4. hét Értékelő

Detroit Lions – Green Bay Packers

Tanulságos mérkőzésen van túl a Packers csapata, a rutintalanság, az egyéni hibák és az összhang hiánya kiugróan észrevehető volt az egyébként szépen formálódó hazai gárdánál. A fiatalos lendület ugyan látszik, de egy jelenlegi Lions ellen nem lehet egy félidőt az öltözőben maradni, mint ahogy az történt a Green Bay játékosaival. A momentumok továbbra is megvannak a lelkes ifjoncoknál, de a magasabb játékszintet képviselő csapatok ellen ez már önmagában kevés, s ez megmutatkozott most a Detroit ellen is.

A mérkőzés

Jó iramú mérkőzést láthatott a Lambeau Field közönsége (amerikai idő szerint) csütörtök este, már a kezdésnél mindkét csapat nagy elánnal indult neki a találkozónak. A vendégek hibáztak először, a detroiti irányító (WR) Amon-Ra St.Brownnak szánt passzát a pár meccs alatt sokat fejlődött hazai safety (S) Rudy Ford csípte el, rögtön a legelső Lions támadás során. A labdaszerzésből sikerült pontokat szereznie a házigazdáknak, igaz csak hármat, mert touchdownig nem tudott eljutni, mivel a Packers O line már ekkor képtelen volt kellő időt biztosítani Jordan Lovenak, akit a tavalyi első körös Aidan Hutchinsonék csúnyán belegyalultak a földbe. A folytatásban Goff megrázta magát és kiváló passzokkal hamar a Packers térfelére vitte a Lions offenset. Ott az újonc (TE) Sam LaPortat, majd a korábban rosszul megcélzott (WR) Amon-Ra St.Brownt kínálta meg ezúttal pontos átadással. Amon-Ra elkapása egy szép vetődéssel megtoldva máris 6 pontot hozott a vendégek konyhájára, az extra is bement.

A hazai támadó gépezett ezután sem tudott meglódulni, a detroiti passrusherek sorra odaértek a hazai 10-esre, meggátolva a hatékony játékát. Olyannyira jól ment a vendég “D”, hogy seperc alatt ismét Goff kezébe került a disznóbőr. Támadhattak megint a vendégek, akik köszönték szépen és ezúttal már (WR) Josh Reynoldsot és az innentől (főként a Packers védőinek köszönhetően) kiemelkedő játékot mutató (RB) David Montgomeryt is bevonták a játékokba, méginkább fokozva ezzel a támadásuk hatékonyságát, sőt amikor kellett még maga Jarred is hozzá tette amit kellett saját lábon. A támadást végül nem meglepő módon Montgomery TD zárta, amihez a hazai védelem szinte csak megfigyelőkként asszisztált. Jordan Love passzkísérletei továbbra sem akartak ülni egyik elkapója kezében sem, de ami igazán elkeserítő volt, hogy a sérülésből visszatérő Aaron Jones nevével fémjelzett futó játék csak nyomokban volt felfedezhető, akkor is jobbára eredménytelenül. A vendégek ellenben nem fogytak ki a kreatív ötletekből, egy trükkös “razzle dazzle” Kalif Raymond futással pillanatok alatt a Green Bay redzoneon belülre kerülve fordulhatott a két csapat a második negyedre. ennek ellenére nem sikerült a labdát bevarázsolniuk a hazai endzoneba három kísérletből, de negyedikre Riley Patterson beakasztotta a sárga villák közé a lasztit, járt a 3 pont. A statikussá és kiszámíthatóvá vált hazai támadó gépezet ekkor sem tudott megújulni, olyannyira nem, hogy Love első passzkísérletét (CB) Jerry Jacobs “lefülelte” és ha már nála volt a disznóbőr, elnyargalt vele egészen a Packers hat yardosáig, ahonnan aztán Montgomery játszi könnyedséggel kocogott be a házigazdák védőfalán nyílt Grand Canyon nagyságú folyosón keresztül az endzoneba. Loveot tovább püfölte a Lions “D” ellehetetlenítve a hazai felzárkózást, a másik oldalon azonban Montgomery lubickolt melynek köszönhetően a nagy szünet előtt még sikeres mezőnygólt ünnepelhettek a Kék Oroszlánok.

