5. hét ÉRTÉKELŐ

Green Bay Packers – Cincinnati Bengals

25 -22

Micsoda mérkőzés! Micsoda győzelem! Ha filmként néztük volna, azt írnánk, mint egy jól kidolgozott thriller: érdekes felvezetés, izgalmas folytatás, fokozódó feszültség, majd egy őrületes drámai végkifejlet happy enddel. Lássuk, mitől kaphattunk szívinfarktust vasárnap este!

A mérkőzés

Futójátékokkal indította a mérkőzést a Zöld-Arany gárda támadó egysége, Aaron Jones taposta becsülettel a yardokat, ám az endzone-ig nem sikerült elérni. A házigazdák első támadása se hozott számottevő eredményt, így ismét Rodgers próbálkozhatott az előrejutással. Jött azonban a hideg zuhany, A-rod megijedhetett (DT) Josh Tupou-tól, mert amikor Tupou kergetni kezdte eleresztett egy kockázatos passzt Davante Adams felé, amit azonban (CB) Chidobe Awuzie könnyedén leszedett és még vissza nyargalt vele vagy 30-35 yardot. A Bengals viszont nem tudott élni a lehetőséggel, mivel a Packers védelem már ekkor dominálni tudott a nagymacskák támadói felett, köszönhetően többek közt Krys Barnes remek sackjének. De nem akarózott felpörögni a Green Bay-i offense sem, 3 & out után újra Joe Burrow támadhatott. A főként Samaje Perine backup futóra épülő támadás már meghozta az első hazai pontokat, maga Perine fejezte be a drive-ot egy elkapott touchdownnal. A második negyedre aztán beindult a vendég offense is, Adams elkapások és végül egy AJ Dillon elkapott TD lett a válasz. Az extra pont kimaradt (Crosby telibe bombázta a bal kapufát), így egy pont hátrány megmaradt. A folytatásban (OLB) Preston Smith is “beköszönt” az ifjú Burrownak egy sackkel és az elakadt Bengals támadás után jöhetett a Packers offense, amely csak egy mezőnygólig jutott, amit 44 Crosby yardról vágott be. Az első félidő végére felpörögtek az események, egy Rodgers-Adams TD után a maradék nyúlfarknyi időben Burrow megeresztett egy bombát, amit Savage pár centi híján nem tudott leszedni a kiváló újonc Cincinnati elkapó Ja’Marr Chase elől, aki viszont biztos kézzel húzta be a labdát és ezzel a TD-t is.

A második nagy játékrész elején Adrian Amos csípte el a hazaiak passzkísérletét, a turnoverből azonban csak egy mezőnygólig jutott a vendég gárda. A folytatásban az első félidő végén TD-t szerzett Chase egy pillanatra elfelejtette mi az a “down by contact” és újabb 6 pontot akart ünnepelni, de aztán hamar felvilágosították a (számára) szomorú tényről, hogy hiába nyargalt 72 yardot. A negyedik negyed elején Rodgers is megmutatta, hogy van még kraft a karjában, Adamset kínálta meg egy bombával, amivel szinte azonnal a Bengals redzone-jába teleportált a Packers offense. Touchdown viszont most se született, de Crosby ezt is még berúgta. Ekkor a hazai csapat feleszmélt és a támadó egységük magasabb fokozatba kapcsolt, melynek egy Joe Mixon TD lett az eredménye, sőt a vérszemet kapott hazai támadók még a kétpontost is megoldották, s ezzel kiegyenlítettek. 3:27 a végéig és indult az őrület. Crosby 2:12-nél kihagyta, utána (57 yardról) Evan McPherson is kihagyta, Rodgers 0:03-ra adott még egy lehetőséget “Money” Mason-nek, ám a deres hajú kicker 51 yardról se tudott élni lehetőséggel, jöhetett a hosszabbítás. A ráadás elején De’Vondre Campbell szemfülesen elcsente Burrow egyik passzát, ám ez se volt elég a meccs lezárásához, mert Crosby ismét hibázott. A vendég védelemben így is maradt még annyi “erő”, hogy 49 yardos field goal kísérletig engedte csak előre a hazaiakat. Ekkor Evan McPherson lába is újfent megremegett, csak a szélirányt jelző zászlócskát találta el (kívülről). A végső nagy rohamban aztán két veterán (Marcedes Lewis és Randall Cobb) jóvoltából látótávolságba került megint a Bengals sárga villa és végül Crosby 49 yardról nem hibázott!

Videó összefoglaló

Pozitívumok

• Davante Adams egészen elképesztő meccset produkált, új egyéni csúcsot döntött, profi karrierje során eddig egy meccsen még sosem jutott 200 elkapott yard fölé, most ez összejött neki, egészen pontosan 206 yardot teljesített.

• Joe Barry védelme egyre jobban “összeérik”, meccsről meccsre javul a teljesítményük. Még a hiányzó alapemberek (pl. Z.Smith, J.Alexander) ellenére is képesek hétről hétre jobb formát mutatni. A hatékonyságukat mi sem bizonyítja jobban, mint a Bengals elleni két turnover, illetve a 3 sack, no meg a 8 QB hit.
• Adams remek szereplése mellett, mellett Randall Cobb játékának javulása ad még okot az örömre, a veterán klasszis WR egyre inkább régi (elit?) önmagát idézi és újra megbízható célpontja Rodgersnek.
• Védőoldalon végre (DL) Dean Lowry se betlizett, most odatette magát ahogy kell. Mellette a “tackle machine” (és most már ball hawk is) De’Vondre Campbell menetrendszerűen a legjobbak közt említendő, illetve még (OLB) Preston Smith, (DL) Kenny Clark, (S) Adrian Amos és Krys Barnes nyújtottak kiemelkedőt. (CB) Eric Stokes se szerepelt rosszul most sem, ám rajta még érződik a rutintalanság, ami időnként gyermeteg hibákban mutatkozik meg.
• Dicséretet érdemel az edzői stáb és a vezetőedző, mivel időben és jól tudott reagálni, s változtatni a játékhívásokon, amikor kellett. Az elején jól induló futásokra elég hamar talált megoldást a Bengals, ám Matt LaFleaur éppen időben változtatott a támadói sémán ahhoz, hogy a csapat továbbra is pontokat tudjon szerezni. Ráadásul a váltást nem a megszokott egyszerű passzjátékokkal vitte véghez, hanem okosan a futók passzjátékokba történő bevonásával okozott további fejtörést a hazai védelemnek és koordinátoraiknak.
• Aaron Jones elsőszámú futóhoz méltó teljesítményt nyújt, mellette AJ Dillon pedig gyorsan fejlődik, most megszerezte első elkapott touchdownját, ám ami ennél jóval fontosabb, hogy Dillon a kiváló futómunkája mellett, remekül funkcionál a rövidpasszos játékoknál elkapóként is, s mivel köztudottan Jones keze sincs fából, így már két veszélyes fegyvere van pluszban Rodgersnek egyszerre (mondjuk az ritka, hogy egyszerre mindketten pályán vannak, de külön-külön is nagy fegyvertény e további készségük)

• Mason Crosby abba a különleges helyzetbe került az e heti értékelőben, hogy mind a pozitívumoknál, mind pedig a negatívumoknál említve van. Itt azért méltatnánk, mert ugyan kihagyott fontos mezőnygólokat, ám a legvégén mégis volt vér a pucájában oda állni a legvégső(?) rúgáshoz és megnyerni vele a meccset, pedig köztudott, hogy két-három elhibázott field goal kísérlet után ez már mekkora plusz lelki terhet jelent egy kickernek.
• Pozitívumként kell, hogy említsük, megúszta a keret komolyabb sérülések nélkül a Cincinnati kirándulást, egyedül (CB) Kevin King kényszerült korábban elhagyni a pályát a találkozón, de az ő sérülése sem tűnt komolynak.
• Végre megszűnni látszik a “missed tackle” átok, jóval kevesebb elvétett szerelése volt a védelemnek ezen a mérkőzésen (szám szerint négy).
• Aaron Rodgers nem áll le, tovább masírozik a Hall of Fame felé, a passzolt TD-k NFL örök ranglistáján már az ötödik helyre küzdötte fel magát a Bengals ellen megdobott 422. hatpontosával, ezzel maga mögé utasítva Philip Riverst (421) is.

Negatívumok

• A speciális egység munkáját már nem akarjuk tovább ekézni (nem azért mert javult a teljesítményük, hanem már biztosan nagyon unalmas), tényként csak a száraz adatokat hagynánk itt elrettentésül: Packers ST visszahordott össz. yardok: 25 yard (3 próbálkozásból), Bengals összes visszahordott yardok: 122 yard (5 próbálkozásból), Packers mezőnygólok: 7 kísérletből 4 sikeres, és most Bojorquez is fekete pontot érdemel, mivel két puntból csak 33,5 yardot átlagolt (és a leghosszabb is csak 36 yard volt).
• Már akkor a fejünket ráztuk értetlenkedve, amikor (WR) Equanimeous St. Brown a special teamben feltűnt (és szerencsétlenkedett), most a támadó egységben végzett (illetve nem végzett) munkáját firtatnánk. Értjük, hogy jó fej a srác és idén még valami munkát próbál a csapat adni neki adni, de amikor szemmel láthatóan dunsztja sincs az éppen aktuális behívott playről és 3. & rövidnél konkrétan elfelejt blokkolni a slant útvonalra futó WR társának, az már azért idegesítő tud lenni.
• Sajnos a szituációs skill playeket továbbra se tudjuk elég hatékonyan levédekezni. A Bengals jól ismerte fel ezt a hiányosságunkat és a kezdeti támadó play kudarcaik után jól kezdték el alkalmazni legtöbbször play-actionökből (Perine ilyenkor futó alaphelyzetből helyezkedett villámgyorsan elkapó pozíciókba). Az ilyen jellegű játékokba főként bevont backup futó nagyon jól kamatoztatta agilitását és robbanékonyságát, és bizony egy bekapott Perine TD igazolta ezt.

• A defensive back brigád lapvetően nem szerepelt nagyon rosszul, ám az újonc Ja’Marr Chase-zel meggyűlt a bajuk. Képtelenek voltak megfelelően levédekezni a pálya szinte minden részén feltűnő ifjú tehetséget. Chase 6 elkapásból 159 elkapott yardot szedett össze.
• Mason Crosbyt nem akarjuk nagyon savazni, persze azért a kihagyott extra pont és a három mezőnygól most bekerül a bűnlajstromába. Lehet elkapta egy kis “Motown deja vu”.
• A redzone védekezésünk sem a legjobb, sajnos nagyon magas sikerességi százalékkal oldják meg a mindenkori ellenfeleink a pontszerzést, ha beérnek a 20 yardosunkon belülre. Ez még egy fontos dolog, amin mindenképpen javítani kell a jövőben. Itt a legnagyobb gond a fent említett szituációs játékok elleni eredménytelenség, illetve a pálya ezen részén a futásokat sem tudjuk elég hatékonyan megfogni.

Összegzés

Ezzel az újabb AFC skalppal tovább őrzi vezető helyét a Packers az NFC északi csoportjában, viszont pont ahhoz a csoportellenfélhez kell most elutazni, aki feljövőben van. Ez pedig a legnagyobb örök rivális, a Bears gárdája. Matt Nagy csapata mondhatni/írhatni 20-9 arányban “lesimázta” a Raiders csapatát és ez intő jel lehet, hiszen a Las Vegas-i csapat nem egy futottak még kategória jelenleg az AFC-ben. Szerencsére a csoport többi tagja nem szárnyal, igaz a Vikings győzni tudott nagy nehezen a még mindig csak agonizáló Lions ellen, ám vélhetően nem ők okozzák majd a legnagyobb gondokat a csoport megnyerése felé vezető (rögös)úton.