Week 2. Értékelő

Chicago Bears – Green Bay Packers

A szurkolók nagy örömére magára talált a Packers a második fordulóban, ahol hazai pályán kényszerítette térdre a vendég Bears csapatát. Az örök rivális szinte a legelejétől futott az eredmény után, de sokadszor ismét a házigazdák támadó egysége és védelme bírta jobban szusszal. A hazai pálya előnye vitathatatlanul segítette a Zöld – Arany alakulatot és néha bizony a zebrák is billentettek a pálya lejtésén egy picinykét. De lássuk részletsebben mi történt hétfő hajnalban.

A mérkőzés

Színültig megtelt a Lambeau Field, ami nem nagy csoda, hisz szezonnyitó mérkőzésre éhezett a kisváros népe, ráadásul a legnagyobb rivális érkezett, ami végképp kifullozta a lelátókat. NAgy elánnal lódult neki mindkét csapat a derbinek, a hazaiak kissé meglepő módon futások helyett inkább passzokkal próbálkoztak, amik rendre ültek is, Sammy Watkins, Allen Lazard és Aaron Jones elkapásai révén. A drive végén azonban feleszmélt a chicago-i védelem és mezőnygól kísréleten tudta tartani a Pack offense-t. Mason Crosby berúgta, három pontos vezetés, jöhettek a Medvék. Ők viszont futottak, nem is akárhogy! Sajnos már ekkor mutatkoztak a jelei, hogy ezen a találkozón bizony nehezen fog bírni David Montgomeryvel és Kahlil Herberttel a hazai védelem. A roham vége futott TD, kis meglepi azonban, hogy Justin Fields nyargalt be az endzone-ba, nem a két fent említett RB egyike. Ekkor vette át a vezetést először és utoljára a vendég csapat. A folytatásban az újonc WR Christian Watson és a veterán Sammy Watkins villantott egy -egy szép elkapással, a fordulás után pedig Aaron Jones könnyedén futotta meg az első touchdown-ját. Ekkor azonban már nem jött a válasz a vendégektől, hamar 3 and out lett a támadásuk vége, jöhetett megint Rodgers. Szépen haladtak is előre, Randall Cobb és az újonc Romeo Doubs villanásaival, majd ismét Aaron Jones taposta a yardokat és megint övé lett a dicsőség a gólvonal mögé érve. Ezután a Packers védelemben csillant meg két tehetség, először (OLB) Rashan Gary döngölte a földbe a vendégek futóját, majd Eric Stokes vitte földre egy ippont érő mozdulattal egykori csapattársát EQ. St. Brownt. A következőkben aztán Aaron Jones tovább pörgött, de a mostanában lesajnált öreg róka Randall Cobb is megmutatta miért van ő még a csapatban, igaz az elkapott TD-nek végül Allen Lazard örülhetett és oszthatta ki az ayahausca itókát az endzone-ban a haveroknak, akik ki is dőltek tőle 😀 A nagyszünet után Aaron Jones csak taposta és taposta a yardokat időnként felváltva Aj Dillonnal. A nagy igyekezetben aztán egyszer, najó kétszer a labdát is elhagyták, az elsőből még pontokat is tudott szerezni az ellenfél. A folytatásban (OLB) Preston Smith köszönt be a vendégek irányítójának egy sackkel, Montgomery és Herbert meg úgy futottak mint ricinust nyelt nyulak. Sőt még Fields is begyújtotta a rakétáit egy alkalomra egy first down-ért. Na itt aztán jött két erősen véleményes szituáció, az elsőnél a a vendégek egyese elvileg elérte a labdával a pilont, ám a bírók szerint nem ért TD-t a mutatvány. A következőnél pedig egy yardról próbált Justin fiú beszökellni a vonalon túlra, de Clark, Campbell, ALexander és Lowry visszatunkolták az ifjú irányítót. A maradék időben láthattunk még egy szép hosszú paszt A-rodtól, amivel Sammy Watkinst találta meg, illetve Aaron Jones és Aj Dillon elkapó kezeit csodálhattuk még meg. TD-ig már nem jutott a hazai gárda, de a 23 yardról biztosan berúgott mezőnygól már bőven elég volt a mérkőzés lezáráshoz. S a hab a tortán a legvégén még egy Fields interception volt.

A mérkőzés fontosabb momentumai videó összefoglalóban:

Negatívumok

• Volt három csúnya fumble, az egyikből pontokat szerzett a Bears, ez egy magasabb játékerőt képviselő csapat ellen óriási luxus lenne és valószínűleg jobban megbosszulná önmagát.
• A futás elleni védelem gyenge volt, Egyetlen egyszer ért oda jól Rashan Gary az ellenfél futójára, de az esetek túlnyomó részében Montgomery és Herbert lóvá tudta tenni a védőinket. Ennek egyik fő oka Kenny Clark szinte folyamatos duplázása volt, s azzal, hogy Clarkot ki tudták venni középen, gyakorlatilag átjáróház lett a D line. Ennek fényében nem csoda, hogy 180 yardot és egy futott TD-t nyeltünk be földön a találkozó végéig.
• Reméltük, hogy Robert Tonyan több szerephez jut majd, de sajnos nem nagyon került Rodgers célkeresztjébe ezen a mérkőzésen.

• A speciális egységet sajnos itt is meg kell említenünk, ugyanis a vendégek returnerei öt visszahordási kísérletből 115 yardot szereztek. Ez azért elég sok.
• Abban bíztunk, Amari Rodgers végre robbantani fog a visszahordásoknál, de a csoda megint elmaradt, 4 próbálkozásból összesen csak 44 yardot tudott összehozni, pedig a Bears special team nem éppen elit.
• A támadó fal meglehetősen gyenge volt ismét, Elgton Jenkins elég “rozsdásan” kezdte a meccset, de aztán némileg feljavult, viszont ennek ellenére nem meglepő módon megint Royce Newman volt a leggyengébb láncszem az O line-ban, Robert Quinn legtöbbször úgy ment át Newmanon, mint kés a vajon…
• Devonde Campbell kissé haloványabb volt a szokottnál, a futás elleni védekezéseknél robbanékonyabban oda szokott érni az ellenfél futóira, ráadásul most elvétett szerelései is voltak Montgomery-n. (2)

Pozitívumok

• Randall Cobb régi önmagát idézte. Óriási lelkesedéssel játszott és szép elkapásokat produkált, úgy ünnepelte minden sikeres yard szerzését mint egy frissen draftolt újonc. Reméljük megmarad benne ez a tűz, nagy szükség lesz a tapasztalatára és rutinjára az elkövetkezendőkben is.
• Az újonc elkapóknak voltak végre értékelhető momentumaik, Christian Watson és Romeo Doubs villantott valamit a tehetségéből és a veterán Sammy Watkins játéka ugyancsak feljavulni látszik(3 elkapásból 93 yardot termelt). Allen Lazard pedig nem viccelt, amikor a szezon kezdete előtt kijelentett, hogy bizony ő fog Davante Adams helyére lépni első számú elkapóként.
• A futó játék most főként Aaron Jonesnak köszönhetően remek volt. Jones 132 yardot taposott ki és egy futott TD-t abszolvált. (Mitöbb, még egy elkapottat is)

• A defensive back brigád összekapta magát az előző hét után, levegőben mindössze 70 yardot engedtek a Medvéknek és elkapott TD nem született a Bears oldalán.
• A speciális egységben Mason Crosby hibátlanul végezte el az összes pontrúgást, Pat O’Donnell két puntból 122 yardot durrantott és a hosszabb 72 yardos volt.
• Jól alkalmaztuk a trükkös játékokat, külön öröm volt nézni, hogy az újoncokat belevonták és rendre működtek az előre felrajzolt play-ek.
• Jól sáfárkodtunk az idővel és az időkérésekkel. Úgy látszik LaFleur tanult a múltheti hibákból ésjobban odafigyel már, fegyelmezettebben rendezi a dolgokat.
• Végre jól működött a passrush, Justin Fields szinte folyamatosan nyomás alatt volt, 17 passzkísérletből 10 alkalommal lihegett a nyakába valaki a védőink közül.

• Megemberelte magát a cornerback brigád, Jaire Alexander mellett, Eric Stokes és Rasul Douglas hozta végre a minimumot ami tőlük elvárható.
• Sokat javult a safetyk játéka. Darnell Savage és Adrian Amos a múltheti halovány szereplés után összekapta magát, rendre odaértek és időben szerelni tudtak. Elkapást a területükön nem is engedtek.
• A védelemben végre Preston Smith éledezni látszik, ezen a találkozón ő volt a Packersben a “tackle machine”, összesen 7 szerelést produkált a meccsen, amelyekből 4 egyéni volt, ráadásul még kétszer be is zsákolta (sack) az ellenfél irányítóját.
• Aaron Rodgers a három rá mért sack ellenére nagyon jól teljesített, 234 yardot passzolt és megdobta profi karrierje 450. TD-jét (ötödikként az NFL történelmében)

Összegzés

“Érik a szőlő, hajlik a vessző…” énekelhetnénk stílszerűen, hisz látszik a fejlődés a keret fiatal részein, ugyanakkor azt a tény se hanyagolhatjuk el, hogy mellettük nagy szükség van a rutinos öreg rókák segítségére ahhoz, hogy hatékonyan tudjon működni a csapat. Ha ilyen jó ütemben rázódik össze a csapat, akkor nem lehet gond a folytatásban, persze van még bőven min javítani. Az NFC Északi csoportja már most látszik, hogy sokkal kiegyenlítettebb lesz mint tavaly volt, minden rivális be tudott húzni már egy győzelmet, és szemmel láthatóan erősödött minden gárda. Viszont a Vikings hétfői Eagles elleni meccse bizonyította, hogy a múlt héten jó napot fogott ki a Lila gárda ellenünk, tehát nem verhetetlenek ők sem, mint ahogy senki más sem. Ennek ellenére nem lebecsülendő egyik csoport riválisunk sem, hisz az NFL-ben minden megtörténhet és annak az ellenkezője is (by Faragó Richard). A következő ellenfél a Tampa Bay Buccaneers lesz idegenben, az “öbölháború” megint nem lesz séta galopp, még akkor sem, ha Brady elkapó sora igencsak foghíjassá vált. De erről majd írunk inkább a heti beharangozóban! 😉