6. hét – Értékelő

Green Bay Packers – Chicago Bears 24-14

Az ősi rivális otthonába az elmúlt években győzni járt a csapat, és ez most sem volt másképp: az első negyedet leszámítva a Packers tartotta a kezében a meccset, főleg a jó védekezésnek köszönhetően.  

A meccs

A vendégek kezdhették a meccset, de az első támadás punttal végződött, míg a Bears drive, nem utolsósorban a sérülések miatt a kezdőcsapatba kerülő Isaac Yiadom két nagy hibája miatt, touchdownnal végződött. Sokra a Packers az újabb támadásával sem jutott, cserébe viszont Darnell Savage lehúzta az endzone-ban Justin Fields passzát (igaz, a körülményeken lehet vitatkozni, lásd lejjebb). Ezt pedig Aaron Rodgers egy Allen Lazardnak adott trükkös TD-passzal büntette, majd mivel a második negyedben a hazai támadósor megállt, egy mezőnygóllal előnyben lehetett a szünetre vonulni.

A harmadik negyed is hasonlóképp folytatódott: két hazai punt közé egy Aaron Jones TD fért be. Az utolsó negyed elején ugyan a Bears még egy touchdownnal fel tudott zárkózni, Aaron Rodgers azonban két hosszú passzal, majd egy hatyardos futott TD-vel gyakorlatilag eldöntötte a meccset.

Hosszú összefoglaló:

Pozitívumok

• A pozitívumok felsorolását a hetek óra kiváló formában játszó Kenny Clarkkal kell kezdenünk, aki az utolsó Bears-drive-ban bemutatott két sackkel koronázta meg a teljesítményét (az egyiknél ráadásul duplázták, de mindkét embert megverte), de előtte is végig dominálta a hazai támadófalat.

• Dean Lowryt többször szidtuk (joggal) a szezon elején, most viszont egymás után a második meccsen lehet dicsérni. Többször megkergette Fieldset, és ezúttal a futás ellen is hasznosabb volt. Ha folyamatosan tudna így játszani, azzal Clark és a passzsiettetők dolgát is jelentősen megkönnyítené.
• Fieldsen egyébként is folyamatos volt a nyomást, és ebben Rashan Garynek is komoly érdemei voltak. Bár ő maga sacket nem szerzett, összesen hatszor siettette az irányítót.
• Jonathan Garvin is nagyobb szerepet kapott Preston Smith korai kiválása miatt, és bár azért hullámzó volt a játéka, egy sacket így is szerzett.

• Chandon Sullivan kifejezetten gyengén játszott eddig a szezonban, de most, amikor a sérülések miatt nagyon kellett, ő is előrelépett. Remekül fedezte embereit, amikor pedig Fields mégis őt támadta, három próbálkozásból egyetlen elkapást sem engedett.
• A támadóoldalon elsősorban a futójátékot lehet kiemelni: Aaron Jones 5,8-es, AJ Dillon 5,4-es átlagot hozott, ami kifejezetten jónak számít. Ehhez a jó futásblokkolásra is szükség volt a támadófal részéről. Külön érdemes megemlíteni Lucas Patrickot, aki korábbi játéka miatt kikerült a kezdőből, de Josh Myers sérülése után most kifejezetten jól szállt be a meccsbe.

• Allen Lazard csak egyet-egyet villant az eddigi meccseken, most viszont többször is előkerült. Touchdownjánál mindenki arra számított, hogy blokkolni fog, ehelyett kapott egy „shovel” passzt, de máskor is megbízható célpont volt, ráadásul a special teamben is jól teljesített.
• Ritkán beszélünk Marcedes Lewisről, pedig érdemes: most is megmutatta, hogy a blokkjai elengedhetetlenek a csapat sikeréhez, akár passzjátékról, akár futásokról van szó, ráadásul egyre inkább lehet számítani arra is, hogy meccsenként egy-két labda is megy felé.

• A múlt héten szidott Equanimeous St. Brown is megemberelte magát, most nem rontotta el a blokkjait, ráadásul egy szép TD-t is szerzett – arról már nem ő tehet, hogy a bírók ezt nem adták meg (ismét csak lásd lejjebb).
• A múlt héten Mason Crosby élete második legrosszabb meccsét hozta, most viszont egyszer sem remegett meg a lába, ismét hibátlanul rúgott.
• És végül emeljük ki megint Corey Bojorquezt: már megszoktuk tőle, hogy lazán rúg 50-60 yardos puntokat is, most viszont még saját magát is túlszárnyalta egy 82 yardossal – ez egyébként a Packers történetének második leghosszabb puntja volt.

Negatívumok

• A negatívumok listáját a sérülésekkel kell kezdenünk. Bár a Packers továbbra sem tartozik a legbalszerencsésebb csapatok közé, most három kezdő is kidőlt meccs közben: sorrendben Preston Smith, Josh Myers és Darnell Savage. Smith sérülése nem olyan súlyos, hogy IR-ra kerüljön, vagyis valószínűleg legfeljebb egy-két hetet kell kihagynia. Myers rosszabbul járt, de a hírek szerint térdsérülése nem jelenti azt, hogy vége a szezonjának. Savage agyrázkódást kapott, a szokásos vizsgálatok után edzhet majd újra.
• Szintén a sérülések miatt került Isaac Yiadom előtérbe, de most is olyan gyengén játszott, hogy mindössze kilenc snap után le is cserélték (dicsérjük meg ezért a gyors reakcióért Joe Barryt).

• Habár a védekezést összességében lehet dicsérni, a red zone defense az egész szezonban kritikán aluli, pedig ez korábban a csapat erőssége volt. Most is kétszer jutott el a Bears a vörös zónába, mindkétszer TD-t is szereztek.
• Hosszú hetek után most először lehet a negatívumok között említeni a támadófalat, elsősorban a passzblokkolást. Ugyan a liga egyik legjobb pass rusher sorával néztek szembe, de így túl sokszor volt nyomás Rodgersen. Sérülése után Elgton Jenkins nem a legjobban tért vissza, mindjárt sacket engedett, de meg kell jegyezni, hogy neki nem a tackle a fő posztja, David Bakhtiari remélhetőleg közeli visszatérése után várhatóan újra guardot játszhat majd. Rajta kívül megint csak az újonc Royce Newman lógott ki az egységből – a sérültek felépülésével ő a legnagyobb esélyes, hogy kiszoruljon a kezdőből.
• Robert Tonyant is meg kell említeni: a blokkolás sose volt az erőssége, de most több playban is csúnyán megverték, ráadásul az elkapásokban sem lehetett annyira használni, hiába ment felé több labda is. Mellette egyébként Randall Cobb is teljesen észrevehetetlen volt.
• A special teamre áttérve, a longsnapper, Hunter Bradley nevét kell elsőként említeni– megint volt egy rossz, lapos snapje egy puntnál, amit Bojorquez mentett meg. Eddig szerencséje volt, de adott esetben egy-egy ilyennek könnyen nagy gond lehet a vége.

• A special teamnél feltétlenül beszélni kell a visszahordások közben elrontott szerelésekről is, összesen öt ilyen volt, ami soknak számít. Összességében az engedett visszahordott yardokkal nem volt most különösebb baj: a kickoffoknál 27 yardos átlagot hozott a Bears, miközben touchbackek után a 25-ösről jöhettek volna, vagyis nem sokat nyertek. Feltűnő viszont, hogy szinte minden esetben megpróbálkoznak az ellenfelek kickoff után visszahordással – mintha csak arra számítanának, hogy egyszer úgyis nagyot hibázik az ST. Emellett külön meg kell jegyezni, hogy az első puntnál Shemar Jean-Charles tökéletesen ért oda a returnerre (lásd a képet) – csak épp azt hihette, hogy ő emiatt fair catchet jelzett, és nem próbálta meg szerelni. Mivel ilyen jelzés nem volt, jónéhány yardot nyert itt a Bears.
• Végül meg kell említeni a bírói döntéseket, amelyek mindkét csapatot sújtották. Fields interceptionje előtt például beugrott a védőfal, mindenki szabad játékra számított, ezért is dobta be az endzone-ba a labdát (csak épp elmaradt a zászló); St. Brown touchdownját teljesen érthetetlen módon vették el (elsőre észre se vették, hogy mindkét lába lent volt, majd ezt korrigálták, de támadó pass interference-t fújtak ellene, miközben a korrekt hívás legfeljebb védőoldali illegal contact lehetett volna); aztán Fields hiába kért egyszer időt másodpercekkel a támadóidő lejárta előtt, delay of game büntetést kapott; a mindkét oldalra be nem dobott holdingokról már nem is beszélve.

Összegzés

Összességében az első néhány drive-ot leszámítva kontrollálta a Packers a meccset, a védelem jól helyt állt, a támadósortól pedig most ennyi is elég volt. Aaron Rodgers pedig a touchdownja után egyrészt ismét megmutatta, hogy a motivációjával semmi gond nincs, ráadásul össze is foglalta az elmúlt évek Bears elleni meccseit:

“All my f—ing life, I own you. I still own you. I still own you.”