Az elmúlt 10 év legjobb draft-pickjei

Tegnap bemutattuk az elmúlt 10 év legrosszabb választásait, most jöjjenek a legjobbak.

Az értékelésnél figyelembe vettük, hogy az egyes játékosok milyen hatással voltak a csapat teljesítményére, mennyi ideig maradtak Green Bayben, de azt is, hogy hol választották ki őket: az első körben ugyanis könnyebb későbbi sztárt találni.

5. Mike Daniels, 4/37, 2012

Mike Daniels az első évében 14, majd a következő négy évben mind a 16 alapszakasz-meccsen pályára lépett a csapatban, és az utána következő két évben is összesen csak hat meccset hagyott ki sérülés miatt. A hét, a Packersnél töltött szezon alatt 102 alapszakaszmeccsen játszott, ezalatt 29 sacket ért el, volt egy interceptionje, és még fumble után visszahordott touchdownja is. Évekig a védelem egyik meghatározó pillére volt, de aztán lassan romlani kezdett a teljesítménye, így a tavalyi szezon előtt a fizetési plafon áldozata lett. A Lions lecsapott rá, de nem tudott komolyan hozzátenni a csapat teljesítményéhez, sérülésekkel is küzdött, egy év után elküldték. Néhány hete a Bengalsszal kötött egyéves szerződést.

Mindenesetre, egy negyedik körben draftolt falemberből lett évekig kezdő, egyes szezonokban a posztján a liga legjobbjai közé tartozó játékos, így mindenképp helye van a listán.

4. Corey Linsley, 5/21, 2014

Corey Linsley mindössze egy évet játszott kezdőként az egyetemen a draft előtt, a Packers mégis meglátta benne a lehetőséget, igaz, elsősorban csereként számoltak volna vele. Csakhogy az előszezonban JC Tretter megsérült, így Linsley kezdett az alapszakasz első meccsén – és azóta is kirobbanthatatlan a csapatból, hacsak nem sérült (szerencsére elég ritkán az). 86 alapszakasz-meccsen játszott eddig.

A legmegbízhatóbb centerek közé tartozik, biztosan adja a snapeket, jól blokkol és jól irányítja a támadófalat, ennek ellenére könnyen lehet, hogy az utolsó szezonját kezdi a csapatnál. Jövőre lejár ugyanis a szerződése és betölti a 30-at is: nem biztos, hogy lesz keret arra, hogy új szerződést kapjon. Jake Hanson személyében valószínűleg a reménybeli utódját draftolta a csapat.

3. Kenny Clark, 1/27, 2016

Az első körben ugyan könnyebb későbbi sztárt választani, de az már nem egyértelmű, hogy a kör végén egy olyan játékosra sikerül lecsapni, aki aztán posztján a liga egyik legjobbja lesz. Márpedig Kenny Clarkot bárkihez is hasonlítjuk (na jó, Aaron Donaldon kívül), mindenkivel szemben megállja a helyét.

Négy szezonja alatt összesen 60 alapszakasz-meccsen játszott, csak négyet hagyott ki sérülés miatt, ráadásul rengeteg snapet tölt meccsenként a pályán, ami védőfalembereknél nagyon ritka. 16,5 sacknél jár, a valódi áttörést 2018 jelentette neki, azóta a védelem talán legfontosabb tagja, és még mindig csak 25 éves lesz. Teljesítményét a csapat vezetése is elismerte, és néhány hete aláírta a jól megérdemelt szerződéshosszabbítást.

2. Davante Adams, 2/21, 2014

Davante Adams azzal tudta a listán megelőzni Clarkot, hogy őt csak a második körben draftolta a csapat. Ő volt a kilencedik elkapó, akit 2014-ben elvittek a drafton, az Eaglesnél és a Seahawksnál azóta is foghatják a fejüket, hogy Jordan Matthewst, illetve Paul Richardsont választották. Adams már az első évében pályára lépett az összes meccsen, hat szezon alatt pedig 86 alapszakasz-mérkőzésen játszott. Az első két évében még voltak hibái, ugyanakkor 117 elkapott yarddal felállított a Cowboys elleni playoff-meccsen egy rekordot: újonc elkapótól ez a legtöbb a csapat története során. Az igazi áttörést neki is a harmadik szezonja hozta meg, azóta pedig valódi elit játékossá vált, nem túlzás a liga 10 legjobb elkapója közé sorolni. Neki mindegy, hogy ki dobál neki, ugyanúgy hozta a yardokat akkor is, amikor Brett Hundley helyettesítette a sérült Rodgerst. 2018-ban mindössze egy elkapással és 133 yarddal maradt el a csapatrekordoktól – úgy, hogy az utolsó, tét nélküli meccset térdsérülés miatt kihagyta. Összesen 5194 elkapott yardja van az alapszakasz-meccseket tekintve, 44 TD-vel (ehhez még hozzátehetjük a 8 playoff-meccsen elért 687 yardot és 6 TD-t).

Egyértelműen ő a csapat első számú elkapója, ami természetesen extra figyelemmel jár az ellenfelek védői részéről, ennek ellenére hozza a kiváló számokat. Jó lenne meglátni, hogy mire képes, ha mellette mást is kiemelt figyelemmel kell követni.

1. David Bakhtiari, 4/12, 2013

Ted Thompson híres volt arról, hogy a hátsó körökben is tud olyan játékost választani, aki később akár kezdő is lehet. Többen is szerepelnek a listán, de egyikkel sem sikerült olyan szinten főnyereményt húzni, mint az egyébként izlandi és iráni felmenőkkel rendelkező David Bakhtiarival. A negyedik körös, abban az évben mindössze kilencedik tackle-ként kiválasztott Bakthiari ugyanis évek óta a liga egyik, ha nem a legjobb baloldali tackle-je.

Újoncként remekül dolgozott az edzőtáborban, de sokan tartottak a játékától, amikor kiderült, hogy Bryan Bulaga térdszalag-szakadása miatt már az első meccsen kezdő lesz, méghozzá a baloldalon. Aztán az is maradt: ő volt az első újonc a Packersnél, aki a 16 meccses alapszakasz bevezetése óta mindegyiken kezdett, a csapat pedig hetedik lett a futó-, és hatodik a passzjátékot tekintve, amiben komoly szerepe volt.

Annyira, hogy Bulaga felépülése után már fel sem merült, hogy ne ők ketten legyenek a kezdők, Bakhtiari pedig a hét szezonja alatt 106 alapszakasz-meccsen kezdett, és mindössze négyet hagyott ki sérülés miatt. A támadósor alappillére, ő is prémium poszton nyújt kiváló teljesítményt – amikor az előző szezon első meccsein magához képest kicsit gyengébben játszott, még úgy is a jobbak közé tartozott a ligában. Az ő szerződése is lejár ugyanakkor a szezon végén, kérdéses, hogy lesz-e pénz megtartani.

Ritkán említett statisztika vele kapcsolatban: 9 playoff-meccsen egyetlen sacket sem engedett, és egyetlen szabálytalanságot sem követett el. Az egyik legfontosabb posztra a liga egyik legjobbját a negyedik körben kihúzni: sokan álmodoznak ilyen stealről.

Akik épphogy lemaradtak:

Aaron Jones, 5/39, 2017 – Talán futóknál a leggyakoribb, hogy hátsó körökből is sztárok kerülnek ki, ezért sem került fel Jones a listára, valamint azért, mert az első két éve alapján sem igazán férne rá. Az előző szezonban viszont az egész liga egyik legjobbja volt. Neki is lejár a szezon végén a szerződése, ha meg tudja ismételni a teljesítményét, akkor jövőre már neki is sokat kell(ene) fizetni.

Elgton Jenkins, 2/12, 2019 – Jenkins az első évében valósággal berobbant a ligába. Ugyan Lane Taylor sérülése kellett ahhoz, hogy kezdő legyen, de könnyen lehet, hogy amúgy is hamar kiszorította volna. Már most a legjobb fiatal guardok közé tartozik, ha tovább fejlődik, ligaelit játékos lehet.