Week 1 – Értékelő
Week 1 – Értékelő
Green Bay Packers – Minnesota Vikings 43-34
Idegenbeli csoportrangadóval kezdte az évet a csapat, amelyet kiváló támadójátékkal, magabiztosan sikerült megnyerni. A védelem azonban csak bő másfél negyeden át játszott jól, és történt néhány sajnálatos sérülés is.
A meccs
Jó ritmusban kezdte a támadósor a meccset, ráadásul sokáig tartotta is a labdát, de hiába sikerült kétszer is eljutni a Vikings vörös zónájába, ebből összesen egy mezőnygólt sikerült elérni, közben pedig a hazaiak gyorsan TD-t szereztek. A kockáztatás a negyedik és goal szituációnál azonban nem ütött vissza, Jaire Alexander ugyanis egy cornerback-blitzcel sackelte Kirk Cousinst, ezzel kétpontos safetyt szerezve, Crosby újabb mezőnygólja pedig már a vezetést jelentette.
A védelem továbbra is odatette magát, Rodgers pedig a régi önmagát idézve osztogatta a labdákat. Ugyan egy QB-sneakkel abszolvált 4&1 szituáció is kellett hozzá, de végül az egész meccsen szenzáció Davante Adams akrobatikus, 24 yardos elkapása jelentette a szezon első Packers-touchdownját.
Mivel alig több mint fél perc volt vissza a félidőből, azt gondolhattuk, hogy más már nem is történik, csakhogy felpörögtek az események. Alexander megint villant, a sisakját is segítségül hívva szerzett interceptiont (a play közben viszont megsérült Kenny Clark), Rodgers pedig gyorsan adott is Marquez Valdes-Scantlingnek egy 45 yardos TD-passzt. A maradék 15 másodperc viszont elég volt a Vikingsnak két hosszú játékra és egy mezőnygólra (kellett hozzá egy felesleges büntetés is), így 22-10-zel fordultunk.
Ennek ellenére a védelem még odatette magát, egy negyedik kísérletet is sikerült kivédekezni (Kevin King több jó megmozdulása is kellett ehhez), MVS pedig egy csúnya dropot követően újabb hosszú elkapással javított, majd Adams megszerezte a második touchdownját is.
A negyedik negyedben aztán jött az igazi tűzijáték, gyakorlatilag eltűntek a védelmek a pályáról. Adam Thielen hosszú TD-je után Allen Lazard harcolt meg a sajátjáért, Cook futása után Aaron Jones is futott egyet (Adams újabb szenzációs elkapása is kellett ehhez), Thielen második touchdownja után viszont az onside kicknél Adams behúzta a labdát, ezzel véget is ért a meccs.
Hosszú összefoglaló:
Pozitívumok
- Összesen 522 támadóyardot ért el a csapat, ami kiemelkedő teljesítmény. Ahogy korábban is írtuk, végig nagyszerű volt az offense ritmusa, összesen egyszer kellett puntolni, ahhoz is egy elejtett passz vezetett. A labdabirtoklás terén komoly volt a fölény: 41 perc 16 másodperc, ami közel járt a csapatrekordhoz (23 mp hiányzott).
- Meg kell dicsérni Matt LaFleurt: kiválóan megtervezte a stratégiát és remekül hívta a playeket, amiket aztán persze a játékosok is jól valósítottak meg. Változatos formációkat láthattunk, a hazai védők sokszor voltak zavarban. Ráadásul LaFleur a negyedik negyedben sem akart ráülni az eredményre, akkor is maradt az agresszív hívásoknál.
- Talán vele kellett volna kezdeni a pozitívumokat: a vintage Aaron Rodgerst láthattuk: jó döntéseket hozott, a passzai hajszálpontosak voltak, a pálya minden részét támadta, ha pedig kellett, akkor elővette a kreativitását. 44 kísérletből 32 passza volt jó, 364 yardért, ez a 4 TD-vel együtt 127,5-es irányítómutatót jelent. Nem túlzás: MVP-szinten játszott. Az is látszik, hogy az üres stadionok is segíteni fogják, jobban lehet őt hallani, így háromszor is beugrasztotta a védőket.
- Az elkapók közül Davante Adams extraklasszis teljesítmény nyújtott, megint: 156 yardot hozott 14 elkapásból, ez utóbbival beállította Don Hutson 1942 (!) óta érvényes csapatrekordját. De ezúttal Lazardot (63 yard, 1 TD) és MVS-t (96 yard, 1 TD) is lehetett dicsérni. Rodgers passer ratingje az elkapók felé: 154,9-es volt, ráadásul még jobb is lehetett volna – ld. a negatívumokat
- A támadófal: hiába dőltek ki sorra az emberek, a fal végig nagyszerű munkát végzett, Rodgersen gyakorlatilag nem volt nyomás, mindössze kétszer ütötték meg a védők, és remekül blokkoltak a futásnak is. Bakthiari megint szinte hibátlanul játszott, Jenkinst azért kell kiemelni, mert két poszton, jobb tackle-ként és bal guardként is átlag felettit nyújtott, Wagner és az újonc Runyan is jól szállt be – utóbbi úgy takarította el a védőket Jones touchdownjánál, hogy öröm volt nézni.
