4. hét – Értékelő

New England Patriots – Green Bay Packers 24-27

Magabiztosabb győzelemre számított a túlnyomó többség, de a csapat magának tette nehézzé a meccset: az első félidőben az offense volt borzasztó gyenge, a másodikban a defense-nek voltak problémái, és a special team is visszalépett az elmúlt hetekhez képest. Persze a régi mondás most is igaz: nem a szezon elején kell a legjobban játszani, ilyenkor csak a győzelem a fontos.

A meccs

A vendégek kezdhették a meccset, és egy jól felépített drive-val el is jutottak a vörös zónába, itt azonban a hazai védelem megálljt parancsolt, és végül egy mezőnygóllal kellett beérniük. A Packers drive-ja viszont hamar véget ért, az újonc Romeo Doubs kezéből ugyanis kiszedték a védők a labdát. A védelem azonban nem hagyta magát, sőt Rashan Gary úgy sackelte a sérült Mac Jones helyett kezdő Brian Hoyert, hogy az irányító nem is tudta folytatni a meccset – Bailey Zappe állt be helyette. A támadójáték továbbra sem akart beindulni, de egy punttal sikerült az endzone-juk elé szorítani a vendégeket, akik nem is kockáztattak az újonc irányítójukkal, és a következő drive-ban egy másik újonc, Christian Watson első TD-je révén már meg is szerezte a Packers a vezetést. Ezután mindkét oldalon a védelmek percei következtek, négy punt után aztán megint jött Gary: nem csak sackelte Zappét, fumble-t is okozott, sőt, még össze is szedte a labdát. Csakhogy ezután a rendkívül indiszponált Aaron Rodgers követett el egy tőle ritkán látható hibát: rettentő rossz passzát könnyedén vitték vissza TD-re, vagyis vendégelőnnyel mentünk a nagyszünetre.

A második félidőre aztán mintha kicserélték volna a csapatot. A támadóoldalon ennek persze örülhettünk, hiszen egy szépen megkomponált drive-ot zárt le Rodgers egy Robert Tonyannek adott remek TD-passzal, viszont a védőoldalon már nem annyira: előbb futásokkal haladtak a vendégek, majd Zappe Davante Parkernek osztott ki a egy TD-t. Itt muszáj megjegyezni, ebben a bíróknak is volt némi szerepük, ugyanis a snap pillanatában már lejárt a támadóóra. A közvetítés ugyan csalóka volt, az alapján úgy tűnt, 2-3 másodpercet is késtek a snappel, de egy ismétlésből látszott a stadionban lévő hivatalos óra – viszont az alapján is lett volna idő a „delay of game-folyamat” befejezésére (bíró nézi az órát, az nullára vált, ránéz a centerre, még nem volt snap, dobja a zászlót – ezzel akár egy másodpercet is lehet nyerni, ahogy ezt sokszor láthattuk már Rodgersnél is). A TD-re egy mezőnygóllal sikerült válaszolni, csakhogy a vendégek megint csak átfutottak a védelmen, és visszavették a vezetést. Ezt már Rodgers sem hagyta annyiban, újabb szép drive-ot vezetett, amely végén Doubs kapott tőle labdát az endzone-ban. A védelem is összekapta magát, 3&outra kényszerítette a vendégeket, és az újabb drive végén ott is volt a győztes TD egy 40 yardos passz után Doubs kezében – csakhogy ő a földre érkezéskor elejtette a labdát. Jöhetett a hosszabbítás, amelyben először mindkét oldalon puntot láthattunk, majd AJ Dillon futásaival és Rodgers pontos passzaival sikerült mezőnygól-távolságig jutni, ahol már az órát is figyelve Mason Crosby berúgta a győzelmet jelentő FG-t.

Hosszú összefoglaló:

Negatívumok

• Aaron Rodgers első félidei játékával kell kezdeni. Már a számok is magukért beszélnek: 4/11, 44 yard, és egy pick-six – nem túlzás azt mondani, hogy karrierje egyik legrosszabb félidejét produkálta. Az interception csak hab volt a tortán, előtte is össze-vissza hajigálta a labdát, mintha nem is önmaga lenne.

• De az offense úgy összességében nem lehet büszke az első félidei tevékenységére. Az egy TD-drive-ot leszámítva volt itt két labdavesztés, three and out…
• A labdavesztésekre külön ki kell térni, mert ezek egyre nagyobb gondot okoznak, pedig nem ezt szoktuk meg a csapattól. Ezúttal Romeo Doubs veszített el egy fumble-t, Rodgers interceptionjéről pedig már többször is írtunk.
• Doubs nevét azért is meg kell itt említeni, mert a kezében volt a győzelem a rendes játékidő végén: hiába kapott azonban pontos passzt, nem sikerült megfognia a labdát.

• A támadófallal nem voltak súlyos gondok (az eddig sokat bírált Royce Newman is összeszedte magát), de azt mindenképp meg kell említeni, hogy Elgton Jenkins, bár futásblokkolásban remek volt, passzblokkolásban nem annyira, az egyetlen Patriots-sack is róla jött.
• A futás elleni védekezés finoman szólva sem működött a harmadik negyedben: két drive alatt 96 yardot futottak a vendégek, ami azért is hangzik rosszul, mert ezen kívül az egész meccsen 71 yardot hoztak össze a földön, alig több mint 3 yardos átlaggal. Abban, hogy ez a két drive ilyen jól sikerült nekik, szerepe volt Joe Barrynek is: hiába látszott, hogy főleg futni fog a Patriots, elég sokat volt a nickel defense a pályán, két védőfalemberrel – a vendégek ráadásul rendszeresen hat támadófalemberrel álltak fel. Az is igaz viszont, hogy a negyedik negyedre és a hosszabbításra újra összeállt a védelem.

• De elő kell venni a linebackereket is. Az újonc Quay Walker a passzok ellen még csak-csak hozta magát, futás ellen azonban elég gyengén teljesített, ahogyan ezúttal De’Vondre Campbell is.
• És ezúttal a special teamet is itt kell említeni, bár persze az előrelépés tavalyhoz képest még így is nagy. Egyrészt Pat O’Donnellnek, bár kétszer is odaszegezte a vendégeket az endzone-hoz, egyszer megremegett a lába egy kicsit, és egy elég rövid, 38 yardos puntot rúgott. Másrészt a szezon során először nem sikerült igazán jól levédekezni a visszahordásokat, ez főleg puntoknál jelentett gondot, de egy kickoff után is volt 30 yardos return. Erre jött Tariq Carpenter buta szabálytalansága a rendes játékidő végén, pedig ha az nincs, akkor még talán lett volna lehetőség megpróbálni egy hosszú FG-t.

Pozitívumok

• Ezt a részt is Aaron Rodgersszel kell kezdeni, méghozzá a második félidőben mutatott játékával. Mintha csak beütött volna az ayahuasca a szünetben, hirtelen a megszokott irányítót láttuk, egymás után jöttek a hajszálpontos, hosszabb-rövidebb passzok – ezt a félidőt 207 yarddal és 2 TD-vel zárta, ráadásul a második volt az 500. passzolt touchdownja.

• A futójátékot az egész meccsen dicsérni lehetett. Az elején inkább Aaron Jones, a végén Dillon emelkedett ki: ők ketten összesen 183 yardot futottak, nagyon jó, 5,5-es átlaggal, plusz még Watson 15 yardos TD-je is futásból született.
• Allen Lazard bokasérülése úgy tűnik, teljesen rendbe jött, neki is nagy szerepe volt abban, hogy a második félidőre feltámadt a támadósor: összesen hat elkapásból 116 yardot szerzett.

• Romeo Doubs nevét itt is meg kell említeni: a hibái ugyanis nem szegték a kedvét, mindkettő után szép elkapásokkal bizonyított, ami nagyon fontos egy újoncnál. Az is látszik, hogy egyre jobban bízik benne Rodgers.
• A harmadik negyedet leszámítva a védelmet is lehet dicsérni. Amikor igazán kellett, megint helytállt az egység, amely eddig átlagosan mindössze 15,5 pontot engedett az ellenfeleknek meccsenként (most 7-et a támadósor számlájára kell írni a pick-six miatt).

• Külön ki kell emelni, hogy mekkora nyomás volt a Patriots irányítóin: összesen négy sacket szenvedtek el (Hoyer bele is sérült az egyikbe), ezért sem volt véletlen, hogy gyakran hat támadófalembert küldtek fel a pályára.
• Külön ki kell emelni az eddig All-Pro szezont futó Rashan Garyt, aki az egész mezőnyből kiemelkedett vasárnap. Folyamatosan terror alatt tartotta a vele szemben állókat, két sacket is szerzett, az egyiknél ráadásul a labdát is megszerezte.

• Jarran Reed is többször megvillant, Kenny Clark árnyékában ő is egyre jobban játszik.
• Meg kell még említeni az eddig csak a ST-ben játszó Rudy Fordot, aki kifejezetten jól szállt be a játékba Adrian Amos sérülése után, többször is fontos pillanatban avatkozott be jól a játékba.
• És végül: Mason Crosby ismét hibátlan volt, és a végén, a győzelmet jelentő mezőnygólnál is nyugodt maradt.

Összegzés

Eddig minden héten láttunk reményt keltő és ijesztő jeleket is a csapattól, most sem volt ez másként. Folytatás jövő héten Londonban, a Packers első európai meccsén, a kisebb meglepetésre szintén 3-1-gyel álló New York Giants ellen.