3.hét Értékelő
Tennessee Titans @ Green Bay Packers
A mérkőzés
Szoros meccsre lehetett számítani Nashvilleben a múlt vasárnap, ennek ellenére meglepően simán hozta a győzelmet a vendég csapat. Malik Willis egykori Titán, remek teljesítményt nyújtva 30 pontot rakott fel hajdani csapattársai ellen az eredményjelző táblára. Persze ez önmagában nem biztos, hogy elég lett volna a győzelemhez, ám a Packers védelem a saját részét is hozzá tette a sikerhez. A vendégek az elejétől fogva kézben tartották a meccset, a házigazdák kénytelenek voltak végig futni az eredmény után. Támadó oldalon a siker kulcsának a Colts elleni (elég egyszerű) támadó stratégia megváltoztatása bizonyult, itt már a mérkőzés elején passzjátékokkal lepte meg LaFleur a minden bizonnyal futás dömpingre számító hazai védelmi stábot. Willis pedig megmutatta, hogy bizony dobni is tud ha kell és a kezdés után azonnal két jó passzal máris a Titans redzone-ba repítette csapatát, ahol aztán saját maga futott meg egy touchdownt, bizonyítva ugyancsak kiváló agilitását. Hamar jött a válasz, Levis dobásai sem voltak pontatlanok, amiknek főleg a hazai tight endek örülhettek, a drive végén pedig a Packers endzone-ban bántóan egyedül maradt harmadik számú TE Nick Vannett kezében landolt a labda, akinek már 2021 óta nem volt TD elkapása.
A vendég irányító a folytatásban sem adta a futói kezébe a labdát, inkább saját maga nyargalt igen jól teljesítve. Pár yard azonban hiányzott a touchdown eléréséhez, azt viszont már nem tudta megoldani a Packers támadó sor, így maradt a mezőnygól kísérlet, amit Brayden Narveson gond nélkül megoldott. Fordulás után a hazai QB elkövette első nagy hibáját a mérkőzésen, egyenesen Jaire Alexander kezébe dobta a labdát aki nem volt rest visszahordani azt touchdownra. Ezzel a Green Bay már az első negyed végére 10 pontos előnyhöz jutott. A második negyedre aztán előkerültek a Zöld-Arany futók, ám a kissé meglepően, főként Emanuel Wilson nevével fémjelzett próbálkozások igencsak felemás eredményeket hoztak. Innentől indultak be a védelmek, többszöri labdabirtoklás váltás után csak a vendégek tudtak mezőnygól kísérletig eljutni, amit a wisconsini friss szerzemény ismét három pontért értékesített. A nagy szünet után elérkezett a Packers védelem ideje. Rögtön a második félidő elején kivédekeztek egy hazai negyedik kísérletet (ILB) Quay Walker révén, amit fordulás után Emanuel Wilson egy remekbe szabott futással szinte azonnal hat pontra váltott. A Titans támadó egység megrázta magát és a másodéves hazai irányító néhány jó passz után a klasszis Hopkinst találta meg az endzone közelében, aki rutinjával megoldotta a szituációt az ügyetlenkedő Eric Stokes mellett, ezzel meccsben tartva a Tennessee gárdáját.
Az időközben előkerült green bay-i sztárfutó Josh Jacobs futásai pedig nem igazán akartak működni a folytatásban, így hamar vissza került a labda a hazaiak támadóihoz, akik újabb passzjátékokkal próbáltak közelebb kerülni a Packers endzonehoz. Mentek rendre a passzok Hopkinsra, aki serényen elkapkodta Levis átadásait, nem csak DeAndre fantasy tulajainak örömére. Ezen a ponton viszont a vendég védelem rázta meg magát (vagy Jeff Hafley védelmi koordinátor gondolt egy nagyot) és beindult a PackBlitz wave. Első hullámban Kingsley Enagbare hagyta állva emberét és állította a földbe Willie fiút, aki még a disznóbőrt is kiejtette (valószínűleg nem jókedvében). Lukas van Ness szedte össze a szabad labdát, amiből viszont Willisék nem tudtak pontokat szerezni. Sebaj, érkezett a második blitz roham. Preston Smith tette tiszteletét Levis arcában és ha már ott volt megmutatta neki a kiváló minőségű gyepszőnyeget egészen közelről.
A vendég támadó gépezett eddigre már kipukkanni látszott, ugyanis a visszakapott labdából ezután sem sikerült pontokat szerezni, szerencséjükre a passrush egység meg pont ekkorra lendült bele, a folytatásban a Gary- Enagbare- Cooper trió zsákolta be a hazai 8-ast. A végjátékban még sikerült a Packersnek három pontot szerezni és ez elegendő volt a meccs lezárására, pláne úgy, hogy Levis még Xavier McKinneyt is megajándékozta egy interceptionnel az utolsó two minute warning előtt.
Fontosabb statisztikai adatok a meccsről:
A meccs rövid videó összefoglalója:
Negatívumok
A győzelem ellenére akadt pár negatív mozzanat is a találkozón:
- A múlt vasárnap esti rangadó nem Josh Jacobs meccse volt. A klasszis futó 14 próbálkozásból mindössze 43 yardot tudott felmutatni (3,1 -es átlaggal), ez meglehetősen karcsú.
- (TE) Luke Musgrave eléggé beleszürkült a mezőnybe, a tavaly kiemelkedő teljesítményt nyújtó Musgrave első számú TE szerepét egyre inkább átvenni látszik Tucker Kraft.
- Sajnos a támadó oldalon még mindig rengeteg szabálytalanságot vétettek a játékosaink, a jövőben sokkal fegyelmezettebb és koncentráltabb játékra lesz szükség, főleg ha vérmesebb védőkkel kerül szembe a Pack offense.
- A védőfal mögötti zónákat továbbra sem tudja elég hatékonyan levédekezni a védelem, a bosszantó, hogy az endzone-ban sem. A TE-kre hívott rövidpasszos játékoknál sorra az ellenfél támadói kezében landolt a labda, s ami még bosszantóbb, az elkapás után még bőven tudtak yardokat hozzátenni mire a védőink szerelni tudtak. Ez azért is meglepő, mivel Keisan Nixon nickel pozícióban pont ezért van fent szinte mindig, de sajnos nem tud elég hatékonyan odaérni a zónahatárokra. A két középső linebacker közül bár McDuffie is a fejlődés jeleit mutatja,de inkább csak Walker elég szemfüles az ilyen szituációk gyors olvasása és lereagálása terén.
- A passz elleni védekezésünk a két megszerzett int ellenére nem volt valami fényes. Mindkét bekapott TD passzjátékból született és összesen 260 yardot nyelt be levegőben a secondary. Persze ez még nem tragédia, de egy pass heavy csapat ellen már gondok lehetnek a jövőben.
- A speciális egység sem brillírozott, míg az ellenfél összesen (Puntokból és kick offokból) 108 yardot hordott vissza, addig a Packers két próbálkozásból mindössze 15 -öt. Ráadásul a gunnereinknél előfordult az elvétett szerelés, vagy az eleve rossz helyezkedés és ezáltal ütemvesztés is.
Pozitívumok
- Malik Willis játéka továbbra sem okozott csalódást, annak ellenére sem, hogy most nem csak egyszerű hand offokat kellett végrehajtania. Dobásai is rendre ültek, ezt a 202 passzolt yard jól prezentálja. AZ, HOGY ENNYI PASSZJÁTÉK MELLETT INTERCEPTION NÉLKÜL LEHOZTA A MECCSET, KÜLÖN ELISMERÉST ÉRDEMEL.
- LaFleur kiválóan építette fel erre a meccsre is a game plant. Nem ragadt le statikusan a “csak futás mindenáron” sémánál, hanem nagyon jól színezte a játékokat passzokkal és a már megszokott trükkösebb hívásokkal is. (pl. Jayden Reed end-around illetve jet sweep futásai vagy a blokkról leváló Emanuel Wilsonra és Tucker Kraftra dobott screenek)
- Emanuel Wilson egyértelműen RB1 pozícióba került ezen a találkozón, míg Jacobs csak szenvedett, Wilson nagyot ment. Igaz a TD-ja hivatalosan elkapásból született, ám főként a catch utáni fantasztikus futó munkája érdeme a megszerzett 6 pont.
- A védelem bár az elején még nem tűnt túl magabiztosnak, a második nagy játékrészre összekapta magát, s főleg a front7 (azon belül Enagbare, Smith, Walker és Wyatt) kiemelkedő játékot produkált. A 8 sack önmagáért beszél. A secondaryban McKinney és Alexander volt a “ballhawk”.
- A futás elleni védelmünk nagyon jól “muzsikált”, a hazaiak 14 kísérletből csak 33 yardot tudtak összehozni, futott TD pedig nem született a Titans oldalán.
- A megújított védelmi séma is működni látszik, még annak ellenére is, hogy akadnak hibák, ám ezek túlnyomórészt egyéni jellegű dolgokból erednek, összességében a védelem egésze hatékonyabbnak tűnik ebben a felállásban mint Barrynél volt. Hozzá tennénk, hogy Jeff Hafley egyértelműen jobban olvassa az ellenfél szándékait, s ezeket jóval gyorsabban reagálja le mint annak idején Barry. Azt is észrevettük (bár lehet ezt csak mi képzeljük bele), hogy a védő játékosok is nagyobb kedvvel és elánnal játszanak ebben az idényben, sokkal motiváltabbnak tűnnek ebben a szezonban.
- Az új place kickert sokáig nem tudtuk hova tegyük, (pozitív vagy negatív kategóriába), végül mivel a hivatalos statisztika szerint hibátlanul rúgott a Titans ellen, ezért ide soroltuk. Azonban szemet szúrt, hogy sajnos 40+ yardról igencsak bizonytalan továbbra is, ami azért némi aggodalomra adhat okot a jövőre tekintve.
- A támadó falban Zach Tom kiemelkedő munkáját kell, hogy méltassuk, a kiváló jobb oldali tackle ligaelit szinten játszik már az első forduló óta.
Összegzés
Rendkívül értékes győzelmet szerzett a csapat Nashvilleben, hiszen a Bears kivételével mindegyik rivális csapat tovább menetelt a csoportban. Szerencsére ezzel a két győzelemmel és azzal a tudattal, hogy a Vikings ellen nagy valószínűséggel már visszatérhet Jordan Love a pályára, optimistán várhatjuk a következő vasárnap estét. Persze az sem kizárt, hogy LaFleur bevonja még Willist a Minnesota elleni rangadóba, ami Malik eddigi remek teljesítménye alapján teljesen érthető lenne, nem beszélve arról, nem biztos, hogy érdemes kockáztatni Love szerepeltetését, ha esetleg nem jött még teljesen rendbe. Az biztos, az egyik (ha nem A) legnehezebb mérkőzés következik az eddig veretlen Vikingek ellen a Lambeau Fielden. S, hogy mire számíthatunk majd ezen a találkozón? Ezt hamarosan részletesebben is kifejtjük az e heti beharangozóban.
Kommentek