Minnesota Vikings – Green Bay Packers 31-29

Szinte minden szezonban van egy olyan meccs, amikor minden összejön negatív értelemben – most ez volt az. Az első félidő katasztrofális védekezése mellé jöttek az eladott labdák, a kihagyott mezőnygólok, elejtett passzok, szabálytalanságok… Ennek ellenére volt némi esély a végén a fordításra, de ez újabb hibák miatt végül nem jött össze.

A meccs

Jaire Alexander nem tudott pályára lépni az edzésen összeszedett sérülése miatt, és ez már az első drive-ban látszott: könnyedén ment végig a Vikings a pályán, és a teljesen szabadon maradt Addison elkapásával (Corey Ballentine maradt le) meg is szerezték a vendégek a vezetést. Válaszul ugyan sikerült eljutni a redzone-ig, de itt megállt a tudomány, ráadásul Brayden Narveson kapufára rúgta a mezőnygólt. A vendégek köszönték a lehetőséget, megint végigmentek a pályán, az endzone-ban pedig ezúttal Eric Wilson maradt le Josh Oliverről. Mindez nem volt elég: Jordan Love kockázatos passzát elcsípte a Vikings linebackere, aki ráadásul ráesett Christian Watson bokájára. Neki véget is ért a meccs, Addison viszont futással szerzett újabb TD-t. A támadók valamelyest megrázták magukat, de egy sack véget vetett a drive-nak, Narveson pedig ismét hibázott, így továbbra sem sikerült pontot szerezni. A védelem végre feléledt, egy three and out után viszont jött egy balszerencsés labdaeladás: Love Romeo Doubs felé tartó passzába beleért Luke Musgrave, így megzavarta az elkapót, akinek a kezéből felperdült a labda – pont egy Vikings-védő kezébe. A vendégek éltek a lehetőséggel, Justin Jefferson Keisean Nixon mellett mutatott be egy szép elkapást, ezzel 28-0-ra nőtt a különbség. Három eredménytelen drive után a félidő végén még jött némi izgalom: Daniel Whelan puntját nem tudta megfogni a vendégek visszahordója, Bo Melton ellenben lecsapott rá, Love pedig élt a lehetőséggel, és kiosztott Jayden Reednek egy TD-passzt.

A második félidő első drive-ja azonban hamar véget ért (egy vendég challenge is kellett hozzá), így nem sikerült tovább zárkózni. A Vikings ellenben közel járt a pontszerzéshez, de, mondhatni, most már megszokott módon, jött Xavier McKinney, és ellopta Sam Darnold passzát. Pontot ugyan nem sikerült elérni ebből a drive-ból, de a Vikings is megakadt, jöhetett megint a Packers – csakhogy negyedik kísérletnél Dontayvion Wicks csúnyán elejtette Love passzát az endzone-ban. A védelem viszont egyre jobban magára talált, és a következő drive végén Wicks is jobban koncentrált, ezúttal már elkapta a TD-passzt. Sőt: Nixon meglepte egy blitz-cel Darnoldot, kiverte a kezéből a labdát, amit Edgerrin Cooper szedett össze, a rövid pályát pedig hamar TD-re váltotta a csapat, ezúttal Tucker Kraft révén, aki a kétpontosnál is behúzta Love passzát. Erre a Vikings egy FG-lal válaszolt, utána viszont egy szép játékot követően jött egy újabb interception Love-tól. Hiába sikerült hamar megállítani a vendégeket, a következő hazai drive újabb turnovert hozott: ezúttal Kraft kezéből ütötték ki a labdát. Mivel a Vikings, kicsit érthetetlenül, megpróbálkozott és elrontott egy negyedik kísérletet, egy gyors TD-nal (Wicks újabb elkapásával) sikerült közelebb zárkózni, az onside kicket azonban összeszedték a vendégek, így kétpontos vereség lett a vége.

Összefoglaló:

Pozitívumok

• A legnagyobb pozitívum, hogy volt a csapatnak tartása, és nem omlott össze nagy hátrányban sem, sőt, sikerült egészen szorossá tenni a meccset, ráadásul az utolsó negyedben (a két labdavesztést leszámítva) remek támadójátékkal a liga egyik legjobb defensive coordinatorának védelme ellen. Mivel továbbra is a liga legfiatalabb csapatáról beszélünk, ez a lelkierő mindenképp jó jel a jövőre nézve.
• Ismét sikerült labdákat szerezni, hármat is – mondhatni, ez szinte már védjegye a védelemnek. Külön ki kell emelni McKinney-t, akinek minden meccsen volt egy interceptionje, ezzel természetesen vezeti is a ligát.

• Ritkán szoktunk beszélni róla, és ez általában jó jel, de most külön emeljük ki: Daniel Whelan megint kiváló munkát végzett, 60 yardos (!) átlaggal puntolt, ráadásul a jó hang time miatt összesen 10 yardot tudták ezeket visszahordani.
• Dicsérjük meg Josh Jacobsot is, aki az eredmény alakulása miatt kevesebb lehetőséghez jutott, ezeknél azonban kifejezetten jól mozgott: 9 próbálkozásból elért 51 yardja kiemelkedő, 5,7-es átlagot jelent.

• Az elkapók közül Jayden Reedet kell kiemelni, aki végül 139 yarddal zárt, és egy kivételével minden felé menő passzt behúzott. Egyértelműen ő a csapat legjobb elkapója.
• Említsük meg a jobboldali tackle Zach Tomot, aki szép csendben az egész liga egyik legjobb teljesítményét nyújtja a posztján a szezonban, és most is hozta megbízható játékát. Passzblokkolásban szilárdan áll a lábán, és futásblokkolásban is az egyik legjobb falember a csapatban.

