Packers Hungary Club

Bemutatjuk a Packers 2014-es keretét

Már csak pár nap az izgalmas szezonnyitóig ahol a tavalyi bajnok pályáján kell vendégszerepelnünk. Nehéz eldönteni hogy e kezdés álomszerű vagy rémálomszerű, azonban mielőtt a Seahawks elleni meccsel kezdenénk el foglalkozni, nézzük át ki is került be a legjobb 53-ba, és milyen küzdelmek folytak a helyekért az előszezonban.

Irányítók: Rodgers, Flynn, Tolzien (3)

Megtörtént az ami utoljára 2008-ban: a Packers három aktív roster tag irányítóval vág neki a szezonnak. Érdekesség hogy a háromból kettő most is csapattag: Aaron Rodgers és az akkori rookie Matt Flynn. Flynn mellett a tavalyi szezon megmentése és a Packers támadórendszerének mélyen szántó ismerete, Tolzien mellett az egy év alatt mutatott nagy fejlődés és az előszezonbeli remek teljesítmény (mind a négy meccsen 100+os passer rating) szólt. Az esetet bonyolította, hogy kettejük közül egyiket sem tudtuk volna megtartani a practice squadban: Flynn már nem jogosult (már eltöltött ott három évet), Tolzient pedig nagy biztonsággal állítható hogy elvitte volna valamelyik QB gondokkal küszködő csapat. Thompson híres a legjobb játékosok megtartására irányuló politikájáról, ez most úgy mutatkozott meg hogy annak ellenére van irányítónk a keretben, hogy jó esetben csak egy fog pályára lépni 2014-ben – a fejlődését folytató Tolzien azonban jó cserealap lehet egy közepes draft pickért. A második számú QB egyelőre Flynn lesz.

Flynn és Tolzien is maradt

Flynn és Tolzien is maradt

Elkapók: Nelson, Cobb, Boykin, Adams, Janis (5)

Nelson, Cobb és Boykin tavalyi jó teljesítménye, Adams magas draft pickje (2. körös választottunk) miatt borítékolható volt. Az előszezonban jó darabig tartotta magát a feltételezés hogy akár 6 elkapónk is lehet, és ha nem jön közbe az 5. körben választott Jared Abbrederis volt Badger sérülése akkor minden bizonnyal így is történt volna. Így azonban a vezetőség úgy ítélte meg – talán pont az irányítók javára – hogy elég lesz 5 játékos is a posztra. A kiesők közül sajnálhatjuk az irányítóból elkapóvá konvertált Alex Gillettet, aki pengés kis játékosnak tűnik több szép elkapást mutatott az előszezonban, és Kevin Dorseyt, aki elkapójátéka mellett a Special Teamben is megbízható teljesítményt hozott. Kevésbé sajnáljuk a tavaly kerettag Myles Whiteot, a Ravenstől nyáron elküldött majd nálunk szerencsét próbáló Gerrard Sheppardet illetve Chris Harpert, ugyanis ők a szép elkapások mellett csúnya dropokat is produkáltak – ez pedig egy 5. 6. WR-nél nem túl előnyös. Dorsey és White kapni fog még esélyt, hiszen a practice squadba szerződtettük őket – eredetileg Gillettet is, azonban később lecseréltük Jumal Rolle cornerre. A maradók közül a frissen megaszerződést kapó Nelsont senkinek nem kell bemutatni, Cobb a sérülése előtt tavaly is úton volt egy elit évhez, Boykin pedig McCarthy szerint megtette a következő lépést – a kezdő 3-as tehát igen biztató. Adams néhány villanásán kívül még nem nyűgözte le a rajongókat, Janis viszont a draft egyik nagy stealjének tűnik – az előszezonbeli meccsekre és az edzésekre is igaz hogy nem került hozzá túl gyakran a labda, de olyankor mindig egy nagy játékot produkált. Aaron Rodgers irányítása mellett nehéz elképzelnünk hogy ne lenne produktív éve mindegyik elkapónknak.

Az elit elkapóegység

Az elit elkapóegység

Tight Endek: Andrew Quarless, Richard Rodgers, Brandon Bostick, Ryan Taylor (4)

Az off-season egyik nagy kérdése volt, hogy hogyan készülünk fel a Jermichael Finley nélküli életre. Örömmel láthatjuk hogy erre mára megvan a válasz: hosszabbítottunk Quarlessel, draftoltuk a 3. körben Richard Rodgerst és továbbfejlesztettük Brandon Bostickot. Mind a hárman szép elkapásokkal tarkítva, hiba nélkül hozták az előszezont, így a végleges kezdő kiléte egyelőre kérdéses (Bostick jelenleg kisebb sérüléssel küszködik, így valószínűtlen hogy az első meccsen kezdene). A draft után Rodgerst mindenki korai picknek tartotta, ez most nevetséges véleménynek tűnik – az előszezonban ugyanis jobban teljesített mint az előtte draftoltak, és a legtöbb játék erejéig ő volt az első számú támadósorral. Nem lennénk meglepve ha a Seahawks ellen ő kezdene. A keret negyedik TE-je Ryan Taylor leginkább jó Special Team teljesítményének köszönheti a helyét. A Finley iránti aggodalom (aki még mindig nem kapott zöld lámpát az orvosoktól – leszámítva az őt műtő orvost) után érdekes volt megfigyelni hogy tulajdonképpen a keret egyik erősségévé vált a poszt, így három tehetséges TE sem került a keretbe. Jake Stoneburner, az előszezonban legtöbb elkapást hozó TE be sem fért, így IR listára helyeztük. A másik nagy kimaradó Colt Lyerla, aki az edzőtábor korai szakaszában sérülést szenvedett. Vele egy úgynevezett injury settlement megállapodást kötött a csapat, mely értelmében ha felépül a szezon végére akár még idén is bekerülhet a keretbe (ellentétben az IR listával) – cserébe addig megkapja tőlünk az amúgy nem túl magas rookie fizetését. Sokkal kisebb médiafigyelmet kapott a másik drafton kívül szerzett újonc, Justin Perillo, aki azonban az edzőket eléggé meggyőzte ahhoz hogy a practice squadba kerüljön.

Rodgers: Reachből steal?

Rodgers: Reachből steal?

 

Futók: Eddie Lacy, James Starks, DuJuan Harris, John Kuhn (4)

A korábban oly sok gond forrása idén nagyon erős. Lacy nem mutatja semmi jelét a híres-hírhedt “a futók a második évükben gyengébb teljesítményt nyújtanak” tételnek, Starks a liga egyik legjobb második számú RB-je, DuJuan Harris pedig sérülése után ismét megmutatta hogy miért is gondolkodott McCarthy a tavalyi edzőtábor után abban hogy ő legyen az első számú futó: az Oakland elleni meccsen mind a legtöbb futott, mind a legtöbb elkapott yard az ő nevéhez fűződött. John Kuhn továbbra is a liga legjobb Full backje – bár ez talán nem akkora nagy szó tekintve hogy van vagy 5 Full back a ligában meglepetés. A bejutó négyes mellett további három játékos is remekül teljesített és nem lennénk meglepve ha lenne jövőjük az NFL-ben (ha nem is mint kezdő RB): az IR-re került Rajion Neal remekül futott a Titans ellen (5 próbálkozásból 39 yard és egy TD), de Michael Hillnek és Ladarius Perkinsnek is voltak remek megindulásai – előbbi a practice squadba került.

Harris back in the game

Harris back in the game

Támadófal: David Bakhtiari, Bryan Bulaga, Josh Sitton, T.J. Lang,Corey Linsley, JC Tretter, Derek Sherrod, Lane Taylor (8)

A futók remek teljesítményében bizony az is benne van hogy remek blokkokat kaptak falembereinktől. Evan Dietrich-Smith távozásával nagy kérdés volt hogy ki lesz az új center – Rodgers 4. centere 4 év alatt. Válaszképp a tavalyi szezon nagy részét sérülten töltő, tackleből konvertált JC Trettert és az 5. körben draftolt Corey Linsleyt fundálta ki a vezetőség. Mind a ketten remekül teljesítettek, azonban Tretterre az első hetekben nem számíthatunk sérülés miatt, így Linsley fogja játékba hozni a labdát a szezon elején. Mellettük a két guard poszton nem volt sok kérdés, Josh Sitton a liga egyik legjobbja, és T.J. Lang is a jobbak közé tehető. A bal oldali tackle a tavaly berobbant Bakthiari (passz elleni védelemben rookie létére a jobbak között volt), a jobb oldali Bulaga lesz aki továbbra is sérülékeny remek játékos. A csapat sikeressége szempontjából kulcs hogy további sérülés ne legyen, ugyanis Don Barclay “univerzális csere” kiesett az egész szezonra. Barclay sehol sem hozott igazán kiváló teljesítményt, de mindenhol egy stabil átlagot, így remek kiegészítő ember volt – edzői szerint a fal egyik legfontosabb eleme. Csupán két egészséges emberünk van pótlásra, Lane Taylor és Derek Sherrod. Jó hír hogy utóbbi végre úgy néz ki mint aki egy NFL játékos mutatott valamit az előszezonban abból, miért is volt annak idején első körös pick. Ennek ellenére ez a sor bizony nagyon vékony, így nem meglepő hogy a Packers szétnéz a piacon és játékosokat hív meg a következő napokon próbaedzésekre. Azt is leszűrhetjük ebből, hogy milyen teljesítményt nyújtott az, akinek így sem sikerült a keretbe kerülnie…. Gerhart, Vujnovich, Fullington és McCray (utóbbi nevet egyébként akkor halhattuk először mikor kirakták a csapatból). Aaron Adams és Tiller sem volt igazán meggyőző, de ők sérülés miatt az IR-en landoltak. Ha nem lesz sérülés, ez is egy ligaelit alakulat, de az maga lenne a csoda. Sérülés esetére Gerhartot és Vujnovichot a gyakorlócsapatba azért megtartottuk.

Jók vagyunk csak kevesen

Jók vagyunk csak kevesen

Védőfal: Datone Jones, Mike Daniels, Letroy Guion, Mike Pennel, Josh Boyd (5)

Olyan védőfalat mint az Oakland elleni meccsen már évek óta nem láttunk. A kemény, atletikus, futójáték ellen masszív, passzjáték ellen mozgékony fal láttán már dörzsölhettük a tenyereinket – aztán megsérült és az egész szezonra kidőlt BJ Raji, a kezdő Nose Tackle, az egység legtapasztaltabb tagja, aki eredeti pozíciójába visszatérve (az elmúlt éveket DE poszton töltötte) újra domináns volt. Az egység így is biztató, leváltottuk a korábbi állítsunk minél nagyobb darab embert oda hátha véletlenül nekifut az ellenfél főleg a falemberek tömegére építő koncepciót egy sokkal mozgékonyabb és atletikusabb egységre. Mike Daniels az öltöző egyik új hangadója lett, a harmadik évébe lépő falember nagy hirdetője annak hogy a védelemnek keményebbnek, dühösebbnek és harapósabbnak kell lennie. Ha Rajit akár csak kielégítően tudja pótolni a Vikingstől halászott Guion vagy a fiatal tehetség Pennel akkor nem lesz baj a fallal. Boyd a védőfal Barclayje, bárhol bevethető – reméljük ő vigyázni fog az ACL-jére. Akinek elsőre az 5 ember 3 posztra vékonynak tűnik az nézze meg milyen vékony a támadófal az merítsen abból megnyugvást hogy Julius Peppers és Mike Neal (akiknél az OLB-knél lesz szó) kettős poszttal szerepel a depth charton, DE/LB megjelöléssel, és álltak is fel a poszton az előszezonban. Azon sem lennénk meglepve, ha a végül IR-en kikötő 3. körös választottunk, Khiry Thornton lenne az az egy ember, akit a szabályok adta lehetőséget kihasználva a 6. héten az aktív keretbe emelünk pótolva egy addig borítékolhatóan megsérülő védőfalembert. Már csak azért is szurkolunk ennek, hogy szerencsétlen Thornton végre nyerjen életében egy meccset, ha már főiskolán ez nem sikerült neki (2 év alatt a csapata összesen 1 meccset nyert, amit ő sérülés miatt kihagyott). Luther Robinson együtt fog edzeni a csapattal a practice squadban, de nem igazán villogott az előszezonban, a cutolt Carlos Gray meggyőzőbbnek tűnt – Thompsonék ezt máshogy látták. A 2012-ben második körben szerzett fantasztikus steal Jerel Worthyt (még fel is tradeltünk érte) még náluk is gyengébbnek ítélte a vezetőség, gyorsan meg is próbálták eltradelni a Patriotsal. A “csere” létre is jött, azzal a feltétellel kaptunk egy hátsó körös draft picket, hogy Worthy bekerül a Pats keretébe. Mivel ez elmaradt, ezért tulajdonképpen ugyanott vagyunk mintha cutoltuk volna.

Nagy dolgokat várnak a tavalyi első köröstől

Nagy dolgokat várnak a tavalyi első köröstől

Külső linebackerek: Clay Matthews, Julius Peppers, Nick Perry, Mike Neal, Andy Mulumba, Jayrone Elliott, Carl Bradford (7)

A linebacker posztot különválasztva mutatjuk be belső és külső LB-k szerint, mert az egyik borzasztó a másik fantasztikus alapvetően különbözőek a két poszt feladatai. A külsők elsődleges feladata a pass rush, az ellenfél irányítójának megzavarása, optimális esetben sackelése. Itt aztán végre meg tudja keverni Dom Capers védelmi koordinátor úgy a kártyákat, ahogy ő azt szereti. Claymaker, a védelem vezére mellé idén nemcsak leigazoltuk Julius Peppers a szomszéd medvebarlangból, de Nick Perry egy előszezon alatt több értelmes játékot mutatott mint két év alatt is jól néz ki, és felfedeztünk egy gyémántot Jayrone Elliott személyében. Az UDFA sztorijai bejárják a világot, a csapattársak és edzők is szuperlatívuszokban beszélnek róla. Bár amit Matthews viccesen mondott róla az még persze messze van (úgy hallotta ő kezd helyette a Seattle ellen), de nagyon rendben van a hozzáállása, és mivel sosem áll meg az éles szezonban is várunk tőle 1-2 jó playt. Mike Neal és Andy Mulumba sokoldalú és más posztokon is bevethető cserék, Carl Bradfordot viszont csak az mentette meg a cuttól hogy mégiscsak egy negyedik körös pick – eddigi szereplése csalódás. Ennek az áldozata Adrian Hubbard lett, aki az egyik legnagyobb nevű draftolatlan szabadügynök volt (egészségügyi problémák miatt csúszott le), és bár Bradfordnál jobb teljesítményt nyújtott, csak a practice squadba fért be. A pozíciócsoport annyira kiemelkedő teljesítményt nyújtott és annyira fontos eleme a mai focinak, hogy valamilyen formában a 75-ös keret összes OLB-je nálunk maradt.

Sok ilyet várunk

Sok ilyet várunk

Belső linebackerek: A.J. Hawk, Brad Jones, Sam Barrington, Jamari Lattimore (4)

A belsők főleg futásnál kulcsfontosságúak, ilyenkor nekik kell szerelni a running backet, ha a 3 védőfalembernek nem sikerül nagyot alkotnia az 5 támadó falember ellen. Tavaly egyik égető problémánk volt ez, bár a Hawkotró A.J. Hawk bizonyítva hogy jó az öreg a háznál általában odaért a futóhoz, de későn. Így a futók rendszeresen megtettek 4-5 yardot – pont eleget a rendszeres 1. downhoz. Idén abban bízhatunk, hogy az új védőfal miatt kevesebb futójátéknál kell az ILB-knek közbelépniük, mert maga az alakulat nem javult. Amennyit fejlődött Barrington és Lattimore, annyit öregedett Hawk, így a keret jelenlegi legnagyobb kérdőjele a poszt. Az előszezon elején Joe Thomas UDFA nagyon jó benyomást tett, aztán persze ment ő is a város széli rokkantközpontunkba megsérült és IR-re került. A többi edzőtáborba meghívott ember színvonalát mutatja, hogy még a gyakorló csapatba sem került senki, Jake Doughty bírta legalább a legjobb 75-ig. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy McCarthyék az egész előszezon során valamilyen titkos tervről beszélnek amivel elfedik a poszt hiányosságát – a keretmélységen végigtekintve azt mondhatjuk hogy ködösítenek az OLB poszton lévő brutál mélység alternatív felhasználásáról lesz szó.

Hawkra nagy szerep hárul a Hawks ellen

Hawkra nagy szerep hárul a Hawks ellen

Cornerbackek: Tramon Williams, Sam Shields, Casey Hayward, Davon House, Jarrett Bush, Demetri Goodson (6)

Rögtön az elején szögezzük le, hogy az amerikai sajtó áradozik a Packers mélységéről a cornereknél. Bár mi is egyetértünk azzal hogy tehetséges alakulatról van szó, a zászlókkal egyelőre többen is bajban voltak. Az új szabályok megtiltanak mindenfajta kontaktot az elkapás előtt, amihez ligaszerte nehezen alkalmazkodnak a cornerek, így van ez nálunk is. A legnehezebben eddig Sam Shields birkózott meg ezzel. Mivel az újonnan nagy szerződéssel hozzánk kötött korábbi UDFA-tól azt várják, hogy a védelem egyik vezére legyen, bízzunk benne hogy éles meccsen nem fogja gyűjteni a sárga anyagot. Ha mindenki hozza az elvártat így is nagyon rendben leszünk, hiszen Tramon Williams a tavalyi év végén ismét jó formában volt, Casey Hayward a sérülése előtt (rookie évében) igazi playmakerként tetszelgett, Davon Houset pedig az előszezon legjobb cornerének választották az összes csapat közül (megérte a sok teniszlabdás edzés). Jarrett Bush a Special Team egyik vezére, de az előszezonban ő szerezte az edzéseken a pozíciócsoport legtöbb INT-jét. Ha baj van, van egy Hydeunk is a safetyk között aki be tud ugrani bármikor eredeti posztján slot cornernek. Kisebb rejtély Goodson keretbe kerülése, aki bár csinált szép playeket (két TD-t is megakadályozott), de meccsenként két 20 yardos játékot is összehozott az ellenfélnek – erről reméljük sürgősen leszokik. Valószínűleg azért került Jumal Rolle elé, mert mégiscsak draft pick volt. A vezetőségnek utóbbit remek előszezon teljesítménye (mind ST-ben mind cornerként biztos pont volt) után szerencsére sikerült megtartania a gyakorlócsapatba, annak ellenére hogy volt iránta érdeklődés más csapatoktól. Ryan White kapott itt még cutot, bár neki igazából sosem volt esélye.

Goodson akár ezt is mondhatná: "Magam sem értem hogy kerültem a keretbe"

Goodson akár ezt is mondhatná: “Magam sem értem hogy kerültem a keretbe”

Safetyk: Morgan Burnett, Micah Hyde, Ha Ha Clinton-Dix, Sean Richardson (4)

Tetszik nem tetszik, Morgan Burnett továbbra is egyértelmű kezdő. A tavalyi szezonban nem hozta azt amiért új szerződést kapott, de bízunk benne hogy egy új társsal kiegészülve jobb teljesítményre lesz képes. Ez a társ az előszezon során félidőben a cornerből konvertált Hyde, félidőben az első körös pickunk Clinton-Dix volt. Sokan vizionálják hosszú távon őket együtt, azonban egyrészt szükség lesz Burnett rutinjára, másrészt legalább az esélyt adjuk meg neki hogy bizonyíthasson – ha cutolni kell, azzal nem járunk jól. Sean Richardson az OTAknak és az edzőtábor elejének egyik MVP-je volt (az egész tábor INT leadere volt például), egy időben az sem tűnt elvetemült ötletnek hogy ő legyen a kezdő Burnett mellett, az utolsó hetekre azonban beleszürkült a mezőnybe. Az ő szürkülésével párhuzamosan a tavalyi kerettag Chris Banjo tört fel mint a talajvíz, és az utolsó két előszezon meccsen safetyként és az ST-ben is meggyőző volt. A vezetőség azonban így is Richardson mellett döntött és kockázatot vállalt azzal hogy Banjot nem nevezte  a keretbe. Abban bíztak, hogy más nem viszi el és maradhat a practice squadban – ez szerencsére bejött. Minden jel arra mutat, hogy idén lesz egy safety interception a poszt hosszú távra meg van oldva, de sokat kell még bizonyítania az alakulatnak hogy a szurkolók elfelejtsék a tavalyi katasztrófát évet.

Edzésen már megy az interception

Edzésen már megy az interception

Special Team: Mason Crosby, Tim Masthay, Brett Goode (3) és a visszahordók, blokkolók

Mason Crosby élete formájában, a tavalyi szezonhoz hasonlóan az előszezonban is 90% körüli a magabiztossága. Tim Masthay továbbra is baromi nagyot tud rúgni, és Brett Goode továbbra is rendben van, ami azért kritikus mert olyan sok long snapper van ám a ligában. Ja nem. Ezekért a posztokért akkora volt a verseny, hogy nem is hoztunk senkit aki versenyezzen hármójukkal, így jól meglepődtünk kerethirdetéskor. A blokkolók is alapvetően rendben vannak, saját puntjainkat öröm volt nézni, alig akadt olyan amit vissza tudtak volna egy picit is hordani (és Ézsau nagy bánatára mi sem hordtuk vissza a saját puntunkat). A visszahordásunk már kicsit érdekesebb kérdés, a kickoff returnt Harris tűnik megnyerni, de egy-két jobb visszahordást leszámítva többet értünk volna vele ha letérdel. Reméljük Adams punt returnjaitól valaki megment minket (2/2 fumble, 1 sérült ujj a mérlege), akkor már inkább néznénk Janist, aki ha begyújtja a rakétákat benne van egy 60 yardos return is. McCarthy nyilatkozatai alapján az sem kizárható hogy a már bevált punt returnereinkhez, Cobbhoz vagy Hydehoz nyúljunk – gyanítjuk az első hetekben próbálkozni fogunk több emberrel is. A punt return egyébként Abbrederis feladata lett volna, de ő Thomasékkal tolja a bingót a rokkantközpontban van az IR-en. Még egy ok arra, miért is sajnálhatjuk nagyon hogy Abbre a rookie of the year helyett verseny a roki of the year különdíjra nevezett be.

Vigyázz Adams, forró a krumpli

Vigyázz Adams, forró a krumpli

Ők tehát az 53 harcos aki nekivág a szezonnak és a Seahawks elleni meccsnek. Tartalmas előszezon volt, McCarthy ittléte során először nyilatkozott úgy hogy elégedett, és teljesítették a terveket. Mint mindig, idén is olyan keretet raktak össze Thompsonék, mely esélyes lehet akár a Super Bowlra is. Mint mindig, idén is a sérülések az, ami megállíthat minket ebben. Mi itt leszünk, hogy beszámoljunk, beszélgessünk, elemezzünk, értékeljünk és játsszunk. Tartsatok velünk a Packers 2014-es kalandjában!

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful