7. hét – Értékelő

Green Bay Packers – Denver Broncos 17-19

Újabb fájó vereséget szenvedett el a csapat, ráadásul ezúttal egy kifejezetten gyenge ellenféllel szemben. Bár voltak, akik kellemes meglepetést okoztak, az összkép ismét nagy csalódás, ráadásul egyelőre nehezen látni a kiutat. – Szó szerint ezt írtuk a tavalyi hetedik forduló után, és sajnos most is csak ismételni tudjuk magunkat.

A meccs

Az első félidő olyan volt, amilyet az elmúlt hetekben megszokhattunk: az offense mintha a pályán se lett volna. Négy drive-ból még first downokat se nagyon sikerült összehozni, és mire végül a félidő végén legalább sikerült mezőnygól-távolságig eljutni, azt meg Anders Carlson kihagyta (jegyezzük meg: ő most először rontott a szezonban). A Broncos támadói viszont egyszerűen, de hatékonyan játszottak: vagy futottak, ami ellen megint nem nagyon tudott semmit tenni a védelem, vagy megnézték, hogy az újonc CB, Carrington Valentine egy az egyben védekezik-e valakin, és ha igen, ment is oda a passz (szinte mindig sikerrel). Csak a red zone-ban fogyott el a tudományuk, így TD-t egyelőre nem sikerült szerezniük, de a kihagyott Packers FG után alig több mint fél perc is elég volt nekik, hogy 50 yardot haladjanak, így 9-0-s előnnyel zárták a félidőt.

A második félidőre aztán mintha kicserélték volna a Packers támadósorát, előbb egy mezőnygóllal sikerült szépíteni, majd azt ezt követő Broncos TD-re jött egy válasz Romeo Doubs szerencsés elkapásával (itt emeljük ki: bár a CBS szakértője, Gene Steratore a közvetítésben azt mondta, szerinte ezt interceptionnek kellett volna ítélni, több jelenlegi és már nem aktív bíró is egyetértett a TD-vel, sőt, később maga Steratore is elismerte, hogy tévedett). Ezután a védelem végre kikényszerített egy puntot, majd jött az újabb szerencsés TD: ezúttal a Doubs kezéből felpattanó labda Jayden Reednél landolt, amellyel sikerült fordítani. A védelem viszont megint hagyta, hogy a Broncos eljusson FG-távolságig, amit értékesítettek is. Volt esély ismét fordítani, de két nagy hiba (lásd lejjebb) ezt megakadályozta, így hazai győzelem lett a vége.

Összefoglaló:

Pozitívumok

• Kevés pozitívumot lehet felidézni, az egyik ilyen AJ Dillon: ő idei legjobb meccsén van túl, 15 próbálkozásból 61 yardot futott, és mellette két elkapása is volt 34 yardért. Nem rajta múlt…
• Pozitívum, hogy a második félidőben megint magára talált a támadósor: kinyílt a playbook, jöttek a kreatív hívások (pl. Dontayvion Wicks duplapasszos játéka). Ugyanakkor nem lehet megkerülni a kérdést: nem lehetne az egész meccset így kezdeni? Kicsit olyannak tűnik az egész hetek óta, mintha a szünetben a csapat elővenné a B tervet – nem lehetne mindjárt azzal indítani?

• Egy embert lehet kiemelni a támadófalból, őt viszont ki kell: a másodéves Zach Tom állandóan magas színvonalat hoz, egyre inkább úgy tűnik, hosszú távú megoldást jelent jobb tackle-ként. Ráadásul Myers sérülése miatt még centerként is játszott néhány snapet.
• Emeljük ki azt is, hogy sokáig legalább TD-t nem engedett a védelem, de ehhez hozzátartozik, hogy a Broncos a red zone-ban eleve a gyengébb csapatok közé tartozik.
• Devonte Wyatt 10 snap alatt kétszer siettette Wilsont, ezen kívül is két úgynevezett stopot mutatott be. Az ő sérülés miatti kiesése sokat számíthatott aztán.

Negatívumok

• Az első félidő támadójátékával kell kezdeni: borzasztó playhívások és hasonlóan gyenge kivitelezés jellemezte, sok egyéni hibával. Már nem először, nem is másodszor fordul ez elő: az elmúlt négy meccs első félidejében összesen 6 pontot szerzett a csapat.

• Továbbra se mennek a hosszú passzok. Az első félidőben nem is hívott ilyet Matt LaFleur, de amikor a másodikban igen, az is ritkán sült el jól. Nagyon kellene egy valódi deep threat elkapó, ez a feltétel teljesülhet is, ha Christian Watson teljesen egészséges lesz, de muszáj azt is megemlíteni, hogy Jordan Love is nagyon pontatlan a 20 yard fölötti passzokat nézve, ebben nagyon sokat kellene javulnia.
• Volt esély a győzelemre, de az utolsó drive nagy hibái meghiúsították azt. Előbb Elgton Jenkins (akinek eleve nem ez volt élete meccse) holding szabálytalansága miatt vesztett 10 yardot a csapat, pedig már nagyon közel volt a FG-távolság, majd jött két rossz playcall: nehezen érhető, hogy LaFleur miért olyan játékokat hívott egymás után, amelyben egyből meg akarta tenni a first downhoz szükséges 20 yardot, miközben az idő sem sürgette. Másodszorra aztán Love is nagyot hibázott, két védő közé dobta be a labdát, amelyet le is szedett a safety: egy Dillonnak adott checkdownnak legalább meg lehetett volna felezni a távolságot, és lett volna még egy lehetőség first downt szerezni. Vagyis ismét látszott: Love-nak a döntéshozatalban kell a legtöbbet fejlődnie.

• Emeljük ki a negatívumok között Josiah Deguara blokkolását is, vagyis inkább az ezzel való próbálkozását. Több olyan play is volt ugyanis, amikor nagyon csúnyán elhibázta a blokkot, néha mintha azt se tudta volna, ki az ő embere.
• Rasheed Walkeren is érdemes elgondolkodni, meddig maradhat még ő a kezdő LT. Másodéves játékosról van szó, vagyis még évekig olcsóbb lenne, mint Yosh Nijman, és valószínűleg nagyobb potenciált is látnak benne, de az elmúlt hetekben ezt nem igazolja: futásblokkolása meglehetősen gyenge, és a passzblokkolásával is akadnak gondok.
• A futás elleni védekezés továbbra is kritikán aluli. A Broncos nem épp ligaelit futói 25 próbálkozásból 148 yardot tettek meg, ami 5,8-as átlagot jelent – ez a támadók szempontjából kiemelkedően jó, a védőkéből katasztrofális.

• Ha már a védelem: kulcsszituációkban megint csak nem sikerült megállítani az ellenfelek támadóit. A nevek alapján legalább top 10-es védelmet kellene kihozni ebből a keretből, ez azonban se tavaly, se idén nem sikerült. Ebben pedig Joe Barrynek is komoly szerepe van: látható, hogy neki a nagy játékok elkerülése a fontos, és inkább hátul biztosít. Csakhogy így lehetőség nyílik a sikeres rövidebb játékokra, valamint az ellenfelek futói is sokkal könnyebben haladnak. Ezzel a felfogással a védelemtől nem várható komoly előrelépés.
• Az újonc Carrington Valentine Jaire Alexander sérülése miatt kapott nagyobb szerepet, de gyakorlatilag ami labda felé ment, az elkapás lett. Most ütött vissza, hogy nagyon vékony volt a CB-sor, amelyet a héten valamennyire próbált már orvosolni a csapat.
• Keisean Nixon is nagyon szenvedett slot CB-ként: három szerelést is elrontott. Összesen egyébként 13(!) szerelést rontottak el a védők.

• Alig volt nyomás Wilsonon, pedig a Broncosnak a támadófala se épp elit: mindössze egy sacket sikerült elérni Preston Smith révén. A secondary munkáját ez is megnehezítette.
• Ki kell emelni a büntetéseket is: Jenkinsét már említettük, de a védelemben is volt két olyan (Owens és Nixon) harmadik kísérletnél, ami kivédekezett drive helyett first downt jelentett a Broncosnak.

• És végül megint jöttek bőven a sérülések: Devonte Wyatt, Darnell Savage, Eric Stokes, Josh Myers, Luke Musgrave és Christian Watson is megsérült, közülük egyedül Myers tért vissza a pályára. Az első három játéka eleve kérdéses volt a héten, és bár Wyattnek nem emiatt ért véget a meccs, Savage-nek és Stokesnak is a korábbi sérülése újult ki, ami felvet kérdéseket az orvosi stáb munkájával kapcsolatban: valóban játékre készek voltak ők ketten?

Összegzés

A vereség azt is jelenti, hogy ha az első hetek biztató játéka alapján bárki álmodozott volna a rájátszásról, hamarosan annak is fel kell adnia az álmait. Ahogy haladunk előre a szezonban, a támadósornak egyre inkább mutatnia kellene a fejlődést, a védelemnek pedig végre el kellene kezdenie úgy teljesítenie, ami a nevek alapján elvárható lenne, hogy valamelyest bizalommal tekinthessünk a jövőbe.