Week 2. Beharangozó

A csúfos első forduló után, rögtön a legnagyobb riválist fogadja a Packers a Lambeau Fielden (magyar idő szerint) vasárnap éjjel , ahol feledtetheti szurkolóival a múlt heti fiaskót . Persze ez nem lesz egyszerű feladat, hisz a Medvék jól kezdték a szezont a Frisco-i Aranyásók ellen, ráadásul a házigazdák (főként az elkapó) gondjai továbbra sincsenek garantáltan orvosolva. Nagy kérdés, mennyire tudta gatyába rázni a stáb a keretet és mennyi pluszt adhat a hazai pálya előnye(?). Lássuk részletesebben mire számíthatunk.

A mérkőzés

Kettőszáz ötödik alkalommal feszül majd egymásnak a két csapat a hétvégén, a jelenlegi örökmérleg a Packers javára billen 103 győzelmével szemben a Bears csak 95 alkalommal tudott diadalmaskodni a Sajtfejek ellen és ezek mellett van még 6 döntetlen is feljegyezve a krónikákban. Mindenképpen megemlítendő, hogy 2018 óta nem tudott a Chicago nyerni a Packers ellen, aki hat meccses győzelmi sorozatot mondhat magáénak a szeles város csapatával szemben az utóbbi négy évben (“I own you!- A.R.).

Packers előzmények

Katasztrófális első fordulót produkált a Zöld – Arany legénység a Vikingek otthonában, gyakorlatilag egyik csapategység sem volt képes úgy működni, ahogy annak kellett volna. A támadó oldalon a nyilvánvaló elkapó hiány okozta a legnagyobb problémát (amit csak kis mértékben tudott enyhíteni a viszonylag jó futó játék), a védelem egésze pedig hektikus, dekoncentrált és főként rosszul irányított volt. Joe Barry védelmi sémái nagyon nem akartak működni, valljuk be elég érthetetlenek voltak, még laikus szemmel is. Persze ehhez hozátartozott, hogy az amúgy is szinte minden évben jó Front Seven-nel büszkélkedhető Minnesotaiak erre a szezonra egy még brutálisabb első védelmi sort raktak össze. Ez persze nem menti fel a Rodgers (Adam Stenavich és Matt LaFleur) vezette támadókat a gyenge szereplés bűne alól. Némi reményt adhat (WR) Allen Lazard esetleges visszatérése (egyelőre még kérdéses a státusza) a passzjátékok feljavulására és erősen bízunk abban, hogy az újoncok összekapják magukat a folytatásban. Randall Cobb köztudottan a Bears mumusa, nem sírnánk ha folytatná ezen tevékenységét egy-két meglepi TD-vel.

Passzjátékoknál előtérbe kerülhet még (TE) Robert Tonyan , aki a Vikings ellen igaz még nem parádézott, de egy-két szép elkapással már jelezte, hogy ismét a pályán van. A gólvonal közeli szituációknál, illetve ha a vendégek cornerei nagyon tapadni tudnak majd az elkapóinkhoz, akkor a checkdown passzoknál mindenképpen hasznos lehet Tonyan játéka. A jó futójáték meghatározó lesz, így Aaron Jones és Aj Dillon sok munkát kap, hatékonyságukat azonban nagyban befolyásolhatja majd a támadó fal tevékenysége. Sajnos (OL) David Bakhtiari visszatérése továbbra sem biztos, ráadásul Bakhtiari mellett (OL) Elgton Jenkins és (OL) Jon Runyan játéka is kérdéses. Így az O line kezdő felállása Royce Newman – Yosh Nijman – Josh Myers – Zach Tom lesz, ami nem túl biztató. Tartalékban szóba jöhet még a gyakorló csapatból frissen felhozott Caleb Jones, illetve az újonc Sean Rhyan és nagyon nagy baj esetén esetleg Rasheed Walker.

