3. hét – Értékelő

New Orleans Saints – Green Bay Packers

Felemás képet mutatott a foghíjas házigazda gárda, egészen a harmadik negyed végéig csak botladozott minden csapategysége, aztán a negyedik negyedben varázsütésre sikerült megragadni a veszett fejsze nyelét és (nem kis) szerencsével behúzni a győzelmet. Jordan Love az utolsó negyedben megtáltosodott és végül sikerre vezette a Packerst, ezzel megszerezve első hazai mérkőzésén a győzelmet ebben a szezonban.

A meccs

Bár a Saints elsősorban a védelméről híres eddig az idei szezonban, ennek ellenére Green Bayben a támadó gépezetük is igen jól kezdte a találkozót. Rögtön az elején, a második támadó driveban néhány pontos screen passz után (amiket Olave és a kiváló elkapó kezekkel megáldott futó Tony Jones Jr. kapott el) a visszatérő veterán (TE) Jimmy Grahamet találta meg Derek Carr egy remek átadással a hazai endzone-ban, ezzel megszerezve a vezetést a Szenteknek.

A Sajtfejek támadóegysége viszont sehogy sem akart megindulni, rengeteg hiba és szabálytalanság jellemezte a játékukat, aminek eredményeképpen majdnem többet mentek hátra, mint előre. Nem csoda, hogy hamar a vendégek kerültek újra támadásba, ám a Packers “D” odatette magát és ismét lehetőséget adott Love-nak a pontszerzésre. De hiába, ennek a támadásnak is punt lett a vége. S, hogy még drámaibb legyen a dolog, a puntot Rashid Shaheed a New Orleans villámgyors visszahordó specialistája 56 yardot vágtázva visszahordta touchdownra. Ezután némi életjelet mutatott a Packers O, főleg a nagy elánnal beálló (RB) Patrick Taylornak és a fiatal elkapónak, Dontayvion Wicksnek köszönhetően, de hiába volt Taylornak pár jó futása és Love-nak néhány jó passza, a végén mégis a felesleges és kockázatos sikertelen hosszú passzok nem hozták meg a várva várt pontokat, mitöbb az egész meccsen parádésan játszó New Orleans-i védő (CB/NB) Alontae Taylor még a backfielden a földbe is döngölte Loveot, ezzel további mínusz yardokat okozva. A biztos előny tudatában a vendégek elővették a futójátékaikat, amivel az idő égetése mellett a yardokat is szépen szedegették. Touchdownig ugyan nem sikerült eljutniuk a félidő vége előtt (mivel ekkor a Green Bay védelme felszívta magát), de egy mezőnygólt még sikeresen abszolváltak 17-0 -ra módosítva az eredményt a nagyszünetre.

A második félidőben futásokkal kezdett a Green Bay, csekély sikerekkel, mondjuk utána a passzjáték se volt igazán eredményes hiszen Jordan Love hosszú átadási kísérlete a Saints safety Lonnie Johnson Jr kezében landolt. A labdabirtoklás csere után (OLB) Rashan Gary (szó szerint) pusztított és úgy a földbe állította Derek Carrt, hogy annak a válla is belesérült. A helyére érkező Jameis “Rákláb” Winston szerencsére még azt az, egyébként nem túk magas szintet se tudta hozni, amit korábban Carr, így újabb lehetőségek adódtak a Packers támadóinak a felzárkózásra. Erre ekkor még hiába várt a hazai közönség, Love passzai továbbra sem akaróztak ülni, vagy épp az elkapók potyogtatták el a labdát, 4&2-nél pedig Taylor felejtette el, hogyan is kellene megfutni az útvonalát.

Az óra ketyegett, Winston mindent megpróbált (még egy negyedik kísérletet is), sikertelenül. Itt jött el a pillanat, amikor hirtelen történt valami a házigazdák támadóegységével, ugyanis egy szép és szinte hibátlan drive-ot vezetve (Doubs révén még egy bravúros hosszú passz is sikerült végre), az ellenfél redzone-jában futhattak neki a záró negyednek, ahol aztán megtörtént a csoda. A TD nem jött össze, egy ígéretes passzt Reed sajnos dropolt, de a mezőnygólt sikerült berúgni. Az eddigre igencsak fáradó Saints támadók egyre több hibát vétettek és Rashan Gary tovább terrorizált, ennek köszönhetően érkezhetett a Zöld-Arany támadóegység. Egy kicsit talán véleményes pass interference-szel villámgyorsan a vendégek redzone-jának közelébe ért a Green Bay offense, a vendégek védőinek további szabálytalanságaival pedig karnyújtásnyira került a Saints endzone. Mivel a passzok nem akartak összejönni, Jordan Love úgy döntött, saját maga oldja meg a dolgot és két védő közt utat találva lábon szerezte meg a további 6 pontot. Matt LaFleur se volt szívbajos, úgy döntött, most vagy soha, rizikót vállalva ráküldte a kétpontosra a játékosait, ezzel egyértelműen már a győzelemre spekulálva. A kétpontos sikerült, jöhetett az utolsó 5 perc a találkozóból és a nem akármilyen finálé. Winston továbbra sem tudott eredményes játékot produkálni, pontatlanul és gyengén játszott, ennek eredménye megint az lett, hogy a labda rövid időn belül újra Jordan Love kezeibe kerülhetett. A hazai 10-es óriási lendületre kapott és a sikeres futásai mellett végre a passzai is pontosak lettek, és el is kapták őket a WR-ek. A változatosság kedvéért Doubs után most Reedet kínálta meg egy rakétával, amit az ifjú WR bámulatos ügyességgel szelidített meg és húzott le, bekerülve ezzel ismét a Saints vörös zónájába. Ott aztán Love addig dobálta Romeo Doubsra a labdát, amíg a rajta védekező ex-Packer Isaac Yiadom végül hibázott és TD-t ünnepelhetett újfent a Lambeau Field közönsége. Az extra pont bement, vezet a Packers! A meccsnek azonban még nem volt vége, a Szentek támadhattak a győzelemért és csak egy sikeres mezőnygólra volt szükségük ehhez.

A vendégek sztárelkapója Chris Olave meg is tett mindent ami tőle tellett, pár jó elkapással mezőnygól-távolságba juttatta csapatát. A dráma (Saints szempontból) ekkor ért a csúcspontra, az újonc louisianai kicker Blake Grupe 1 perc 10 másodperccel a vége előtt 46 yardról elhibázta a kísérletet. Bumm! Vége! Nem maradt elég időkérésük, már csak a térdelés volt hátra.

Videó összefoglaló:

Pozitívumok

• A Packers fiatal elkapói hétről hétre bizonyítják tehetségüket, mellettük az újonc TE Luke Musgrave rendkívül hasznos munkát végez, amellett, hogy biztos kézzel szedi le a felé szálló átadásokat, a blokkolásban is jól megállja a helyét az O line szélén.

• Az, hogy ekkora hátrányból fel tudott állni a csapat és egyetlen negyed alatt képes volt megfordítani a meccset (még ha csak szerencsével is) mindenképpen azt mutatja, hogy óriási küzdeni akarás lappang a játékosokban, amit megfelelő motivációval jól ki lehet aknázni. Ekkora “comeback”-re eddig csak Aaron Rodgers vezetésével volt képes a csapat, és vele is csak egyetlen alkalommal. EDDIG!

• Ki kell emelni a támadófalat, ahonnan hiába hiányzott a két legjobb ember (Bakhtiari és Jenkins), passzblokkolásban a többiek kiváló teljesítményt nyújtottak a Saints elit front 7-je ellen. Külön meg lehet dicsérni a beugró LT-t, Rasheed Walkert, aki nagyon magabiztosan állt a lábán. Love-on összesen hétszer volt nyomás (ebből négyért Royce Newman volt felelős), az egyetlen sack pedig egy CB-blitzből érkezett, amit a futónak kellett volna felvennie.
• Nem csak a falból hiányzott a két legjobb ember, hanem a skill playerek közül is, Jones és Watson személyében. A negyedik negyedben azonban nem tűnt fel a hiányuk. Azt is meg lehet említeni, hogy már az előző hetekben is látszott: kinyílt a playbook, sorra jönnek a kreatív hívások. Igaz, nem mindegyik sül el jól közülük, de ezek általában egyéni hibákon múlnak.
• Jordan Love-nál mintha az interception átkapcsolt volna valamit, utána, és főleg a negyedik negyedben ihletett formában játszott, ekkor már sorra jöttek tőle a pontos passzok, hosszú futása után pedig látszott is rajta a tűz, hogy mennyire akarja a győzelmet.
• A védelem két drive-t leszámítva kifejezetten jól teljesített. Tudni lehetett, hogy a Saints védelme lassan 10 meccse nem engedett senkinek 20 pontnál többet, ezért akkor lehet esélyünk, ha ezt a hazai D is hozza. Így is lett.
• A pass rusht külön ki kell emelni: négyszer is sikerült sackelni Carrt és Winstont. Ebből Rashan Gary egymaga hármat ért el, ráadásul mindössze 23 snap alatt, ami még kiemelkedőbbé teszi a teljesítményét.
• Rudy Fordot eléggé szidtuk az első két meccs után, most viszont nagyon meg kell dicsérni: ezúttal mindig ott volt, ahol lennie kellett, nem rontott el szerelést, végig magabiztos volt.
• A secondaryben ki lehet emelni Rasul Douglast is, aki ugyan kicsit lemaradt Graham TD-jénél, de ezt leszámítva most is kordában tartotta az embereit (ahogy eddig az egész szezonban), akár Olave, akár Michael Thomas jutott rá.
• Jegyezzük meg azt is, hogy az előszezont elég kilátástalanul indító Anders Carlson rúgó továbbra is hibátlan.

Negatívumok

• Rengeteg szabálytalanság volt a Packers oldalán ezen a találkozón, ráadásul zömében a támadóoldalon, ami több mint meglepő. Az első három negyedben 8 (!) zászló érkezett, több közül pontszerzési esélytől fosztotta meg a csapat. És ha a passzblokkolás miatt dicsértük a támadófalat, akkor itt meg kell jegyezni, hogy a szabálytalanságok jelentős része a rutintalanságuk számlájára írható.
• Meg kell emlékezni az első három negyed vérszegény támadójátékáról is. Amikor egy-egy pillanatra úgy tűnt, felcsillan a remény a pontszerzésre, akkor mindig jött egy hiba, például egy felesleges büntetés. Love-ot is kell bírálni, mert jónéhány labdája elég pontatlan volt, de elő kell venni az elkapókat is: több fogható labdát elejtettek, ráadásul a Saints védői összesen hét (7) passzt ütöttek le. Ez dicséri őket is, ugyanakkor az elkapóink kritikája, hogy az úgynevezett contested catchek közül nagyon keveset sikerült behúzni – szerencsére a végén Doubs az egyik legfontosabb pillanatban megtette.
• Megint nem ment a futójáték. Egyrészt látszik, hogy nagyon hiányzik Aaron Jones sebessége, hiszen Dillon erőfutó, de itt is meg kell említeni a támadófalat: amennyire jó volt a passzblokkolás, annyire gyenge a futásblokkolás. Különösen Jon Runyan küszködött ezen a téren.
• Az is meglátszott, hogy két kezdő CB is hiányzik, a hátát fájlaló Jaire Alexander és a még PUP-listán lévő Eric Stokes személyében. A cserék, főleg Carrington Valentine eléggé megszenvedtek Chris Olavével.
• Rich Bisaccia érkezése óta ritkán kellett ebben a rovatban kiemelni a special teamet, most viszont többen is nagyot hibáztak Rasheed Shaheed visszahordásánál. Eleve a punt nem volt az igazi, majd többen is rossz szöget választva próbálták szerelni.
• Végül meg kell említeni azt is, hogy Keisean Nixon ugyan nagy visszahordásokkal jelentkezett tavaly, idén viszont többször is teljesen feleslegesen indul el a labdával. Statisztikailag szépen mutat, hogy minden egyes kickoff returnnél hoz 15-20 yardot, csakhogy fair catch esetén a 25 yardosról jöhetne a csapat – vagyis minden ilyen visszahordás veszteség.

Összegzés

Ennyi szerencsét megérdemelt a csapat, de csak a negyedik negyedben feljavult teljesítménye, illetve a védelem teljes mérkőzésen mutatott hathatós játéka miatt. Azt kell, hogy írjuk, ilyen szoros mérkőzésekre számítunk sokszor a szezon további részében, mivel ez a formálódó fiatal csapat még meglehetősen sok hibával küzd. Ennek ellenére ezek a hibák zöme orvosolhatónak tűnik, tehát a fejlődés lehetősége adott. Az összkép eddig megfelelő, három forduló után a csoport élén tudott maradni a gárda. A csoportriválisok közül egyedül a Lions tudott nyerni a 3. fordulóban, minden jel arra mutat ők lesznek a legveszélyesebb vetélytársak idén az NFC Észak trónjáért folytatott harcban.

A Vikings és a Bears viszonylag könnyűnek mondható ellenfelek ellen lép pályára a 4. fordulóban, nekünk viszont a folytatásban éppen a detroitiakkal kell megküzdeni, szerencsére egyelőre hazai pályán fogadhatjuk a rövid héten (e hét csütörtök éjjel) a jó formában levő Oroszlánokat. Ez a találkozó vízválasztó lehet, sok nyitott kérdésre választ adhat majd. Sok múlik persze azon is, hogy a sok sérült közül kik épülnek fel.