A második nagy játékrész elején életjeleket kezdett mutatni a Zöld – Arany támadó egység, Love passzai végre célba kezdtek találni és Aaron Jones “küllői” is némi szerephez jutottak egy-két futás erejéig, mi több egy tökös 4. és 9-es szituációt is sikeresen teljesítettek Romeo Doubs látványos elkapásának köszönhetően. Sokat kellet rá várni, de ekkor az első Packers touchdown is megszületett, Love (miután a vendégek védelme csúnyán elváltotta magát) remekül vette észre a teljesen egyedül ácsorgó (WR) Christian Watsont a Lions endzoneban akinek egy ilyen dobás elkapása nem jelenthetett problémát.

Némi fény csillant az alagút végén a hazai csapat számára, elég ha csak az egy héttel korábbi Saints elleni meccsre gondolunk, ráadásul itt még jóval több idő maradt. S, ha már náluk volt éppen a momentum, nekimentek gyorsan a két pontosnak (rúgás helyett), amit meglepően könnyedén abszolváltak (WR) Jayden Reed jóvoltából. A vendég támadó gépezet is megbotlott, az újonc green bayi defensive end Karl Brooks zsákolta be Goffot melynek következményeként érkezhetett újra a hazai irányító. Érkezett is, nem is akárhogyan, kiosztott egy bődületes rakétát, amelyet Reed bámulatosan húzott be a vendégek 10 yardosán. Az utolsó negyedre fordulva minden adott volt az egy héttel korábbi “comeback” megismétlésére, 16 pontot kellett volna a Packersnek ledolgoznia az utolsó 15 percben. Az első hat pont szinte azonnal megjött, amikor Jordan Love szemfülesen észrevette a tátongó lyukat a Lions védelem közepén és komótos tempóban átkocogott a Kék-Fehérek gólvonalán. A vérszemet kapott Love itt egy picit túlságosan elbizakodottá vált, bevállalta újra a két pontos kísérletet, amit ő maga akart megfutni, de a detroiti védők lefülelték és a gólvonal előtt “letartóztatták” (bejött a Cominsky módszer) . Ha már a passzok nem akaróztak működni a vendégeknél, nem estek kétségbe, volt még új a nap alatt a Lionsnál, elővették hát a jól bevált Montgomeryt, aki meccsnyerő emberré lépett elő.

Elkapott, futott, fára mászott, gombát szedett, gyakorlatilag mindent megcsinált amit Ben Johnson és Dan Campbell “behívott” rá. Nem tudott mit kezdeni vele a Packers védelem, ott futott át rajtuk Monty ahol éppen kedve tartotta. Nem csoda hát, hogy hat perccel a vége előtt már a harmadik touchdownját ünnepelhette a vendég 5-ös. A folytatásban (WR) Samori Toure szép elkapása még reményt keltő lehetett a hazai szurkolóknak, ám az utána következő újabb csúnya interception (amit megint Jerry Jacobs csípett el) végleg megpecsételte a mérkőzés végkimenetelét. Ebből a házigazda csapat már nem tudott felállni, egy mezőnygólig sikerült eljutni, ám az már kevésnek bizonyult. Montgomery a futásaival “elégette” a maradék időt, a Lions pedig ezzel a harmadik győzelmét könyvelhette el az idei szezonban.

A mérkőzés fontosabb történései videó összefoglalóban:

Pozitívumok

Bár sok nem volt, azért van néhány említésre méltó szebb momentum:

• Az elkapók újra kitettek magukért, igaz az első félidőben nem nagyon volt értékelhető elkapás, de ennek oka abban keresendő, hogy Love pontatlan volt, vagy nem maradt ideje passzolni.

• A special team munkája összességében nem volt rossz (Reed egyetlen bénázásától eltekintve), a Lions összesen 4 próbálkozásból (punt és kick return) mindössze 55 yardot tudott visszahordani, Keisan Nixon viszont kereken 150 yardot cipelt vissza. Emellett az újonc place kickerünk Anders Carlson továbbra is hibátlan pontrúgások terén. Daniel Whelan pedig javított némileg az átlagán, már 51,8 yardot teljesített 5 próbálkozásból.
• A védelemben van azért néhány név, akiket érdemes megemlíteni. (LB) Quay Walker magatartásával ugyan még mindig vannak sajnos gondok, de a játéka viszont szerencsére rendben van. Ezen a meccsen egyértelműen ő volt a “tackle machine”, 19 szerelés fűződik a nevéhez, melyekből tízet egyedül vitt véghez. Mellette két defensive end, az újonc (DE) Karl Brooks és a 2022-es első körös draft pick (DE) Devonte Wyatt dolgozott megfelelően. (ők ketten tudták egy-egy alkalommal sackelni Goffot)
• A sérülésből felépült és visszatérő Christian Watson nevét említenénk még meg külön, ő ugyan nem jegyzett túl sok elkapott yardot, ám így is hasznosan integrálódott vissza a támadó egységbe és egyből elkapott touchdownnal tudott bemutatkozni.

• Korábban nem sokra tartottuk (S) Rudy Ford játékát, azonban kanosszát járunk vele kapcsolatban és elismerjük, hogy meccsről meccsre jobb teljesítményt nyújt.

• Fegyelmezetten játszottak a játékosok, nem ragadtatták el magukat felesleges kakaskodásokra, ennek azért örülhetünk igazán, mert bizony egy ilyen fiatal keretben még nehezebb kordában tartani az indulatokat, szerencsére úgy tűnik ez nekünk sikerül.
• Keisan Nixon a speciális egységben végzett munkája mellett egyre jobban megállja a helyét a védelemben is, igaz, legtöbbször “csak” nickel back-ként van fent a pályán, de láttuk már jól “beugrani”, illetve besegíteni CB és safety poszton is.

Negatívumok

• A támadó falra eddig nem lehetett különösebb panaszunk. EDDIG. Ezen a mérkőzésen sajnos átjáróházzá változott. A Lions D line-ból könnyebb felsorolni azokat, akik NEM sackelték Love-ot ezen a meccsen. Összesen öt alkalommal zsákolták be Hutchinsonék Jordan fiút. 🙁

• Nem vigyáztunk eléggé a labdára, két fumble-t is vétettünk, egyik Jordan Love, másik Jayden Reed jóvoltából. Szerencsére mindkét alkalommal azonnal vissza tudtuk szerezni a labdát, de ennek ellenére nagyon nem örülünk a labdavesztéseknek. A két Love interceptionról pedig még nem is beszélve…
• A futás elleni védekezés kriminálisan gyenge volt, az elején az újonc Jahmyr Gibbsszet még úgy-ahogy tartani tudták, ám David Montgomeryvel már nem tudtak mit kezdeni, pedig Montgomery nem tartozik az elit futók közé jelenleg a profi ligában. Sajnos ismét igazolódott a keserű tény, hogy továbbra is képesek vagyunk egy közepes futóból kihozni élete egyik (vagy éppen a) legjobb meccsét. David 121 yard és abból 3 TD-ig jutott.
• Nagyon nem ment a futás, illetve alig futottunk. Pedig Aaron Jones visszatért és mellette Aj Dillon is rendelkezésre állt. Ezzel szemben mindössze 12 alkalommal próbálkoztunk futójátékokkal, abból kétszer Love iramodott meg. Nem csoda, hogy összesen 27 futott yard került csak be a statisztikákba. Főleg azért nem értjük, miért nem futottunk többet, mert Lovera folyamatosan küldték a nyomást, tehát az ésszerűség azt diktálta volna, hogy minél előbb szabaduljon a labdától. Erre az RB handoff-nál gyorsabb mód nem nagyon létezik. Persze az is igaz, hogy a gyengén szereplő O line a mutatott játékuk alapján nem igazán tudott volna utat csinálni a futóknak.
• Nem voltunk képesek elegendően nagy nyomást gyakorolni a vendégek irányítójára, Rashan Gary sem tudta hozni az előző heti kiváló játékát, (LT) Taylor Decker és (LG) Jonah Jackson meglepően jól távol tudta tartani őt Gofftól az elejétől a végéig. (igaz, sokszor csak közös erővel). Preston Smitht simán kivették a játékból, nem egyszer (újonc) tight end blokkal, Kenny Clarkot és Lukas Van Nesst pedig csak tüzetesen keresgélve véltük felfedezni a pályán a védő snappek során.

