Szezonértékelő 11.: A speciális csapat

A szezon végeztével itt az ideje értékelni, hogy hogyan teljesítettek az egyes csapatrészek és játékosok. Értékelősorozatunk utolsó részében a speciális csapategységet tekintjük át.

A Packers special team-teljesítménye évek óta nyugodtan nevezhető botrányosnak, főleg a visszahordásokat és azok levédekezését nézve. Idén új edzővel, Shawn Mennengával futott neki a csapat a szezonnak. A leglátványosabb változást a büntetések visszaszorításában érte el: míg tavaly 26-ot kapott az egység (ami a 30. helyet jelentette a ligában), idén feleannyit, 13-at (4. legkevesebb), ami 95 yardot ért (3. legkevesebb). Ennek majdnem felét ráadásul Tony Brown hozta össze, aki aztán ki is került a csapatból, vagyis ezen a téren az előrelépés megkérdőjelezhetetlen.

Ezzel együtt, a special team a különböző mutatók alapján mindössze a 26. volt a ligában, és még ez is nagyban köszönhető Mason Crosbynak, aki idén beállított egy 1981 óta fennálló csapatrekordot: 91,7%-os pontossággal rúgta be a mezőnygólokat (24-ből 22-t), ezzel beérte Jan Stenerudot. Crosby emellett 41-ből 40 extra pontot is értékesített, ezzel a harmadik legpontosabb rúgó volt az egész ligában.

Mindez azért is nagy szó, mert a szezon nagy részében rossz időjárási körülmények között kellett rúgnia. Kritika a kickoffok miatt érte sokszor, valójában azonban ezen a téren sem teljesített rosszul: kirúgásainak átlagos távolsága a hatodik legjobb volt a ligában, 62%-os touchback-aránya pedig karriercsúcs. Mindezt ráadásul úgy, hogy idén komoly személyes tragédiákkal kellett szembenéznie: felesége ugyan úgy tűnik, sikeresen megküzdött a rákkal, sógornője azonban novemberben meghalt.

A kiváló teljesítmény meg is hozta a megérdemelt szerződéshosszabbítást: Crosby újabb három évig a csapat rúgója marad.

Amikor a punter JK Scottot kiválasztotta a csapat a draft ötödik körében, egyértelmű volt, hogy nagyon magasak lesznek felé az elvárások, főleg idén, egy év rutinszerzés után. A szezon első felében meg is felelt ezeknek, ekkor 48 yardot átlagolt puntonként, és több meccsen is komolyan segítette a többi csapatrészt és a területek kontrollálását a kiváló puntjaival.

Ahogy azonban megjött a rossz idő, visszaesett a teljesítménye. Így is 43,9 yardos távolságot átlagolt az idényben, 35 puntot helyezett el az ellenfél 20 yardosán belül, miközben csak négy touchbacket rúgott. A puntok levegőben töltött idejét, vagyis a hangtime-ot tekintve a hatodik legjobb volt – ez azért fontos, mert megadja az esélyt a coverage csapatnak, hogy odaérjen a visszahordóra. Ez meg is mutatkozott abban, hogy a puntjainak kevesebb mint egyharmadánál próbálkoztak visszahordással (ez is a hatodik legjobb arány).

Ha már a visszahordásoknál tartunk, a labda másik oldalán nem sok hiányzott ahhoz negatív rekorddal zárja a csapat az évet. Hiába próbálkozott Trevor Davis, Darrius Shepherd és két etapban is Tremon Smith a visszahordásokkal, december elején egészen hihetetlen mínusz nyolc yardon állt a csapat a puntoknál. Ekkor azonban Brian Gutekunst lecsapott a Jaguarstól kitett Tyler Ervinre, aki aztán megmentette a szezont és valószínűleg Mennenga állását is. 12 puntvisszahordása volt, 112 yardért, emellett 9 kickoffot is visszavitt, 201 yardért. Így is, az egész évre vonatkozó 4,9 yardos átlag utolsó előtti volt az egész ligában. Nem volt sokkal jobb a helyzet a kickoff-returnöket tekintve sem: a 20,8-as átlag a 25. helyre volt elég.

A special teamben fontos szerepe van még a longsnappernek, Hunter Bradley-nek is. Az ő nevét egész évben alig hallottuk, ami az ő esetében azt jelenti, hogy nem nagyon hibázott. Egyedül a Seahawks ellen volt egy elrontott snapje, de Scott holderként megmentette azt is, nem lett belőle elhibázott extra pont.

A sorozat korábbi részeit itt olvashatjátok.