A védelem elvileg egyben van, a sérülések terén egyedül (LB) Krys Barnes pár hetes kiesése okozhat némi gondot, bár (ILB) Quay Walker érkezésével Barnes fontossága meglehetősen lecsökkent. A D line-ban a Kenny Clark – Jarran Reed – Dean Lowry – Preston Smith tengely határozottan stabilnak mondható, ebből adódóan a futás elleni védelem és az ellenfél irányítójára irányuló nyomás rendben lehet, főleg ha (OLB) Rashan Gary tovább tudja folytatni a remek szereplését. A nagyobb gondok a hátsó régióban lehetnek ismét, ahol a safety-k és a cornerek egyelőre nem igazán “harapnak”. Darnell Savage és Adrian Amos a Vikings ellen meglehetősen gyengén szerepelt, érdekes módon hiába védekeztek mélyen a legtöbb esetben, még így se tudtak megfelelő segítséget nyújtani a cornerback-eknek. Rendre rosszul helyezkedtek, vagy elrontották a zónahatárokon a váltásokat, ezzel óriási lehetőségekhez juttatták az ellenfél támadóit. Persze ebben kiemelkedő szerepe lehetett a védő koordinátor hívásainak is, ezt pl. Jaire Alexander is firtatta a mérkőzés után. Mindenesetre a Bears ellen ki kell találnia valamit Barrynek, mert bár a Chicago nem rendelkezik olyan elit elkapókkal mint Justin Jefferson, ennek ellenére Justin Fields így is találhat biztos kezű célpontokat az elkapó sorukban (mint például a 49ers ellen Dante Pettist vagy az ex Packer Eq. St. Brownt)

A Rasul Douglas – Eric Stokes – Jaire Alexander trióra nagy feladatok várnak, a cél természetesen a lehető legtöbb hatékony szerelés és persze a labdaszerzés. A speciális egységben Pat O’Donnell punter munkája volt megsüvegelendő a múlt héten, reméljük most nem sok dolga lesz egykori csapata ellen. Mason Crosby biztos lába viszont annál inkább kiemelt szerephez juthat, mivel nem kizárt, hogy szoros eredmény születik a hajrában, ahol egy mezőnygól dönthet majd. A visszahordásoknál Amari Rodgers elég biztos kézzel kapja el a puntokat, most már meglephetne minket egy-két hosszabb visszahordással is. A gunnereink eddig (a tavalyihoz képest) némi fejlődést mutattak, remélhetőleg az ellenfél két újonc visszahordója (Velus Jones Jr. és Trestan Ebner) nem okoz majd kellemetlen meglepetést nekik.

Bears előzmények

A Medvék egy kemény, brusztolós “vizipóló” meccsen tudtak nyerni a 49ers ellen, úgy, hogy csak a harmadik negyedtől kezdve tudták megfordítani a meccset a javukra. Az elején a kőkemény friscoi védelemmel nem igazán tudtak mit kezdeni, de aztán szépen lassan rájöttek, hogy törjék fel az Arany – Bordó diót. A chicagói csapat minden csapategysége nagy változásokon esett át tavaly óta, a támadó oldalon főleg az elkapósor cserélődött le, gyakorlatilag csak egyedül Darnell Mooney maradt meg a múlt szezonból. Ennek ellenére a Giantsból érkező (de előtte a 49ers által draftolt) Dante Pettis és a Packersből távozó Equanimeous St. Brown elég nívós erősítésnek tűnik, pláne a rutinos veterán (egykori Chiefs elkapó) Byron Pringle-lel kiegészülve.

Tight end poszton Cole Kmet az elsőszámú célpontja Justin Fieldsnek, de mellé érkezett a nagy tapasztalattal bíró egykori Buccaneer Ryan Griffin. Őket eddig nem nagyon használta Fields a támadások során, de mivel tavaly mi nem védekeztünk valami jól a TE-k ellen, így nem kizárt, hogy a múlt szezonban még nálunk edzősködő és időközben a Bears csapatában támadó koordinátorrá kinevezett Luke Getsy súg majd néhány jónak ígérkező TE játékot a frissen kinevezett chicagói vezetőedző Matt Eberflus fülébe. A futó játékaiknál alapvetően David Montgomery viszi a prímet, de mint az a 49ers elleni meccsen látható volt, a gólvonal közeli szituációknál Khalil Herbert igencsak hatékony tud lenni, ehhez jól asszisztál a viszonylag rutinos támadó faluk, amelyben egyedül az újonc Braxton Jones tűnik gyengébb láncszemnek. A Cody Whitehair – Teven Jenkins – Larry Borom – Sam Mustipher kvartett az egykori Packer Lucas Patrickkal és a rendkívül rutinos veterán Riley Reiff-fel és Michael Schofielddel kiegészülve egész jól muzsikál. A védelmük nem kevésbé nagy átalakításokon ment keresztül idénre, a legnagyobb távozóik (DT) Akeem Hicks, (LB) Danny Trevathan, (LB) Alec Ogletree és (OLB / DE) Khalil Mack. A helyükre érkezett (DT) Angelo Blackson, (DL) Justin Jones, (DE) Al-Quadin Muhammad és az LB sorba az egykori Raider Nicholas Morrow integrálódott. Ezen az új védelmi felálláson még erősen látszik az összeszokottság hiánya, de ennek ellenére alkalmanként már képesek meglepően jó és hatékony játékot produkálni. Főleg Robert Quinn mutatott eddig remek dolgokat, nem csoda, hogy őt nem engedték el.

A defensive back részlegük se kerülte el az átalakulást, ott egyedül Eddie Jackson maradt a helyén free safety pozícióban, amit kiválóan ellát eddig ebben a szezonban. Mellé érkezett egy újonc strong safety posztra Jaquan Brisker személyében, ő sem játszott rosszul első NFL meccsén a frisco ellen. A cornerback sorukban ugyancsak nagy volt a cserélődés, a kezdők Jaylon Johnson és Kindle Wildor lettek, mögöttük az újonc Jaylon Jones (nem összetévesztendő a kezdő CB Jaylon Johnsonnal) és a rutinosabb Lamar Jackson jelenti a mélységet. Nickel pozícióba két újonc került, Kyler Gordon és Josh Blackwell személyében. Ők természetesen szükség esetén rendes cornerekként is bevethetők bármikor. Első ránézésre nem tűnik túl acélosnak ez a defensive back egység, ám a 49ers ellen összesen csak 164 yardot engedtek levegőben és nem kaptak be passzolt TD-t. Tehát semmiképpen nem lebecsülendők.

A speciális egységükben a place kicker poszton továbbra is fogni látszik az átok, Cairo Santos a 49ers ellen háromból két rúgást elvétett, mentségére legyen írva, hogy szakadó esőben úszómedence szerű pályán. A visszahordásaiknál eddig az újonc Trestan Ebner kapott lehetőségeket, de nagyot nem alkotott ( 2 visszahordásból 48 yardot ért el), ami azonban érdekes lehet a számunkra, hogy ellenük viszont elég sokat visszacipeltek, összesen 65 yardot “nyeltek be” a 49ers returnereitől. Tehát Amari Rodgersnek lesz keresni valója a Macik gunnerei ellen.

Ami döntő lehet

• A hazai pálya előnye sokat számíthat, elég ha csak az előszezon meccseit nézzük, ahol egyedül a Saints ellen tudott nyerni a csapat (persze ez nem mérvadó, hisz az előszezonban nem a kezdők lépnek pályára) és egyedül azon a meccsen lehetett érezni az extra motiváltságot a játékosokon.
• Óriási kérdőjel, hogy a támadó oldalunkon a passz játékokkal mi lesz. A-rod zsenialitása sajnos nem elegendő, kellenek neki célpontok. Nagy kérdés melyik elkapó tud majd előlépni vagy lesz-e olyan elkapó a keretben aki képes lesz előlépni arra a szintre amire Rodgersnek szüksége van a passzjátékok hatékonyságához. Allen Lazard lehet elsődlegesen egy megoldás, de Sammy Watkins is mutathatna valamit a pénzéért, na meg persze valamelyik újoncnak se ártana szintet lépni, hogy legyen esélyünk a rájátszásba jutásra a későbbiek folyamán.
• Mivel a levegőben lutri, hogy mire megyünk, emiatt rendkívül felértékelődik a futó játék szerepe. Szerencsére két kiváló futóval rendelkezünk akikkel ez megoldható, a sarkalatos pont azonban a támadó fal, mert nekik kell utat nyitniuk majd az RB-knek. Emellett az O line másik (nem kevésbé) fontos feladata Rodgers védelme lesz. Ha nem tudnak elég időt biztosítani karmesterünknek, akkor a passzjátékok még jobban le redukálódhatnak.
• Nem lehet elégszer hangsúlyozni a passrush fontosságát! Justin Fields még viszonylag könnyen zavarba hozható és hibákra kényszeríthető irányító, ehhez azonban megfelelő nyomást kell rá helyezni. Itt kap nagy szerepet Rashan Gary aki szerencsére nagyon jó formát mutat eddig, illetve Preston Smith és Dean Lowry mellett még Kenny Clark segíthet be ha éppen nem futás ellen védekezik.
• A védelem hátsó szekciójának össze kell kapnia magát, levegőben nem szabad hagyni érvényesülni a Bears elkapókat, a tavaly látott “ballhawk” CB brigádtól (főleg Rasul Douglastől) már igazán várnánk az első interception-öket, turnover(eke)t. A safety párostól egyelőre annak is örülnénk, ha jobban helyezkednének és időben odaérnének ahova kell.
• Matt LaFleur remélhetőleg most nem fog bele menni feleslegesen kockázatos játékhívásokba (lásd a Vikings ellen a korai 4. kísérlet), persze ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül a Mike McCarthy féle statikus, kiszámítható játékmódot várjuk el tőle, de ésszerű határok között kellene tartani a “tökösséget”. Jobban kell vigyáznunk az időkéréseinkre is.
• Több tight end játékot várunk. Robert Tonyan kiváló TE, igaz tavaly nem játszott sokat a sérülése miatt, de ettől még véleményünk szerint idén jobban ki lehetne aknázni a benne rejlő lehetőségeket. A Bears az eddig látottak alapján nem valami jól védekezik a rövid passzok ellen, nekünk viszont ez kapóra jöhet hiszen a TE Tonyan mellett szükség esetén akár a rutinos veterán Randall Cobb bevethető slot elkapó pozícióban, illetve rövid route-oknál.
• Nem szabad alábecsülni az ellenfelet. Még biztosnak tűnő vezetésnél sem! Nagyon jó példa a Bears első meccse, ahol az első két negyedben hátrányban játszó Medvék a végére kapták össze magukat és másfél negyed alatt képesek voltak megfordítani a mérkőzés végkimenetelét.
• Kerülni kellene a sérülésveszélyes, kockázatos szituációkat. Ez persze nem könnyű, hisz kőkemény kontakt sport az amerikai foci, de az elmúlt évek tendenciáit figyelve sajnos azt kell, hogy írjuk a sérülés “mumus” mindig az ablakban leselkedik a Packers háza táján.
• A másik fontos dolog a játékosok higgadtságának, hidegvérének megőrzése. Szerencsére nem úgy fest mintha sok lenne az idegbeteg a keretben, de kiélezett helyzetekben sosem lehet tudni kiből bújik elő a kis (vagy nagy) ördög. Az esetlegesen ilyenekből eredő hátrányok nagyobb bajt is okozhatnak (yard büntetés, kiállítás, kísérlet vesztés stb). Reméljük ilyenre nem lesz példa annak ellenére sem, hogy a legnagyobb rivális ellen lépünk majd pályára. Azonban ne feledjük, a túlzott felfokozott hangulat, a feltüzeltség azonban sajnos bármikor kihozhat ilyet bárkiből.
• Minden pont fontos. Pláne ha esetleg keveset tudunk szerzeni. Éppen ezért nagyon kell vigyáznunk a labdára, nem szabad turnover(ek)ből pontokat ajándékozni az ellenfélnek (lásd Vikings ellen), mert a végelszámolásnál döntő lehet, éppen úgy mint a pontrúgásaink, ahol Mason Crosby biztos lába továbbra is meghatározó fontosságú.

Érdekességek

• 2018 óta először jön szeptemberben a Bears a Lambeau Fieldre
• A jelenlegi vezetőedzők még sosem vezették egymás ellen a két csapatot, Head to Head: LaFleur 0-0 vs. Eberflus
• Matt LaFleur még nem kapott ki a Bears ellen amióta a Packers vezetőedzője
• A Bears vs Packers rivalizálás a legrégebbi a profi amerikai foci történetében, egészen 1921-ig nyúlik vissza.
• A Green Bay mérlege 23 győzelem, 5 vereség (beleértve az egymás elleni rájátszás meccseket is) a Bears ellen amióta Aaron Rodgers a kezdő irányító
• A Packers defensive koordinátor Joe Barry és a Bears defensive koordinator Alan Williams együtt edzősködtek Tampa Bay-ben 2001 folyamán, egy évvel azelőtt, hogy a Buccaneers megnyerte a Super Bowlt
• Luke Getsy tavaly még a Packers QB edzője és passzjáték koordinátora volt (sőt előtte már 2014-től különböző edzői posztokat látott el Green Bayben), idén már a Bears támadó koordinátora, szóval lehet némi fogalma a passzjátékaink és Aaron Rodgers szisztémájáról :/
• A Bears utoljára 2015-ben tudta legyőzni a Packers csapatát a Lambeau Fielden
• 1921 óta a két csapat egymás ellen szerzett össz. pontjai: Green Bay Packers 3610, Chicago Bears 3509
• A két csapat eddigi egymás elleni alapszakasz mérlege: 102 Packers győzelem – 94 Bears győzelem és volt 6 döntetlen.
• A Packers eddigi leghosszabb megszakítás nélküli győzelmi sorozata 1994 – 1998 között volt a Bears ellen, akkor tíz meccset tudott egymás után behúzni a Green Bay.

A mérkőzéseket idén is figyelemmel kísérelheti bárki élőben a discord szerverünk “működő-streamek” szobájában megjelenő linkeken!