Szezonértékelő 1.: Az irányítók

A szezon végeztével itt az ideje értékelni, hogy hogyan teljesítettek az egyes csapatrészek és játékosok. Értékelősorozatunk első részében az irányítókat tekintjük át.

A statisztikák szerint a támadásokat tekintve közepesen teljesített a csapat: az összesen megtett yardokat és a passzolt yardokat tekintve is 19. helyen végzett. A támadósor teljesítménye inkonzisztens volt, ahogyan Aaron Rodgersé is: voltak olyan meccsei, főleg októberben, amikor újra az MVP-címet kezdték el néhányan emlegetni, de aztán sorra jöttek olyanok, amikor (legalábbis magához képest) meglehetősen gyengén játszott, hogy aztán a Lions elleni második félidőben és a Seahawks ellen újra kiválóan teljesítsen.

Azt is ki kell emelni, hogy az új vezetőedző, Matt LaFleur érkezésével sokkal fontosabb volt a futójáték, mint korábban, ez sok terhet levett Rodgers válláról, ezzel együtt, a támadójátékok 58%-a még így is passzjátékot jelentett.

Rodgers 4002 passzolt yarddal, 62 százalékos pontossággal, 26 TD-vel és mindössze 4 interceptionnel zárta az alapszakaszt. Emellé hozzátett még 183 futott yardot és egy TD-t, viszont elveszített négy fumble-t is. Ebben segítette, hogy idén végre (újra) a liga egyik legjobb támadófala védte, ugyanakkor kevés igazán használható fegyvere volt, ráadásul az elkapók (és a tight endek és futók) összesen 31 passzt ejtettek el.

Így végül 95,4-es irányítómutatóval zárta az idény, a PFF-nél pedig 83,3 lett a grade-je – ez a kezdőirányítók között a 8. helyre volt elég.

Rodgers hullámzó teljesítményében szerepe lehet annak is, hogy amióta a ligában van, most először kellett egy teljesen új rendszert megtanulnia. Ez ugyanakkor nem magyarázza, hogy több meccsen is problémái voltak a pontossággal, vagy nem vett észre egy-egy üresen álló elkapót. Úgy tűnik, hogy a mostani már nem a 2009 és 2014 között látott Aaron Rodgers, akinél jobb játékost nehéz lett volna akkor találni a ligában. Tekintve, hogy már 36 múlt, ez nem annyira meglepő, de ezzel együtt még mindig ott van a liga legjobb irányítói között, és a fontos pillanatokban ezt idén is sokszor bizonyította. Hacsak nem következik be nála drasztikus fizikai hanyatlás, akkor még évekig élvezhetjük a játékát.

Cseréje, Tim Boyle, szerencsére keveset volt a pályán, és akkor is csak azért, mert az adott meccs már eldőlt. 4-ből 3 passza volt jó, 15 yardért. Nála továbbra is kérdés, hogy hosszú távon be tudja-e tölteni a csereirányító szerepet.

Az irányítók, elsősorban persze Rodgers kapcsán még egy dolgot ki kell emelni: a szezon előtt többen felvetették, mennyire fog elfogadni egy nála nem sokkal idősebb vezetőedzőt, mennyire fog hallgatni rá, lesznek-e feszültségek. Nos, egy szezon után minden jel arra utal, hogy megtalálták a közös hangot Matt LaFleurrel. Így mindenképp kíváncsian lehet várni az új évet, hogy egy újabb, közös eltöltött alapszakasz után mire lesznek képesek. Az mindenesetre ígéretes, hogy a LaFleuréhez hasonló rendszerbe (Kyle Shanahan, Sean McVay) bekerülő irányítók közül Matt Ryan, Jared Goff és Jimmy Garoppolo számai is kimagaslóak voltak a közös munka második évében.