Karaoke, kvíz és kanbulik: Történetek Aaron Rodgers furcsaságairól

A cikk az ESPN weboldalán ‘Karaoke, trivia and frat parties: Tales of Aaron Rodgers’ inner weirdness’ címmel megjelent írás fordítása.

2010-ben járunk.Aaron Rodgers a harmadik szezonját kezdi a Green Bay Packers kezdő irányítójaként. Eddigre Pro Bowler, felfele ível a csillaga. Graham Harrell új a Packersnél, eleve harmadik számúnak igazolta a csapat. Harrell egy barátságos, gyors beszédű texasi Brownwoodból, és jó kapcsolatot alakít ki Rodgersszel. A kölcsönös szívatás egyből elkezdődik, és meg sem áll kettőjük között.

Egyszer Rodgers megemlíti Harrellnek, hogy olyan, mintha egy testvériséghez tartoznának (megj.: a testvériség itt az egyetemi fraternity megfelelője, ezeket a filmekből biztos mindenki ismeri. A tagjai esküt tesznek, együtt laknak, a házakban hatalmas bulik, mindegyiknek görög betűkből álló betűszó a neve, stb). Ez egy visszatérő viccé válik. Ők ketten folyamatosan viccelődnek és Harrellt nagyon hamar lenyűgözi, hogy Rodgers mennyi energiát fektet ebbe a (teljesen kitalált) valóságba. A Packers másik irányítója, Matt Flynn ekkor egy „ellenséges testvériség” tagja, és akárhányszor Harrell jól teljesít egy gyakorlatban, Rodgers úgy dicséri meg, hogy „ideje volt, hogy valamit tegyél a testvérekért”. Amikor Flynn teljesít jobban, Rodgers csak nevet és azt mondja: „Tesó, ezért elseggelünk, ha visszaértünk a házba”.

Rodgers el is nevezte a testvériséget: Tau Kappa Epszilon, röviden TKE.

Minden jól megy egy délutánig az edzőtáborban, amit a közeli St. Norbert College-ban tart a Packers. Az egyik gyakorlat során az egyik labdaszedő srác meghallja a beszélgetést Harrell és Rodgers között. „Hé srácok, melyik testvériséghez tartoztok?” – kérdezi Harrellt az edzés után. Harrell elgondolkozik, hogy bevallja-e az igazságot: hogy ő, és a Packers franchise playere kitalált egy részletes nemlétező világot, aminek része két huszonéves srác egy testvériségben, majd annyit mond: „Ööö, a TKE-be?” Azt reméli, hogy ezzel lezárja a témát.

Ezzel nem zárta le a témát.

„Ne viccelj, én is TKE vagyok!” – örömködik a srác. Harrell el van veszve. „Jaja… TKE, haver” – mondja elhalóan, és tanácstalanul néz körbe. Rodgers alig bír magával. A labdaszedő srácnak fülig ér a szája.

A srác meghívja Harrellt és Rodgerst egy összejövetelre, amit a St. Norbert TKE szervez ősszel. Az összejövetelen az egyik női testvériség (sorority), a Delta Phi Epsilon is részt vesz. Harrell biztos benne, hogy itt fogják meghúzni a vonalat és beismerik, hogy valójában semmi közük sincsen a TKE-hez, de Rodgers hajthatatlan. „Kizárt, hogy ezt kihagyjuk” – mondja Harrellnek.

Elmennek a találkozóra. Olyan, mint a legtöbb egyetemi buli. Rodgers és Harrell a testvériség elnökével, Stephen Schumacherrel és egy másik testvérrel ül. Schumacher megkér mindenkit a buliban, hogy tartsák tiszteletben, hogy Rodgers és Harrell csak jól akarják érezni magukat, és hogy a résztvevők ne készítsenek képeket és videókat róluk. Valamiért mindenki így tesz. Bent Rodgers sokat kérdezősködik a testvériségről és minden apró részletre kíváncsi. Schumacher, aki Packers-szurkoló, igyekszik megakadályozni, hogy a szíve kiugorjon a helyéről. Míg beszélgetnek, Schumacher észreveszi, hogy Rodgers és Harrell szemeznek egy asztallal, ahol mások éppen flip cupot játszanak. Rákérdez, hogy akarnak-e játszani. Rodgers és Harrell felpattannak.

A flip cup egy olyan játék, ahol két csapat versenyez műanyag poharak minél gyorsabb megfordításában. (Megj.: ivós játék, ahol a két csapat tagjai sorversenyszerűen egymás után az asztalra fejjel lefele tett poharat próbálják egy pöcköléssel a talpára állítani. Amint ez sikerül a csapat egy tagjának, a következőn a sor. Amelyik csapat előbb végigér, nyer. A vesztes csapat iszik.) Rodgers és Harrell Schumacherrel és pár másik testvérrel vannak egy csapatban. Egy csapat lány ellen játszanak, az egyetem egyik klubjából. Schumacher és a testvérek nagyon jók. A nők még jobbak. Rodgers nem igazán jó, de végül sikerül felállítania a poharát. Harrell teljes katasztrófa. Nem találja a középutat aközött, hogy a pohár alig mozdul, és hogy négyszer megpördül a levegőben. A TKE csapat veszít. Rodgers frusztrált. Megmondja Harrellnek, hogy jobbnak kell lennie, de megjavul a kedve, amikor elkezdődik az egyik (női) testvér királynővé koronázása.

A szertartás részeként minden jelenlevő (férfi) testvér féltérdre ereszkedik és énekel, mialatt egyik kezüket a levegőben tartják, mintha virágot adnának a királynőnek. Harrellnek ötlete sincs, mi történik. Megfordul és észreveszi, hogy hirtelen egy rakás tizenéves srác térdel körülötte, miközben egy dalt ordítanak egy lánynak a színpadon, és arra gondol, hogy most aztán már biztosan – nem is lehet kérdés – eljött a pillanat, amikor ő és Rodgers – két profi focista, akik továbbra is felnőtt férfiak – végre távoznak.

Kivéve, hogy ahogy jobbra néz, ott térdel Rodgers egyik kezét a levegőben tartva.

„Ez nem is a valóság, haver” – mondja Rodgersnek, aki vadul gesztikulál, hogy ereszkedjen térdre ő is mellette. Harrell sóhajt és letérdel. Felemelik a kezüket. Tátogják a szövegét a dalnak, amit egyikük sem ismer. A királynőt megkoronázzák.

Kiáltások és üdvrivalgás tölti be a termet. A királynő ragyog. Rodgers fékezhetetlenül kuncog.

Harrell soha nem látta boldogabbnak.

Ha Harrell sztorija Rodgersről és a (kitalált) testvériségükről furcsának tűnik, jogos – egyértelműen az. De az az igazság, hogy teljesen egybevág Rodgers karakterével, akinek a kiemelkedő sportolói képességei mindig is a dolgok megkérdőjelezésében és a végletekig való elvitelében, kihívások keresésében gyökereztek. Hogy olyan messzire vigye a dolgokat, ami néha kényelmetlenné válik.

Rodgersnek semmi sem lényegtelen, és mindent érdemes felülvizsgálni. Tudni akar az emberekről, helyekről és dolgokról. Meg akarja érteni a motivációkat. Ugyan minden kiemelkedő sportoló ambiciózus és nem állíthatják meg bezárt ajtók sem, Rodgers azon kevesek közé tartozik, akik tudni akarják, miért volt eleve becsukva az ajtó, és ha már erről van szó, honnan jönnek a sarokpántok.

Tisztázzuk: a szokatlan dolgok jó részét a valódi munkája felé irányítja. Legendás a képessége, ahogy kimenekül játékokból és meglát olyan ablakokat dobáshoz, amik ott sincsenek. Közel 50000 yardot passzolt, 377 TD mellett (beleértve a 13-at ebben a szezonban). Számtalan highlight videót találni a zsenialitásáról: a Lions elleni Hail Mary 2015-ben, a balra kiforgás után visszafele dobott 48 yardos passz a Bears ellen 2013-ban, és még számtalan másik – a varázslat teljesen mindennapos dolog.

Joe Callahan, aki 2016-ban újonc irányító volt, egy egyébként érdektelen gyakorlatot említ maradandó élményként. Egy „quick drop” gyakorlat volt (megj.: ahol az irányító gyorsan lép hátra és engedi el a labdát), és Rodgers volt a soros. Két védő fogta a tight endet a két oldalról. Ahelyett, hogy játékon kívülre dobta volna a labdát, Rodgers leeresztette a könyökét és eleresztett egy őrült 15 yardos passzt, ami úgy kanyarodott a levegőben, ahogy egy golfozó csavarná meg a labdát egy útban levő fa körül. A labda megdőlt a levegőben, majd pontosan a tight end hasán landolt.

Callahannek leesett az álla, és még az esetről beszélve is csóválja a fejét. „McCarthy hozzánk fordul és azt mondja: ’Többszörös MVP-nek kell lennetek ahhoz, hogy ezt meg tudjátok csinálni.’ Még mindig nem tudom, hogyan csinálta.”

Egy első látásra egyértelmű következtetés – kidobni a labdát –, teljesen a feje tetejére állítva. Callahan szerint ilyen Rodgers körül lenni. És ez gyakran nem focihoz kapcsolódó témákban is előfordul: Rodgers rendíthetetlenül hisz az UFO-k létezésében, és gyakran hosszan beszélget arról a csapattársakkal, hogy valójában ki építette az egyiptomi piramisokat. („Nem fedhetjük fel, mit tudunk” – mondja Callahan, amikor a konklúzióról kérdezem.)

Brett Hundley, aki 2015 és 2018 között volt csere a Packersnél, szintén beszélt az UFO-król Rodgersszel: „Az agya folyamatosan rengeteg információt dolgoz fel” – mondja. És akkor ott volt az eset, amikor 2013-ban Rodgers egy edzés közepén megállt, félrevonta az akkor csere Seneca Wallace-t és egy fölöttük elhaladó repülőre mutatott.

„Mit gondolsz, micsoda az a csík a repülő mögött?” – kérdezte Rodgers, emlékszik vissza Wallace. „Gondolod, van valami köze ahhoz, hogy mindenki rákos lesz?”

Wallace felhorkan: „Rodgers a saját szabályai szerint játszik. Folyamatosan keresi a kiskapukat, vagy olyan dolgokat, amik különlegessé tesznek valakit.”

Bizarr módon, ezeknek a beszélgetéseknek egy része egy focis szokásból ered: a heti scouting teszt az irányítóknak. Mint sok csapatnál, az egyik tartalék irányító összeállít egy 45 perces vizsgát a kezdőnek és a másik tartaléknak.

Természetes módon, Rodgersnek világos instrukciói vannak a teszt összeállítására: kellenek kérdések a Packers következő ellenfeléről (pl: mi a helyes áthívás, ha a Bears all-out blitzet használ?), de kell egy hosszú szekció bármi másról (ki gyilkolta meg valójában Kennedyt?).

Rodgersnek magas minőségi elvárásai vannak a teszttel kapcsolatban, és Hundley beismeri, hogy a tesztjei értékelése „B-mínuszról A-pluszra változott, ahogy a nem-focis kérdéseket összeesküvés-elméletekre fókuszálta. Rodgers imádja a kvízeket és elismeri az irányítókat, akik erős témákat találnak. Földrajzi kérdések a csapat következő utazásával kapcsolatban és popkulturális témák jó választások a tesztek összeállítójának.

„Jó történelemből, zenéből és filmekből” – mondja Harrell. De meg lehet lepni szokatlan, specifikus témákkal. Rodgers – a híres bajnoki öves ünneplése ellenére – gyenge a WWE-ben; több sem kellett Harrellnek, a WWE-rajongónak, hogy a tesztekbe rendszeresen becsempéssze a témát, mint pl. WrestleMania V, felbőszítve Rodgerst.

Azoknak, akik nem akarják tesztelni Rodgers általános műveltségét, alternatíva ebben a részben ellenfelek játékosaival kapcsolatos gúnyos „kérdéseket” megfogalmazni – amennyiben van a kérdésben olyan, amit Rodgers tud használni a pályán. Mint minden másban, Rodgers a trash talkban is keresi az új utakat: „Adjatok valamit, amit tudok használni” – mondja a tesztek készítőinek. „Adjatok valami újat.”

Néha ez sem könnyű, főleg azért, mert Rodgers ilyen régóta játszik. Egy idő után nehéz újabb gáz képeket találni Matt Staffordról, mondja Callahan, ami azt jelenti, hogy „gyakran vissza kell menni a 2000-es évek közepéig, egy régi MySpace-képért.”

Callahan vállat von. Rodgersnél az eredetiség mindennél többet ér, úgyhogy az új támadósémák heti szintű megtanulását gyakran beárnyékolja a nyomás, hogy találjanak egy újabb érdekességet Kirk Cousinsról. „Elég jók vagyunk már vicces képek keresésében az ellenfelek játékosairól” – mondja Callahan.

Idén a Packers Jordan Love-ot draftolta, az irányítót, aki erős jelölt Rodgers utódlására. Sokan gondolkoztak rajta, hogy Rodgers megbántódik-e -Wallace szerint Rodgers talán kicsit megsértődött ezen – és az a spekuláció is beindult, miszerint ez növeli Rodgers versenyszellemét.

Az a gondolat, hogy ez a választás bármit megváltoztatna Rodgers munkájához való hozzáállásában abszurd mindazoknak, akik korábban Rodgers tartalékai voltak. Ez nem a versenyszellemről szól (végülis eddig is elég erős volt benne a versenyszellem) – sokkal inkább arról, hogy lehetőség van kétségbe vonni valami elfogadottat. Olyanon dolgozni, ami már eldöntetett. Rodgers nem fogja feladni a helyét csak azért, mert úgy tűnik, hogy a Packers meghozta a döntést, hogy lassan eljön az ideje a váltásnak.

Úgyhogy továbbra is lesznek tesztek. Lesz kvíz. Lesznek olyan szituációk, amikor valaki komolyan kényelmetlenül érzi magát társas helyzetben, mint amikor Rodgers meghívta magához az újonc Callahant és a többi irányítót, és előhozta a saját karaoke berendezését, ami értékelt minden egyes résztvevőt. Callahan egy szempillantás alatt azon vette észre magát, hogy igyekszik kiénekelni Adam Levine magas hangjait a Maroon Five „She Will Be Loved” című számában (nem ment jól), mialatt Rodgers csak nevetett, majd választott magának egy könnyebben elénekelhető dalt.

„Egyértelmű volt, hogy gyakorolt” – mondja Callahan. „Mindenképpen ellenőrizném a mikrofon beállítását, mert valahogy nagyon magasnak tűnt a pontszáma.”

Nem minden irányító mutatná a dominanciáját karaokéval vagy ellentmondást nem tűrő válaszokkal a Houston és környéke népsűrűségét firtató kérdésekre (Harrellnek lehetősége volt megtapasztalni egy Texans-meccs előtt). De Love is rá fog jönni a korábbi tartalékok szerint, hogy ezek az élmények szörnyen értékesek, ha csak azért is, mert megmutatja egy lényeges részét annak, hogy mi teszi Rodgerst azzá a sztárrá, aki. Ez a megérzéseknek ellentmondó gondolkodásmód egy olyan képesség, amit lehet tökéletesíteni, akárcsak egy hétlépéses passzt; tehát akár hisz valaki abban, hogy a repülők rákot okoznak, vagy hogy vannak olyan marslakók, akik régóta Packers-drukkerek, önmagában az ezeken való tűnődés – akár egy másodpercre is –, annak a lehetősége, hogy ezek igazak lehetnek, nagyjából ugyanazt az „izmot” használja, amit Rodgers használ, amikor egy szétesett támadófalra néz és talál módot egy pozitív játékra.

A legegyszerűbb út  a kreativitáshoz az agyunk rugalmasabbá tétele, az arra való nyitottság, hogy a dolgok talán nem úgy vannak, mint gondoljuk. És Rodgers számára a kreativitás a hajtóerő.

„Imádja látni, ahogy mások a kényelmi zónájukon kívül kerülnek” – mondja Wallace. „Addig nyomja az embereket, amíg azt érzik, hogy ’Basszus, ebben nem vagyok jó’. Azt akarja látni, mi történik akkor.”

Nem is kérdés, hogy ez történt Wallace-szal és Hundleyval a tesztszobában, Callahannel a karaoke bulin és Harrell-lel az egyetemi bulin. És ugyanez fog történni, újra és újra Love-val is. Rodgers egyértelműen nagyon intellektuális (ha nem nagyon furcsa), ugyanakkor nagyon tehetséges is és nem kérdés, hogy ez a két dolog összefügg.

Vajon Love fejlődését segíteni fogja, hogy ennek a közelében van? Meg fogja változtatni, hogyan látja az irányító pozíciót? Meg fogja változtatni a nézeteit arról, hogy hogyan kell irányítani egy támadósort?

Nehéz elképzelni, hogy lenne ’nem’ a válasz bármelyikre. És Rodgerst ismerve azt is nehéz elképzelni, hogy ne azon dolgozna, hogy annyira meghosszabbítsa Love tanuló periódusát, amennyire ez lehetséges.

Hundley szerint „Tanulni fog. De azt megmondhatom, hogy Jordan még egy ideig ülni fog.”

Hundley nevet: „Aaron nem fogja feladni a kezdő pozíciót, ez biztos.”