Szezonértékelő 8.: A linebackerek

A szezon végeztével itt az ideje értékelni, hogy hogyan teljesítettek az egyes csapatrészek és játékosok. Értékelősorozatunk nyolcadik részében a linebackereket tekintjük át.

A linebacker-sor értékelése talán a legmegosztóbb az egész csapatból, azt viszont látni kell: ez az egység volt a védelem leggyengébb pontja idén.

Blake Martinez sok szempontból A.J. Hawkra hasonlít: viszonylag konzisztens, de egyáltalán nem kiemelkedő a teljesítménye, nem követ el látványos hibákat, de meccseket pozitívan befolyásoló szerepe is nagyon ritkán van. Megint ő érte el a legtöbb tackle-t a csapatban, volt három sackje és egy interceptionje is, de a hiányosságai folyamatosan kiütköztek: ő egyszerűen túl lassú és túl kevéssé atlétikus ahhoz, hogy betöltse azt a szerepet, amelyet Mike Pettine rendszere megkívánna egy linebackertől.

Hiába magas a játékintelligenciája és játszik keményen, nem tud leválni a blokkokról, ha pedig kicsit is félreolvassa a játékot, akkor nincs meg a sebessége, hogy javítsa hibáját. Hiába csinál sok tackle-t, ha ezek nagy része már jónéhány yard megtétele után sikerül, ráadásul volt 16 elrontott szerelése is (a legtöbb a csapatban).

Egyre több csapat jött rá arra, hogy mind futásokkal, mind passzokkal érdemes őt támadni: közbelépéseinek mindössze 8%-a volt olyan, hogy az offense számára nem minősült sikeresnek az adott játék. A passzokat tekintve 74 célbavételből 62 elkapást engedett, 569 yardért, ebből ráadásul 367 az elkapás után jött (ez is a legtöbb a csapatban), ami azt mutatja, hogy gyakran lemaradt emberéről. 93,1-es irányítómutatóval dobáltak rá.

A PFF-nél a Packers kezdőjátékosai közül övé volt a leggyengébb teljesítmény: 57,7-es grade-del zárt. A ligában a legalább 100 snapet játszó linebackerek között ez 119-ból mindössze a 71. helyre volt elég.

A második legtöbb időt B.J. Goodson töltötte a pályán, aki nem sokkal az első meccs előtt csatlakozott a csapathoz. Róla lehetett tudni, hogy passzok ellen használhatatlan, de a futójátékoknál sem mutatott olyat, ami miatt érdemes lenne megtartani. 57,2-es PFF-grade-del zárta a szezont.

Sokan várták, hogy Oren Burks idén végre berobban – csakhogy megint megsérült, így alig játszott a védelemben. Nagy kérdés, mi lesz vele, az utolsó esélyét kaphatja meg jövőre, hogy végre mutasson valamit. A nyilatkozatok alapján úgy tűnik, hogy a vezetőség bízik benne. Ty Summers a draft hetedik körében érkezett, és bár a special teamben nagyon fontos szerepe volt, a védelemben nem lépett pályára.

Az egység mindenképp komoly erősítésre szorul, és ezt Brian Gutekunst is tudja. Martinez szerződése lejárt, és idén egyértelműen kiderült, hogy azt a feladatot, hogy a játékok jelentős részében egyedüli linebackerként legyen a pályán, nem tudja megoldani (más rendszerben, legalább egy gyors LB-vel maga mellett, várhatóan jobb teljesítményre lesz képes). Az is figyelmeztető jel nála, hogy contract évben nyújtotta eddigi leggyengébb teljesítményét, vagyis amikor a legjobban kellene játszani.

Az valószínű, hogy a jövő évi tervekben Burks mellett a sérülés miatt az egész szezont kihagyó Curtis Bolton is szerepel, de egy igazi első számú linebackerre, egy vezérre mindenképp szüksége van a csapatnak. Ugyanakkor a szabadügynökök legjobbja, Cory Littleton megszerzésére nem nagyon lesz pénz – kivéve persze, ha Bryan Bulagát mégse sikerül újraigazolni, ami más problémákat hozna magával. Joe Schobert, vagy még inkább a Bearsben idén beugróként kifejezetten jól játszó Nick Kwiatkoski reálisabb opciónak tűnik, és várhatóan a drafton is érkezik majd valaki.

A sorozat korábbi részeit itt olvashatjátok.