7. hét – Beharangozó

Green Bay Packers – Washington Commanders

2022.10.23. 19:00, FedEx Field, North Inglewood, Maryland

A meccsről

Két vereség után látogat a csapat a szintén gyengélkedő Washington Commandershez, ahol elsősorban a jó védelemben bízhatnak. A Packers oldaláról viszont mindegyik csapatrésztől az eddigieknél jobb játékra lenne szükség.

Packers előzmények

Kifejezetten gyengén játszott a csapat a londoni túra után a New York Jets ellen, főleg a támadósorral voltak problémák, de a védelem és a special team sem remekelt. Nem tudni, mennyi szerepe volt ebben a hosszú utazásnak és az időeltolódásnak, mindenesetre Matt LaFleur vezetőedzői karrierje során most először fordult elő, hogy egymás után két alapszakasz-meccsen is kikap a csapat, amelyet temetni, bár sok szurkoló már megteszi, egyelőre nem kell, mindenesetre a rájátszás eléréséhez innentől kezdve az előzetesen nyerhetőnek ítélt meccseket hozni kellene – mint amilyen a most hétvégi is.

Ha a támadóoldalt nézzük, a héten több videó is elemezte, mi lehet a gyengélkedés oka, és alapvetően egyéni hibákat találtak, vagyis sok olyan play volt, ami egyszerűen azért nem működött, mert egy-egy ember elrontott valamit: elváltotta magát valaki a falban, nem pontosan futotta az útvonalat az elkapó, vagy épp az irányító volt pontatlan. Azt nem várhatjuk, hogy varázsütésre majd minden megjavul, ehhez sok munkára lesz szükség, és egy-két poszton személyi változásra is sor kerülhet. Azt például lehet is tudni, hogy a vezetés aktívan monitorozza a piacot egy elkapóért.

Ha már az elkapók: ahogy az előző szezonjai után várható volt, az egyre jobban játszó Randall Cobb megsérült – legalább annyi pozitívumot lehet találni, hogy nem egész szezonra dőlt ki. Christian Watson sem épült még fel teljesen, így őt is nélkülözni kell a hétvégén, Sammy Watkins pedig, bár elkezdte az edzéseket, reálisan nézve a héten még nem játszik majd. Vagyis egy erősen foghíjas gárdával kell Aaron Rodgersnek dolgoznia, akinek szintén javítania kell a játékán, egyelőre messze van az MVP-formától – őt egyébként dobókezének sérült hüvelykujja is hátráltatja. Szóba kerülhet persze több TE-játék, valamint az, hogy a futókat is többször bevonják a passzjátékokba – meglátjuk, ebből mennyit sikerült majd megvalósítani.

Személyi változás a támadófalban is indokolt lehetne. Az egység, bár gyengélkedett a Jets ellen, így is még a jobbak közé tartozik (a PFF egyenesen az 5. helyre teszi a ligában), de a jobb guard poszt komoly gondokat okoz. Royce Newmanről egyre inkább kiderül, hogy nem kezdő szint, hiába van néha egy-egy jó meccse, és ezt természetesen már az ellenfelek is tudják, és jellemzően ráállítják a legjobb védőfalemberüket. A Jets ellen egy időre le is cserélték, de a helyére beállt Jake Hanson se játszott jobban, sőt, meg is sérült. Így tulajdonképp két opció marad: vagy az újonc Zach Tom állhat be, vagy pedig Elgton Jenkins húzódhat be guardnak, és a David Bakthiarit korábban LT-ként remekül pótló Yosh Nijman állhat be jobb tackle-nek. Meglátjuk, lép-e valamit a stáb – ez persze azon is múlik, hogy teljesítenek az edzéseken.

A védőoldalon többrétegű a probléma. Itt is van néhány gyengébb egyéni teljesítmény, de sokkal nagyobb gondot jelent a coaching. Joe Barrynek muszáj lenne szakítania a konzervatív felfogásával (könnyű, hatfős box, 2-2 falemberrel, passzsiettetővel és linebackerrel, öt defensive back, zónázva, mindkét safety mélyebben helyezkedik), hiszen az emberanyag rendelkezésre áll egy jóval agresszívabb sémához (például emberfogáshoz press coverage-dzsel). Igaz, pont a Jets esetében láttuk, hogy hatfős boxszal is lehet eredményesen védekezni a futások ellen és nyomást gyakorolni az irányítóra, de ehhez az kell, hogy mindenki jól játsszon. Márpedig eddig a klasszis teljesítményt nyújtó Rashan Gary és Kenny Clark mellett Preston Smith ugyan hoz egy jó átlagot, de a falban rotáló játékosok (Jarran Reed, Dean Lowry, TJ Slaton) csak néha villantak, és a linebackereknek is lenne hova javulni.

Igaz ez a secondaryre is. Jaire Alexander ugyan nem játszik rosszul, de idén eddig messze van attól, hogy a liga legjobb cornerének lehessen nevezni. Az ő esetében is igaz az, hogy a játékhívások változtatásával az erősségeit lehetne kidomborítani. Ennek egyébként a múlt héten már volt is jele, ő követte a legtöbbször a Jets kiváló újonc elkapóját, Garrett Wilsont, aki nem is nagyon tudott hozzátenni a meccshez. Eric Stokesnak voltak jobb és voltak gyengébb meccsei, Rasul Douglas viszont slot pozícióban eddig messze elmarad a tavalyi játékától. A safetyk közül pedig Darnell Savage játéka hullámzó.

Említettük a special teamet is, ahol szintén egyértelműen egyéni hibák vezettek a blokkolt mezőnygólhoz és punthoz. Ez azért is volt ijesztő, mert az egység az eddigi meccseken komoly előrelépést mutatott az elmúlt évekhez képest. Leszámítva a visszahordásokat, ugyanis egyre inkább látszik, hogy Amari Rodgers nem igazán alkalmas erre a szerepre. Meglátjuk, hogy az elkapók sérülései miatt a támadósorban meg tudja-e most mutatni magát.

Commanders előzmények

Új irányítóval (és új névvel) kezdte meg a szezont a fővárosi csapat, de a Coltsban (is) megbukó Carson Wentz itt sem váltotta meg eddig a világot: bár egy borzasztóan gyenge meccsen le tudták győzni a Bearst a múlt heti csütörtök esti „rangadón”, így is csak 2-4-gyel állnak. A Packers ellen pedig Wentz biztosan nem villanthat, ugyanis eltört egy ujja, vagyis néhány hétig nem játszhat, így Taylor Heinicke helyettesíti majd. Ő nem véletlenül nem kezdő: ugyan bármikor elsül a keze és a lábával is képes yardokat szerezni, a hiba mindig benne van a játékában.

Főleg akkor igaz ez, ha nyomás alá kerül, márpedig a Commanders támadófalára nem a stabilitás a legjobb jelző. A PFF már említett rangsorában úgy állnak a 23. helyen, hogy a Bears ellen mutatott játékukkal négy helyet még előre is léptek. A LT Charles Leno számít a legbiztosabb pontnak, de a fal jobboldalán a sérült Sam Cosmi helyén valószínűleg most is Cornelius Lucas játszik majd, mint ahogy a fal belseje is sebezhető.

A gyenge faljáték a futásokra is hatással lehet. A fővárosiak első számú futója az újonc Brian Robinson, akinél kisebb csoda, hogy a pályán van, a nyáron ugyanis fegyveres rablók támadták meg, és átlőtték a térdét, a múlt héten játszott először. Tehermentesíteni Antonio Gibson és a főleg elkapásoknál használt J.D. McKissic tudják – egyikük sem elit futó. Az elkapósor viszont annál jobban néz ki a rendkívül veszélyes Terry McLaurinnal és a gyors Curtis Samuellel, viszont a sérülések itt is közbeszólnak: a roppant tehetséges újonc Jahan Dotson játéka kérdéses, a negyedik számú Dyami Brown pedig biztosan nem lép pályára, mint ahogy a főleg elkapásoknál jeleskedő TE, Logan Thomas sem.

A védelemre áttérve a Commanders védőfala (a Jetséhez hasonlóan) a legjobban közé tartozik, még úgy is, hogy a korábbi 1/1-es Chase Young még nem épült fel tavalyi sérüléséből. Jonathan Allen és Daron Payne nagyon erős párost alkotnak belül, Montez Sweat pedig valódi életveszély a fal szélén – rajtuk múlik, mennyire tud dominálni a csapat védelme, mert mind a linebacker-sorban, mind a secondaryben azért vannak a jó játékosok (Cole Holcomb, Kamren Curl) mellett sebezhetőek is (Kendall Fuller például a második legtöbb passzolt yardot engedte idén emberfogás esetén), ráadásul a legjobb CB, William Jackson III sérülés miatt hiányozni fog.

Mindesetre az a korábbi meccseiken egyértelműen kiderült: a győzelmekhez kiváló védekezésre van szükségük: a Bears ellen mindössze 7 pontot engedtek, ugyanakkor az elmúlt négy meccsen a támadósoruk átlagban kevesebb mint 12 pontot tudott szerezni. A csapat 29. a szerzett pontokat nézve, és tökutolsó abban, hogy drive-jaikból milyen arányban szereznek pontokat.

Ami döntő lehet

• Elkezd-e végre összeállni a támadósor? Voltak már olyan negyedek, amikor remekül játszott az egység (például a Patriots elleni második félidő, vagy a Giants elleni első) – ezt a formát kellene állandósítani.
• Ehhez meg kell védeni Aaron Rodgerst, hogy legyen ideje passzolni. Mindössze négy olyan csapat van, amelyik arányaiban többször sietetti az ellenfél irányítóját, mint a Commanders, vagyis a támadófal ismét komoly teszt elé néz majd. Megoldás lehet persze az is, ha sokkal több gyors, rövid passzjátékot hív a csapat. Mindenesetre intő jel, hogy az elmúlt két meccsen a fővárosiak 10 sacket szereztek.

• És persze jó futójátékra is szükség van: ha ugyanis az beindul, akkor az ellenfélnek több embert kell a boxba küldenie, vagyis lazább lesz az amúgy is sebezhető secondary, nagyobb esélyt kapnak az elkapók, hogy szabadra játsszák magukat. Ehhez jó blokkolás kell, de akár Aaron Jonestól, akár AJ Dillontól most már nagyon várunk egy kiugró játékot.
• A védekezésnél kulcskérdés lesz, hogy meg kell akadályozni a nagy játékokat. Összességében a védelem nem teljesít annyira rosszul, de azért bőven elmarad attól, amit a nevek (és a fizetések…) alapján várnánk. Külön figyelni kell a nagy játékok megakadályozására, az elmúlt két meccsen ezek nem egyszer problémát jelentettek.
• A csapat futás elleni védekezése eddig elég hullámzó: volt, hogy egész meccsen remekül tartották magukat, máskor egy-egy negyedre teljesen szétestek (ebben persze többször a fáradtság is szerepet játszott). Ha a meccs elején sikerül limitálni a futókat, és közben esetleg pontokat is szerezni, akkor Heinicke-n jelentősen megnő a teher.

• Ezt pedig tetézni lehet azzal, ha nagy nyomás alatt kell játszania. Lucas ellen Garynek vagy Smithnek bőven lehet keresnivalója, és Kenny Clarknak is nagy napja lehet a gyengébb belső támadófal ellen – ha pedig őt rendszeresen duplázzák, akkor a többiek közül kell valakinek előrelépnie.
• Amikor pedig lesz ideje Heinicke-nek passzolni, akkor a secondarynek kell nagyon figyelnie: gyakorlatilag bármelyik washingtoni elkapó képes nagy játékra, egy pillanatra sem szabad őket szem elől téveszteni. Különösen Douglastől kell jobb játék, mint korábban. Emellett fontos lesz az is, hogy a futók ellen milyen lesz a védekezés passzjáték esetén – igaz, az újonc Quay Walkerre ezen a téren eddig nem lehetett komoly panasz.
• Mindenképp el kell kerülni a súlyos hibákat, ideértve a blokkolt rúgásokat és persze a labdavesztéseket. Egy védelmi csatában (ami várható) ezek döntő fontosságúak.

Érdekességek

• A Packers összmérlege a Commanders ellen 22-16-1. Az előző hat meccsből négyet sikerült megnyerni.
• A két csapat utoljára tavaly találkozott, szintén a 7. héten, a Packers 24-10-re nyert.
• A Packers idegenben a 2016-os playoffban győzött utoljára, 35-18-ra. Az összesített idegenbeli mérleg 7-10, a FedEx Fielden 1-3.
• Matt LaFleur és Ron Rivera kétszer meccselt eddig egymással vezetőedzőként, mindkétszer LaFleur nyert.
• Taylor Heinicke édesapja wisconsini, ő maga pedig hatalmas Packers-szurkolóként nőtt fel.
• A Packers elnöke, Mark Murphy nyolc szezont játszott Washingtonban (1977-84), és tagja volt a Super Bowl-győztes csapatnak is.
• Joe Barry 2015-16-ban a Washington védőkoordinátora volt.
• Preston Smith négy szezont játszott a fővárosban, mielőtt szabadügynökként Green Baybe igazolt.

A szokásos streameket megtaláljátok majd a Discordon.

Go Pack Go!