Packers Hungary Club

Ted Thompson

Ted Thompson csapatépítési filozófiája egyszerű: Az alapoktól kell kezdeni, erős, a klubhoz lojális játékosokból kell egységet kovácsolni. Ennek pedig a legjobb módja a saját nevelésű, draftolt játékosok összecsiszolása, a szabadügynök-piacról csak speciális igényeket kell és szabad kielégíteni. Thompson szilárdan hisz ebben a rendszerben, és az idő eddig őt igazolta. Ékes példája ennek a Super Bowl XLV győztes csapata, a 22 kezdő játékosból 19, a teljes 53-as rosterből 49 játékos Thompson által került a csapathoz. De, hogy jutott el ő idáig? Hogyan lett az NFL legsikeresebb franchise-ának, general managere? Az ő története következik:

thompson_packers

A kicsi Ted 1953. január 17-én látta meg a napvilágot Texas államban, Atlantában. Nem összekeverendő azzal az Atlantával, ahol a Falcons vert tanyát, az ugyanis Georgia államban van. Ez az Atlanta mondhatni egy poros kisváros, hiszen alig több mint 7000 lakosa van. Thompson már a középiskolában rendkívül szeretett sportolni, kezdőjátékosa volt az iskola kosárlabda, baseball és golf csapatának is, emellett atlétikában is jeleskedett. És természetesen nem maradhatott ki a futball sem, a csapatban linebackert, running backet és kickert is játszott.

Középiskolát követően a Southern Methodist University-n folytatta tanulmányait (ez egy magániskola Dallasban). 3 évig volt kezdőjátékos az egyetem futballcsapatában 1972-74 között, ahol linebackert és kickert is játszott, utolsó évében csapatkapitány is volt. Miután befejezte egyetemi futball karrierjét, 1975 tavaszán az iskola baseball csapatának, a Mustangs-nak is kezdő játékosa volt. Sikeresen lediplomázott gazdasági menedzser szakon.

Ted Thompson (balra) a Houston Oilers-ben.

1975-ben draftolatlan játékosként az a Bum Phillips vitte a Houston Oilers csapatához, aki egyetemi évei alatt is edzője volt, és szintén ‘75-ben lett kinevezve az Oilers vezetőedzőjének és general menedzserének. Thompson 10 szezonon át szolgálta az Oilerst, mint back-up linebacker, 10 éve alatt, 147 mérkőzéséből mindössze egyetlen egyszer nem tudta sérülés miatt vállalni a játékot, viszont csupán nyolc alkalommal volt kezdő a csapatban. Olyan legendás játékosokkal volt szerencséje egy csapatban játszani, mint Earl Campbell, Mike Munchak, Elvin Bethea, Warren Moon és Bruce Matthews. Igen, az a Bruce Matthews, Clay Matthews nagybátyja.

Futball karrierjét követően részvényekkel és kötvényekkel kereskedett, de gyűlölte ezt a munkát, elmondása szerint semmi tehetsége nem volt hozzá és soha semmit nem sikerült eladnia. 1992-ben egykori csapattársa, Mike Reinfeldt telefonja változtatta meg örökre az életét. Reinfeldt ebben az időben a Green Bay Packers adminisztrációs alelnöke volt, ő ajánlotta be az akkori GM-nek Ron Wolf-nak, mint játékos megfigyelő (scout). Wolf megfogadta Reinfeldt tanácsát és interjúra hívta az akkor 39 éves Thompsont, hamar megállapodás született, így Ted Thompson része lett a Packers családnak. Thompson ebben az időben edzői álmokat dédelgetett, és úgy gondolta, ha elfogadja ezt az állást, akkor közelebb kerülhet eme vágyához és a megszerzett tapasztalatait a későbbiek folyamán kamatoztatni tudja majd.

Ron Wolf és tanítványa, Ted Thompson

Ted számára ezek a kezdeti évek a tanulásról szóltak, évtizedes játékosi pályafutását remekül tudta kamatoztatni új szerepkörében. Wolf mentoráltjává fogadta a feltörekvő tehetséget és mindenre megtanította, amit erről a szakmáról tudni kell.

„Megtanított a szenvedélyre, megtanultam tőle a helyes munkamorált, megtanított arra, hogy higgyek magamban. Megtanította, hogy ne azt írjam le, amit mások látnak, hanem azt, amit én, hogy bízzak magamban” – nyilatkozta erről az időszakról Thompson.

Egy szép napon Wolf besétált Thompson sötét irodájába a Lambeau Fielden, lerakott elé egy vaskos paksamétát az asztalra majd így szólt: “A nap végére, mond el mit gondolsz erről a srácról”. Thompson kinyitotta a dossziét, és egy általa addig sose hallott név volt az első oldalon: Brett Favre. A nap végén Wolf visszatért Thompson irodájába, majd így szólt: “Szerintem piszkosul jó!”, Thompson pedig egyetértett. Másnap az irodájában ülve értesült róla, hogy Wolf egy elsőkörös picket adott az Atlantának, azért a balhés irányítóért, aki akkor a Falcons harmadik számú QB-ja volt, és akit egy évvel korábban a második körben hozott el a draftról az Atlanta. Thompson ekkor egy életre megtanulta a leckét: Ha szeretnél egy játékost annak meg kell fizetni az árát, a többi azóta történelem.

Brett Favre és Ted Thompson

Thompson a Favre trade hatására mondott le edzői ambíciójáról, és végérvényesen eldöntötte, hogy ezt akarja csinálni, ez hozza izgalomba, ez kell neki. Első hivatali idejében is remekül helytállt. Jó érzékkel kutatta fel a tehetségeket, és segítségével a csapat nagyon szép eredményeket ért el, 83-45-ös (.648) győzelmi mutató, zsinórban 6 rájátszás részvétel, két Super Bowl részvétel, és elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a csapat megszerezte az FA piacról Reggie White-ot, Santana Dotson-t és Desmond Howard-ot.

1999-ben Mike Holmgren vezetőedző elhagyta Green Bay-t, és elfogadta a Seattle Seahawks ajánlatát, ahol a GM és vezetőedző posztokat is betöltötte. Értelemszerűen a profi futballban nehéz helytállni egyszerre két ilyen fontos poszton, ezért Holmgren invitálását elfogadva, egy évvel később Thompson is követte őt Seattle-be. Thompson a GM-i feladatokat vette le Holmgren válláról, bár hivatalosan csak alelnök volt, gyakorlatilag teljhatalmat kapott. Nagyon fontos tanuló évek voltak ezek Thompson számára, megtanulta, hogy kell egy futball klubot irányítani, hogy működik a front office, mit jelent felelősséggel tartozni egy teljes csapat jövőjéért. És ami talán a legfontosabb Seattle-ben töltött évei alatt, teljes mértékig ő felelt a Seahawks draftjaiért.

Első draft pickje a Seattle égisze alatt az a Shaun Alexander, aki 2005-ben megdöntötte az egy szezonban futott TD-k számát, 3-szor jelölték Pro Bowlra, és a mai napig is több franchise rekordot tart a Hawks-nál. Már ezekben az években is maximálisan hű volt saját csapatépítési filozófiájához, és a rendre érkező sikerek mind megerősítették abban, hogy helyes úton jár. 2004-es távozását követően, az általa összerakott csapat a 2005-ös szezonban egészen a Super Bowlig menetelt. Az akkori kezdőből 9 játékos volt Thompson felfedezettje, köztük olyan kiválóságok, mint a 7-szeres Pro Bowler és 7-szeres All-Pro offensive guard, Steve Hutchinson, vagy a remek cornerback, Marcus Trufant.

A 2004-es szezont követően a Green Bay-nél állt a bál. Mike Sherman egyszerre volt GM és vezetőedző a csapatnál, a feladattal pedig nem tudott megbirkózni. Feszültsége rányomta a bélyegét edzői munkájára is, a játékosokat túlhajszolta az edzéseken, baj volt a kommunikációval is, folyamatosan romlott a viszony. Ilyen körülmények között pedig GM-i feladatait sem tudta ellátni rendesen, a felelőtlenül megkötött szerződések hatására folyamatosan gondokkal küszködött a csapat a fizetési sapka miatt. Az akkori CEO, Bob Harlan megelégelte ezt az áldatlan állapotot, Shermant leváltotta a GM pozícióból, és keresve se találhatott volna jobb embert a feladatra, mint Ted Thompson.

Ted Thompson lett a Green Bay Packers 10. general menedzsere.

„Úgy érzem, tökéletesen illeszkedik a Packers-be. Ő egy nagy tiszteletnek örvendő NFL veterán, aki bizonyítottan jó tehetségkutató és hatékony vezető. Ismeri az embereket nálunk, teljesen átérzi a Packers hagyományait és nagyon izgatott, hogy lehetősége van visszatérni hozzánk.” – ezekkel a szavakkal méltatta akkor Harlan Thompsont.

Ted Thompson kinevezése

„A történelem és a hagyomány ezen a helyen páratlan a profi sportban. Megértem az emberek szenvedélyét a csapatuk iránt. Ron (Wolf) egyszer azt mondta nekem, ez a legjobb munka az NFL-ben. Sosem felejtettem ezt el.” – ezekkel a szavakkal fogadta el az állást Thompson.

A rendrakás évei:

A 2005-ös szezontól tehát Ted visszatért Green Bay-be, ahol anno Ron Wolf mentorálásával megkezdte vezetői karrierjét az NFL világában. Thompson ellentmondást nem tűrően kezdett rendet rakni a káoszban, ami a Packers háza táján volt, emiatt folyamatos összetűzésbe keveredett Sherman-nal, aki maradt vezetőedző a csapatnál. Elkezdte a csapat teljes újjászervezését, a 3-szoros Pro Bowler guard, Marco Rivera szerződése pont lejárt, de Thompson nem hosszabbított vele, valamint kivágta a másik kezdő guardot (Mike Wahle) és az egyik kezdő safety-t is (Darren Sharper). Sherman szinte fuldoklott a dühtől, hiszen ezekkel az emberekkel 3-szor is az NFC North élére ért, de Thompson hajthatatlan volt.

A 2005-ös draftot már teljes mértékig Ted Thompson irányította Green Bay-ben, az ő választása volt az 1. kör 24. pickjére Aaron Rodgers, majd a 2. körben Nick Collins. Az FA piacról két alacsony fizetésű guard-dal pótolta Rivera és Wahle helyét a támadó falban, végül egyik sem érte meg a csapatnál a szezont. Az egyik az edzőtáborok alatt lett kivágva, a másik végig padozta az évet. Helyüket a 2005-ös draft 246. és a 2004-es draft 251. választottja vette át a kezdőben. Ez a húzás már előre vetítette a jövőt Green Bay-ben: agyon fizetett sztárok helyett, játszani akaró, lojális, elkötelezett tehetségekből álló gerincet kell építeni a csapatnak.

A történethez hozzátartozik, hogy Thompson listáján nem szerepelt Rodgers 2005-ben. Ám elmondása szerint a megérzései azt súgták, van valami ebben a fiatal srácban. A scout-ok nem tartották jó játékosnak, sőt többen egyenesen arról beszéltek, hogy vélhetően hatalmas bust lesz Rodgers-ből. Thompson végignézve a draft board-ot arra jutott, hogy talán 1 maximum 2 csapat van előttük, akik QB-t húzhatnak, és arra az elhatározásra jutott, ha lecsúszik a 24. helyig, akkor elviszi. Rodgers lecsúszott, így nem tétovázott. Azt mindenképpen meg kell még említeni, hogy mint anno Wolfot Favre miatt, Rodgers miatt is komplett idiótának nézte a közvélemény Thompsont. De, mint annyiszor szilárdan hitt megérzéseiben, kitartott döntése mellett, az idő pedig őt igazolta. Rodgers, nem keveset köszönve a Favre mögött töltött 3 évnek, napjaink legjobb irányítójává nőtte ki magát.

Már első draftján meglepőt húzott!

Thompson első évében a csapat katasztrofálisan szerepelt a szezonban, 4-12-es mérleggel zárta az alapszakaszt. Az újonc GM azonban nem ijedt meg, bízott saját döntéseiben és tisztában volt azzal, hogy a hosszú távú folyamatos elitbe tartozást nem szabad feláldozni egy-egy jó szezon oltárán. Ennek szellemében folytatta tovább a csapatépítést, ám egy fontos láncszem még nagyon hiányzott a gépezetből, még pedig egy olyan vezetőedző, akivel meg tudja értetni törekvéseit, akivel maximálisan összhangban tud dolgozni, és nem kell vele hétről hétre háborúkat vívnia, mint Shermannel. A botrányos szezonbeli szereplés pedig tökéletes lehetőséget teremtett Thompson számára, a 2005-ös szezon végén menesztette Shermant és az akkori 49ers támadó koordinátorra, bizonyos Mike McCarthy-ra bízta a csapat vezetését.

Mike McCarthy és Ted Thompson

Az idő pedig Thompson döntését igazolta, az eredmények elkezdtek szépen lassan jönni. 2006-ban ugyan még lemaradt a csapat a rájátszásról, de a 8-8-as alapszakasz mérleg mindenképpen előrelépésnek számított. Thompson 2005-ös megszorításainak is meg lett az eredménye, a 2006-os offseasont 32 millió dollár cap-space birtokában kezdte a csapat, ami legmagasabb volt a ligában. Ezt az összeget Thompson főleg a védelem megerősítésére használta fel, többek között leigazolta az Oakland-től Charles Woodsont, elhozta a Rams-től Ryan Pickett-et. Valamint megújította a szerződését Ahman Green-nek (RB) és Aaron Kampman-nak (DE) is. A draftról pedig olyan játékosokkal erősítette meg a keretet, mint A. J. Hawk vagy éppen Johnny Jolly. Brett Favre-ra is gondolva a második körben ledraftolta Greg Jennings-t, így a WR állományba is jelentős erősítés érkezett. Undrafted free agent-ként ebben az évben került a csapathoz Tramon Williams (CB) is.

„Azt gondolom a szabadügynök-piac egy nagyon érdekes eszköz arra, hogy segítsen befoltozni a lyukakat. A részünkről nincs vonakodás. Próbálunk megbizonyosodni arról, hogy amit csinálunk, az nem fantasy football. Olyan játékosokba fektetünk be, aki ha ide jön játszani, fontos szerepet tölt be. Ha nem gondoljuk azt, hogy a játékos eleget tud tenni a szerződésének, nincs értelme leigazolni csak azért, hogy azt mondhassuk: Nézd mire költöttünk” – mondta Thompson aki 2006-ban 5 szabadügynököt is igazolt, tőle szokatlan módon.

A 2006-os szezon 8-8-a bár előrelépés volt, de semmiképpen nem volt elég a nagy múltú Green Bay-nek. A továbblépés lehetőségét az offense megerősítésében látta Thompson, s bár Favre már karrierje végét járta, az elképzelés az volt, hogy egy ütős, A-listás WR-rel újra a csúcsra kerülhetne az alakulat. Ennek folyományaként előre haladott tárgyalásokat folytattak az akkor 5-szörös Pro Bowler Randy Moss cseréjéről. A cserealap pedig nem más, mint Aaron Rodgers lett volna. Szerencsénkre legyen mondva a Patriots a draft első napján olyan ajánlatott tett a Raidersnek Moss-ért amit nem utasíthattak vissza, így Rodgers maradt Green Bay-ben.

A war-room, Thompson felségterülete

A WR-állományt végül a draftról erősítette meg Thompson, James Jones személyében. Ám volt még egy hatalmas befoltozásra váró lyuk a rosteren, ugyanis Ahman Green, a kezdő RB szerződése lejárt, Thompson pedig elengedte a veterán futót. Ezt a hiányosságot végül egy trade keretében oldotta meg, a New York Giants-től egy 6. körös választási jogért elhozta Ryan Grant-et. Grant remek választásnak bizonyult, a csapat szinte átgázolt az alapszakaszon és 13-3-as mutatóval zárt. A Seahawks elleni divíziókörös rájátszás meccsen Grant franchise rekord 201 yardot és 3 TD-t futott, az ezt követő két évben pedig 1200 yard fölé ment. A csapat végül a főcsoportdöntőig menetelt ahol a Giants parancsolt megálljt a Super Bowl részvétel előtt. A remek szezont megkoronázandó, Ted Thompson karrierje során először (de nem utoljára) elnyerte a rangos NFL Executive of the Year elismerést.

„Megtiszteltetés számomra, hogy ezt megkaptam a Green Bay Packers nevében. Úgy tekintünk erre, mint egy csapat elismerésre. Az edzők, a játékosok, a személyzet mind nagyon büszke lehet a munkájára, amit végeztek a franchise sikeressége érdekében.” – szerénykedett Thompson.

A 2007-es krónikákhoz tartozik még John Kuhn szerződtetése, valamint Mason Crosby draftolása is, aki, azóta a 2014-es szezonig bezárólag megdöntötte a csapat szinte összes kicker rekordját.

2008-ban újabb gyökeres változások elé nézett a csapat. Thompson megelégelte Brett Favre folyamatos hezitálását a visszavonulásról, és meghozta GM-ként addigi legnehezebb döntését. Favre lapátra került, a kezdő irányítói poszt pedig Aaron Rodgers ölébe hullott. Thompson annak ellenére sziklaszilárdan ragaszkodott ezen döntéséhez, hogy a csapat emiatt folyamatos támadások áldozata lett a szurkolók részéről, sokan úgy érezték a vezetőség kiszúrt kedvencükkel. Favre végül egy trade keretében a Jets együtteséhez került, a csere értelmében attól függően kap a Green Bay draft picket mennyit szerepel Favre a pályán irányítóként. Mivel Favre vitte a legtöbb snapet ezért egy 3. körös pick járt a Packersnek.

A tudatos draft-orientált csapatépítés tovább folytatódott 2008-ban is. Immár negyedik éve vezette Thompson a Packers játékos politikáját, 2005 és 2008 között 14-szer tradelt draft picket, egy kivételével mindegyik le-trade volt. Ennek hatására az ebben az időszakban rendelkezésére álló 31 pickből 43-at csinált, így jóval több fiatal tehetség közül választhatta ki azokat, akik tökéletesen illenek McCarthy rendszerébe. A 2008-as draft keretében olyan kiváló játékosok kerültek a csapathoz, mint Jordy Nelson (2/36), Jermichael Finley (3/91) vagy épp Josh Sitton (4/135). Részben az irányító csere, részben a sérülések miatt, végül csak egy rájátszás-mentes, 6-10-os szezont sikerült produkálni 2008-ban.

Út a csúcsra

A 2009-es szezonra kezdett összeállni a csapat gerince, szinte az összes posztra sikerült olyan játékosokat szerezni, akik hosszútávon illenek a rendszerbe. Emiatt Thompson szakított addigi gyakorlatával és nem a minél több tehetség begyűjtése volt a prioritás, hanem kifejezetten a roster hiányosságait betöltő, kiemelkedő tehetségeket vette célba a drafton. Nem gyakran láthattunk tőle eddig fel-trade-et, ám a 2009-es drafton, miután B. J. Rajit kiválasztotta 1/9-re, a Patriots-tól megszerezte az 1/26-ot is (és az 5/162-t is).  Az ellenérték a 2/41, 3/73 és 3/83 pick volt. Az 1/26-os választottja pedig Clay Matthews volt. 16 éve nem volt a Packersnek két első körös pickje, de erre az áldozatra feltétlen szükség volt, ugyanis a frissen érkezett Dom Capers védelmi koordinátor a 2009-es szezont már a megszokott 4-3-as védelmi séma helyett, a sokkal dinamikusabb 3-4-es védelemmel szerette volna megkezdeni. Ehhez viszont szüksége volt, olyan kimagaslóan tehetséges játékosokra, akik előtt nem volt ismeretlen ez a séma, így jött a képbe Raji és Matthews. Clay Matthews lett a történelem első Packers játékosa, aki a profik között töltött első 4 évében Pro Bowl meghívót kapott.

Dom Capers (balra) és Mike McCarthy

A változtatások minden téren sikeresek voltak, a védelem hatalmasat fejlődött az előző évhez képest, Rodgers is túl volt bemutatkozó évén, minden adott volt egy sikeres szerepléshez. Az alapszakaszt 11-5-el zárta a csapat és egy emlékezetes Arizona elleni mérkőzésen estek ki a rájátszásból a wild card körben.

A 2010-es szezont ott folytatta Thompson, ahol az előzőt abbahagyta. Talán az egyik legjobban sikerült draftja volt a 2010-es, mind a 7 játékos akit draftolt, végül helyet kapott a végső 53-as rosteren, köztük olyan játékosok, mint Bryan Bulaga (1/23), Mike Neal (2/56), Morgan Burnett (3/71), Andrew Quarless (5/154) vagy James Starks (6/193). Ők mind az öten a mai napig tagjai a keretnek. A szezon folyamán nem várt sérüléshullám sújtotta a csapatot, ami maximális mértékig próbára tette a keret mélységét. A szezon végére 15(!) játékos kötött ki az IR-listán, közülük 8-an legalább egy meccsen kezdők voltak. Az első héten kezdő játékosokból 6 fő esett ki a teljes szezonra a 7. játékhétig. Köztük volt James Starks is, aki az egész alapszakaszban 3 mérkőzésen tudott pályára lépni sérülései miatt, ám a rájátszásban 315 futott yardjával vezette a ligát, a harmadik legtöbb a rájátszások történelmében rookie RB-től.

A sérülések ellenére a Thompson-féle keret egészen a nagydöntőig menetelt, ahol a Pittsburgh Steelers legyőzésével megszerezte a 4. Super Bowl győzelmét. Az 53-as keretből 49 játékost Thompson drafolt, vagy hozott a csapathoz, 8 játékos kapott szavazatot Pro Bowl-ra, közülük 5-öt be is választottak. Ted Thompson a csúcsra ért!

A Vince Lombardi trófeával

Ha az előbb azt mondhattuk, hogy a 2010-es volt Thompson legjobb draftja, akkor a 2011-esre nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy az egyik legrosszabb. Első körben sikerült azt a Derek Sherrod-ot kiválasztani, aki soha nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket és a 2014-es kivágásáig mindössze 20 mérkőzésen kapott szerepet, egyetlen egyszer volt kezdő. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy hatalmas bust lett. A 2011-ben draftolt játékosok közül, csak Randall Cobb (2/64) és Davon House (4/131) tagja még mindig a rosternek (igaz 2014 végén az ő szerződésük is lejár, és eme cikk megírásáig még nem született megállapodás a jövőjüket illetően).

Randall Cobb messze túlszárnyalta Thompson minden elvárását, bemutatkozó mérkőzésén egy laza 108 yardos kickoff return TD-vel mutatkozott be, azóta is rendszeres visszahordója a csapatnak. A 2011-es szezont 27.7 yardos kickoff return átlaggal (NFL 2. legjobb, rookie-k között 1.) és 11.3 yardos punt return átlaggal (NFL 7. legjobb, rookie-k között 1.) fejezte be. 2012-es szezonjában összesítve 2,342 nettó yard fűződik a nevéhez, amivel az NFL legtermékenyebb játékosának bizonyult.

A csapat 15-1-es mérleggel zárta az alapszakaszt, ezzel beállítva egy 19 mérkőzéses győzelmi sorozatot (rájátszást is beleértve a 2010-es szezon 16. hetétől), ami franchise rekord és egyben az NFL második leghosszabb győzelmi sorozata volt. 1996 után újra a Green Bay Packers lett az NFC első számú kiemeltje. Bár a playoff első mérkőzésén a csapat kikapott a Giants ellen, Ted Thompson munkásságát újra egy NFL Executive of the Year díjjal ismerte el a liga. A díj mellett az is mindenképpen hatalmas elismerés, hogy a csapat 7 játékost delegálhatott a Pro Bowlra, közülük 6-ot Thompson draftolt vagy szerződtetett a csapathoz. A legendás Nick Collins egy szerencsétlen nyaksérülést követően e szezon után hagyott fel végleg a futballal.

Draft előtti sajtótájékoztatón

A csúfos kudarcból felocsúdva Thompson gőzerővel készült a következő idényre, és tőle soha nem látott agresszivitással kezdte meg a draftot. Három alkalommal is feltrade-elt játékosért, ám ezúttal cserben hagyták legendás ösztönei. A három így szerzett játékos közül csak Casey Hayward tagja még a keretnek, ő sem állandó kezdőként. A rendes pickekkel 2 jó játékost sikerült szerezni, Nick Perry-t (1/28) és Mike Daniels-t (4/132) mindketten a 2014-es szezonra kezdtek beérni. Ebben az évben a csapat a divízió-körig menetelt.

Egy szezon múlva Thompson visszatért ahhoz a módszerhez, amihez a legjobban ért. Megfontoltan, a hiányosságok pótlására törekedett a holtszezonban. 8 pick állt a csapat rendelkezésére a draft első napján, ám 4 trade-nek köszönhetően (3 le, 1 fel) a draft utolsó napját 11 új játékossal zárhatta, ebből 9 bekerült a végső 53-as rosterre is. Köztük olyan kiválóságok, mint Datone Jones (1/26), Eddie Lacy (2/61), David Bakhtiari (4/109), Micah Hyde (5/159) és Sam Barrington (7/232). Mind mind nélkülözhetetlen elemei a mostani csapatnak. Eddie Lacy a legjobb újonc running back volt a 2013-as szezonban, teljesítménye azóta is töretlen, Bakhtiari azóta folyamatosan védi Rodgers vakoldalát, Hyde nem egy nagy játékot mutatott be a speciális egységben és remek nickelback, Barrington pedig 2014 végére maga mögé utasította a depth charton A. J. Hawk-ot. Lassan-lassan körvonalazódni látszott egy új generáció színrelépése a hideg kisvárosban. Ebben az évben draftolta Thompson az igen tehetséges Johnathan Franklint (RB) is, aki azóta sajnálatos módon egy nyaksérülés miatt visszavonult a profi játéktól, meglehetősen fiatalon. A 2013-as év volt az első a csapatnál, ahol a roster összes tagja Thompson által került a csapathoz, vagy draft útján, vagy a FA piacról. Ebben az évben zsinórban ötödször jutott a csapat a rájátszásba úgy, hogy harmadik éve folyamatosan a csoportjuk élén végeztek. Ám Super Bowl most sem jött össze, Aaron Rodgers sérülését követően éppenhogy meglett a playoff, ahol a wild card körben a 49ers csapata ejtette ki a Packerst.

Julius Peppers szerződtetése mindenkit meglepett

A 2014-es szezon egy Thompson-tól nem várt húzással kezdődött. Március 15-én leigazolta a csoport rivális Chicago Bears-től a veterán defensive end, Julius Pepperst. A 3 éves kontraktus 30 millió dollárról és 7,5 millió garantált összegről szólt. Szokatlan és meglepő döntés volt ez Thompson-tól. Annak tudatában főleg, hogy Peppers nem a megszokott posztján, hanem mint linebacker került a csapatba. De az idő megint csak a GM-et igazolta, hiszen Peppers a 2014-es szezonban korát meghazudtolva sokad-virágzását élte Green Bay-ben. A draft első körében a csapat legnagyobb hiányosságát sikerült pótolni Clinton-Dix személyében. A 2013-as szezonban a Packers volt az egyetlen csapat, ahol a safety játékosok nem szereztek interceptiont, ez pedig tarthatatlan állapot a profi futball világában. Az ebben az évben draftolt 9 játékosból (egy trade sem volt a drafton Thompson részéről) 7 kapott helyet a végső rosteren is, a maradék kettő pedig még az előszezon alatt szenvedett olyan sérülést, ami IR-listára kényszerítette őket. A szezont az NFC döntőben fejezte be a Packers.

Ted Thompson kivételes GM, olyan szeretettel és törődéssel irányítja ezt a nagy múltú klubot, amiért mind hálásak lehetünk neki. Már most legendás tisztelet övezi a pályán és azon kívül is. Egy igazi sztahanovista, aki 60-on túl is egyedül él, és a mai napig napi szinten több órát tölt azzal, hogy fiatal tehetségek videót elemzi. Kivételes érzéke van a játékosok kiválasztásában, és bár nem mindig tévedhetetlen, érdemei elévülhetetlenek abban, hogy a 90-es évek közepétől a Packers visszatalált az elitbe. Karrierje alatt eddig 25 olyan játékost adott a ligának, akik legalább egyszer bekerültek a Pro Bowlra, vagy az All-Pro, vagy az All-Rookie csapatba. Sikerrel helyt állt ott, ahol már annyian megbuktak, az NFL egyik legkegyetlenebb piacán, Green Bay-ben. Ebben a kisvárosban, az emberek az év 365 napján figyelik minden lépését, minden döntését és hangot is adnak véleményüknek. És ami a legfontosabb, foggal-körömmel ragaszkodnak a sikerhez, és minden évben megkövetelik a végső győzelmet. Ted Thompson pedig jött, látott és győzött.

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful