Packers Hungary Club

Jánvári Tibor

beszamolo_logo

Sziasztok! Ahogy ígértem, most megosztom veletek a green bay-i utazásom kalandjait. Kis gondban vagyok, mert nem tudom, hogy hol kezdjem. Ha nagyon részletesen írok le mindent, akkor túl hosszú lesz. De nem is nagyvonalakban akarom, hogy csak 2 oldal legyen. Az előzményeket nagyvonalakban, magát a meccsnapot részletesen írom le.

Szóval. Hihetetlen, de már 3 éve történt, 2011-ben. A dátum augusztus 19-e, péntek. Egy preseason meccs volt, az Arizona Cardinals ellen. Már régóta nagy álmom volt eljutni Amerikába. Már korábban is lett volna lehetőségem, de csak 2010 őszén vettem fel a kapcsolatot a ccusa nevű szervezettel, akik által főiskolások, egyetemisták egy nyarat tölthetnek az USA-ban, egy gyermektáborban dolgozva. Az én táborom egy zsidó gyermektábor lett, North Carolina hegyvidékeiben. Lényeg az, hogy a munka befejeztével lehetett utazni valahova. A munkám augusztus 17-én ért véget, így kézenfekvő volt számomra, hogy a 19-ei meccsen ott a helyem. Ha egyáltalán lesz meccs, mert a nyár folyamán volt a lockout, sokáig kérdéses volt. Mindenesetre a jegyet már július elején megvettem, a megállapodás csak 25-én történt. Mikor megtudtam, ujjongtam, mint egy kisgyermek. Már nincs akadálya, a meccsnek. 70 dollár volt a jegy. Igen ám, de kivel menjek. Az ismerősök közül senki se szerette az NFL-t, a magyarok, akikkel dolgoztam, életükben nem hallottak olyanról, hogy Green Bay. Így egyedül vágtam neki a kalandnak. Érdekes volt, hogy a tábor után mindenki délre indult Miamiba, én voltam az egyetlen, aki északnak vette az irányt. Felmerült még 2 probléma. Nagyon drága volt a repülőjegy egész Green Bay-ig, illetve aznapra a szállások is dupla árban voltak. Végül arra jutottam, hogy csak Milwaukee-ig repülök, ott töltök 1 éjszakát, és a meccs napján busszal megyek Green Baybe. A szállást pedig a CouchSurfing nevű oldalon találtam meg, ahol emberek felkínálják a szobájukat ingyen! Szerencsém volt, egy Jason nevű srác mondta, hogy a meccs után ott aludhatok nála. Így érkezett el augusztus 18, az indulás napja.

Reggel a táborból a dél-karolinai Greenville repterére vittek minket. Innen az United Express járatával Chicagoig repültem. 2 órás út volt. Itt volt 3 óra átszállási időm. