10. hét értékelő – 11. hét beharangozó

10. hét értékelő

Green Bay Packers – Pittsburgh Steelers

19-23

Ismét, idén már sokadszor sikerült egy megnyerhető meccset elveszíteni egy nem túl erős ellenfél ellen és ezúttal megint felemás arcát mutatta a csapat: az első félidőben a védelem, a másodikban a támadósor teljesített alul.

A meccs

Viszonylag gyorsan eltelt az első negyed, többek között azért is, mert a liga leggyengébbjei közé sorolható Steelers futójátéka úgy haladt át a vendégvédelmen, mint kés a vajon. Cserébe viszont legalább a Packers támadósora is úgy játszott az első félidőben, ahogy hetek óta nem: nemhogy haladni sikerült, de két TD-t is szerzett a csapat, mindkettőt Jordan Love passzainak köszönhetően. Közben a Steelers még egy mezőnygólt is elért, így egy kimaradt extra pont miatt négypontos hazai előnnyel kezdődött a nagy szünet. A második félidőben aztán két mezőnygóllal sikerült fordítani, ezután viszont már nem sikerült több pontot szerezni, a hazaiak viszont szintén eljutottak két mezőnygólig, így ők nyerték a meccset.

Videóösszefoglaló

Pozitívumok

• Jordan Love-val kell kezdenünk, aki a meccs nagy részében eddigi talán legjobb játékát nyújtotta. Sorra jöttek tőle a jobbnál jobb passzok, és ezúttal a hosszú átadásai is a helyükön voltak: hét, 20 yardnál hosszabb pontos labdája volt. A két passzolt TD az első félidőben pedig tökéletes munka volt, különösen a második, amikor két védő fölött ívelte tökéletesen Jayden Reed kezébe a labdát. Aztán viszont… (ld. a negatívumokat)
• Ha már Reed szóba került: az újonc hetek óta az egyik legmegbízhatóbb receivernek számít, most is 5 elkapással és 84 yarddal zárt. Mellette még Luke Musgrave-et is lehet említeni, aki szintén egyre jobb célpontnak számít.
• Ehhez persze az is kellett, hogy a támadófal végre magára találjon. Zach Tom egyre inkább bizonyítja, hogy évekre megoldást jelenthet az egyik tackle pozíciójában, most például T.J. Wattot tartotta féken a meccs nagy részében – Watt egyszer ért csak oda Love-hoz. De dicsérni kell Rasheed Walkert is, aki Yosh Nijman kisebb sérülése miatt megint kezdett, és akárcsak a múlt héten, amikor csereként állt be, most is remekül megállta a helyét, így Love viszonylag tiszta zsebből passzolhatott, ráadásul a futójáték is életjeleket mutatott – ebben egyébként Elgton Jenkinsnek volt még nagy szerepe.
• A védelemből a Jaire Alexander vállsérülése miatt a kezdőbe kerülő Corey Ballentine-t kell kiemelni, akit, hiába nézett szembe két elithez közeli elkapóval Diontae Johnson és George Pickens személyében, alig tudtak megverni, és alig engedett elkapást. Mellette még Preston Smith-t lehet megemlíteni, aki sacket is szerzett.

Negatívumok

• Ha a támadókkal kezdjük a negatívumok sorát is, akkor Jordan Love két interceptionjét kell első helyen említeni. A végén persze már futni kellett az eredmény után és kockáztatni kellett, de mindkétszer lehetett volna pontosabb a passz. Az elsőnél balszerencséje is volt, ugyanis a CB ütötte Christian Watson elől pont a társa kezébe a labdát.
• Ha már Watson: tavaly a szezon második felében megtáltosodott, és úgy tűnt, ő lehet majd az első számú elkapó a csapatban, idén azonban, ne szépítsük, nagyon gyengén játszik. Megint volt egy elejtett labdája, és az első interceptionnél nem csak Love hibázott, de ő is rosszul futotta meg az útvnalát.
• Ha pedig az elejtett labdáknál járunk: egészen hihetetlen, amit ezen a téren hetek óta produkálnak a támadók. Aaron Jones egymaga kétszer dropolt, ráadásul mindkétszer third downnál, de emellett legalább három elejtett, elkapható passzt jegyezhettünk. Ha csak felezni sikerülne a dropok számát, már sokkal jobban mutatnának a támadósor statisztikái.
• A blokkolt extra pontot is meg kell említeni, hiszen a végén ez hiányzott ahhoz, hogy mezőnygóllal lehessen egyenlíteni. Josiah Deguara hibázott egyébként, ő rontotta el a blokkot.
• És a végére hagytuk a legnagyobb negatívumot: a futás elleni “védekezésre” nehéz jelzőket találni. A Steelers futójátéka a liga alsóházába tartozott eddig, most viszont, nem elírás, több mint 200 yardot haladtak a földön. Mind Najee Harris, mind Jayler Warren öt yard fölötti átlagot produkált. Joe Barrynek nagyon gyorsan el kellene gondolkodni rajta, hogy teszi rendbe a védekezést – vagy pedig a vezetőségnek kellene azon elgondolkodni, ki fogja ezt megtenni (bár ennek már nagyon rég itt lett volna az ideje).
• Anders Carlson amilyen jól kezdte a szezont, úgy hanyatlik a folytatásban. Nem azzal van gondunk, hogy esetleg 40 – 50+ yardos mezőnygól kísérleteket hibáz, hanem azzal, hogy ujjgyakorlatnak számító extra pont kísérleteket vét el.
• Bár ezen a találkozón sok volt a pontos hosszú passz Lovetól, ennek ellenére továbbra is hajlamos 2-3 védő közé beszórni a disznóbőrt. Ez sajnos még a rutintalanságát igazolja, reméljük idővel leszokik erről a szívinfarktus generáló tevékenységéről.

Összegzés

Ahogy az elején is írtuk, ismét egy nyerhető meccset engedett ki a kezéből a csapat. Tragédia nincs, sejteni lehetett, hogy ez az év ilyen lesz, hiszen ez az egyik legfiatalabb és legrutintalanabb garda az egész ligában (főleg a támadósort nézve), és az ilyen meccsek is segíthetik a fejlődést, amelynek látni is jeleit. A védelem vesszőfutása ugyanakkor nagyobb aggodalomra ad okot, ezzel a névsorral és a belefektetett erőforrásokkal sokkal jobb játékot kellene nyújtani.

11. hét beharangozó

Los Angeles Chargers @ Green Bay Packers

2023.11.19. 19:00. Lambeau Field, Green Bay, Wisconsin

Ráadásul most egy olyan csapat látogat Green Baybe, amelynek pont a támadósor az erőssége, vagyis a védelem igencsak próbára lesz téve. A Chargers továbbra is a rájátszásra hajt, ehhez viszont kötelező lenne nyerniük a Lambeau Fielden – ahova egyébként, tekintve, hogy másik konferenciában játszanak, elég ritkán látogatnak.

Packers előzmények

Az utolsó hazai meccset sikerült megnyerni a vezérét nélkülöző másik Los Angeles-i csapat ellen, most viszont sokkal nehezebb lesz a feladat. Még úgy is, hogy a támadósor, most úgy tűnik, komolyabb hiányzó nélkül állhat fel. Így a kérdés inkább csak az, hogy bal tackle-ként a rutinosabb Yosh Nijman, vagy az elmúlt két hétben jól játszó, előtte viszont gyengélkedő Rasheed Walker kap-e bizalmat kezdőként. Rajtuk kívül Zach Tom, Jon Runyan, Josh Myers és Elgton Jenkins helye megkérdőjelezhetetlen (bár Runyannél néha azért rezeg a léc).

A másik kérdés a támadósorban az elkapókra vonatkozik: Jayden Reed és Romeo Doubs helye betonbiztos, és valószínűleg Christian Watson is sok snapet lesz fent, de ha továbbra is ennyit hibázik, akkor az egyre többet villanó újonc Dontayvion Wicks az ő rovására kaphat nagyobb szerepet. A TE-k közül továbbra is Musgrave az első számú elkapó TE, Tucker Kraft és Josiah Deguara inkább blokkol. A futók közül pedig várhatóan Aaron Jones és az egyre jobb formába lendülő AJ Dillon sokat váltja majd egymást, sőt, szinte biztosan lesz több olyan play is, amikor mindketten a pályán lesznek. Emmanuel Wilson inkább csak akkor kaphat szerepet, ha bármelyikük megsérül – vagy amikorra már eldől a meccs.

A védelemben több a kérdés. A falban elvileg mindenki egészséges, Kenny Clark mellett vélhetően Devonte Wyatt és TJ Slayton lesz a legtöbbet a pályán. A két EDGE pozícióban természetesen Preston Smith és Rashan Gary lenne alapesetben a két kezdő, Gary azonban az utolsó edzésen összeszedett egy kisebb vállsérülést, így kérdéses a játéka, és lehet, hogy limitált szerepet kap majd. Ebben az esetben az újonc Lukas Van Ness léphet előre, és kaphat az eddiginél több játékidőt (amit egyébként egyre tartalmasabban használ ki), de Kingsley Enagbare is több szerephez juthat. A linebackerek közül Quay Walker állapota javult, de még mindig kérdéses a játéka, így ismét az egyébként jól beugró Isaiah McDuffie lehet De’Vondre Campbell társa.

A secondaryben két kérdőjel is van: egyrészt Jaire Alexander válla továbbra se gyógyult meg, másrészt az elmúlt hetekben kiváló formába lendült Rudy Ford se tudott edzeni. Így a cornerbackek közül ismét Corey Ballentine és Carrington Valentine játszhat a két szélen, középen pedig továbbra is Keisean Nixont láthatjuk majd. Safetyként pedig a Darnell Savage sérülése óta kezdővé előlépett Jonathan Owens társa az újonc Anthony Johnson lehet.

Chargers előzmények

A ligában gyakorlatilag bármelyik csapatra igaz, hogy bárkit képes megverni (na jó, itt azért van pár kivétel), és bárkitől képes kikapni, de a Chargers ennek az egyik legjobb példája már évek óta. Jelenleg 4-5-ös mérleggel állnak, és mivel a Chiefs megelőzésére a csoportban nem igazán van esélyük, már inkább csak a wild card helyre pályázhatnak.

Ettől azonban a múlt héten kicsit messzebb kerültek a Lions elleni, pontzuhatagos vereségük után, ami jól mutatta a csapat erősségeit és gyengéit: remek támadósor és könnyen összeomló védelem.

Az irányító, Justin Herbert a legjobb fiatal QB-k közé tartozik: hiába hátráltatta egy ujjsérülés a szezonban, így is több mint 2300 yardnál és 17 TD-nél jár, mindössze öt interception mellett. Persze ebben segíti, hogy kiváló elkapósor áll a rendelkezésére, már amikor egészségesek. Most viszont nem ez lesz a helyzet, a három legjobb WR is hiányozhat: Mike Williams korábban egész szezonra kidőlt, Josh Palmer is sérültlistán van, és a legnagyobb név, a liga egyik legjobb elkapójának számító Keenan Allen játéka se biztos. Így lehet, hogy a rendkívül tehetséges újoncra, Quentin Johnsonra vár majd nagyobb szerep.

Meg persze a futójátékra, ami ugyan a gyengébbek közé tartozik, de láttuk, hogy a Packers védelme ellen ez nem sokat számít. Ráadásul Austin Ekeler a szezon eleji sérülése óta egyre jobb formába lendül, ráadásul neki a keze is kiváló, erőfutásokra meg ott van Joshua Kelley… Inkább nem is folytatjuk.

A támadófalban lesz egy nagy hiányzójuk, méghozzá régi ismerősünk, a korábbi Packers center Corey Linsley személyében. A többiek közül a LT Rashawn Slater a legnagyobb név, de Zion Johnson bal guardra is érdemes figyelni – a fal jobboldala viszont sebezhetőbbnek tűnik.

