17. hét – Értékelő

Minnesota Vikings – Green Bay Packers 10-37

Ritka az NFL-ben az olyan meccs, amely során egy pillanatig nem kérdéses, melyik csapat győz majd, ez viszont most ilyen volt. Az idén kifejezetten jól játszó irányítót, a koronavírus miatt hiányzó Kirk Cousinst ugyanis a Vikings nem tudta pótolni, a futójátékot pedig csírájában fojtotta el a Packers végre megint remeklő védelme, ráadásul a támadósor is termelte a pontokat.

A meccs

Már-már szokásosnak mondható módon döcögve indult a támadósor a meccsen, és hiába jutottak el kétszer is a vörös zónába, az első negyedben mindössze egy mezőnygólt sikerült feltenni a táblára (a második esetben sikertelen negyedik próbálkozás lett a drive vége). Közben viszont a védelem nagyszerűen limitálta a Vikings kiváló futóját, Dalvin Cookot, az pedig hamar kiderült, a csereirányító Sean Mannion nem tudja megnyerni a meccset a vendégeknek, pláne, hogy folyamatosan nyomás alatt tartották. A második negyed végén végre Allen Lazard elkapásával megszerezte az első TD-t is a hazai csapat, majd nem sokkal később Davante Adams révén a másodikat is. A félidő végén még kicsit kozmetikázott a Vikings: Greg Joseph 51 yardos mezőnygólja egyben rekord is, ennél hosszabb FG-t még senki nem értékesített januárban a Lambeau Fielden.

A második félidő is hasonló képet mutatott: jó védekezés után végre a Packers mutatott be egy jó puntvisszahordást, majd AJ Dillon izmozta át magát a gólvonalon. Ezt egy újabb Mason Crosby-mezőnygól követte, majd egy ritkán látható jelenet a Vikings támadása során: Adrian Amos tökéletes ütemben ütötte meg Mannion passzának célpontját, Tyler Conklint, csakhogy a messze elpattanó labda a center, Garreth Bradbury kezében landolt, aki mintegy 25 yardon keresztül cipelte azt, mire a nála jóval kisebb secondary-játékosok földre tudták vinni. Ezután végül a Vikings is szerzett egy TD-t, amire viszont egy hosszú drive végén ismét Dillon válaszolt, és mivel a védelemben a cserék is helytálltak, szép lassan véget is ért a meccs.

Hosszú összefoglaló:

Pozitívumok

• Mindegyik csapatrészben lehetett ezúttal jó teljesítményt találni, de kezdjük a futójátékkal, hiszen ennek megállításában jó volt idén a Vikings védelme – a Packers mégis 174 yardot szerzett a földön. AJ Dillon az erejével, Aaron Jones pedig a gyorsaságával érvényesült, ráadásul elkapásokkal is hozzátettek még 50 yardot a játékukhoz.

• A jó futójátékhoz persze kellett a támadófal, amely, négy kezdő hiánya ide vagy oda, remekül tört utat a futóknak, és megint csak kiváló volt passzblokkolásban is, Rodgersen alig volt nyomás. Szinte mindenkit dicsérni lehet a falból: az irányító utáni talán második legfontosabb pozícióban hetek óta helyt álló Yosh Nijmant, a futásoknak bulldózerként utat törő Jon Runyant és Lucas Patrickot, az idény első felében sokat hibázó, de mostanában egyre jobban játszó Royce Newmant, vagy a teljesen észrevétlen (és tackle-öknél ez mindig dicséretet jelent) Dennis Kellyt.
• Aaron Rodgers MVP-esélyeshez méltóan játszott, magabiztosan osztogatta a labdákat, és szokása szerint mindig kiválóan olvasta a játékot és választotta a legjobb megoldásokat. Az egész meccsen talán egyetlen kivétel volt: a második FG előtt megpróbálta Adamst megtalálni az endzone-ban, miközben volt szabadon másik elkapója, aki first downt szerezhetett volna.

• Davante Adams pedig ismét igazolta, miért a liga talán legjobb elkapója, egyszerűen nincs olyan eleme a játékának, amelyben ne lenne magasan átlag feletti, legyen szó lábmunkáról, útvonalfutásról, kézhasználatról stb. Már az első félidőben 100 yard fölé jutott, végül 11 elkapással és 136 yarddal zárt. A következő három statisztika mindent elmond róla: Ez volt karrierje 31. 100 yard fölötti meccse, már csak eggyel marad el a csapat csúcstartója, James Lofton mögött. Don Hutsont megelőzve már 4. helyen áll a Packers legtöbb yardot elkapó receiverei között. Idén 117 elkapásnál jár, amellyel megdöntötte a tavaly általa felállított csapatrekordot (115).
• Allen Lazard ismét formába lendült, az utóbbi hetekben egyértelműen bizonyította, hogy lehet rá 2. számú WR-ként számítani. 6 elkapása volt 72 yardért, és nála mindig meg kell említeni kiváló blokkjait is.

• A védekezés önmagában is remek volt, az első félidőben mindössze 70 yardot engedett az egység a vendégeknek. Csereirányítóval néztek szembe, ezért főleg a futás elleni védekezést kell dicsérni: a liga legjobb futói közé tartozó Dalvin Cook az egész meccsen mindössze 13 yardig jutott, 1,4-es, borzasztó átlaggal.
• Kenny Clark most is egy szörnyeteg volt, duplázva se tudták féken tartani a Vikings falemberei. Emellett kiemelkedő játékintelligenciájának és playolvasási képességeinek is többször jelét adta, például amikor kiválóan ismert fel egy screen-passzt, és lezárta Cook útját. A szerelést ugyan nem ő csinálta meg, de negatív yardos játék lett a vége.
• Ismét látszott az is, mennyire fontos, hogy mellette még valaki jól játsszon a falban – ez az egész defense játékát magasabb szintre emeli. Ezúttal Tyler Lancastert kell kiemelni, aki főleg futás ellen villogott, és szinte végig dominálta a vele szemben álló guardot, Ezra Clevelandet.

• Rashan Gary és Preston Smith folyamatos nyomás alatt tartották Manniont, és emellett a széleket is zárták futásoknál, ami szintén nagyon kellett Cook féken tartásához. Gary idei játékával gyakorlatilag feledtette Za’Darius Smith hiányát – ennél nagyobb dicséret nem nagyon kell. Egymaga nyolcszor siettette Manniont.
• Az egész szezonban remek volt, de De’Vondre Campbell most az egyik legjobb meccsét játszotta, mindenhol ott volt, ahol kellett, volt, hogy még Justin Jeffersont is könnyedén megállította, ha az ő zónájában kapott labdát. Nyolc szereléséből négyet is 3. kísérletnél szerzett, méghozzá úgy, hogy nem lett belőlük first down.

• Krys Barnes is kiválóan játszott, három szerelése is volt kevesebb, mint két yardra a line of scrimmage-től, ebből kettő Cook ellen. Ráadásul most remekül védekezett a passzok ellen is – kis szerencsével még egy interceptiont (sőt, jó eséllyel pick-sixet) is szerezhetett volna.
• Az előző Vikings elleni meccsen „égett” a secondary, de most elvette Mannion maradék esélyét is, hogy könnyű célpontokat találjon. Amíg a kezdők játszottak, mélységi passzra egyáltalán nem adtak lehetőséget.
• A special teamet is lehet dicsérni: Mason Crosby hibátlan volt, ráadásul végre láttunk igazán jó visszahordást is: a friss szerzemény David Moore 21 yardos punt returnje az idei leghosszabb a csapatnál. Ráadásul hiába volt idén félelmetes a Vikings visszahordó egysége, sikeres volt ellenük a védekezés.

Negatívumok

• Ez a lista szerencsére jóval rövidebb lesz, de Corey Bojorquez rossz puntját meg kell említeni, illetve azt is, hogy az első FG-nél elsőre hibázott a holdnál, de végül megmentette (az is kellett hozzá, hogy Crosby észrevegye ezt, és kicsit lassítsa a mozgását).
• Josiah Deguara felé egyre több labda megy, amelyeket általában magabiztosan kapkod el, most viszont elejtett egy TD-t az endzone-ban.

• Isaac Yiadom akkor állt be, amikor a végén már a cserék (cseréi) játszottak, és ismét bizonyította, hogy CB-ként messze nem üti meg az NFL szintjét. Egyetlen drive-ban összehozott egy holdingot, majd még pass interference szabálytalansággal sem tudott megakadályozni egy 30 yardos elkapást.

Összegzés

A győzelemnek és a Cowboys vereségének köszönhetően az utolsó forduló eredményétől függetlenül már biztos: a hazai pályán veretlen Packers végez az alapszakaszban az NFC első helyén, így a vasárnapi Lions elleni meccs már tét nélküli lesz. Mivel azonban a playoff első körében pihen a csapat, és három hét kihagyás az edzői stáb szerint lehet, hogy túl sok lenne, vélhetően egy ideig látjuk majd a kezdőket Detroitban is, ha nem is az egész meccsen.