Week 1 – Értékelő

Green Bay Packers – New Orleans Saints

3 – 38

Fájdalmas és nagyon sima vereséggel kezdte a csapat a szezont, a védelem az egész meccsen nagyon gyengén teljesített, a támadósor pedig egy fellángolás után teljesen összeomlott.

A meccs

Hosszú, főleg futásokra épülő drive-val kezdett a Saints, amelynek a végén azonban csak mezőnygólig jutottak. Utána viszont megállították a Packers drive-ját, és egy újabb hosszú drive után már TD-t ünnepelhettek, majd ugyanez a forgatókönyv ismétlődött meg – a Packers védelme ugyanis semmit nem tudott kezdeni a futásokkal, akár a running backek, akár Jameis Winston indult meg, akinek még a passzai is működtek. A félidő végén azért egy gyors drive végén mezőnygóllal sikerült szépíteni. így is 30-ból majdnem 22 percig a Saintsnél volt a labda.

A második negyed aztán szépen kezdődött, menetelt a csapat a Saints endzone-ja felé, de aztán Rodgers eladta a labdát. Igaz, a védelem ekkor összeszedte magát, és puntra kényszerítette a „hazaiakat” (Jacksonville-ben volt a meccs), de Rodgerstől jött egy újabb megmagyarázhatatlan passz, az interceptiont pedig már TD-vel büntette a Saints – ehhez az is kellett, hogy Za’Darius Smith ellen egy elég érthetetlen roughing the passer büntetést fújjanak, semmissé téve Darnell Savage interceptionjét. De fontos megjegyezni: a meccs egyáltalán nem ezen múlt. A támadósor ekkorra teljesen összeomlott, Winston pedig öt passzolt TD-vel karriernapot tartott. Az utolsó negyedben már csak Jordan Love kapta meg a lehetőséget, hogy bemutatkozzon az NFL-ben.

A mérkőzés fontosabb statisztikái:

Hosszú videóösszefoglaló:

Pozitívumok

• Corey Bojorquezzel, igen, a punterrel kell kezdeni: első meccsén igazolta, hogy upgrade-et jelent az inkonzisztens JK Scottal szemben, magabiztosan rugdosta jó messze a labdákat, jó hang time-mal. 44 yardos átlaggal zárt.
• Elgton Jenkins remekül helyettesítette a sérüléséből még nem teljesen felépülő David Bakhtiarit, az ő oldaláról nem fenyegette veszély az irányítót.
• Az újonc Eric Stokes keveset volt a pályán, alig néhány snap-et, de ezalatt is szépen avatkozott játékba: a nála jóval nagyobb, erősebb tight endet akadályozta meg, hogy elkapja a labdát.
• De’Vondre Campbell ugyan közel sem játszott hibátlanul, de biztató volt a játéka: feltűnő volt a sebessége, amelynek köszönhetően neki volt a legtöbb úgynevezett „stop”-ja, vagyis amikor közbeavatkozása miatt a támadók szempontjából sikertelennek minősült egy-egy játék.
• Pozitívum az is, hogy ezúttal alig volt elrontott szerelés, mindössze kettő – igaz, ahhoz oda is kellene érni a támadókhoz, hogy szerelni lehessen.

Negatívumok

• Nem túlzás: Aaron Rodgers élete egyik leggyengébb meccsén van túl, és mindenképp a legsúlyosabb vereségen. Több olyan komment is született, hogy „már nem érdekli ez az egész”, de a testbeszédéből nem úgy tűnt: láthatóan frusztrált és elkeseredett volt, ráadásul ebben az esetben nem ment volna bele olyan helyzetekbe, amikor azért ütötték meg, mert erőltetett egy-egy játékot. A első interceptiont egyébként azzal magyarázta, hogy épp a passz pillanatában kapott ütést a létező legkellemetlenebb helyre (más kérdés, hogy ki is dobhatta volna a labdát, felesleges volt kockáztatni), a második viszont NFL-karrierje egyik legrosszabb passza volt.
• Aaron Jones is nagyon gyenge volt, 5 próbálkozásból mindössze 9 yardot futott, AJ Dillon sokkal hatékonyabb volt nála (ő majdnem ötyardos átlagot hozott). A korábbi években is egyértelmű volt, hogy remek számait legalább részben a támadófal blokkolásának köszönheti, de azért magától is hozzá tudott tenni yardokat.

• Ha már a támadófal: a passzblokkolás ugyan nem volt rossz (összesen hat nyomást engedett a fal), de a futásblokkolás finoman szólva sem működött jól, összesen 43 yardot sikerült elérni, egy idő után nem is igazán próbálkozott a földön a csapat.
• Egy ilyen meccsen két elejtett labda soknak számít: AJ Dillon és az egyébként biztos kezű Robert Tonyan ejtett el egy-egy passzt.
• Randall Cobb ugyanazt csinálta, mint az elmúlt két évben általában: amíg volt tétje a meccsnek, nem lehetett észrevenni, hogy a pályán van, aztán a garbage time-ban kozmetikázott a statisztikáján.
• Gondok voltak a szituációs játékkal is: míg tavaly a 3rd downok sikeres megoldásában a csapat a liga egyik legjobbja volt, most egyet sem sikerült sikeresen konvertálni, amíg Rodgers a pályán volt (egy negyediket viszont igen).
• A futás elleni védekezésre hosszasan lehetne sorolni a jelzőket: kritikán aluli, borzalmas, nem létező – bármelyik megállja a helyét. 171 yardot tett meg a földön a Saints.

• Ebben a védőfal szerepe volt a legnagyobb – ismét kiderült, hogy ez a csapat legnagyobb hiányposztja. Kenny Clarkot megint rengeteget duplázták, a többieket ugyanis egy az egyben szinte bárki leveszi. Tyler Lancaster és Kingsley Keke láthatatlan embert játszott, Dean Lowryt meg csak azért lehetett észrevenni, mert folyamatosan lemaradt a futókról.
• De összességében az egész védelem csődöt mondott, nem látszott, mi volt a terv, gyakran maradtak elkapók teljesen üresen, az irányító pedig összevissza rohangálhatott, mintha erre nem is készült volna a csapat. Arról nem is beszélve, hogy évek óta tudni: a Packers cornerei, különösen Kevin King press coverage-ben tud értékelhető játékot nyújtani, off coverage-ben (amikor messzebb áll fel az elkapótól) viszont rendszeresen megverik. Mégis sokszor ez volt a felállás.

Összegzés

Tavaly nem látszott az elmaradt előszezon a csapat játékán, most viszont a támadósor, úgy tűnt, nagyon megérezte, hogy Rodgers lázadása miatt nem sokat edzettek együtt az elmúlt hónapokban. Ez persze könnyebben javítható, Matt LaFleur bizonyította már, hogy képes összekapni az offense-t. Nagyobb fejfájásra ad okot viszont a védelem: sokan megkérdőjelezték, hogy Joe Barry a legjobb választás-e védőkoordinátornak, az első meccs az aggodalmaikat igazolta. A következő meccseken bizonyítania kell(ene). Akár mindjárt a Matthew Stafford helyett most már Jared Goff-fal felálló Lions ellen.