Week 15 – Értékelő

Carolina Panthers – Green Bay Packers 16-24

Az első félidei magabiztos játékot ezúttal érthetetlen leolvadás követte a támadósor részéről a második félidőben, így a védelemre volt szükség az újabb győzelemhez.

A meccs

Kiváló védekezéssel és hasonlóan jó támadással kezdte a csapat a meccset, és Robert Tonyan már-már szokásos touchdownjával előnybe is került, amelyet egy Panthers-mezőnygól után Aaron Rodgers egy hatyardos futott TD-vel még növelni is tudott. A következő vendégdrive egészen a gólvonalig jutott, ott azonban a falak felett hiába próbálta az endzone-ba nyújtani Teddy Bridgewater a labdát, Krys Barnes kiütötte a kezéből, Kevin King pedig a félpályáig futott vele. Aaron Jones futott TD-je már komoly előnyt jelentett, innentől kezdve azonban csak puntokat láthattunk a nagyszünetig.

Sőt, meglepő módon ez folytatódott a harmadik negyedben is, egészen addig, amíg Bridgewater egy futással nem szépített, majd egy újabb vendég mezőnygól egy labdabirtoklásnyira csökkentette a különbséget. A negyedik negyedben mindkét oldalon láthattunk egy-egy újabb FG-t, majd egy újabb rosszul sikerült támadás után a védelem ismét odatette magát, ezzel megnyerve a meccset a csapatnak.

Hosszú összefoglaló:

Pozitívumok

• Ezúttal a védelemmel kell kezdeni: főleg a vörös zónás védekezés volt kitűnő, 5 drive-ból mindössze egy TD-t tudott itt a Panthers összehozni, de az összesen 7 leütött passz is figyelemre méltó.

• Ez utóbbiból három Adrian Amos nevéhez fűzödik, akinek ez volt a legjobb meccse a Packers-színeiben, a futások ellen is remekül lépett fel. Az év elején volt egy-két gyengébb meccse, de az elmúlt hetekben folyamatosan nagyon magas szinten játszik.
• Krys Barnes is nagyon magabiztos volt, a kierőszakolt fumble mellett kiváló volt a futás ellen. Erre a meccsre ő lett a védelem vezére, ő hívta a játékokat, Christian Kirksey pedig kicsit más feladatot kapott (és jobban is játszott, mint általában). Barnes szemsérülése után változtak újra a szerepek, de ekkor pedig Kamal Martin szállt be jól a játékba.
• Jaire Alexander gyakorlatilag levette Robby Andersont a pályáról, de nemcsak ellene védekezett jól, hanem akkor is, amikor DJ Moore-t fogta.
• Kenny Clark játéka kevésbé volt most látványos, ugyanakkor folyamatosan problémákat okozott a Panthers támadófalának. Összesen hatszor gyakorolt nyomást Bridgewaterre – az elmúlt hetekben remekül játszik, aminek komoly szerepe van a védelem feljavulásában.

• A támadósorban a futójátékot érdemes kiemelni, ahol Jamaal Williams korai sérülése után Aaron Jonesé volt a főszerep (AJ Dillon egyszer próbálkozhatott, igaz, akkor mindjárt 18 yardot futott), aki így 145 yardig jutott, kiváló, 7 yard fölötti átlaggal.
• Ehhez persze kellett a támadófal is, ahol most Billy Turner emelkedett ki, aki többször is hatalmas lyukakat nyitott Jonesnak.
• Mason Crosbyt is meg kell említeni, aki újabb 50 yard fölötti mezőnygólt értékesített, és idén még nem rontott FG-t.
• Végül: a special teamnél mindenképp a pozitívumok közé tartozik, hogy ezúttal nem engedtek hosszú visszahordást.

Negatívumok

• A támadójáték a második félidőben csalódást keltő volt: a playhívások sem voltak jók, kevés volt a futás, ellenben sok a screen, amit kiválóan olvastak a Panthers védői. Rodgers összesen 4,9 yardot átlagolt passzkísérletenként, hosszú passzokkal pedig szinte egyáltalán nem próbálkozott a csapat (igaz, jó volt a coverage is).

• A támadófal hiába remekelt az eddigi meccseken, most voltak gondok passzblokkolásban. Főleg Lucas Patrick gyengélkedett, az öt sackből legalább kettőt az ő számlájára lehet írni, egyszerűen nem tudott mit kezdeni Derrick Brownnal.
• Komoly negatívumot jelentettek a dropok is: Davante Adams két, Allen Lazard és Aaron Jones egy-egy labdát ejtett el. Ha hozzátesszük, hogy Rodgersnek ezek mellett volt három kidobott labdája, akkor látszik, hogy összesen mindössze két pontatlan vagy levédekezett passza volt.
• Kevin King a fumble-t szépen szedte össze, passz elleni védekezésben azonban a mostani volt a leggyengébb meccse idén, és a Panthers rendszeresen őt támadta. A védelmében annyit el lehet mondani, hogy DJ Moore nem az a típusú elkapó, aki ellen az ő skillsetje a legmegfelelőbb, de a rájátszásban sokkal jobb játék kell tőle, főleg, mert Alexander felé egyre kevesebbet dobálnak az ellenfelek irányítói.

Összegzés

Az újabb győzelem és a 11-3-as mérleg újabb lépést jelentett az NFC első helye felé. A hétvégén viszont a liga egyik legfélelmetesebb támadósorával rendelkező Tennessee Titans látogat a Lambeau Fieldre. Derrick Henry számára idén még a 2000 futott yard is elérhető, de mellette remekül játszik az irányító, Ryan Tannehill, valamint az AJ Brown-Corey Davis elkapó-páros is. Ha sikerül győzni ellenük, és a Rams is nyer a Seahawks ellen, akkor az utolsó fordulóban a chicagói meccs már tét nélküli lesz.