Packers Hungary Club

Szezonértékelő 5.: A támadófal

A szezon végeztével itt az ideje értékelni, hogy hogyan teljesítettek az egyes csapatrészek és játékosok. Értékelősorozatunk ötödik részében az utolsó támadóegységet, a falat tekintjük át.

A támadófal idén újra erőssége volt a csapatnak, amihez hozzájárult, hogy többé-kevésbé mindenki egészséges tudott maradni, ami minden fal esetében nagy szó: a playoffal együtt összesen három különböző kezdő felállása volt a sornak (Bakthiari, Linsley és Turner minden meccsen kezdett).

A fal teljesítménye azért is rendkívül fontos, mert, ahogy a legtöbb irányító esetében, Aaron Rodgersnél is nagy különbség mutatkozik, ha nyomás alatt, vagy anélkül kell játszania: előbbi esetben 75,8, utóbbiban 104,5 volt idén az irányítómutatója. A szezon során összesen 37-szer sackelték, ami soknak mondható, de így is 16-tal kevesebb, mint az előző (két meccsel rövidebb) szezonban – ráadásul ebből 12 sack az irányítón múlt. Vagyis a fal annak ellenére jól tartotta magát, hogy az ellenfelek közül több is a legjobb pass rushsal rendelkező csapatok közé tartozott.

Ezt igazolja az úgynevezett Pass Block Win Rate is. Ez azt mutatja meg, milyen hatékonysággal tudják az egyes falemberek az ellenfelüket legalább 2,5 másodpercig tartani. Ebben pedig az egység összteljesítménye 72%-os, ami a legjobb volt az egész ligában. Saját posztjukon pedig mind David Bakhtiari (96%), mind Corey Linsley (98%) első lett. Rodgersnek átlagosan 2,88 másodperce volt passzolni, ráadásul a fal a futásblokkolásból is remekül kivette a részét.

Pedig David Bakhtiari magához képest gyengébben kezdte a szezont: feltűnően sok büntetést szedett össze, de aztán összeszedte magát és All Pro-teljesítményt nyújtott. Az egész szezon során két sacket, nyolc QB-hitet és 27 siettetést engedett, 79,4-es PFF-grade-je a tackle-ök között a 11. helyre volt elég.

Bryan Bulaga szezonja viszont pont fordított volt: az első meccseken nehezen lehetett volna nála jobban játszó OT-t találni a ligában, utána ugyan kicsit romlott a teljesítménye, de így is kiváló szezonon van túl. Nem csak passz-, hanem futásblokkolásban is remekül teljesített. Négy sacket, négy QB-hitet és 19 siettetést engedett. 77,1-es PFF-grade-del zárta a szezont, az OT-k között ez a 14. legjobb volt. Lejárt a szerződése, Brian Gutekunst szerint prioritás a visszaigazolása.

A guardok közül az újonc Elgton Jenkins a második héten került be a csapatba Lane Taylor sérülése miatt, hogy aztán olyan szezont hozzon, amelynek köszönhetően az év újonccsapatába is beválasztották. Jenkins hosszú évekre megoldást jelenthet az egyik belső falember posztjára. Egész szezonban nem engedett egyetlen sacket sem, QB-hitet is csak egyet, siettetésből pedig 23-at, emellett még a futásblokkolása is átlagon felüli volt. 69,1-es PFF-grade-je a guardok között a 19. helyre volt elég.

A jobboldali guard, Billy Turner volt talán a támadófal leggyengébb tagja, de játéka így is előrelépést jelentett a poszton a tavalyi szezonhoz képest, és hozta egy átlag NFL kezdő guard szintjét, amit 63,0-s PFF-grade-je is mutat (37. hely a guardok között). Ő engedte a legtöbb sacket (9-et), emellé még hat QB-hitet és 37 siettetést is, viszont csak egyszer büntették az egész szezonban.

Centerposzton Corey Linsley idén is hozta a megbízható játékát. Játékintelligenciája a többiek számára is nagy segítséget jelent, és a méretbeli hiányosságait is valamennyire kompenzálni tudja. Őt is csak kétszer büntették az egész szezonban, öt sacket, három QB-hitet, 14 siettetést engedett. A centerek között a 7. helyre volt elég a 73,8-as PFF-grade-je.

A cserék közül a szezon közben érkező Jared Veldheer nevét kell kiemelni, aki két meccsen lépett a pályára, a Seahawks ellen a playoffban, Bulaga betegsége miatt, kezdőként. Ekkor viszont megmutatta, hogy még mindig kiváló játékos: bár a futásblokkolása nem az igazi, de nemhogy sacket, még siettetést sem engedett. A minőségbeli különbség egyértelmű volt a néhány meccsen szerepet kapó másik cseréhez, Alex Lighthoz képest, aki nem tűnt úgy, hogy megütné az NFL szintjét.

A belső posztokat tekintve az első két meccsen Lane Taylor kezdett bal guardként, de aztán megsérült – ráadásul ennyi idő alatt több sacket engedett, mint a helyére lépő Jenkins az egész szezonban, így nehéz lesz visszakerülnie a csapatba, pláne, hogy elküldésével a cap helyzeten is javíthatna a csapat. Lucas Patrick Linsley-t pótolta, amikor kellett, és elfogadható teljesítményt nyújtott, amit szerződéshosszabbítással honorált a csapat, ráadásul ő nem csak centerként, hanem guardként is bevethető.

Yosh Nijman, a szezon közben a keresztszalagját elszakító Cole Madison és a Saints gyakorlócsapatából érkezett John Leglue nem került pályára, Jason Spriggs pedig az egész évet sérültlistán töltötte.

Összességében nézve, ha sikerül Bulagával hosszabbítani, akkor a kezdő sor jövőre is remekül néz majd ki, csak a depthen lesz érdemes javítani. Ha viszont nem, az komoly gondokat okozhat mindkét Aaron számára.

A sorozat korábbi részeit itt olvashatjátok.

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful