Szezonértékelő 10.: A safetyk

A szezon végeztével itt az ideje értékelni, hogy hogyan teljesítettek az egyes csapatrészek és játékosok. Értékelősorozatunk tizedik részében a safetyket tekintjük át.

Ahogy a passzsiettetőknél, ugyanúgy a safetyknél is teljesen kicserélődtek a kezdőjátékosok az idényre. A szabadügynök-piacról érkezett Adrian Amos, a draft második első körös választottjaként pedig Darnell Savage, vagyis egyszerre jött rutin és sebesség – és már egy idény után ki lehet jelenteni, hogy jelentősen erősödött az egység.

Az egész védelemből Adrian Amos volt a legtöbbet a pályán a szezonban: a lehetséges 1040 snapből összesen 1036-ot. Egyedül a Raiders elleni kiütéses győzelem utolsó négy játékában kapott pihenőidőt. Nem volt túlzottan feltűnő a játéka, de ez egyben azt is jelenti, hogy nagyon keveset hibázott, szinte mindig ott volt, ahol lennie kellett. 52 célbavételből 36 elkapást engedett, 403 yardért és egy TD-ért, de volt két interceptionje is. 82,5-es irányítómutatóval dobáltak felé, és emellett még egy sackje is volt.

Éves PFF-grade-je 75,6-os, ez a snapek legalább felén játszó safetyknél a 14. legjobb volt a ligában.

Ahogy várható volt, Darnell Savage nagy sebességgel, agresszíven játszott – éppen ez volt az, ami miatt néha hibázott, túlságosan is agresszív volt. Ezen viszont, ahogy rutint szerez, könnyen tud javítani, mint ahogy javítani kell a szerelési technikáján is: összesen 14 tackle-t rontott el a szezonban. Őt csak 26-szor támadták az ellenfelek irányítói, ebből 16 elkapást engedett 184 yardért, három TD-ért és 89,3-as irányítómutatóért. Volt két interceptionje és két fumble-t is kiharcolt – a csapatból senki másnak nem sikerült egynél többet.

Éves PFF-grade-je 66,6-os lett, és Jenkinshez hasonlóan ő is bekerült az év újonccsapatába.

Mike Pettine rendszerében fontos szerepe van a harmadik safetynek, aki gyakorlatilag hibrid safety-linebacker poszton játszik. A tervek szerint itt Raven Greene-t láthattuk volna, aki az első meccsen kifejezetten jó is volt, de a következő héten megsérült és sérültlistára került. Így aztán Will Redmondnak, majd a még az előző szezonban összeszedett sérüléséből való felépülése után Ibraheim Campbellnek kellett volna előrelépnie, de ez egyiküknek sem sikerült.

Campbell hét meccsen játszott, 84,4-es irányítómutatóval dobáltak csak felé, de nem tudott sokat hozzátenni a védelemhez, amit 59,7-es PFF-grade-je is mutat.

Redmond jól szállt be a special teambe, ott neki volt a legtöbb szerelése, ugyanakkor a védelemben kifejezetten gyengén teljesített. 152,1-es irányítómutatóval dobáltak felé, 50,6-os éves PFF-grade-et kapott: ez még egy cserejátékostól is gyenge.

Összegezve: a safetysorban a két kezdőposzt évekre megoldottnak tűnik (reméljük, Savage nem a Ha-Ha Clinton-Dixhez hasonló utat járja, két jó év után folyamatos visszaeséssel), a depthen viszont lehetne javítani. Emellett fontos lenne megtalálni azt a játékost, aki folyamatosan jól tud játszani a hibrid poszton, bár erre Greene valószínűleg jövőre is megkapja az esélyt.

A sorozat korábbi részeit itt olvashatjátok.