11. hét – Beharangozó

Tennessee Titans – Green Bay Packers

2022.11.18. 02:15, Lambeau Field, Green Bay, Wisconsin

A meccsről

A Packersnek sikerült végre megszakítania a hosszúra nyúlt vereségsorozatot, ráadásul egy nem is akármilyen meccsen. Így még maradt némi halvány esély a playoffra. Ennek eléréséhez viszont csütörtök éjjel a Derrick Henry által vezetett Tennessee Titans ellen is győzni kellene.

Packers előzmények

Két TD-s hátrányból sikerült felállnia a csapatnak a Dallas Cowboys ellen, ezúttal ráadásul elsősorban a feléledő támadósornak köszönhetően, a védelem ugyanis a két interception ellenére nem játszott jól. A hosszabbításban aztán odatették magukat, és megállították a vendégek támadását, igaz, ehhez kellett egy megkérdőjelezhető edzői döntés is (a mezőnygól-távolság határán voltak, amikor megpróbálkoztak a negyedik kísérlettel). Utána pedig a Packers újjáéledt passzjátékának köszönhetően sikerült biztos FG-távolságig jutni, amit Mason Crosby magabiztosan be is rúgott.

A feléledő passzjátékban komoly szerepe volt egyrészt annak, hogy Aaron Rodgers most gyakorlatilag hiba nélkül játszott (a sack-fumble előtt lett volna lehetősége eldobni a labdát), és a hosszú passzai is hajszálpontosak voltak. És persze az is kellett, hogy Christian Watson személyében legyen valaki, aki el is kapja ezeket. A fiatal elkapó ugyan két nagyon csúnya droppal kezdte a meccset, de aztán a második negyedben már nem ejtette el a labdát, amikor Rodgers odavarázsolta a kezébe, és 58 yardos TD-t szerzett, majd később még kétszer elkapta a labdát az endzone-ban. Reménykedhetünk tehát, hogy ezzel valóban átszakadt benne egy gát – bár az is igaz, hogy az első TD-je után volt még egyre lehetősége, amikor ismét kapott egy pontos hosszú passzt, de vagy ő maga se hitte, hogy eljuthat hozzá, vagy egyszerűen nem látta a labdát.

Mellette ezúttal Sammy Watkins is kifejezetten jól játszott, minden, felé tartó labdát összeszedett, a hosszabbításra pedig az addig jól őrzött Allen Lazard is feltámadt. Ehhez hozzátehetjük, hogy a tight endek közül Josiah Deguara is egyre több szerepet kap a passzjátékban, valamint a futókra is lehet számítani, ráadásul hamarosan Randall Cobb is visszatérhet a sérültlistáról. Romeo Doubs sem került IR-re, ami azt jelenti, hogy elképzelhető, már csak egy-két hetet kell kihagynia.

Ha már a futók: Aaron Jones és AJ Dillon több mint 200 yardot tett meg a földön vasárnap, ráadásul mindketten 5 yard fölötti átlaggal – ez kiemelkedő teljesítmény. Dicsérni kell Matt LaFleurt is, aki két TD-s hátrányban sem adta fel a futójátékot, egyrészt tovább fárasztva ezzel az ellenfél védelmét, másrészt egyre inkább arra kényszerítve őket, hogy töltsék a boxot – így nyílt meg aztán a tér például Watsonnak. Így aztán Rodgerstől 20 passzkísérlet is elég volt a sikerhez.

Persze ehhez a 200 yardhoz szükség volt egy újabb jó teljesítményre a támadófal részéről: a futásblokkolás mellett a passzblokkolásban is helytálltak a Cowboys egyébként kiváló védelme ellen: Rodgerst az egész meccsen összesen kétszer ütötték meg. A Nijman-Runyan-Myers-Jenkins-Bakhtiari egység kezd egyre jobban összeállni, ráadásul a most már első számú csere, Zach Tom is kiválóan játszott, amikor pályára került. Bakhtiari és Jenkins játéka elvileg kérdéses a héten, de jó eséllyel játszani fognak.

A védelemmel viszont nem lehetünk ennyire elégedettek. Egyrészt a vendégfutók Ezekiel Elliott hiányában is 153 yardot hoztak, bőven öt yard fölötti átlaggal, másrészt a passzvédekezésben is voltak hiányosságok, Rudy Ford két interceptionje ellenére.

Pedig a pass rushra ezúttal sem lehetett panasz, Rashan Gary hiánya ellenére, az újonc Kingsley Enagbare ugyanis eddig elég jól pótolta, és a rotációban szerepet kapó Jonathan Garvin is kitett magáért. A túloldalon Preston Smithen persze nagyobb a teher, bízunk benne, hogy meg tud ezzel birkózni.

A fal közepén ezúttal főleg Jarran Reedet lehetett dicsérni, de mellette Dean Lowry sem játszott rosszul, Kenny Clarkról viszont meccsek óta alig lehet beszélni. Ebben persze szerepe van annak is, hogy kitüntetett figyelmet kap minden támadófaltól, de egyrészt javulnia kell a formájának, másrészt ha a többiek jól játszanak mellette, akkor ő is nagyobb teret kap majd.

Ahol viszont nagyon hiányoznak a sérültek, az a linebacker-sor. Ugyan nem lehet mondani sem Quay Walkerről, sem a szintén sokat játszó Isaiah McDuffie-tól. hogy gyengék lettek volna, de a futás elleni védekezés egyiküknek sem erőssége, ez is közrejátszott abban, hogy ennyit tudott futni a Cowboys – amit intő jel a Titans elleni meccs előtt. A sérültek közül Krys Barnes ugyan visszatérhet a Titans ellen, De’Vondre Campbell viszont még nem, pedig rá nagy szükség lenne.

A secondaryt kicsit felforgatta a stáb, Eric Stokes sérülése miatt Rasul Douglas került vissza a szélre Jaire Alexander túloldalára, slotban pedig főleg Darnell Savage játszott, így a két safety Adrian Amos és Rudy Ford volt. Utóbbi két labdaszerzése nagyon fontos volt (egy elrontott szerelése viszont TD-t eredményezett), az idén sokat gyengélkedő Savage viszont nem játszott sokkal jobban új pozíciójában sem. Mint ahogy Alexandert is elő lehet venni: amellett, hogy volt néhány szép védekezése, összesen nyolc (!) elkapást engedett, köztük egy hosszú TD-t.

A special team pedig megint csak kétarcú volt. Mason Crosby kihagyott egy mezőnygólt (50+ yardról, tehát ezt nem lehet óriási hibának nevezni), a végén viszont magabiztos volt. A Cowboys visszahordásait a roppant veszélyes KaVontae Turpinnel remekül védekezte le az egység – a saját visszahordásoknál viszont Amari Rodgers megint elvesztett egy fumble-t, ráadásul olyan helyzetben, ami könnyen elkerülhető lett volna. Nem csoda, hogy előbb azt jelentette be a csapat, hogy többet nem hord vissza, majd másnap a keretből is kikerült. Ugyanakkor Keisean Nixon rendkívül dinamikusnak tűnik a kickoff-visszahordásoknál, rendszeresen túljut a 25 yardos vonalon velük (kickoffnál touchback után innen jönne a csapat) – meglátjuk, punt returnerként is őt látjuk-e majd, esetleg például a gyakorlócsapatba most igazolt Dede Westbrookot.

Titans előzmények

A Tennessee Titans csapata jelenleg vezeti az AFC déli csoportját, méghozzá magabiztos, kétmeccses előnnyel, vagyis jó úton haladnak a rájátszás felé, pedig a szezont két vereséggel kezdték, igaz, a remekül szereplő Giants és Bills ellen. Azóta viszont csak a Chiefs otthonában kaptak ki, ráadásul ott is csak hosszabbításban, és úgy, hogy az irányító Ryan Tannehill nem is játszhatott sérülés miatt, az újonc Malik Willis pótolta. Az elmúlt négy meccsből ez volt az egyetlen, amikor nem 10 pontot kaptak (hanem 20-at), vagyis a védelmük igencsak jó formában van.

A támadósor nem annyira. Tannehill bokája ugyan rendbe jött, de előtte sem rá épült az offense, hiába vannak olyan fegyverei, mint Robert Woods vagy az újonc Treylon Burks és a tight end Austin Hooper – egyikük sem villog. A támadások motorja ugyanis továbbra is az NFL (egyik) legjobb futója, Derrick Henry, aki már most közel jár az ezer yardhoz idén, 4,6 yardos, meglehetősen jó átlaggal.

Pedig a támadófalban bizony vannak hiányzók, a legnagyobb név a LT Taylor Lewan, akit Dennis Daley pótol, mellette pedig Aaron Brewer, Ben Jones, Nate Davis és Nicholas Petit-Frere játszik, elvileg, Jones ugyanis sérülés miatt most nem lép pályára. Egyikük sem nagy sztár, viszont futásblokkolásban kifejezetten jók (az egység a PFF-nél a nyolcadik ebben a rangsorban) – ugyanakkor passzblokkolásban az egész ligában a leggyengébbek közé tartoznak.

A védelmüknek erőssége a DL, élén Jeffery Simmonsszal – aki viszont sérüléssel küzd, nem biztos, hogy pályára tud lépni. Márpedig őt nem lenne könnyű pótolniuk. A pass rushért (a nagyon erős belső nyomás mellett) a Bud Dupree-Denico Autry páros, valamint Rashad Weaver felelne – csakhogy Dupree sérülés miatt nem játszhat, a legnagyobb név, Harold Landry meg eleve sérültlistán van.

Mint ahogy a linebackerek közül is hiányzik egy kezdő, Zach Cunningham, így elsősorban David Longot és Dylan Cole-t láthatjuk majd a pályán, esetleg kiegészülve a szebb napokat látott Joe Schoberttel.

Foghíjas a secondary is, a tavalyi első körös CB Caleb Farley most került IR-re, így az idei második körös újonc Roger McCreary és Kristian Fulton mellett Elijah Molden és Terrance Mitchell kaphat szerepet – de Molden játéka is kérdéses. A safety-sorban Kevin Byard elit játékos, mellette viszont ezúttal nem Amani Hooker játszik majd, hanem Andrew Adams, esetleg Joshua Kalu.

És hogy ne legyen elég a sérülésekből, a rúgó Randy Bullock is kidőlt, vészmegoldásként Josh Lambo került a keretbe, aki utoljára tavaly szeptemberben látott pályát. A punterükre, az újonc Ryan Stonehouse-re viszont érdemes figyelni, elég magabiztosan rugdossa a labdákat.

Ami döntő lehet

• A legfontosabb kérdés: meg tudja-e a védelem ismét állítani Derrick Henryt? Ez lesz az egész meccs kulcsa, a Titans alaptaktikája ugyanis a futás: ölik vele az időt, fárasztják a védelmet, így Henry próbálkozásonkénti átlaga is egyre magasabb, ahogy halad előre a meccs. Ha viszont sikerül őt megállítani, ahogy a két évvel ezelőtti meccsen is, és közben pontokat is szerez a csapat, akkor előbb-utóbb passzjátékokra kényszerül a Titans, ami nem erősségük.

• Ha passzolni kényszerül a Titans, akkor előkerülhet Preston Smith és Kingsley Enagbare, akik könnyen terrorizálhatják a két OT-t. Tannehill bokája pedig még nem 100%-os, így olyan könnyen nem fog menekülni.
• Az is fontos lesz, hogy a Packers támadófala hogy állja a sarat. Egyrészt a Titans passzsiettetése kifejezetten erős, tehát Rodgerst is meg kell védeni, másrészt a futóknak is utat kell törni.
• Kíváncsian várjuk, Christian Watson meg tudja-e ismételni vasárnapi játékát. Most biztosan jobban figyelnek majd rá, ez viszont Allen Lazardnak nyithat nagyobb teret passzjátékoknál – vagy épp a futóknak…
• Általánosságban nézve is, a Titans egyébként kiváló védelmét megtizedelték a sérülések, még az is elképzelhető amúgy, hogy a rövid hét miatt néhány játékost kímélnek a nekik fontosabb meccsek előtt. A Packers támadósorának élnie kellene ezzel a lehetőséggel.

• A labdaszerzések megint döntőek lehetnek. Elsősorban persze arra kell figyelni, hogy a Packers ne veszítsen labdát, mert idén ez komoly gond, de ha ezt sikerült abszolválni, akkor szerezni se ártana megint egy-kettőt.
• Van rá esély, hogy megint havas meccset láthatunk. Ez a jól futó csapatoknak kedvez, és mindkét csapat ebbe a kategóriába tartozik. Könnyen lehet tehát, hogy egy meglehetősen gyors lefolyású, nem túl sok pontos meccset látunk majd, amelyen akár egyetlen hiba is döntő lehet.

Érdekességek

• A két csapat összessített mérlegét nézve a Titans 7-6-ra vezet, de az elmúlt három meccsből kettőt a Packers nyert. Az utolsót 40-14-re, 2020 decemberében. Hazai pályán 3-4 a mérleg a Packers szempontjából.
• Az elmúlt öt meccsből négyszer a győztes csapat mindig legalább 40 pontot szerzett.
• A Packersben az elmúlt kilenc hazai főműsoridős meccsét megnyerte.
• A két csapat most harmadszor játszik egymás ellen főműsoridőben.
• Matt LaFleur a Titans támadókoordinátora volt, mielőtt a Packers vezetőedzője lett.
• Jerry Gray, a Packers DB-edzője korábban játszott a Titans jogelődjénél, a Houston Oilersnél, majd edző is volt a csapatnál, már Tennessee-ben.
• Jarran Reed és Derrick Henry csapattársak voltak az egyetemen – most a pályán is sokat találkozhatnak majd.

A szokásos streameket megtaláljátok majd a Discordon. Go Pack Go!