8. hét Beharangozó

Green Bay Packers @ Buffalo Bills

Buffalo, Highmark Stadium, New York, USA

2022.10.31. Hétfő hajnali 1:20

A remény hal meg utoljára, mondja a szólás, hát ez most nagyon igaz, hisz három vereség után “underdog” státuszban érkezik a Packers az északkeleti kisvárosba. A papírforma alapján egyértelműen a New York állambeli gárdának áll a zászló, ráadásul a Zöld- Arany alakulat tovább gyengült további kulcsfontosságú játékosok kiesésével. Ennek ellenére nem kizárt egy esetleges meglepetés, hisz Rodgers ritkán vezeti az esélytelenek nyugalmával harcba “katonáit”, ám olyankor nem ritkán meglepő dolgok történnek. Lássuk mit jeleznek előre a tényszerű adatok és információk a találkozóra vonatkozóan.

A mérkőzés

A két csapat ritkán fut össze alapszakasz mérkőzésen (rájátszásban még ritkábban, olyannyira, hogy eddig még sosem), mivel nem egy divízióban szerepelnek az NFL-ben. Az örökmérleg jelen pillanatban a Buffalo oldalára billen 8 – 5 arányban, az utóbbi öt évben azonban a Packers háromszor tudott győzni, míg a Bills csak kétszer, s ezek az eredmények felváltva születtek (egy Packers győzelem, egy Bills). A rossz hír azonban az, hogy a Buffalo hazai pályán még sosem kapott ki a wisconsini csapattól. A hazaiak közismerten vérmes szurkolói ráadásul elég nagy pluszt adhatnak motivációban az amúgy is (Bivaly) erős csapatuknak a Highmark stadionban ma éjjel.

Packers előzmények

Két nagynak vélt skalp begyűjtése után (Tampa Bay és New England) úgy tűnt, hogy beindult a szekér, ám jött három hatalmas kijózanító pofon a Giants, a Jets és a Commanders jóvoltából, s az is kiderült, hogy a két nagynak vélt győzelem se olyan grandiózus, mivel a fent említett két csapat messze nem azt a játékerőt képviseli idén, mint az előző szezonokban. Az viszont kiderült, hogy a Packers háza táján nagyon nincsenek rendben a dolgok. Aaron Rodgers MVP formája már csak szép emlék, a védelem kezdeti biztató teljesítménye pedig csak korai fellángolásnak tűnhet, a speciális egység pedig továbbra sem képes leszállni a hullámvasútról. Rodgers gyenge játékát órákig lehetne elemezgetni-boncolgatni, ám sok értelme nem lenne, mi legfőképpen némi fásultságot (kiégettséget) érzünk rajta leginkább és a motiváltság hiányát. Előtte a fal csak részben okolható a rossz teljesítmény miatt, ráadásul az átvariált legutóbbi felállás már kielégítő munkát végzett a Commanders ellen. Royce Newman eltávolítása a kezdőből határozottan jót tett ennek az egységnek és Yosh Nijman visszahelyezése Tackle-nek jó döntésnek bizonyult. Lehet, hogy Elgton Jenkins és David Bakhtiari nem lesz bevethető ezen a találkozón, de a Washington ellen Bakhtiari helyére előlépő újonc Zach Tom igencsak jól megállta a helyét, így az egyik poszt megoldottnak látszik. Jenkins helyére viszont csak két újonc bevethető, Sean Rhyan vagy kisebb eséllyel a nemrég igazolt Luke Tenuta. Nagyon nagy vész esetén Royce Newman is bedobható, de őt végképp nem szeretnénk már a pályán látni.

A futóknál Aaron Jones minden téren a támadó egység húzó embere, jó elkapó kezei a futások mellett óriási pluszt biztosítanak a passzjátékoknál is. Mellette Aj Dillon kissé beszürkült az utóbbi fordulókban, ám ettől még ő is stabil pontja a futó játékoknak. A futások hatékonysága sajnos számottevően lecsökkent, ami némileg magyarázható az utóbbi ellenfelek kiválóan dolgozó védő falainak jó teljesítményével. Ennek ellenére többre lesz szükség földön, mert a levegőben elkeserítően gyengén szerepelnek a támadók. A korábban bizalomgerjesztően jól teljesítő fiatal elkapókon sajnos előjöttek a tapasztalatlanságukból eredő hibák, Romeo Doubs mellett a már egy szezonos tapasztalattal rendelkező Amari Rodgers sem tud elég koncentráltan és hiba nélkül játszani, ráadásul a rutinos részlegből kidőlt Randall Cobb helyére visszatért Sammy Watkins harmatos produkciója se igazolja miért volt ő anno első körös pick, s ha ez nem lenne elég, akkor még az egyetlen biztos célpontnak számító Allen Lazard kiesése a végső csapás a WR corps-ra. Mindezek tükrében amiben (illetve akiben) bízhatunk passzjátékoknál, az továbbra is Aaron Jones (egy RB mint legjobb elkapónk…), vagy Robert Tonyan, aki szerencsére éledezni látszik (mert végre LaFleur eszébe jut néha). Tonyan mellett Marcedes Lewis gyakorlatilag már csak blokkolni van fent, Josiah Deguara és Tyler Davis pedig nagyritkán cameózik a támadásoknál. A védelem első vonalában a megszokott Jarran Reed – Kenny Clark – Dean Lowry trio a kezdő, a széleken Preston Smith és Rashan Gary terrorizálhatja majd az ellenfél irányítóját, már amennyiben Gary vállalni tudja a játékot (jelenleg kérdéses a státusza), ha nem, akkor az ígéretesen fejlődő újonc, Kingsley Enagbare veheti át Rashan helyét OLB poszton. A második vonalban De’Vondre Campbell sziklaszilárd bástyaként tartja a frontot középen és mellette az újonc Quay Walker is jól foltozza a lyukakat, illetve ér oda, segít be, ott is ahol már nem is neki kéne elsődlegesen védekezni. Ennek fő oka a Joe Barry védelmi koordinátor által olyannyira favorizált, ám gyengén kivitelezhető zóna védekezésünk, amit egyszerűen képtelenek vagyunk olyan szinten játszani ami a hatékony védekezéshez szükséges lenne. A defensive back brigádban a safetyk (Adrian Amos és Darnell Savage) rendre rosszul váltanak és legtöbbször túlságosan mélyen védekeznek, így képtelenek a zónahatárokat megfelelően átvenni és levédekezni. Ehhez jön még (CB / NB) Jaire Alexander (vagy az éppen aktuális fent lévő nickel back) gyenge formája, amiből az ellenfelek rendre szépen profitálnak. Alexander rossz formáját mutatja, hogy hiába cserélt Rasul Douglasszal és ment ki legutóbb a szélre, ott is simán megverték a legtöbb alkalommal közepesnek mondható elkapók. A tavaly még “Ballhawk” titulust elnyerő Rasul Douglas játéka némileg javult, ám az ő tavalyi biztos keze se úgy működik még mint ahogy azt elvárhatjuk tőle.

Keisan Nixon és Rudy Ford backup-ok szereplése egyelőre nehezen méltatható, Nixon ugyan mutatott már megsüvegelendő dolgokat, de kiugróan nagy játékot még nem jegyeztünk fel tőlük. A speciális egység is reménykeltően kezdte a szezont, de sajnos visszaesni látszanak a tavalyi elszomorító szintre. A visszahordásoknál úgy látszik Amari Rodgers végleg eljátszotta az edzők bizalmát, a helyét Keisan Nixon veheti át, puntoknál Romeo Doubs juthat szóhoz, de ennek se igazán örülünk. A rúgásoknál szerencsére Mason Crosby eddig nem bakizott még nagyot, Pat O’Donnell pedig egy jó közepes átlagra “süllyedt” vissza, ez azonban még nem nagy tragédia.

Bills előzmények

Vitathatatlanul az egyik, ha nem a legjobb támadó egységgel rendelkező csapat jelenleg a ligában a Bills együttese, e mellé még egy erős védelem társul, amely képes kiválóan támogatni a támadó részleget, a folyamatos sikerek eléréséhez. A Buffalo erősségét jelzi, hogy eddig már térdre kényszerítették a Rams, a Ravens és legutóbb idegenben a Chiefs csapatát ebben a szezonban. A jól összerakott offense első vonala az “O” line, érdekes módon nem szerepel a jelenlegi NFL ranglista élmezőnyében, mégis a Dion Dawkins – Rodger Saffold – Mitch Morse – Ryan Bates kvartett a legtöbb esetben igen hatékonyan tudja védeni Josh Allent a zsebben. Az egyetlen hiányzójuk a jobboldali kezdő tackle Spencer Brown lesz, akit feltehetően David Quessenberry fog helyettesíteni. Futásaiknál alapvetően Devin Singletary az elsődleges fegyver, mellette egyre több szerephez jut az újonc James Cook, illetve alkalmanként jól száll be a rutinos backup Zack Moss. A Bills alapvetően egy pass heavy csapat jelenleg, ennek megfelelően az elkapó soruk a fő erősségük. Stefon Diggs egyértelműen “jackpot” szerzemény, mellette Gabe Davis és slotban Isaiah McKenzie is bőven tett már le az asztalra. Isiah Hodgins nevére nem kapjuk fel a fejünket, de második vonalban Khalil Shakir visszahordásoknál már most jelentősebb szerephez jutott. Na és ne felejtsük el az egykori Packers kedvencet Jake Kumerowt se, aki szintén bevethető (bár sokat nem tett hozzá az utóbbi időben a Bills támadó játékához). TE poszton Dawson Knox remek elkapó kezekkel van megáldva, viszont meglehetősen sérülékeny, ellenünk egészséges és játékra kész, rá érdemes lesz Stefon Diggs mellett kiemelt figyelmet szentelni. Knox mögött / mellett Tommy Sweeney és Quintin Morris bukkan fel 2 TE-s felállásoknál a pályán, közülük Sweeney számít rutinosabbnak elkapásoknál, Morris általában inkább blokkolásban jeleskedik.

A védelmük kiemelkedően jól teljesít eddig a szezonban, nemcsoda, hogy NFL szinten a legjobbak közé sorolják őket. A D line “magja” Ed Oliver, Daquan Jones magas színvonalat képvisel, a széleken pedig olyan klasszisok munkálkodnak mint Greg Rousseau és Von Miller. Ők ketten összesen már 11 sacknél járnak ebben a szezonban, ami jól mutatja rendkívüli hatékonyságukat. Ráadásul a védőfalban a másodvonaluk sem a futottak még kategória olyan nevekkel mint Jordan Phillips, Shaq Lawson és Tim Settle. Linebacker egységük Tremaine Edmunds és Matt Milano mellett két ígéretes újonccal egészült ki Terrel Bernard és Baylon Spector személyében, ráadásul Tyrell Dodson és vész esetén Tyler Matakevich is megfelelő rotációt biztosítanak. A defensive back egységük fő erőssége a két safety Jordan Poyer és Jaquan Johnson, akiket kiválóan vált alkalmanként igény szerint Damar Hamlin. A sebezhető pontjuk nem a CB sorban keresendő, annak ellenére sem, hogy két újonc Christian Benford és Kaiir Elam találta magát kezdő pozícióban az egyik szélen váltásban. A másik oldalukon Dane Jackson teszi a dolgát, ő mondjuk nem tartozik az elit kategóriába. Kaiir Elam viszont már interception-ökkel jelezte rátermettségét. Előszeretettel használnak nickel back-eket, ebbe a szerepbe Taron Johnson és Siran Neal áll rendelkezésre.

Az egykori Packer “mindenes” Micah Hyde IR-en van, vele nem kell számolnunk. A speciális egységük a jobbak közé tartozik, igaz, eddig a visszahordásaiknál főként az időközben IR-re került Jamison Crowder hozta a számokat, most az újonc Khalil Shakir és a rutinos elkapó Isiah McKenzie vette át a helyét még nem nagyon lehet megítélni, hogy mennyire jól, vagy rosszul. A gunnereik viszont “harapnak”, ritkán engednek visszahordást a touchback határon(25 yard) túlra kirúgásoknál, illetve punt visszahordásokból eddig a szezonban összesen mindössze 16 yardot engedtek! A rúgóik tapasztalt vén rókák, Bass Tyler magabiztos lábbal teljesíti a pontrúgásokat, Sam Martin pedig egy erős közepes teljesítményt nyújt közel 50 yardos átlaggal.

Ami döntő lehet

• Josh Allen remek idényt fut eddig, azonban neki is volt már rosszabb napja (például rögtön az első fordulóban, ahol 2 interceptiont is dobott), tehát nem lehetetlen hibákra kényszeríteni őt sem, ehhez azonban hatékony passrush kellene, ami most nem lesz egyszerű, hisz a legjobb külső linebacker Rashan Gary játéka kérdéses. Preston Smithnek és Kingsley Enagbarenek (netán Jonathan Garvinnak) kéne nagyobb fordulatszámra kapcsolni az ügy érdekében.
• Mivel a Bills támadó játéka erősen passz orientált, kiemelkedő szerepbe kerülhetnek a cornerback-jeink. Jaire Alexander, Rasul Douglas és Eric Stokes akár meccsnyerő emberré is előléphet ha jól teljesít.
• Sajnos a Bills futás elleni védelme a legjobbak közé tartozik, ennek ellenére nem áttörhetetlen. Jones és Dillon keze is megbízható, így a trükkösebb rövidpasszos játékokkal megkerülhető a beton kemény Buffalo D line, onnantól pedig jelentős yardok nyerhetőt annak ellenére, hogy a linebacker soruk is kiváló.
• Aaron Rodgers játéka a legnagyobb tényező, most az ő rutinja, higgadtsága és ravaszsága nagyon kellene. Persze az is sarkallatos kérdés, hogy mennyire tudja megvédeni az O line. Mindenesetre az biztató lehet, hogy amikor Rodgerst nagy ritkán “leírták” az eddigi pályafutása során egy-egy (vagy több) vesztett meccs után (pl. lásd “Run the table” vagy “RELAX”) , akkor mindig összekapta magát és nagyon jó játékkal rukkolt elő utána. Bízunk benne, hogy így lesz ez most is. Talán az esélytelenek nyugalmával felszabadultabban játszhat majd ő és az egész csapat is.
• Reméljük Joe Barry sokat videózott és rájött, hogy a Bills ellen ez a zóna védekezés amit erőltet, halva született ötlet. Véleményünk szerint Diggs kaliberű elkapóval felálló csapatnál az elit WR-re az emberfogás az elvárható és minimum folyamatos duplázásban. Erre kiválóan alkalmas Alexander nickel-ben (valószínűleg neki ez jobban is fekszik).
• A másik fontos dolog a TE-k elleni védekezés. Sajnos évek óta nem tudunk ellenük hatékonyan fellépni. Picit most javult a helyzet a két remek középső LB jó munkájával, ám alaphelyzetben nem nekik kellene elsődlegesen semlegesíteniük a TE-ket, hanem a safetyknek illetve nickeleknek. Ők azonban ebben a sémában túl mélyen vagy rosszul helyezkedve védekeznek, így a TE-k ha leválnak a blokkjukról, vagy eleve olyan route-ot futnak akkor sokszor kerülhetnek előnyös helyzetbe ahol nem marad rájuk, vagy csak késve érkezik védő. Erre az elmúlt meccseken is láthattunk nem egyszer példákat.
• Singletary nem tartozik az elit futók közé, ám tud hasznosan tevékenykedni. A futás elleni védelmünknek elő kell lépni, hogy legalább a földön ne tudjanak számottevő eredményeket elérni. Ebben Kenny Clark, és a belső linebackerek kapnak majd kiemelkedő szerepet.
• Nagyon vigyáznunk kell a labdára. Idén bosszantóan sok labdát vesztettünk már el, a Bills pedig az a fajta csapat akik az ilyet kegyetlenül kihasználják. A hosszú passzokkat nagyon meg kellene gondolni, mert a Buffalo DB egység már tíz interception-nél tart ebben a szezonban!
• A védelemnek emberfeletti munkát kellene végeznie a győzelemhez. Ha az offense ismét képtelen lesz pontokat gyártani, akkor csak a “D”-ben bízhatunk.
• Az offense hatékonysága a foghíjas WR sorral még inkább redukálódhat, ám jó game plan-nel ez is orvosolható valamilyen szinten. Most kellene egy kis “zsiványság” LaFleurtől és most bizony érdemes lenne szerintünk kicsit többet kockáztatni a játékhívásoknál. MOST KELL A TÖKÖSSÉG!
• Több TE játékot várunk. Nem valószínű, hogy a meccset ezzel megnyerhetjük, de sok hasznos yardot nagy eséllyel.
• Meg kell találni a Bills gyenge pontjait (már ha létezik olyan egyáltalán). La Fleur most megmutathatja, hogy tud-e elég rafinált lenni ha kell…
• Kerülni kellene a veszélyes ütközéseket, szituációkat. Feleslegesen beszedett sérülésekkel csak tovább romlanak a csapat esélyei a folytatásban.
• Nagy szükség lenne kiemelkedő egyéni teljesítményekre, mind a támadó, mind pedig a védő oldalunkon. Támadó oldalon a fiatal játékosoknak kellene tudniuk szintet lépni, védő oldalon pedig a rutinos veteránoknak kéne összekapniuk magukat.

Érdekességek

• A Packers még soha nem tudott nyerni a Bills otthonában
• A két csapat sosem játszott még döntetlent egymás ellen
• A Packers az utóbbi öt egymás elleni meccsen kétszer is nullázni tudta a Billst, igaz mindkét esetben a Lambeau Fielden.
• LaFleur és McDermott vezetőedzőként még sosem vezette egymás ellen a csapatát az NFL-ben.
• A két csapat legelőször 1974-ben csapott össze, akkor a Bills nyert 27 – 7 arányban a Packers otthonában.
• A két csapat eddig egymás ellen szerzett össz. pontjainak száma: Buffalo Bills 258, Green Bay Packers 234
• Az egymás elleni legnagyobb arányú győzelmet a Bills érte el 1988-ban hazai pályán, akkor 28 – 0-ra verte a Packerst.
• Sammy Watkinst a Packers jelenlegi elkapóját a Bills draftolta a 2014-es draft első körében.
• A Packers linebacker Isaiah McDuffie Buffaloból származik.
• A legszorosabb meccset 1979-ben vívta egymás ellen a két csapat, akkor a végeredmény 19 -12 lett a Bills javára. Azóta 8 pontnál kevesebb sosem volt a végeredményeknél a két csapat között.
• Aaron Rodgers eddigi mérlege a Bills ellen: 2 győzelem 1 vereség