• Jordan Love-on látszott még a sérülése, ugyanakkor a passzjáték potenciálja ismét megmutatkozott a negyedik negyedben, amikor egymás után jöttek a jobbnál jobb passzok, és végül négy TD-ig jutott. Ugyanakkor…

Negatívumok

• Love meglehetősen rozsdásan kezdte a meccset, több pontatlan passza is volt, amiben szerepe lehetett annak is, mennyire tudott beleállni a dobásokba, mennyire fájt a térde. És persze az interceptionök… Az első túlzott kockázatvállalás eredménye volt, ráadásul a passz sem volt 100%-osan pontos, de kellett hozzá a LB remek helyzetfelismerése is. A második balszerencsésnek tekinthető (itt Musgrave hibázott nagyot, amikor beleért a láthatóan nem neki szánt labdába), a harmadik viszont könnyen elkerülhető lett volna: Love ugyanis észlelte az érkező blokkolatlan blitzet, és ezért gyorsan szabadulni akart a labdától, de nem kidobta oldalra valamelyik elkapó feje fölött vagy vágta egy másik lábához (elkerülendő az intentional groundingot), inkább feldobta Wicks felé, csakhogy az ilyen passzt könnyedén le tudják szedni a védők – ez történt most is. Itt egyértelműen a rutintalansága ütközött ki, hiszen ilyen helyzetben akár még a sack bevállalása is jobb döntésnek számít.

• Kevesebbet szokás beszélni a dropokról, pedig azok is nagyon meghatározóak tudnak lenni. A PFF vajszívű statisztikusai csak hármat írtak be ezen a meccsen (kettőt az első három negyedben látványosan szenvedő Wicksnek, egyet Reednek), de még legalább kettőt-hármat hozzátehettek volna.
• Kraft könnyen a másik rovatba kerülhetett volna, hiszen szép elkapásokat produkált (mostanra egyértelműen átvette a TE1 szerepet Musgrave-től), de a végén nagyot hibázott: ha az elkapása után simán kilép oldalra, folytatódhatott volna a támadás, de ő inkább küzdött a plusz egy yardért, és elvesztette a labdát.
• A védelem finoman szólva is rendkívül gyenge vlt az első félidőben. A pass rush hiánya jelentette a legnagyobb problémát, pedig egy olyan meccsen, amikor hiányzik a CB1 és az első számú helyettese is, sokat lehetne segíteni a secondarynek az irányító terrorizálásával, de ebből az első félidőben semmit nem láttunk. Lehet, hogy Jeff Hafley azt gondolta, a négyemberes rush ugyanúgy szétszedi a Vikings támadófalát, mint a Titansét a múlt héten, csakhogy itt egy sokkal jobb egységről van szó. A második félidőben viszont elkezdett blitzelni a csapat, és ennek meg is lett az eredménye: ekkor összesen három pontot szereztek a vendégek.

• A pass rushereket külön ki kell emelni, az egész egység nagyon halványan kezdte eddig a szezont, hiába a nyolc sack a múlt héten. Ami igazán feltűnő, hogy míg Rashan Gary tavaly kiemelkedően jó arányban siettette az ellenfelek irányítóit (a pass rush snapjeinek 22%-ában), idén a 12,5%-os ligaátlag alá esett vissza. És még így is az ő számai a legjobbak a csapatban…
• A linebackereknél Edgerrin Cooper egyre több szerepet kap, és szinte minden meccsen volt már egy-egy nagy játéka. Eric Wilsont, úgy tűnik, már megelőzte a depth charton, de reméljük, hamarosan Isaiah McDuffie-t is meg fogja, hiszen ő megint csak nem remekelt. Elég arra gondolni, hogy a legelső drive-ban Darnold szó szerint a kezébe dobott egy labdát, mégse sikerült megfognia – az egész meccs máshogy alakulhatott volna.

• A cornerbackek közül Nixonnak volt a leggyengébb meccse, sokszor lemaradt az aktuális emberéről. A secondary mentségére el kell viszont mondani, hogy a Vikings két kiváló elkapóval rendelkezik, és Alexander nélkül kellett felvenni velük a versenyt, ráadásul, ahogy fentebb is írtuk, sokáig a pass rush sem segített.
• Nem tudjuk, meddig tart még a türelem Brayden Narvesonnal kapcsolatban, de az újonc rúgó már most négy kihagyott FG-nál jár, és most kétszer is rontott. Csak emlékeztetőül: tavaly Carlson az első hat héten hibátlan volt.
• Megint sok volt a büntetés, ráadásul többet kulcspillanatban sikerült összeszedni. Ezúttal nyolc zászlót kapott a csapat.  

• Említsük meg a sérüléseket is (bár ezek a játék velejárói): Christian Watsonnak a bokája húzódott meg, és mivel úgy tűnik, hogy legalább négy hetet ki kell hagynia, várhatóan IR-re kerül – igaz, más hírek ennél gyorsabb felépülésről szóltak. Devonte Wyattről egyelőre nincs hír, ami viszont akár jó jel is lehet.

Összegzés

Mindenképp bíztató, hogy nagy hátrányban sem omlott össze a csapat, és sikerült visszajönni a meccsbe, ennyi hibával azonban csodaszámba megy, ha nyer egy csapat – nem is sikerült. A héten viszont jön a javítási lehetőség a rengeteg sérüléssel küzdő Los Angeles Rams otthonában.