Playoff Konferenciadöntő – Értékelő

Green Bay Packers – Tampa Bay Buccaneers 26-31

Megint nem sikerült… Végig vezetett a meccsen a Tampa Bay Buccaneers, a harmadik negyed elején már 18 ponttal, amihez óriási egyéni hibák is hozzájárultak (Aaron Jones, Kevin King és Will Redmond nevét kell elsősorban említeni, de Aaron Rodgersét és Mike Pettine-ét is muszáj). A védelem ezután három labdaszerzéssel megadta az esélyt a fordításra, de ekkor meg a támadósor állt le. A végén így is lett volna esély, megkérdőjelezhető döntések miatt azonban ez is elúszott.

A meccs

Vendég támadással kezdődött a meccs, és Tom Brady vezetésével nagyon simán mentek végig a pályán, Mike Evans touchdownjával pedig a vezetést is megszerezték. A Packers drive-ját egy sack megakasztotta, de a Buccaneers is ugyanígy járt, így a következő hazai támadásból Marquez Valdes-Scantling 50 yardos TD-jének köszönhetően sikerült egyenlíteni. Ezután viszont egy hosszú passzjáték után Leonard Fournette-et többen sem tudták megállítani a védők közül, 20 yardos futásával ismét a vendégek vezettek.

A Packers persze egyenlíthetett volna: módszeresen haladt a csapat egészen a 6 yardos vonalig, itt azonban három rossz passz után csak szépíteni sikerült Mason Crosby mezőnygóljával. Ennek ellenére, mivel a védelem újra megállította Bradyéket, esély nyílt a fordításra a szünet előtt – csakhogy Rodgers interceptiont dobott a félpályánál. Alig fél perc volt hátra, sokat nem bírt a Buccaneers haladni, így 57 yardos mezőnygól helyett passzjátékkal próbálkoztak, Scotty Miller pedig simán megverte Kevin Kinget (a safety Will Redmond meg másfele bóklászott), így 21-10-es vendégelőnnyel fordultak a csapatok.

A második félidő első hazai támadásánál pedig jött az újabb csapás: Aaron Jones másodszor is fumble-t vétett, és ezt most már a vendégek szedték össze, 8 yardra a gólvonaltól, így aztán Cameron Brate elkapásával 18 pontra növelték előnyüket. A Packers azonban nem zuhant össze: Rodgers passzaival ismét végigmenetelt a pályán, és ezúttal Robert Tonyan TD-jével ért véget a drive. A védelem is ismét odatette magát: Adrian Amos ellopta Brady passzát, a labdaszerzést pedig egy hosszú drive végén Davante Adams touchdownnal büntette. A kétpontos kísérlet nem jött össze, így 5 pont előnye maradt a vendégeknek.

Bradyvel viszont olyan történt, ami egész pályafutása alatt ritkán: a következő drive-ban is interceptiont dobott, majd az azt követőben is (vagyis háromszor egymás után) – mindkétszer Jaire Alexander kezében landolt a labda. Csakhogy mindkét labdaszerzést 3 and out követte a támadók részéről, egy vendég mezőnygól pedig azt jelentette, hogy 8 pontos hátrányban kellett támadni az egyenlítésért. Sikerült is eljutni a 8 yardosig, három rossz passzt követően azonban Matt LaFleur a mezőnygól mellett döntött. Ezután viszont nem sikerült visszaszerezni a labdát (többek között egy Kevin King ellen befújt, a meccsen addig büntetlenül hagyott szabálytalanság miatt), vagyis a Buccaneers nyerte idén az NFC-t és jutott a Super Bowlba.

Hosszú összefoglaló:

Pozitívumok

• Vereség ide vagy oda, ilyen meccsen is lehetett pozitívumokat találni. Az egyik ilyen Marquez Valdes-Scantling játéka volt, aki karrierje egyik legjobb meccsén van túl. 115 yardot és egy TD-t ért el, ráadásul mindent elkapott, amit el lehetett. Ennél többet nem lehet elvárni, de ezek a számok még ennél is jobbak lehettek volna, hiszen volt még egy play, amikor lerázta védőjét – ld. a negatívumokat.

• Marcedes Lewis szokás szerint jól blokkolt, de emellett a passzjátékba is többször bevonták, el is kapott minden felé menő labdát. Ahogy tavaly, idén is kérdés nála, hogy vállal-e még egy évet.
• Jól működött a futás elleni védekezés is (egy játékot, Fournette TD-jét leszámítva), és ebben a védőfalnak volt nagy szerepe. Elsősorban Kenny Clarknak, akinek összesen 8 szerelése volt, mind három yardon belül(!): ismét domináns játékot nyújtott. A vendégek futói összesen 76 yardot hoztak össze, 3,2-es átlaggal, ez is nagyszerű, de ha az egy 20 yardos futást levesszük, akkor az átlag 2,5 alá csökken, ami egészen kiváló szám.

• Christian Kirksey is a legjobb meccsét játszotta a csapatban, különösen a futóknak adott checkdown passzoknál volt fontos szerepe, ami alapeleme a Buccaneers játékának, most viszont alig tudtak valamit kihozni belőle.
• Hatalmas pozitívumot jelentettek a labdaszerzések, amelyekkel a védelem megteremtette a fordítás lehetőséget. Jaire Alexander a két interceptionjén túl is hozta magát, 5-ször dobott Brady felé, egy elkapást engedett csak (igaz, az 19 yardos volt).

• Szintén itt kell megemlíteni, hogy hiába került a csapat viszonylag váratlanul 18 pontos hátrányba, nem zuhant össze, ellentétben azzal, amit korábban néha láttunk.

Negatívumok

• A negatívumok hosszú sorát Aaron Jonesszal kell kezdeni, aki a csapat egyik leggyengébb tagja volt most. A futások se mentek neki igazán, az elkapások pedig még annyira se, 10 labdaérintésből összesen 34 yardot hozott (Dillon négyből ért el majdnem ugyanennyit). Emellett két fumble-t is elkövetett, az elsőt Tonyan még megmentette, a másodikat viszont már nem, ráadásul bele is sérült. Könnyen lehet, hogy ez volt az utolsó megmozdulása Packers-színekben.

• Aaron Rodgers a meccs nagy részében jól játszott, ugyanakkor kritikus pillanatokban voltak rossz passzai: az első field goal előtt nem a magát a gólvonalon üresre játszó Lazardnak passzolt, hanem Adamsnek, aki viszont csak a pályáról kilépve tudta behúzni a passzt; az interceptionnél ugyan tény, hogy visszahúzta a védő Lazardot, de ez mindenképpen veszélyes és rossz passz volt; egy szabad játéknál Adams teljesen üresen maradt (TD lehetett volna belőle), de Rodgers nem vette észre, hanem Dafney felé passzolt (így maradt az ötyardos előrehaladás az offside miatt); és végül: a harmadik Brady-interception utáni támadásnál MVS a TD-jéhez hasonló útvonalon megint megverte a védőjét, Rodgers azonban túldobta őt, pedig egy 70 yard fölötti TD is benne volt a játékban. Azért viszont nem lehet az irányítót hibáztatni, hogy a végén nem próbálta meg ő maga bevinni az endzone-ba a labdát: mögötte is volt egy védő, a gólvonalon meg kettő, 2-3 yardot tudott volna csak futni.
• Több drop is volt a meccsen, a legfájdalmasabb Davante Adamsé, aki TD-passzt ejtett el. Tény, nehéz elkapás lett volna, de pont ő az, aki ezt 10-ből 9-szer biztos megcsinálja. Emellett volt elejtett labdája Lazardnak és Jonesnak is, Equanimeous St. Brown pedig a kétpontos kísérletet nem tudta behúzni.

• Az egész szezont nézve a liga legjobbja volt a támadófal, most viszont megint csak nem tudott mit kezdeni a Buccaneers front 7-jével. Voltak ugyan szakaszok a meccsen, amikor viszonylag jól tartották magukat a falemberek, és Rodgersnek volt bőven ideje passzolni, máskor viszont bántóan hamar odaértek hozzá, aminek öt sack lett a végeredménye.
• Végül a támadósor utolsó negatívuma az utolsó play: nyolcpontos hátrányban, alig több mint két perccel a vége előtt LaFleur mezőnygólt rúgatott. Valamelyest védhető ugyan a döntés, hiszen gondolhatta azt, hogy ebben az esetben egy következő TD-vel a győzelem is megvan, miközben arra nincs garancia, hogy negyedikre sikerül bevinni a labdát és még a kétpontos is meglesz (bár persze meg is lehet fordítani: ha 8 yardról nem sikerül, mi garantálja, hogy 60-70 yardról fog), és bízhatott abban, hogy a Buccaneers konzervatív lesz, vagyis gyors 3 and outtal vissza lehet szerezni a labdát. Ezzel együtt, az is nehezen érthető, hogy miért nem próbálkozott a csapat onside kickkel, még ha annak a sikerességi aránya 1% alatti is. Ezek a döntések azért is furcsák, hiszen szezon közben a Packers volt az egyik legagresszívebb a gólvonal-közeli negyedik kísérleteknél.

• Áttérve a védelemre, Kevin Kinget szidták a legtöbben a meccs közben és után, és való igaz, súlyos hibái voltak neki is. Az első TD-nél rosszul helyezkedett, majd rossz ütemben ugrott fel, a szünet előtt pedig csúnyán lemaradt Millerről. Igaz, hogy ezeken kívül három elkapást engedett, összesen mindössze 12 yardért, de ezek a hibák döntően befolyásolták a meccset – mint ahogy a szabálytalansága is a végén.
• Ezzel együtt, a félidő végi játéknál nem ő hibázta a legnagyobbat, hanem Mike Pettine. Teljesen érthetetlen, hogy ilyen helyzetben miért emberfogást hívott, egy mély safetyvel, miközben a felállásnál már lehetett látni, hogy az egyik leggyorsabb elkapó egy az egyben maradt a nem a sebességéről ismert Kinggel. Hasonló helyzet után (OK, ő all-out blitzet hívott Hail Marynél) idén a szezon közben a Jets defensive coordinátorát a meccs másnapján kirúgták.

• Ebben a játékban az egy mély safety nem is Savage vagy Amos volt, hanem Will Redmond, akinek esélye sem volt kiérni Millerre. De nem itt követte el a legnagyobb hibát, hanem két játékkal korábban: Brady ugyanis gyakorlatilag a kezébe dobta a labdát, ő mégis elejtette a biztos interceptiont. Ez nem sokkal később 7 pontba került.
• Chandon Sullivan megbízható volt egész évben, most viszont sokat szenvedett, főleg az első félidőben, amikor Brady rendszeresen és sikeresen őt támadta hosszú harmadik kísérleteknél.
• A pass rush szinte teljesen eltűnt. Egyedül Kenny Clark villant meg ezen a téren is, illetve Rashan Gary tudott némi nyomást gyakorolni, mástól viszont szinte semmit nem láttunk.  Preston Smith nem először tűnt el a szezonban, de most ZaDarius is szinte észrevehetetlen volt.
• És persze a szokásos, a special team… Igaz, amitől tartani lehetett, hogy rajtuk megy el a meccs, nem következett be, de megint többet hibáztak: Jamaal Williams még egy challenge-nek köszönhetően megúszta, hogy elnézett egy kickoffot, de a végén azért sikerült a coverage egységnek engednie egy hosszú visszahordást – pedig a Buccaneers ST-je a Packerséhez hasonlóan gyenge volt egész évben.
• Végül meg kell említeni a megkérdőjelezhető bírói döntéseket is: egész meccsen nem dobták be a védőkre a holdingokat, pass interference-eket (Lazardon kétszer is lehetett volna, de egyébként Evanson is volt, ott Amos volt szabálytalan), csak a legvégén. Nem kérdés, King szabálytalan volt, de ugyanabban a playben Garyt a nyakánál fogva rántották vissza, nehogy odaérjen Bradyhez. Emellett szinte mellékes, hogy a legelső drive-ban Jones ellen volt egy facemask, amit szintén nem fújták be, így punt jöhetett a drive folytatása helyett.

Összegzés

Régi igazság, hogy minél fontosabb egy meccs, annál jobban kell játszani. A Packersnél azonban, ahogyan az elmúlt években már többször, ezt most sem sikerült megvalósítani. Lehet szidni a bírókat a meccs végi döntés miatt, de el kell ismerni: nem rajtuk múlt. Többen is nagyokat hibáztak, sokan játszottak a valós tudásuk alatt, és az edzők sem mindig hozták meg a legjobb döntéseket. Így hiába hibázott támadásban sokat a vendégcsapat is, mégis ők játszhatnak a Super Bowlban. A Packers szezonja ezzel véget ért.