- A fal kiváló munkája a futásoknál is látszott: összesen 158 yardot tett meg a csapat a földön, 5 yard feletti átlaggal, ráadásul úgy, hogy senki nem lett túlterhelve. A jó és változatos futójáték pedig megnyitotta az utat a passzjátékhoz, hiszen több linebackert kellett a Vikingsnek a pályán tartania – Rodgers pedig, ahogy láttuk, kihasználta, hogy sokszor egy az egyben maradtak az elkapói.
- Tyler Ervin: lehetett arra számítani, hogy LaFleurék bevonják a támadásokba is: futóként és slot elkapóként is felállt, négyszer is megkapta a labdát, és ezekből összesen 44 yardot szerzett. A gyorsasága komoly fegyver lehet.
- Jaire Alexander a második negyedben két játékával gyakorlatilag megfordította a meccs menetét, mind a sack, mind az interception klasszis teljesítmény volt. Mint kiderült, a sacknél futásra számítottak, ezért indult így meg, de időben észrevette, hogy Cousinsnál maradt a labda, és gyorsan reagálni tudott.
- Krys Barnes: kevesen gondolták volna, hogy a gyakorlócsapatból felhívott linebacker ekkora szerepet kap, pláne, hogy ilyen jól játszik. 16 snapet volt a pályán, ezalatt összehozott két negatív yardos szerelést, és végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott Kirksey mellett.
- Rashan Garyt is érdemes megemlíteni: sokkal többet játszott, mint az előző szezonban, és gyakran hozzátette a magáét: többször is nyomást gyakorolt Cousinsra, kétszer meg is ütötte, és fontos szerelése is volt.
Negatívumok
- A védekezés a negyedik negyedben a kritikán aluli volt: 24 pontot, három TD-t és három kétpontos kísérletet láttunk a Vikingstól, Thielen touchdownjainál például előbb Savage, majd Alexander maradt le csúnyán.
- A futás elleni védekezésen nem látszottak a javulás jelei, még akkor sem, amikor Clark a pályán volt: nem hoztak egyenként sok yardot a hazai futók, de ez annak is köszönhető, hogy hátrányban sokat kellett passzolni. Így is 6,1 yardos átlaggal zártak.
- Elrontott szerelések: hozzászokhattunk már sajnos, hogy ebből mindig sok van, most is összesen nyolc szerelést rontottak el a védők.
- Oren Burks mindössze három snapet volt a pályán, Barnes egyértelműen megelőzte depth charton. Nem tudni, hogy ez az edzőtáborban összeszedett kisebb sérülése miatt történt-e így, vagy lassan lemondhatunk arról, hogy Burks valaha is hozzátesz a csapat teljesítményéhez.
- Tavaly a Packers volt az egyik legszerencsésebb csapat a sérüléseket tekintve, így várható volt, hogy ez nem feltétlenül folytatódik majd. Sajnos ez be is igazolódott: a magát a csapatba bejátszó Lane Taylor valószínűleg ismét hosszabb időre kidőlt, és Lucas Patrick is hamar kiszállt a meccsből. A legnagyobb gondot Kenny Clark sérülése okozhatja: egyelőre nem tudni, mennyire komoly az ágyékhúzódása.
- Késlekedés a játékok indításánál: több időkérést is elvesztegetett a csapat, mert nem indult el időben a labda. Hogy ez a késői játékhívás hibája, vagy Rodgers túl sokáig elemzi a védőfelállást, mindegy is, kiélezett meccseken nagy szükség lehet ezekre az időkérésekre.
- Elejtett passzok: Rodgers passzait összesen négyszer ejtették el, Adams és MVS is két-két labdát ejtett el, előbbinél az egyik ráadásul touchdown lett volna. Később aztán mindketten javítottak, de ilyen helyzeteken is múlhat egy-egy meccs.
Összegzés
Az elmaradt előszezon egyáltalán nem látszott a csapat támadójátékán, rég láttunk ennyire gördülékeny, magabiztos offense-t. Ez mindenképp bíztató jel, igaz, ehhez kellett az egyik legjobb hazai védő, Danielle Hunter hiánya, valamint a cornerbackek tapasztalatlanága is. A védelem hiába játszott jól a második és a harmadik negyed nagy részében, a negyedikben teljesen összeomlott. Ehhez egyéni hibák mellett a „soft” hívások is hozzájárultak – a meccsek többségén ezek biztosan visszaütnek majd. Mindenesetre most magabiztos és fontos győzelmet sikerült aratni.
Kommentek