A védelemben 3-4-es alapsémával operál a Chargers is. A falban Sebastian Joseph-Day a legnagyobb név (és ő sem számít elitnek), az EDGE-párosuk viszont kiemelkedő: Khalil Mack és Joey Bosa ellen lesz bőven dolga a hazai tackle-öknek. A linebacker-párosuk is jónak mondható, a korábbi Viking Eric Kendricks mellett Kenneth Murray játszik kezdőként.

A gyenge pontjuk a secondary. A cornerek közül Asante Samuel még úgy-ahogy hozza magát, Michael Davist azonban többször megégették már, ráadásul mélység se nagyon van mögöttük. A safetyk közül Derwin James játéka is kicsit elmarad korábbi önmagától, a sérülése után pedig Alohi Gilman ugyan két meccsen jól játszott, a Lions ellen viszont nagyon gyenge volt. Mélység pedig itt se nagyon van (na, nem mintha a Packersnél lenne…)

A special teamben is találunk egy ismerős arcot: a volt Packers-punter JK Scott itt talált új otthonra néhány év keresgélés után. A rúgójuk a fiatal kora ellenére is megbízható Cameron Dicker, visszahordásoknál pedig a sokadik számú elkapó Derius Davisre érdemes figyelni: a sebességével több csapatnak okozott már gondot.

Ami döntő lehet

• Sikerül vajon megállítani a Chargers futójátékát? Eddig nem remekelt a Los Angeles-iek ezen a téren, de ehhez Ekeler többhetes kiesése is hozzájárult. Ha a Packers futás elleni védelme a Steelers elleni formáját hozzá, akkor nagyon hamar eldőlhet a meccs.
• Mi lesz a Chargers elkapóival? Ha Keenan Allen és Jaire Alexander is játszik, az ő párharcuk élményszámba megy majd – feltéve, hogy Alexander játszhat, és feltéve, hogy Joe Barry ráállítja Allenre (ami mindenki számára logikus lenne, de hát sokszor láttuk már, hogy hiába tűnik ilyennek pár döntés, Barry másképp gondolkodik…). Ha viszont csak Allen játszik, akkor jó eséllyel nagy estéje lesz a rutintalan hazai cornerek ellen.
• Mire lesz képes a hazai futójáték? Aaron Jones eddig nem remekel a sérülése óta, AJ Dillon viszont kezd formába lendülni. Szükség lenne a jó futójátékra, hiszen az a védelemnek is lehetőséget ad a pihenésre.
• Féken tudja-e tartani a támadófal a vendégek kiváló passzsiettetőit? Zach Tom sokadszor igazolta a Steelers ellen, hogy a legjobbak ellen is lehet rá számítani, de melyik arcát mutatja majd Rasheed Walker (ha ő kezd)?
• Mire jut a rutintalan Jordan Love és elkapói a gyenge secondary ellen? Ez akár olyan meccs is lehet, ahol önbizalmat szerezhetnek, persze ehhez az kell, hogy Love pontossága a Steelers elleni első három negyedet idézze, és hogy az elkapók is kapják el ezeket a labdákat. Ha a szokásos dropmennyiség marad, akkor nehéz lesz nyerni.
• Lesz-e pontzuhatag? A Chargers meccsein ez sosincs kizárva, Packers-győzelemre viszont inkább akkor van esély, ha a védelem valamennyire limitálja a vendégek támadóit. Na meg persze a hazai offense lépést tud-e majd tartani, mint a Steelers ellen.
• Mi lesz a vörös zónában? A Packers redzone-védekezése jónak számít, a Chargers redzone-támadójátéka viszont egyenesen kiválónak. Az is döntő lehet, hogy sikerül-e többször mezőnygólon tartani TD helyett az ellenfelet.
• Joe Barry tud-e kezdeni valamit a D line mögötti területek megfelelő védelmével. Ezek a zónák sajnos folyamatosan fehér foltok a defense-ben és az aktuális ellenfelek mindig ki is használják TE-RB vagy slot WR screen illetve checkdown passzokkal, melyekhez aztán bőven tudnak hozzátenni lábon az átadást elkapó játékosok.

A mérkőzés folyamán élő kibeszélő és stream linkek a Packers Hungary Club Discord szerverén továbbra is elérhető lesz.