4. hét Beharangozó

New England Patriots @ Green Bay Packers

Ritka vendég érkezik vasárnap Green Baybe, mivel a New England csapata az AFC berkeiben küzd a mindenkori rájátszásokért, s a sorsolás általában csak legkorábban 3 – 4 évente hozza össze a wisconsini kis csapattal a keleti parti Patriótákat. Legutóbb 2018-ban csapott össze a két gárda a Gilette Stadionban, ahol a vendéglátók 31 -17 arányban tudta felülmúlni, az akkor még Mike McCarthy vezette Zöld – Arany brigádot. Előtte 2014-ben viszont a Packers húzta be a meccset 26 – 21 arányban a Lambeau Fieldden. Azóta sok változás történt mindkét csapatban, de a nagyobb veszteség a Massachusetti székhelyű csapatot érte Tom Brady elvesztésével. Persze Bill Belichickket nem kell félteni, ha van aki tudja, hogy kell (viszonylag) gyorsan csapatot építeni, akkor az ő! Tehát nem a pár évvel ezelőtti játékerővel bíró Patriotsszot kell most legyőzni, de azért így sem lesz egyszerű dolga a Green Bay csapatának.

A mérkőzés

Mint azt fentebb írtuk, igencsak ritka vendég egymásnál a két csapat, ezt az egymás elleni örök mérlegük is bizonyítja, hat Packers győzelemmel szemben hat Patriots diadal szerepel az egymás elleni statisztikában, ami azt jelenti, hogy mindössze tizenkétszer játszott egymás ellen eddig a két csapat (beleértve az egyetlen egymás elleni rájátszás meccset is, ami ugye SuperBowl volt). A 13 rangadóval valamelyik fél átbillentheti a mérleg nyelvét a saját javára az örök mérlegen, de egy esetleges döntetlen is történelmet írna. A hazai pálya előnye most a Packersnél lesz, nagy hideg még nem várható, de a hazai közönség buzdítása sokat dobhat a játékkedven, ahogy azt láthattuk a Bears elleni találkozón a második fordulóban. A telt ház természetesen garantált.

Patriots előzmények

A Belichick brigádnak a szezonnyitó, csoport rivális Dolphins elleni vereség mellé egy Steelers ellen kiizzadt győzelem párosult, majd legutóbb egy szorosnak mondható meccsen maradtak alul a Ravens ellen. Egyértelműen egy még erősen formálódó csapatról beszélhetünk a Patriots esetében is, az új irányító Mac Jones nem tűnik rossz megoldásnak hosszú távra, most azonban még elég csiszolatlan, ráadásul a Ravens elleni hajrában összeszedett sérülése miatt nem fog tudni játszani a hétvégén. Helyét a 36 éves veterán Brian Hoyer veszi majd át, aki backup QB-ként elég vegyes eredményeket tud felmutatni eddigi pályafutása során, főként vereségekkel.

A támadó falban, amely védeni fogja, a center David Andrews a legrutinosabb illetve Trent Brown, Isaiah Wynn és Mike Onwenu mondható tapasztalt játékosoknak, az első körös idei újonc Cole Strange egyelőre a leggyengébb láncszem ebben az egységben. Elég hullámzó teljesítményt mutat ez a fal, az eddigi három meccsen összesen 5 sackket engedtek, viszont volt olyan meccs ahol egyet sem (Steelers ellen), ugyanakkor volt amikor hármat (Ravens). Tehát van mit keresnie a Packers passrushereknek ellenük. Hoyer elkapókkal se lesz elkényeztetve, mert bár a Miamiból megszerzett és a szezont igen jól kezdő Devante Parker rendelkezésére áll, ám mellette csak a (mondhatni) lyukas kezű Nelson Agholor, illetve a szebb napokat is látott Kendrick Bourne lesz bevethető, mivel Jakobi Meyers kiesett erre a hétre. Persze ettől függetlenül hiba lenne lebecsülni ezt a WR corpst, Agholor is képes nagy játékokra és azért Bournenek is van még bőven a tankban. Tight end poszton elvileg Hunter Henry a kezdő, de Jones többször találta meg eddig Jonnu Smitht átadásokkal a három meccs folyamán, hogy aztán Hoyernek melyikőjük “áll majd jobban kézre”, az még kérdéses. Jelenleg nincs elitnek nevezhető futó egységük, de a Damien Harris, Rhamondre Stevenson páros (az újonc Pierre Strong Jr.-ral kiegészülve) igencsak hatékony teljesítményre képes. Harris bőven 4 yard felett, Stevenson pedig 4 yard körül átlagol eddig minden meccsen futásonként, szóval ők se lebecsülendők. Ráadásul ha Hoyernek nem megy a passz, maradnak a futások, amiből a Ravens ellen is elég jól “megéltek”.

A védelem oldalán elég jól állnak, igaz ott is lesznek hiányzóik, mint például (DT) Lawrence Guy Sr., a kiváló linebacker Raekwon McMillan, illetve a strong safety Kyle Dugger, de összességében még így is elég jól egyben van a Pats “D”. McMillan helyére Mack Wilson Sr. vagy Jahlani Tavai ugorhat be, míg Duggert már az előző meccsen is nagyon jól helyettesítette (S) Adrian Phillips és (S) Jabrill Peppers. A védőfalukban még mindenképpen kiemelendő (DE) Deatrich Wise Jr. munkája, aki a Ravens ellen elképesztő három sackket produkált és szinte mindig ott lihegett Jackson nyakában. Mellette Davon Godchaux, Christian Barmore se éppen első bálos duo. A linebacker sorban egyértelműen (MLB) Ja’Whaun Bentley viszi a prímet, de mellette (WLB) Matthew Judon rutinja ugyancsak sokat ér. Utóbbi sebessége a mai napig nem kopott meg, még a villámléptű Lamar Jacksont is bezsákolta egyszer múlt héten. A defensive back részleg kifejezetten jó náluk, még Dugger kiesése sem okozhat komoly gondot, (S) Devin McCourthy, (S) Adrian Phillips rotálva (S) Jabrill Peppersszel középen remek felállás, a széleken pedig a bomba formába lendült Jonathan Jones és a másik oldalon Jalen Mills védekezik (elsősorban) passzok ellen meglehetősen jól. Egyedül tight endek ellen nem tudnak ők sem megfelelő hatékonysággal fellépni, ez jól látszott a legutóbbi találkozón, amikor a baltimore-i (TE) Mark Andrews parádézott ellenük. A speciális egységükben Nick Folk eddig magabiztosan teljesíti a pontrúgásokat, a punterük Jake Bailey viszont nem egy Pat O’Donnell. Visszahordásokban Kyle Dugger esetleges kiesésével az újonc Marcus Brown kaphat némi szerepet, illetve alkalmanként Myles Bryant is próbálkozhat a puntoknál. A gunnereik nem tartoznak a liga elitbe, múlt héten például Devin Duvernay (jó ő mondjuk elit visszahordó) elég szépen “megfirkálta” párszor őket.

Packers előzmények

Egy rendkívül jó iramú, a végletekig kiélezett csatában tudott nyerni a Buccaneers otthonában a Packers, így 0 – 1-ről két meccs alatt 2 -1 -re fordította meg a mérlegét. Ami aggasztó lehet, az az offense-nél ismét jelentkező második félidős “leolvadás”. Ezt sajnos már a tavalyi szezonban is tapasztalhattuk, az okait csak találgatni tudnánk. Ennyire gyorsan kiismerhetőek a támadó sémáink? Túl sok a tapasztalatlan játékos a támadó sorban? Rodgers öregszik és nem veszi már úgy észre a jó lehetőségeket mint eddig? Talán egy picit mindegyik benne lehet. Persze az vitathatatlan, hogy az újoncok integrálódása nem megy egyik napról a másikra, de az utóbbi meccsen Romeo Doubs kiváló teljesítményét elnézve ez már elvileg nem lehet(ne) döntő tényező az O hatékonyságára nézve. Ráadásul két remek futója van a csapatnak, egy nem kevésbé remek tight endje Robert Tonyan személyében (akit talán többször be lehetne vonni a játékokba), illetve ne feledkezzünk meg a másodvirágzását élő veterán Randall Cobbról sem, aki hétről hétre egyre hasznosabb munkát végez. Allen Lazard se viccelt amikor kijelentette Davante Adams távozásakor, hogy bizony ő akar előre lépni a WR1 pozícióba, jó úton halad afelé.

A támadó falba visszatért végre David Bakhtiari a Tampa ellen, ám nemsokat volt még pályán, ami érthető, hisz hosszú időt hagyott ki. Mellette Jon Runyan, Josh Myers, Royce Newman, Elgton Jenkins tengely marad továbbra is a kezdő sor, szerencsére Yosh Nijman és az újonc Zach Tom már megfelelő mélységet biztosíthat, vész esetén pedig Jake Hanson bevethető még. Reméljük Aaron Jonesban nem hagy nyomot a múlt heti fumble-ja és Dillonnal újra fel tudnak majd pörögni, amire nagy szükség lesz, mivel a Patriots elég jól védekezik futások ellen (RB még nem futott ellenük TD-t ebben a szezonban). Mivel tight endek ellen nem védekeznek valami jól, ideje lenne több munkát adnunk Robert Tonyannak vagy Josiah Deguaranak, netán Tyler Davisnek, de akár Marcedes “Big Dog” Lewisnak is örülnénk (már ha egyáltalán pályára kerül még). A védelemből sajnos kiesett Jaire Alexander(bár az utolsó sérült jelentés szerint csak kérdéses a státusza), de szerencsére a hírek szerint nem kell sokáig nélkülöznünk a kiváló CB-t (az se kizárt, hogy pályára tud lépni már a Patriots ellen-gametime decision), amíg visszatér a helyére akár a múlt héten kiválóan beugró (CB) Keisean Nixon léphet, amennyiben (CB) Eric Stokes nickelként lesz fent (vagy fordítva, mert ugye Alexander is nickelt szokott játszani legtöbbször). A másik szélen (CB) Rasul Douglas teszi a dolgát, az első meccsek gyengébb szereplése után már az ő játéka is jelentősen javult. Középen (S) Adrian Amos – (S) Darnell Savage páros stabil kezdő, Amos jól szerepel, azonban Savage úgy tűnik még nem tudta felvenni rendesen az idei ritmust. Reméljük hamar beindul, ugyanis mögötte nem valami acélos a kispad (S) Dallin Leavitt (ezmegki? kérdezhetnénk) vagy az újonc Tariq Carpenter személyében.

A védőfal magja a Jarran reed, Kenny Clark, Dean Lowry trio kezd nagyon jól “összeérni”, a széleken Rashan Gary “harap”, viszont Preston Smith még csak néha villan. A linebacker sorunkban De’Vondre Campbell vezér szerepe vitathatatlan, ami jó hír. hogy mellette az újonc Quay Walker is egyre jobb teljesítményt nyújt. A speciális egység határozott léptekkel fejlődik, Mason Crosby hozza a tőle elvárhatót, Pat O’Donnell parádézik Zöld – Aranyban, a gunnereink egyre hatékonyabbak, az egyedüli gyenge pont továbbra is a visszahordásaink hiánya.

Ami döntő lehet

• A Patriots O fal elég rutinos játékosokból áll, ennek ellenére nem lehetetlen átjutni rajta. Hoyer alapvetően “old school” (zseb) irányító, tehát nem túl mobilis. Ebből adódóan evidens, ha minél hamar beomlasztjuk a zsebet, annál hamarabb lesz gondban az irányító. Ehhez az kell, hogy a passzsiettetőink a lehető legtöbbször és leggyorsabban megnyerjék az emberük elleni 1-1 harcokat. Szinte borítékolható, hogy középen Kenny Clarkot végig duplázni fogják, így a munka oroszlán része a két OLB-re Preston Smithre és Rashan Garyre marad.
• Jobban kell vigyáznunk a labdára! A múlt heti három fumble nem ismétlődhet meg. (sőt, lehetőleg egy se)
• Jó lenne végre számottevő yardokat visszahordani, Amari Rodgers biztosan kapkodja el a rúgásokat, most már néha akár el is indulhatna velük…
• Sok futással kell “felpuhítani” a Patrióták védelmét. Bár igencsak jól védekeznek futások ellen, de ne felejtsük el, hogy Aaron Jonesnak és Aj Dillonnak a lábaik mellett nagyon jó kezeik vannak, tehát a futások mellett elkapni is jól tudnak, tehát van bőven variációs lehetőség akár a hagyományos futásoknál trükkösebb játékokra is.
• Több TE játékot várunk, ebben véleményünk szerint nagy potenciál lehet. A zónahatárokat ők sem tudják jól levédekezni, ebből sokat lehetne profitálni akár TE, vagy rövid route-os (slot) wr játékokkal.
• Nem szabad félvállról venni az ellenfelet. Igaz, hogy a kezdő irányítójuk nélkül lesznek kénytelenek játszani, ám ne feledjük, Bill Belichick csapatáról van szó, amelynek ráadásul kőkemény védelme van. Tehát ha a támadóink nem fognak tudni pontokat gyártani, akkor akár nagy bajba kerülhetünk.
• Továbbra is kerülnie kellene a játékosoknak a veszélyes szituációkat (persze ez egy amerikai foci meccsen szinte lehetetlen), mert a sérülés mumus mindig ott leselkedik az ablakban…
• Sokat várunk a fiatal elkapóinktól, Romeo Doubs múlt héten megmutatta mit tud, mellette a visszatérő másik újonc, Christian Watson produkciójára leszünk nagyon kíváncsiak.
• A futás elleni védelmünk jól működött a Tampa ellen, remélhetőleg a Harris – Stevenson duó fékentartása se lesz megoldhatatlan feladat számukra.
• Labdá(ka)t kéne szereznünk. Tudjuk, ez is heti “mantra”,de Hoyer hiába rutinos vén róka, az interception-öket tőle is simán ki lehet csalni. Ehhez persze kell a hatékony passrush és a nemkevésbé jól szereplő defensive back brigád hatékony munkája.
• Ha szoros, kevés pontos védelmek csatája alakul ki ismét, észnél kell lennie a játékosoknak, nem szabad elveszteniük a fejüket a vitatható szituációkban. A fegyelmet meg kell tartani, mert a Pats játékosok hajlamosak kiprovokálni a balhékat.
• Előzőekből adódóan nem szabad felesleges szabálytalanságokat véteni, mert azzal akár a meccs végkimenetele dőlhet el.
• Az utolsó pillanatig észnél kell lenni, a Patriots képes meglepetésekre bármennyire viharvert, sebzett vad.
• Aaron Rodgerstől jobb játékot várunk, végig vezér egyéniségének kell, hogy legyen a támadó sornak.

Érdekességek

• A két csapat egymás elleni alapszakasz örök mérlege 5 Packers győzelem, 6 Patriots győzelem.
• A legutóbbi öt egymás elleni meccsből hármat a Patriots nyert.
• A két csapat legelőször 1973 November 18-án mérkőzött meg egymással az NFL-ben, azt a találkozót a Patriots nyerte 33 – 24 arányban hazai pályán.
• A két csapat még sosem játszott döntetlent egymás ellen.
• A Packers a legnagyobb arányú győzelmét 1988-ban érte el a New England ellen, akkor 45 – 3 arányban maradt alul a Pats a Milwaukeeban rendezett derbin.
• A legnagyobb arányú vereséget 2006-ban szenvedte el a Packers ellenük, akkor 35 – 0 lett a végeredmény a Lambeau Fielden!
• Az egymás ellen eddig szerzett össz. pontok: Packers 293, Patriots 252
• Matt LaFleur még sosem vezette csapatát Bill Belichick csapata ellen, ez lesz az első alkalom.
• Bill Belichick 23 éve van az NFL-ben és vezetőedzőként még sosem játszott a Patriots csapatával döntetlent alapszakasz meccsen (és természetesen rájátszásban sem).
• A Patriots (DL) Lawrence Guy Sr-t. a Packers draftolta anno 2011-ben a hetedik körben.
• (RB) Aj Dillon és (LB) Isaiah McDuffie a Boston College-ben nevelkedtek
• Packers (CB) Rasul Douglas egy csapatban játszott (WR) Nelson Agholor és (DB) Jalen Millsszel Philadelphiaban 2017-2019 között.

A mérkőzést bárki figyelemmel kísérheti a Discord szerverünkön a megfelelő szobában (működő-streamek) a meccs előtt közvetlenül (kb negyed órával a kezdés előtt) közzé tett élő stream linkeken.