továbbra is a Packersnél szeretné folytatni. Akár egy négyéves, 13-16 millió dolláros szerződés is elképzelhető nála.

Tramon Williams kiváló szezont tudhat maga mögött, biztos pont volt a slot cornerback szerepében, ráadásul a fiatal secondaryben az ő vezetői képességei is nagyon fontosak. Nála ugyanakkor kérdés, hogy akarja-e egyáltalán folytatni, és ha igen, mennyit kérne. Ha maradni akar, akkor idei fizetéséből biztosan engednie kell, de amennyiben évi 2-3 millióért hajlandó aláírni, ezt jó eséllyel megkapja a csapattól.

A hasonló korban lévő Marcedes Lewis a 49ers elleni meccs után azt nyilatkozta, hogy szeretne még egy évet játszani, és nagyon szívesen maradna Green Bayben is. A kiválóan blokkoló tight endet a csapattársai is kedvelik, ha elfogadja a veteránminimum körüli éves fizetést (valamivel több, mint egymillió dollár), akkor valószínűleg meg is tartja a csapat.

Szintén jó esély van Tyler Ervin marasztalására, aki amellett, hogy végre értékelhető returner-teljesítményt mutatott be, az utolsó meccseken a támadásokban is szerepet kapott. Sokat biztosan nem kell neki fizetni.

Ideális esetben így még 20-22 millió dollár maradna a plafon alatt.

Akikkel kérdés, hogy mi lesz

A legnagyobb kérdés Blake Martinez. A linebacker sokak kedvence, szorgos tackle-gyáros, viszont elit játékos soha nem volt, és most a leggyengébb évén van túl. Hiába a sok tackle, ezek nagy része már jónéhány yard megtétele után sikerült, és volt 16 elrontott szerelése is (a legtöbb a csapatban).

Ellene szól, hogy tisztán látszik: soha nem lesz belőle elit játékos. Ehhez túl lassú, nem tud leválni a blokkokról, futás ellen nem teljesít jól (idén a játékok mindössze 8%-ában tudott úgy közbelépni, hogy az offense számára ne minősüljön sikeresnek a play), és a passz elleni védekezése sem acélos: több mint 80%-os elkapási arányt engedett, ráadásul nála volt a legtöbb elkapás utáni yard is a csapatban. A PFF-nél a legalább 100 snapet játszó linebackerek között 119-ból mindössze a 71. helyre volt elég a teljesítménye. Ami viszont mellette szól, hogy ő volt Mike Pettine meghosszabbított keze a pályán, ő irányította a védelmet, valamint, hogy nincs a keretben más, kezdő szintet megütő linebacker.

Azt is figyelembe kell venni, hogy mik Pettine tervei jövőre: amennyiben a játékok többségében továbbra is egy linebacker lesz a pályán, arra a feladatra Martinez nem alkalmas, nála gyorsabb, atlétikusabb játékosra van szükség. Ha viszont sokkal többet játszana két linebackerrel a csapat, akkor az ő teljesítménye is sokat javulhat.

Martinez esetében az is fontos kérdés, hogy ő hogy látja magát. Tavaly C.J. Mosley-tól Jaylon Smithig több linebacker kapott évi átlag 14-17 milliós szerződést, ők azonban mind sokkal jobb szezonokon voltak túl, mint Martinez. Az is árnyalja a képet, hogy Mosley a szerződése után sérülések miatt alig játszott a Jetsben, Myles Jack pedig borzasztó szezont produkált, miután megkapta a nagy pénzt. Ennyit Martinez biztosan nem ér, kérdés viszont, hogy lenne-e olyan, nagy cap space-szel rendelkező csapat, amelyik ehhez közelítő szerződést ad neki. Amennyiben igen, akkor nem kérdés, hogy el kell engedni.

Ha azt nézzük, hogy a Martinezhez képességekben sokkal közelebb álló Benardrick McKinney egy Pro Bowlt érő szezon után évi átlag 10, Anthony Hitchens pedig átlag 9 millióért játszik, akkor már közelebb járunk a valós értékéhez, de még ennyit sem biztos, hogy megér az ő játéka, főleg arra gondolva, hogy ebben az esetben gyakorlatilag senki másra nem maradna pénz (Bulaga hosszabbítását feltételezve).

A döntés azon is múlik, hogy milyen draftstratégiával készül a csapat, illetve hogy a szabadügynök-piacon van-e esély egy Martineznél jobb linebacker reális áron történő megszerzésére.

Szintén kérdés, mi lesz a szezon közben igazolt Jared Veldheer sorsa, aki 2-3 millió dollárért a tökéletes megoldást jelentené az első számú csere tackle szerepére, ugyanakkor sok olyan csapat van, ahol még kezdő is lehetne, akár magasabb fizetésért (hacsak nem jelenti be megint a visszavonulását). Viszont ő már 32 éves, és ha hosszabb távon gondolkodik a csapat és Bulaga potenciális utódját is keresi már, akkor Veldheer várhatóan távozik, és a draftról érkezik egy tackle. Az viszont nem kérdés: ha sem Bulaga, sem Veldheer nem marad, akkor az OT lesz a legégetőbb hiányposzt.

Danny Vitale esetében sok múlik azon, milyen rendszert képzel el jövőre a stáb: ha úgy ítélik meg, hogy szükség van egy fullbackre, akkor veteránminimumért (az ő esetében ez 735 ezer dollár) Vitale valószínűleg marad.

Kyler Fackrell a tavalyi éve után idén ismét azt bizonyította, hogy rotációs szerepre alkalmas csak, ráadásul ha Rashan Gary az elvártaknak megfelelően fejlődik, akkor még kevesebb snapre számíthat. Elképzelhető, hogy lesz olyan csapat, ahol nagyobb szerepet kínálnak neki. Ibraheim Campbellt Pettine szereti, hiszen jól ismeri a rendszerét, a képességei viszont eléggé korlátozottak.

Akik egyáltalán nem hiányoznának

Geronimo Allisonnak idén kellett volna bizonyítania, de ez nem sikerült neki. Feltűnő volt a lassúsága, drop- és fumble-problémái vannak. Blokkolni ugyan jól tud, de ebben jobb nála az idényt sérülés miatt kihagyó Equanimeous St. Brown és talán még Kumerow is. B.J. Goodson egy egydimenziós linebacker, kizárólag futás ellen használható, és még ott is vannak hiányosságai. Will Redmond sok szerepet kapott idén, volt egy-két elfogadható meccse, de összességében nem jelent megoldást még a csere-safety szerepére sem. Jason Spriggs idén sérültlistán volt, de a korábbi évek teljesítménye alapján óriási hiba volt felcserélni érte annak idején a draft második körében. Ryan Grant pedig hiába volt az 53-as keret tagja, egy meccsre sem nevezte a stáb.

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful