Packers Hungary Club

2014 – Alapszakasz értékelő

Az előszezont összefoglaló és a szezont beharangozó poszt annak idején az oldal egyik legnépszerűbb cikkje volt, most az alapszakaszt próbálom hasonló módon, posztonként összefoglalni nektek.

Edzők: Mike McCarthy főedző, Tom Clements támadóedző, Dom Capers védőedző

Mike McCarthyról eddig is tudta mindenki hogy az egyik legalulértékeltebb edző, és hogy egy támadó guru. Idén is azt hozta ezekben a tekintetekben amit eddig és amit vártunk, de egy dologban abszolút nem hasonlít az év elmúlt szezonokhoz. Ez pedig a sérülések, amikben az elmúlt 3 év mindegyikében a top 3 legsérültebb között volt a csapat, idén pedig a meghatározó játékosok meccsről meccsre a pályán vannak. Ebben nem kis munkája van McCarthynak és a kondícionáló stábnak, akik év elején számos változást bevezettek. A másik kiemelendő aspektusa az edzői stáb munkájának Dom Capers, aki összességében sematikusan és játékosállomány összeválogatásban is jó munkát végzett. A szezon első felében a futás ellen korántsem brillíroztunk (8. hétig nemes 32.-ek voltunk), de időben lereagáltuk, és Clay Matthews középre mozgatása jelentősen javított ezen az aspektuson.

Irányítók: Rodgers, Flynn, Tolzien (3). Változás előszezon óta: semmi.

Rodgers egy MVP-esélyes szezonon van túl, időnként annyira jó volt hogy Flynn is pályára léphetett dobálni egy kicsit. Egyszerűen nincs a játékának gyenge pontja, kiegyensúlyozottan jó minden szempontból. Hosszú távon ami veszélyes lehet, az pont az egyik legnagyobb erénye: a lába. Kiváló a pocket awarenesse így remekül látja meg mikor omlik össze a zseb, mikor kell időt nyernie oldalra futva, és mikor indulhat meg. Ebből következően azonban egy átlag 30 feletti irányítónál sokkal több ütést kap, és idén négy különböző meccsen (Lions, Bucs, Dolphins, Saints) aggódhattunk különböző húzódások és nyavalyák miatt. Mindegyiken át tudta játszani magát és a 80-90%-os Rodgers is meccseldöntő játékos, de McCarthyéknak bele kell verniük hogy jobban vigyázzon magára. Például amennyiben megoldható ne változtassa meg a playhívást sérülten egy irányító előrevetődésre, mert sokáig szeretnénk még élvezni idén és a többi szezonban is a játékát. Ez Flynnre egyébként pont nemigaz, várhatóan Tolzien idén megismerte eléggé a Green Bay offenset ahhoz hogy Flynnre már ne legyen szükség jövőre.

 

Ez a play épp fut az éves Never Say Never Moment szavazáson

Elkapók: Nelson, Cobb, Boykin, Adams, Janis (5). Változás előszezon óta: semmi.

Időlegesen töltött időt Dorsey a keretben (három meccs, főleg a special teamben), de a szezon végére ugyanaz az elkapókeret mint az alapszakaszban volt. Cobb és Nelson történelmi szezont hoztak: Jordy 1519 yardja franchise rekord az egy szezonban elkapott yardokat tekintve (Robert Brooks volt eddig a rekorder, 1497 yarddal 1995-ben), Randall 1287 yardja csupán egyéni rekord. A két elkapó által szerzett 25 TD (13 Nelson és 12 Cobb) felúlmúlja a 2011-es rekordot, amikor Jennings és Nelson 24-et hoztak össze. Szerintem az egyik legsokatmondóbb statisztika arról hogy mennyire is segítették előrevinni a csapatot mégis az, hogy ketten holtversenyben 3. az NFL-ben az elkapók által szerzett first downok tekintetében. Ha Cobbnak idén kellett bizonyítani a szerződésért, akkor ezt megtette: meg lennék lepve ha Thompsonék nem mozgatnának meg mindent hogy megtartsuk, erre mutatnak a taktikai változtatásaink is. A többi elkapónk már kevésbé fényes szezonon van túl. A szezon végére Davante Adams lett az egyértelmű 3. WR, ő bár nem robbantott igazán nagyot, de bíztató módon hozzá tudott tenni a játékhoz. Összesen 446 yardot hozott, leginkább a New England ellen tudott meghatározó tényező lenni 121 yarddal. A 4-rush 7-cover felállások (idei mumusunk) ellen kulcstényező ő illetve a RB, akik közül az egyik emberre csak 1 védő jut – neki kell megnyernie ezt az egy az egy elleni csatát. Sajnos a pozitívumok és a fontos szerep mellé negatívum is hárult, a szezon során több fontos labdát is elejtett. Boykin az év egyik legnagyobb csalódása, 23 yardja kevesebb mint a fele annak, amit tavaly hozott – meccsenként. Jeff Janis a vártaknak megfelelően pályára is ritkán lépett, de a második divíziós egyetemi csapat után sokat kell tanulnia a profi offenset.

Sok ilyet láthattunk idén

Futók: Lacy, Starks, Harris, Kuhn (4). Változás előszezon óta: semmi.

Eddie Lacy előszezonja lassan indult, és már sokan kezdtek a híres-hírhedt másodéves visszaeséstől tartani. A szezon végére azonban beindult, és bár futott yardokból kevesebbet hozott mint első szezonjában, mindezt kevesebb próbálkozásból is tette. A yard/futás átlaga így 4,1-ről 4,6-ra emelkedett. Ha hozzávesszük az elkapásait is, idén 1566 yard from scrimmage van a neve mellett a tavalyi 1435-el szemben – ezzel egyébként a csapat legjobbja. Starks viszont visszaesett, idén közel ugyanannyi próbálkozásból 160 yarddal kevesebbet futott (egész pontosan 333-at). Szerencsére jókor kezd magára találni, a szezon elején gyakorlatilag pályán sem volt, most a playoff előtt azonban már fűződik a nevéhez néhány emlékezetesebb megmozdulás. Harris egyelőre nem kapott esélyt bizonyítani, Kuhn pedig Kuhn. Nem hibázik, blokkol, robotol, ha kell akkor pedig kibrusztol egy-két yardot.

Don’t stop me now… cause I’m having a good time

Tight Endek: Quarless, Rodgers, Bostick, Perillo (4) Változás előszezon óta: Ryan Taylor helyett Justin Perillo.

A 4. számú Tight End pozícióban történt a szezon során talán a legtöbb változás, de ennek csak a special teamben volt jelentősége. A pályán leginkább Quarless és Richard Rodgers tett a csapatért, 323 és 225 yardot hoztak a csapat konyhájára. Richard Rodgersben azonban érződik valami plusz, és névrokona is bízik benne. A Lions ellen 4 first downt is ő szerzett, kritikus helyzetben, 3. kísérletnél is ő kapott labdát. Quarless bár nem hozta meg a várt szintlépést, de tavalyi teljesítményét idén is hozta. Aaron sérülés miatt csökkenő mobilitása növeli a fontosságát az elkapó TE-knek. Bár sztár TE-nk jelenleg nincs, bármelyikük is lép pályára, azzal a védelmeknek számolnia kell. A 3. számú TE, Bostick 2 elkapásból szerzett 3 yardja elég vicces statisztika, de legalább egy TD összejött. Atletikus képességekben ő a legjobb, így az ST és blokkolás miatt eddig benn maradt a csapatban, de ha jövőre nem lép szintet könnyen csapaton kívül találhatja magát.

Támadófal: David Bakhtiari, Bryan Bulaga, Josh Sitton, T.J. Lang,Corey Linsley, JC Tretter, Lane Taylor, Garth Gerhart (8) Változás előszezon óta: Derek Sherrod helyett Garth Gerhart

Ahogy megjósoltuk, volt baj a sérülésekkel, de Sitton és Lang (guardok) gyakorlatilag 5 héten keresztül sérülten is tudta vállalni a játékot, így el nem fogytunk. Bulaga (RT) is egész egészséges volt magához képest, így az összeszokott 13 Naomi Campbell fal az elmúlt évek legjobb teljesítményét hozta le – olyannyira hogy Rodgers elővette a belső mikulást és csúcs TV-kkel ajándékozta meg őket. Nagy szerepe volt a koncentrált teljesítményben Linsleynek is, aki 5. körös létére a liga egyik legjobb centere volt idén, neve még a Pro Bowl szavazás kapcsán is felmerült – végül be nem jutott, de majd jövőre. A volt első körös Sherrod óriási NFL flop lett, ezt nyilván sajnáljuk, de amíg a 4. (Bakthiari) és 5. körben ilyen játékosokat tudunk húzni a falba nagy bajunk nem lehet. Jó korban vannak a srácok, ennek az alakulatnak csak hosszú évek vethetnek véget. Vagy a mentő….

Védőfal: Datone Jones, Mike Daniels, Letroy Guion, Mike Pennel, Josh Boyd, Bruce Gaston (6) Változás előszezon óta: plusz egy Bruce Gaston

Az elmúlt évekhez képest egy teljesen átalakult egység, a Pickett, Jolly féle hústornyokat kicsit atletikusabb, mozgékonyabb játékosokkal pótoltuk, a megtartott Raji pedig sajnos az előszezonban megsérült. Alakulatként az év nehézkesen indult számukra, a belső linebackerek mellett a futás elleni védekezés nehézségei rajtuk is számonkérhetőek voltak (a bye weekig tökutolsó volt a Packers futás elleni védelemben). A szezon második felére azonban az egész védelem és így ők is felfelé ívelnek. Guion felnőtt a feladathoz, Mike Daniels vezérré vált, Datone Jones pedig bár tavaly nem volt meggyőző, idén megmutatta, hogy miért volt ő a tavalyi első körösünk. Penneltől az előszezon egyik MVP-jétől sajnos nem láttunk sokat, de ez csak félig sajnos, mert a többiek jó teljesítménye és egészsége volt a fő oka, hogy miért nem lépett pályára.

Külső linebackerek: Clay Matthews, Julius Peppers, Nick Perry, Mike Neal, Jayrone Elliott, Carl Bradford (6) Változás előszezon óta: mínusz egy Andy Mulumba

A védelem legnagyobb sztárja, Clay Matthews iránt a tavalyi szezon végén és az idei elején komolyabban elkezdtek aggódni a csapattal szimpatizáló szakértők. Megemlítették hogy egyszerűbb blokkolni, elmaradnak a sackek, de így utólag úgy tűnik hogy ez is összefügghetett a futás elleni problémákkal – ha figyelni kell arra, hogy az ellenfél nehogy sikeresen fusson, a pass rusherek hezitálnak egy kissé. A 13. héten Clay 4,5 sackel állt, az utolsó négy meccsen azonban mellépakolt 6,5-et, és ismét azt a domináns játékost láthatjuk aki a csajok szurkolók kedvence. Julius Peppers leigazolása hozott egy szikrát a védelembe. 7 sackje, 4 kikényszerített fumbleje és 2 INT return TD-je mellett az öltözőben is motivátorrá és példaképpé vált: eddig elkerülte a Super Bowl gyűrű, és idén minden tekintetben küzd ezért. Nick Perry szerencsére Datone Joneshoz és nem Derek Sherrodhoz hasonló első körös. Andy Mulumba megsérült, Carl Bradford pedig talán az egyetlen csalódás az idei draft körből.

Belső linebackerek: A.J. Hawk, Brad Jones, Sam Barrington (3) Változás előszezon óta: minusz egy Jamari Lattimore

Összességében a belső linebacker a csapat legnagyobb gyengesége idén, de Clay Matthews bemozgatásával velük sem vallunk szégyent. Lattimore sérülése mindenesetre leszűkítette a lehetőségeket, de Barrington szép csendben kezdővé nőtte magát. Hawk már nem mai gyerek, és sajnos a futás elleni védekezésén ez meglátszódik. Gyakorlatilag onnantól datálódik a futás elleni fejlődésünk, hogy Matthews és Barrington sorakoznak a snapek nagy részén belső linebackerként. A kérdés az, hogy Matthews hosszútávon ilyen váltogató szerepben marad-e. Szakértők szerint ez csak az idei szezonra szól, ha pedig így van, nem kérdés mit kellene keresni a drafton.

Cornerbackek: Tramon Williams, Sam Shields, Casey Hayward, Davon House, Jarrett Bush, Demetri Goodson (6) Változás előszezon óta: semmi

Továbbra is a csapat egyik legmélyebb egysége. Ha még idevesszük az itt is játszó hibrid Hydeot is, gyakorlatilag 5 olyan cornerünk van, aki képes kezdő teljesítményre. Ez valószínűleg Tramon Williams számára nem a legjobb hír, lejáró szerződésének megújítása jó esélyjel nem a csapat legnagyobb prioritása lesz. Bush inkább a special team miatt fontos, Goodson pedig továbbra sem érti mit keres itt.

Safetyk: Morgan Burnett, Micah Hyde, Ha Ha Clinton-Dix, Sean Richardson, Chris Banjo (5) Változás előszezon óta: plusz egy Chris Banjo

Ami idén a belső linebacker, az tavaly a safety volt: a csapat egyöntetűen megítélt gyenge pontja. A draft első körében meg is erősítettük azt egy Ha hával, és részben emiatt, részben Hyde átmozgatása és Burnett jelentősen feljavult játéka miatt a safetyk idén a csapat egyik erősségéve váltak. Mind a passz mind a futás ellen stabil teljesítményt hoztak. Clinton-Dix beépítése egyébként a csapatot dícséri, hiszen az év elején még emlékezhetünk tőle nagyobb hibákra (mistackle), az idő előrehaladtával és a fokozatosan növekvő szereppel együtt nőtt azonban a játéka is. Reméljük az ILB-t is így fogjuk megjavítani jövőre.

Special Team: Mason Crosby, Tim Masthay, Brett Goode (3) és a visszahordók, blokkolók

A végére hagytam azt az egységet ami még a szezon végére sem állt össze rendesen. Ez elsősorban nem az itt felsorolt emberek hibája, akik jó teljesítményt hoztak le, hanem az őket védőké. Lang és Sitton sérülésekor a csereguardoknál, felépülésük után oldalt, de valahol sokszor összeomlott az őket védő fal. Ennek eredménye a 3 blokkolt field goal, 2 blokkolt extra pont és 2 blokkolt punt. NFL szinten nehéz példát találni ilyen borzalmas mérlegre. Meg kell azonban említeni a punt return csapat parádézását. Hyde vezetné az NFL punt return statisztikáját 15,8 yardos átlagával és két TD-jével, de mivel Cobbal megosztva hordtak vissza (Hyde 17, Cobb 23 puntnál volt a pályán), nem érte el a 20 próbálkozásos határt amitől kezdve rangsorolják a returnereket. Egyébként Hyde a 17-ből csak 3-szor választott fair catch megoldást, ez a szám Cobbnál 9 (ő 8 yardos átlagot hozott egyébként). Kickoff returnben már kevésbé állunk jól, Harris nemigazán váltotta be a reményeket. Megjegyezhető azért az is, hogy ligatendencia hogy az előrehozott kickoff határ miatt gyakorlatilag alig próbálkoznak kickoff visszahordással.

Összegezve jól időzítettük a dolgokat, felfelé ívelő csapattal indulunk a playoffba, és legalább a következő 3-4 évre is biztosítva van a jó keret.

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful