Week 12 – Értékelő

Chicago Bears – Green Bay Packers 25-41

A végeredmény kicsit csalóka, sokkal simábban sikerült legyőzni az ősi riválist, a Chicago Bearst. A Packers-szurkolóknak most nem nagyon kellett izgulniuk, a meccs már az első félidőben gyakorlatilag eldőlt.  

A meccs

Idén már sokadszor, most is touchdownnal zárta az első drive-ot a Packers, Aaron Rodgers szokás szerint Davante Adamset találta meg az endzone-ban. Szokatlan csak annyi volt, hogy Mason Crosby ezúttal kihagyta az extra pontot, idén mindössze másodszor. A Bears egy 50 yard fölötti futással válaszolt, de így is csak mezőnygólig jutottak, majd egy újabb, ezúttal Marcedes Lewisnak kiosztott TD után jöttek a védelem percei: előbb Darnell Savage lopta el a Nick Foles sérülése miatt kezdő Mitch Trubisky passzát, majd (miután ezt egy Allen Lazard TD-vel büntette a Packers) Za’Darius Smith kiverte Trubisky kezéből labdát, amit Preston Smith touchdownra is váltott. Allen Robinson elkapott TD-je a félidő végén csak arra volt elég, hogy ne teljesen összeomolva menjenek a vendégek szünetre.

Az összeomlás azonban nem váratott sokat magára: a második félidőben egy-egy punt után Savage megint interceptiont szerzett Trubisky újabb kilátástalan passza után, Rodgers viszont a negyedik TD-jét is kiosztotta, ezúttal Robert Tonyannek. Sőt, egy újabb chicagói 3-and-out után Jamaal Williams touchdown-futásával a meccs érdemi része már a harmadik negyedben véget is ért. Ezután Allen Robinson és David Montgomery ugyan még kozmetikázott az eredményen, de a hazai győzelmet nem fenyegette veszély.

Hosszú összefoglaló:

Pozitívumok

• Megint csak a támadójátékkal kell kezdenünk: egy amúgy kiváló védelem ellen sikerült 40-nél több pontot szerezni. Rodgers megint remekül osztogatott, ráadásul átlépte az 50 ezer passzolt yardos határt is, stílszerűen egy TD-átadással.

• A futójáték is feléledt, mind Aaron Jones, mind Jamaal Williams hozta a yardokat: összesen 182 yardot sikerült a földön elérni, 4,7-es átlaggal. Igaz, ehhez minden bizonnyal hozzájárul, hogy a vendégek legjobb falembere, Akiem Hicks sérülés miatt nem játszhatott.
• De legalább ekkora szerepe volt a támadófalnak, amely hatalmas lyukakat nyitott a futóknak, emellett ráadásul féken tartotta a Bears félelmetes pass rushát: Rodgersen az egész meccsen alig volt nyomás, olyannyira, hogy a statisztikák szerint egyszer sem ütötték meg a védők.
• Ha egy embert kell kiemelni, akkor az lehetne a legtöbbször Khalil Mackkel szembenéző Billy Turner, de most mégis inkább Jon Runyant választottuk: a hatodik körös újonc sokadszorra bizonyítja, hogy semmit nem gyengül vele a fal. Ez persze nem csak őt dicséri, hanem a támadófal edzőjének, Adam Stenavichnek a munkáját is.

• Robert Tonyan újabb TD-t szerzett, de emellett is rendkívül magabiztos volt: öt targetből öt elkapást szerzett, hihetetlenül biztos keze van. Ráadásul blokkolásban is sokat fejlődött, erről Khalil Mack is tudna mesélni, akit többször is remek cut blockkal vett ki a játékból.
• Egyre jobban formába lendül Equanimeous St. Brown is: most háromszor kapott labdát és mindhárom first downt jelentett. Újra mutatja azokat a bíztató jeleket, amiket újoncszezonjában, ráadásul továbbra is ő az egyik legjobban blokkoló elkapó.

• A védelem részéről a labdaszerzéseket kell elsősorban említeni, külön kiemelve a karrierje egyik legjobb meccsét játszó Darnell Savage-et. Mindkét interceptionjénél remekül érezte a labdát, jól helyezkedett, de ezeket leszámítva is jól játszott, szinte mindig ott volt, ahol lennie kellett.
• Feléledt a pass rush is, Trubisky gyakorlatilag folyamatos nyomás alatt volt, ilyenkor pedig a szokásosnál is hajlamosabb hibázni. Érdemes megjegyezni, hogy ezúttal Rashan Gary kezdett Preston Smith helyén – utóbbit lehet, hogy ez tüzelte fel annyira, hogy ő is most játszott a legjobban a szezonban, de Garyt, Za’Darius Smitht és Kenny Clarkot is lehet dicsérni a pass rush miatt.

• Kevin Kinget is a pozitív oldalon lehet említeni: az első Bears-drive-nál TD-t akadályozott meg, és a meccsen három passzt ütött le összesen (ha kicsit jobban koncentrál, az egyikből interceptiont is szerezhetett volna).

Negatívumok

• A futás elleni védekezés jobb volt, mint szokott, de így is 122 yardot ért el a Bears a földön. Ehhez hozzájárult Montgomery 57 yardos futása, de ha ezt le is vesszük, akkor is 4,33-as átlaggal futottak a vendégek.
• Ebben annak is szerepe volt, hogy Christian Kirksey két jó meccs után most gyengén játszott: a nagy futásnál sehol nem volt, összesen három tackle-t rontott, és coverage-ben is többször hibázott.

• Ha már coverage: megint bántóan sokszor álltak fel a cornerbackek soft coverage-ben, jelentősen megkönnyítve az elkapók (és Trubisky dolgát). Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Jaire Alexander önmagához képest szokatlanul sok elkapást.
• A támadóoldalon a legnagyobb negatívumot az elejtett passzok jelentették: Marcedes Lewisnél két, Davante Adamsnél legalább egy dropot lehetett feljegyezni.
• Végül meg kell említeni a sérüléseket is: Corey Linsley térdszalag-húzódás miatt 3-6 hétre vált ki, rajta kívül nem tudta a pályán befejezni a meccset Savage, Allen Lazard és Lucas Patrick sem, bár utóbbiakról azóta kiderült, hogy csak kisebb problémáról van szó.

Összegzés

A 100. győzelmet sikerült megszerezni a Chicago Bears ellen, méghozzá egy talán váratlanul sima meccsen. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a Bears támadósora az egész liga leggyengébb egységei közé tartozik. Vasárnap a szintén kiváló védelemmel és gyengélkedő támadósorral rendelkező Eagles lesz az ellenfél.