• A foghíjas secondary “munkája” is megér egy misét,szörnyű helyezkedési hibák, elrontott váltások tömkelege és meg kell írnunk kerek perec: Rasul Douglas. Ő annyira pocsék napot fogott ki, hogy nehéz szavakba foglalni. Lemaradt, elcsúszott, rosszul helyezkedett, szinte minden hibát bemutatott amit lehetett. Pedig pont tőle vártunk kiugró teljesítményt.

• Az offense konkrétan az öltözőben maradt az első félidőben, ahol mindössze 3 pontot tudott összekaparni a támadó egység. Az utóbbi meccseken ez sajnos már ismétlődő probléma. Ha így folytatódik és a védelem nem lesz képes kompenzálni a meccsek elején minden ellenfél tetemes előnyhöz juthat, ami azt eredményezheti, hogy folyamatosan futhat majd a csapat az eredmény után. Nem lenne jó így végig nézni az idényt…
• Jordan Love játéka is eléggé hektikus volt, főleg az első félidőben. Ez magyarázható egyrészt a rá irányuló folytonos nyomással, illetve a nyomás alatti játék rutinjának hiányával. Hiába, ő még azért nem az a menekülő művész mint elődje, Aaron Rodgers volt.
• A végén meg kell említeni a vezetőedző Matt LaFleurt is, mivel ő maga nyilatkozta, hogy alapvetően ő a futójátékokat preferálja a támadásoknál, így most negatívumként rójuk fel neki, hogy ennek ellenére alig hívott be futásokat ezen a mérkőzésen. Nem állítjuk, hogy meccsdöntő tényező, de egy Aaron Jones kaliberű futót ennyire hagyni pamlagon heverni szerintünk óriási hiba!

Összegzés

Nincs még veszve semmi, azonban ez a vereség megfelelő figyelmeztetés arra, hogy bizony messze nem kész még ez a csapat és rengeteg dolog van amin változtatni-javítani kell. Az NFC északi csoportjának másik két csapata közül a Bears tovább folytatta a mélyrepülést (velük úgy fest nem kell idén sem ölre menő harcot vívni a csoport helyezésekért), a Vikings viszont behúzta első győzelmét, ezzel jelezve, hogy velük még igenis számolni kell. Nekünk a folytatásban egy viszonylag könnyűnek mondható ellenfél otthonába kell ellátogatni a hétfő esti rangadóra Las Vegasba, ahol a Raiders gárdájával kell összemérni a tudásunkat. A vegasiak verhető ellenfélnek tűnnek, de hazai pályán ellenük se lesz sétagalopp. Ha tartani akarjuk a versenyt a lépéselőnybe került Kék Oroszlánokkal, akkor bizony győzni kell a nevadai sivatag közepén. Mi lehet erre a nyerő taktika? Erre (is) kitérünk majd az e heti beharangozónkban!