5. hét – Értékelő

New York Giants – Green Bay Packers 27-22

Egy meglehetősen jó első félidőt egy borzasztó második követett a csapat első londoni meccsén, és a labda mindkét oldalán történt leolvadásnak ezúttal vereség lett a vége.

A meccs

Az első negyed még nagyjából olyan volt, ahogy azt minden Packers-szurkoló elképzelte: egy mezőnygóllal kezdett a csapat, majd a védelem két 3 and outot is kikényszerített (igaz, közte jött ilyen Rodgerséktől is), és egy újabb drive végén Allen Lazard elkapása már 10 pontos előnyt jelentett. A Giants ugyan közelebb zárkózott egy mezőnygóllal, de egy hosszú drive végén Marcedes Lewis elkapása már komoly előnyt jelentett. A védelem azonban nem tudta folytatni addigi kiváló játékát, előbb benéztek egy 40 yardos Saquon Barkley futást, majd egy trükkös játékkal megszületett az első New York-i TD is. Erre még egy gyors drive végén Mason Crosby válaszolt egy mezőnygóllal, vagyis 20-10-es vezetéssel mentünk a nagyszünetre.

Utána viszont teljesen megváltozott a meccs képe, és ellentétben a múlt héttel, ennek most nagyon nem örülhettünk. A Giants előbb egy hosszú drive után mezőnygóllal szépített, majd egy ígéretes támadás végén egy sack miatt kikerült a csapat FG-távolságból. Egy újabb hosszú drive zárásaként a New York-iak most már kiegyenlítettek, majd mivel a Packers támadása alig fél percig tartott, gyakorlatilag pihenő nélkül kellett a védelemnek újra pályára lépnie – nem csoda, hogy ezúttal gyorsabban végig is ment a Giants a pályán, és megszerezte a vezetést. A végén lett volna esély egyenlíteni, a hatyardos vonalon azonban megállt a támadás. A Giants még szándékosan benyelt egy safetyt, a Hail Mary pedig nem sikerült, Rodgers kezéből kiütötték a labdát.

Hosszú összefoglaló (amelyből a Packers TD-k valamiért kimaradtak, itt azok is megnézhetők):

Pozitívumok

• Az első félidő támadójátékát ki lehet emelni, hatékony volt, sorra jönnek a pontok, Aaron Rodgers jól, sok embernek osztogatta a labdákat, olyan bíztatóan nézett ki az egység, mint a múlt héten a második félidőben.
• Ezúttal a 6-7 szezonnal ezelőtti önmagát idéző Randall Cobb emelkedett ki, 7 elkapásból összesen 99 yardot szerzett.

• A passzblokkolással sem volt különösebb baj – mindössze négy siettetést engedtek a falemberek, igaz, egy sacket viszont fontos helyzetben: ez az amúgy most jól játszó Royce Newman számlájára volt írható, amikor egy az egyben maradt a Giants legjobb falemberével, Dexter Lawrence-szel.
• Jól működött a futójáték is, Aaron Jones és AJ Dillon több mint 5 yardos átlagot produkált – ezért is érthetetlen, miért kaptak annyira kevés szerepet a második félidőben, főleg a legvégén (ld. a negatívumokat).
• Sokan meglepődnek, de a futás elleni védekezés az egész meccsen viszonylag jól működött, Barkley egyetlen nagy futását leszámítva. Ezen kívül ugyanis a Giants futói próbálkozásonként mindössze 2,7 yardot tudtak megtenni. Ebben nagy szerepe volt Preston Smith jó játékának, aki emellett egy sacket is szerzett.
• A pass rush most is rendben volt, Smith és Rashan Gary mellett Kenny Clarkot és Jarran Reedet is lehet dicsérni, akik rendszeresen nyomás alá tudták helyezni Daniel Jonest (akihez Gary és Reed is odaért – ld. ismét a negatívumokat), aki emiatt gyorsan szabadult is a labdáktól – más kérdés, hogy a passzai rendre embert találtak.

• A special teammel ezúttal se volt súlyos gond, a puntok jól sikerültek, a negyedik negyedben az egyik után még a labdát is majdnem sikerült visszaszerezni, kis szerencse hiányzott. Emellett Crosby megint hibátlan volt (pedig az első félidő végén igencsak rohanni kellett az egységnek, hogy időben beérjenek), és a visszahordásokat is jól védekezte le az egység. A saját visszahordások terén viszont még bőven van fejlődési lehetőség (szintén ld. a negatívumokat).

Negatívumok

• A teljes második félidő, úgy ahogy volt. Olyan leolvadást produkált ugyanis a csapat, mintha kicserélték volna őket a szünetben.

• A támadóoldalon nem csak a kivitelezés volt gyenge, volt jónéhány megkérdőjelezhető játékhívás is. Azt lehet tudni, hogy Matt LaFleur általában két játékot, vagy egy opciósat hív be, és Rodgers döntheti el a védelem felállását olvasva, hogy melyikkel próbálkoznak, tehát a felelősség itt minden bizonnyal megoszlik, de a támadóplayek többször is teljesen kilátástalanok voltak. Különösen igaz ez a negyedik negyed 3 and outjára, amikor egyetlen futás nélkül, három hosszú passzal próbálkozott a csapat. De az is nehezen érthető, hogy a legvégén, 3. és 2-nél, illetve 4. és 2-nél miért két passz jött, amikor akár Jones sebessége, akár Dillon ereje bőven elég lehetett volna a szükséges yardokhoz – hiszen két yardot addig is minden futásból sikerült hozni.
• A hosszú passzok eleve nem mentek Rodgersnek. Ennek több összetevője van (elment a fő mélységi célpont MVS, a szintén villámgyors Christian Watsonnak sérülés miatt ki kellett hagynia az edzőtábort, nem volt idő összeszokni stb.), de az irányító maga is sokszor pontatlan, ráadásul sokszor double coverage-be dobja be ezeket, amelyeknél mindig fennáll az interception veszélye is.

• Megkérdőjelezhető hívások a védelmi oldalon is voltak, ráadásul már nem először. Joe Barry alapsémája, hogy négy ember támadja az irányítót (két falember mellett két pass rusher), a többiek pedig, öt DB-vel a pályán, zónáznak, két mély safetyvel – ez azonban egyre kevésbé működik. Most is alig láttunk press coverage-et, ami pedig az erőssége a Packers cornerbackjeinek, soft emberfogással, zónázással pedig rendszeresen, és nagyon gyorsan lesz szabad ember az ellenfelek elkapói között, ahogy ez most is rendszeresen megtörtént.
• De a rossz hívások mellett gyenge egyéni teljesítmények is voltak. Az eddigi talán leggyengébb teljesítményét nyújtó Rasul Douglas mellett Eric Stokes és Darnell Savage se játszott jól, de Jaire Alexandernél sem vagyunk ahhoz hozzászokva, hogy 4 targetből 4 elkapást engedjen.

• Buta szabálytalanságok is nehezítették a védelem dolgát: két sacket is semmissé tett egy-egy defensive holding (Douglas és Savage), Douglas ráadásul később tetézte ezt egy teljesen felesleges unnecessary roughness büntetéssel, amikor sípszó után még földhöz vágta az ellenfelét.
• Amari Rodgerst is meg kell említeni, aki nemhogy az offense-ben nem kap szerepet, már kickoff returnerként is kezdi elveszíteni a helyét (most egyszer el is ejtette a labdát, de sikerült azt visszaszerezni) – sajnos úgy tűnik, hiába tűnt kifejezetten ígéretes picknek tavaly az egyetemen mutatott jó játéka után, nem sikerült felvennie az NFL ritmusát.

Összegzés

Eddig nagyon kétarcú a csapat, és akár egy meccsen belül is képes nagyon jól és kilátástalanul is játszani. Ezen mindenképp javítani kell, már a következő meccsen a másik New York-i csapat, a szezont meglepően jól kezdő Jets ellen.