Értékelő 6. hét

Green Bay Packers – Tampa Bay Buccaneers

Túl szép, hogy igaz legyen. Valljuk be, kissé már mindannyian így voltunk az első négy győztes meccs után, a nagyobb gond, hogy a játékosaink is kezdhették azt hinni, hogy ők már legyőzhetetlenek. Erre most jött a kijózanító pofon és vele együtt egy méretes zakó Floridában, ahol szinte minden csapategységünknek sikerült alulmúlnia önmagát. Lássuk hát részletesen, mi történt a Kalózfészekben vasárnap este.

A mérkőzés:

Nem indult rosszul a meccs a szemszögünkből, próbáltuk azt játszani, ami eddig jól ment, futások-rövidpasszok. Jöttek szépen a yardok és bár az első támadó drive-ból csak mezőnygól lett, a másodikban már Aaron Jones futott TD-t abszolvált. Ekkor még minden szép volt és biztató. Aztán jött az, amire a legkevésbé számítottunk, karmesterünk egy harmadik és tizes szituációnál olyan rosszul dobta meg a labdát, hogy azt (CB) Jamel Dean köszönte szépen és visszahordta TD-ra (ez volt Rodgers karrierje harmadik pick-sixe). Ez még talán belefért volna, ám ezután Rodgers (tőle és profizmusától egyáltalán nem megszokott módon a) játéka összeomlott. Újabb interceptiont dobott, igaz ebben már Davante Adams is benne volt némileg. Innentől a hazai támadó gépezet elkapta a fonalat és a félidőig hamar felpakoltak (többek között a touchdownnal debütáló Gronk révén) 28 pontot az eredményjelzőre. A harmadik harmadban a Kalózok tovább szaporították a pontjaikat, míg a mieink csak agitáltak támadásban és asszisztáltak védekezésben. Az utolsó negyedben pedig 10-38-as állásnál már csak mindkét oldalon a másodvonalas és újonc játékosok kipróbálgatása maradt látnivalónak.

A részletes videóösszefoglaló itt tekinthető meg:

Pozitívumok:

Hát nem igazán találni ilyet, de azért akad.

• (LB) Krys Barnes jól vette át az igásló szerepkört középen, messze ő csinálta a legtöbb szerelést a mérkőzés folyamán a védelmünkben (10 tackle, ebből 7 egyéni)
• JK Scott a közismerten a liga egyik legszelesebb pályáján is elég jól puntolt, 7 rúgásból 46,4 yardot átlagolt és kettő az ellenfél 20 yardosán belül landolt.

• A védelmünkben Chandon Sullivan, Montravius Adams és Kingsley Keke játéka volt valamilyen szinten értékelhető még.
• Támadó oldalon Aaron Jones megtette ami tőle tellett, illetve mellette Jamaal Williams is kihozta a maximumot az adódó szituációkból (igaz nem mindig sikerrel), elkapóink között Darrius Shepherd beugróként megállta a helyét (volt egy elkapása, ezt már meg lehet említeni 😀 )
• Pozitívumként értékeljük még azt a tényt, hogy ez a vereség most időben jött (már ha lehet ilyet írni), a mérlegünk szerencsére elbírja jelen pillanatban, még akkor is, ha a Bears nyerni tudott ismét.
• Robert Tonyan meccsről meccsre bebiztosítja magának az első számú TE pozíciót a csapatban. Bár ezen a találkozón nem tudott kiugróan jó játékot hozni, de jól láthatóan Rodgers egyre jobban bízik benne és egyre biztosabb célpontjává válik hétről hétre.

Negatívumok:

Na, itt aztán van mit sorolni!

• Legelőször természetesen Aaron Rodgers fejéről vesszük le a keresztvizet, egészen elképesztően gyenge produkciót mutatott a két interceptiont figyelmen kívül hagyva is. Ennyire rossz mérlege talán még profi karrierje során sosem volt egy meccsen (35 átadásból csak 16ült, ezekből 160 yard lett, 4.6-os átlaggal, 0TD, 2 INT és 34, 7-es QB rating). Nagyon reméljük, hogy ez volt nála a szezonban a mélypont és innen már csak javulni fog a teljesítménye az elkövetkezendőkben.
• Igaz, az elkapóink játékára rányomta a bélyegét A-rod gyenge formája, ám több WR-ünk is láthatóan eléggé “rozsdás” volt. A sérülésből visszatérő Davante Adams ugyan messze a legtöbb elkapást jegyezte a találkozón a mi oldalunkon, ám rajta is nagyon látszott a többhetes kihagyás. Mellette a másik visszatérő Equanimeous St. Brown értékelhetetlen produkcióján kesereghettünk leginkább, na persze Marquez Valdes-Scantling (mindössze) 32 elkapott yardja se varázsolhatott el senkit éppenséggel.

• A speciális egység egyértelműen nagyon megsínylette a csuklósérüléssel bajlódó (RB/WR) Tyler Ervin hiányát. Nélküle nem túl meglepő, hogy egyetlen visszahordásunk sem volt a meccsen.
• Két turnover egy meccsen (sőt egy negyedben). Ilyenre még visszaemlékezni se egyszerű, mikor volt utoljára. Eddig nagyon jól vigyáztunk mindig a labdára, ez a kiugró eset remélhetőleg egyszeri elrettentő példaként vonul be az idei szezon memoárjába.
• A támadófalunk kész átjáróház volt (de sajnos csak egy irányból), ami azért meglepő, mert eddig a meccsig a liga legjobbjai közé sorolták (igaz, most az egyik legjobb védelemmel találkoztak). A futásainkat rendre lefülelték a Buccaneers védői (főleg a két belső LB-jük, Devin White és Lavonte David volt nagyon elemében), illetve karmesterünk is folyamatos nyomás alatt volt kénytelen futni az életéért. A négy beszedett sack pedig azt mutatta jól, hogy a passrush elleni védekezésünk se volt a helyzet magaslatán. David Bakhtiari sérülés miatti kiesése a helyzetet csak tovább rontotta (ő ugyanis egyetlen nyomást se engedett).

• És akkor jöjjön a védelem. Nagyon bíztunk a visszatérő Kenny Clark jó (főleg futás elleni) játékában, illetve reméltük, a Smith Brothers végre újra beindul. Ezzel szemben Clark hozott egy gyenge közepest (mivel sérülésből tért vissza, neki még elnézhető), az OLB sztárpárosunkat pedig keresve se nagyon találtuk a pályán meccs közben. A két passrusherünk összesen együtt két szerelést jegyzett a találkozón, ami a fizetésüket nézve több, mint bosszantó. Mivel nem tudtunk szinte semmi nyomást helyezni a hazaiak veterán irányítójára, így a klasszikus zseb irányító Brady, könnyedén játszhatta azt a stílust, amiben mindig is az egyik leghatékonyabb volt a ligában.
• A secondaryban akadt pár értékelhető megmozdulás, viszont pont azok betliztek, akiktől a legtöbbet vártunk. Főként Jaire Alexandertől vártunk többet (ő is engedett egy hosszú elkapást), illetve Adrian Amos teljesítménye se volt még a tőle elvárható. Tudjuk jól, hogy a Gronk-Godwin-Evans triót nem leányálom féken tartani, viszont volt időnk felkészülni belőlük bőven, ennek tükrében a CB egység teljesítménye kritikán aluli volt, főként a hiányzó Kevin King pótlására beugró jóval gyengébb képességű Josh Jackson szenvedése szúrt szemet.

• A vereség mellett a sérülések se kímélték a csapatot, a legfájóbb talán David Bakhtiari mellkas-sérülése lehet, de mellette Robert Tonyan bokája ment ki, illetve Darnell Savage se volt már teljesen rendben a meccs végére.
• Elrontott szerelések. Ehhez már nem nagyon akarunk és tudunk újat ide írni, a probléma ténye sajnos önmagáért beszél még mindig.
• A futás elleni védelmünk továbbra is kritikán aluli. A hazaiak 3 támadó TD-jából kettő futásból született, amiket ráadásul egy backup futó, a meccset kihagyni kényszerült Leonard Fournette helyére fellépő Ronald Jones II vitt véghez. Jones a két TD-on kívül 23 próbálkozásból 113 yardot termelt még a rangadón.

Összegzés

Don’t panic!

Mondja a Douglas Adams sci-fi klasszikus és valóban egyelőre semmi okunk a pánikra, vagy a pánikkeltésre. Azonban komolyan el kell gondolkodni ezen a vereségen és tanulni kell belőle, le kell vonni a megfelelő tanulságokat. Folytatnunk kell a munkát és mellette rendet kell tenni a fejekben, hiszen a legnagyobb csoportriválisunk, a Bears, most lépéselőnybe került, ráadásul a Texans csapatához megyünk idegenbe a következőkben. Némi pozitívum, hogy a Macik most idegenbe mennek a 4-2-es mérleggel álló, Rams otthonába, tehát behozható a lemaradás. Ellenben a rapszodikus, ugyanakkor mindig veszélyes Houston kellemetlen ellenfél lesz, főleg otthon náluk hazai pályán.