5. hét – Értékelő

Green Bay Packers @ Las Vegas Raiders

Nehéz vesztes meccsről értékelőt írni, még nehezebb történelmi vereséget elemezni. Bizony történelmi, hisz az ESPN által 2006 óta “átvett” hétfő esti rangadók történetében először sikerült a Fosztogatóknak legyőzni a Packers csapatát ebben a fő műsoridőben. S, hogy még savanyúbb legyen a szőlő, az a tény is magáért beszél, hogy előtte csak 1987-ben sikerült ezt véghez vinnie a Raidereknek. Lássuk akkor kicsit tüzetesebben, mi történt a nevadai sivatag közepén hétfő éjjel.

A meccs

Keményen, brusztolósan indult az első negyed mindkét oldalon, punt puntot váltott, a védelmek szigorúan odatették magukat mindkét térfélen zúztak. A negyed vége felé a vendégek ígéretesnek tűnő támadást vezettek, de a hazaiak végül mezőnygól távolságban meg tudták állítani a sárga sisakosokat. A mezőnygól lehetőséget viszont értékesítette Anders Carlson sovány Packers vezetéssel fordultak a csapatok a második negyedre.

A folytatásban Mick Lombardi Las Vegas támadó koordinátor (nem rokona a mi Lombardinknak) súghatott Josh Mc Daniels vezetőedzőnek, mert a házigazdák támadó játéka meglehetősen feljavult, köszönhetően a futások mellett az egyre többször alkalmazott play action screeneknek, melyekből masszívan hozták a yardokat, vészesen közeledve a Green Bay endzone-jához. A drive lezárásánál mivel Davante Adamsre nagyon ügyeltek a vendégek cornerei, ezért Jimmy G inkább Jakobi Meyerst célozta meg a gólvonal közelében, amit az egykori “Hazafi” biztos kézzel kapott el, s egy akrobatikus elemet bemutatva megszerezte a Raidersnek a vezetést. Ekkor jöttr az első hideg zuhany a Sajtfejeknek, a kirúgás után Love első passza (LB) Robert Spillane kezében landolt, amivel fordulva a Raiders hamar újabb pontokhoz jutott. Igaz, csak mezőnygólig jutottak, de az ingyen 3 pont, az ingyen 3 pont. A wisconsini támadó egység ezután már semmi érdemlegesre nem volt képes az első nagy játékrészben, míg a hazaiak ugyan el tudtak jutni egy mezőnygól kísérletig, de 53 yardról (Yosh Nijmannek köszönhetően) nem sikerült berúgniuk.

A második félidő elején aztán jött a hiba Garoppolotól is, egy rossz ütemben eldobott dobását (S) Rudy Ford fülelte le, labdához juttatva ezzel a vendégek támadó sorát, amelyet az első félidő apátiájából ébredező Packers offense touchdownra tudott váltani (RB) Aj Dillon révén. Fordulni látszott a kocka, a Raiders támadó gépezet “bedadogott” sima 3 and out után támadhatott újfent a wisconsini offense. Olyan jól meglódultak LOveék, hogy egyetlen kiváló passzal (WR) Christian Watson kis híján megszerezte a Packers második 6 pontosát, a vendéglátók veterán corner backje Marcus Peters csak csúnya szabálytalanság árán (horse collar) tudta megállítani a gólvonal előtt.

Üröm az örömben, hogy ezután nem sikerült TD-t szerezni 3 próbálkozásból, ezért inkább a biztos(abbnak tűnő) 3 pontot abszolválta ismét Anders Carlson révén a Csomagolók gárdája. Ekkorra azonban már a Packers védői is fáradni kezdtek és egyre több hibával játszottak, amit a las vegasiak sorra ki is használtak. A TE-WR screenek megint jól működtek, picit Adams is “elszabadult” (óriási ötlet volt Joe Barrytől pl. Preston Smitht ráállítani), az utolsó negyedre fordulva pár yardra kerültek a vendégek goal line-jához, ahol aztán (RB) Josh Jacobs bepasszírozta a tojglit az endzone-ba. Úgy nézett ki, hamar jön a válasz Green Bay oldalról, de a hazai DE Maxx Crosby közbeszólt és bezsákolta Jordan fiút. A sack benne maradhatott Love-ban, mert a következő dobása borzalmasra sikerült, s ami megint a vendéglátók linebackerének, Robert Spillanenek a kezében landolt. Ezen a ponton kicsit visszatért az első negyed játékképe mindkét oldalon, a védelmek kezdtek dominálni, egyik csapat támadó egysége sem tudott pontokat szerezni, igaz a Raiders kicker 52 yardról ismét mezőnygólt hibázott (ezzel végleg eldöntve a Carlson testvérek rúgó párbaját). Az idő viszont vészesen fogyott, 1:56-nál egy időkéréssel a győzelemért támadhatott Matt LaFleur együttese. Jól ment a drive, egészen addig amíg a vendég 10-es meg nem eresztett egy nagyon kockázatos passzt, ami bizony nem Watson kezeibe érkezett meg, hanem a jól helyezkedő (CB) Amik Robertsonéba. Itt a vége, fuss el véle!

Videó összefoglaló a meccsről:

Pozitívumok

• .A passrush elfogadható volt, 4 alkalommal sikerült sackelni Garoppolót a mérkőzés folyamán és folyamatosan volt nyomás a házigazdák irányítóján főként Gary, Clark, Enagbare és a végre éledezni látszó Preston Smith révén.

• A futás elleni védelem némi javulást mutatott, bár egy futott TD-t össze tudott hozni a házigazdák sztárfutója Josh Jacobs, de emellett 20 próbálkozásból csak 69 yard jött össze neki 3,5 yardos átlaggal, ami viszonylag jónak mondható a mi szemszögünkből.
• AJ Dillon összekapta magát, azt azért túlzás lenne írni, hogy parádézott, de az előző hetekhez képest mindenképpen jobb számokat produkált (20 próbálkozásból 76 yard, 1 TD), az egyetlen Packers TD is az ő nevéhez fűződik ezen a meccsen.
• A TE játékok végre életre keltek, Luke Musgrave hétről hétre stabil és megbízható, mi több, most Deguara is több szerephez jutott (és nem csak blokkolásoknál). Love rendre megtalálja az újonc tight endet, aki remekül képes hozzátenni hasznos yardokat az elkapásaihoz. A Raiders ellen 6 elkapásból 34 yardot jegyzett, ami nem tűnhet soknak, ám zömében kulcs szituációkban hozta azt a pár yardot ami szükséges volt a first downok és ezzel a továbbhaladás lehetőségének megszerzéséhez. Emellett Ben Sims is bemutatta első NFL elkapását, amely tetszetősre sikeredett.

• A speciális egység igazából vegyes képet mutatott, de mivel Carlson hibátlan tudott maradni pontrúgásoknál, nagy visszahordást nem engedtek (igaz mi sem tudtunk számottevően visszahordani) és még egy blokkolt mezőnygólnak is örülhettünk (Yosh Nijmannak köszönhetően), így ezt az egységet most mindenképpen a pozitívumok közé helyezzük.

• A védelemben még két-három játékos nevét lehet kiemelni, az egyik a De’Vondre Cambellt helyettesítő középső linebacker Isaiah McDuffie, aki 10 szerelésben vett részt és ebből hatot egyénileg vitt véghez, illetve a hétről hétre jobb formába lendült safety Rudy Ford érdemel dicséretet mert amellett, hogy ismét interceptiont szerzett, ő volt a másik legtöbb szerelést jegyző player a védelemben (összesen 9, ebből 5 egyéni). Ha jobban megnézzük, a Quay Walker helyére beugró Eric Wilson is egész jól megállta a helyét, ő 8 szerelésben közreműködött és hármat egyénileg oldott meg.
• Davante Adamsszet sikerült limitálni, ez pozitívum, az más kérdés, hogy a másik las vegasi elkapót Jakobi Meyerst viszont nem igazán.

Negatívumok

• Jordan Love teljesítménye egyértelműen csalódás volt ezen a találkozón, a 3 interception önmagában csúnya, ráadásul ismét egyértelművé vált, hogy nyomás alatt továbbra sem képes higgadtan, koncentráltan és pontosan játszani. Ebben még sokat kell fejlődnie.
• A támadófal valamelyest javult a Lions meccs óta, most csak kétszer tudták sackelni Jordan Love-ot, ennek ellenére továbbra sem jelenthetjük ki, hogy megfelelő a munkájuk. Mint láttuk, elegendő egy jobb képességű EDGE (jelen esetben Maxx Crosby) ahhoz, hogy szinte folyamatosan nyomás alatt legyen Love. Az elkövetkezendőkben nem egy olyan csapat ellen kell majd helyt állnia ennek az O line-nek, amelyekben több elit passrusher is tevékenykedik egyszerre, tehát ez oda igencsak kevés lesz. A megoldás nem lesz egyszerű, hisz ha duplázzuk a DE-ket, akkor bizony középen gyengül a fal, ahol az ILB vagy esetleg Nickel / Safety blitzek lehetősége nő, nem beszélve az esetleges középső futásaink ez általi el lehetetlenedéséről. De ez már inkább legyen Joe Barry gondja.

• Lukas Van Ness és Jaire Alexander bár nem játszott rosszul, de mindkettőjüktől jóval többet vártunk. Alexander mondjuk jól levette Adamset a pályáról, de ennek fő oka az volt, hogy alig ment Davante felé labda, viszont ha ment, azt elkapta és a négy elkapásából 11,4 yardot átlagolt, ami Alexanderre nézve nem túl hízelgő. Persze azt is hozzá kell tennünk, hogy Joe Barry elképzelései szerint nem mindig Alexander fogta Adamsszet, ezeken a eszményi védelmi sémákon sokat elmélkedtünk a meccset követően…

• Az első félidős harmatos offense teljesítmény sajnos állandósulni látszik, ami felettébb aggasztó. Love nagyon nehezen “melegedik be”, valamit ki kellene találni, hogy a fiatal irányító hamarabb fel tudja venni a meccs iramát, mert ha komolyan versenyben akarunk maradni a rájátszásét folytatott harcban, akkor egy félidőnyi eredménytelen esetlenkedés nem fog beleférni a folytatásban.
• Az ellenfél play action játékait továbbra sem tudjuk megfelelően levédekezni, a Raiders edzői stáb erre nagyon jól ráérzett (nem lehetett nehéz, hiszen az eddigi meccsek videóiban könnyen észre vehették) amikor látták, hogy a passrushereink sorra odaérnek Garoppolora, ezért időben váltottak gyors screen illetve checkdown passzokra a futások mellett, amelyek igen jól működtek. Mivel a belső linebackereink alapvetően Jacobs futásaira összpontosítottak, a fal széléről ki-be mozgó TE-k és a motionba bemozgó WR-ek sokszor kiváló célpontjává váltak Jimmy G-nek, s akikre a védőink legtöbbször csak késve tudtak érkezni, fontos yardokat engedve ezzel.
• A két fiatal elkapó Jayden Reed és Romeo Doubs gyengébben játszott mint a korábbi hetekben igaz, jóval kevesebb alkalommal kerültek Love célkeresztjébe mint az ezelőtti találkozókon.

Összegzés

Nagy baj továbbra sincs, viszont egyre nehezebb helyzetbe sodródhat a csapat, ha nem tud minél előbb felzárkózni a detroiti Oroszlán expressz nyomába. A csoport állása még nem tragikus a szemszögünkből, a Vikings nem tudott az AFC-t vezető Chiefs ellen nyerni, viszont a Medvéknek sikerült behúzni egy eléggé meglepő győzelmet a Commanders ellen. Most a bye week-en lesz időnk összeszedni a gondolatainkat, rendezni a sorainkat, hogy aztán a következő héten idegenben csapjunk össze az eddig igencsak gyengén szereplő Denver csapatával. A héten az NFC csapatok szereplése mellett ami érdekes lehet számunkra, az a csoportunkon belül a Lions Tampai vendégszereplése, ahol a detroitiak botlásában bízhatunk, no meg a Vikings – Bears rangadó, amelynek végeredménye ugyan nagyban nem befolyásolhatja a csoport jelenlegi állását, azonban azt megmutathatja, hogy a két sereghajtó csoport riválisunk közül melyikben van több küzdeni akarás és elszántság a további versenyben maradáshoz.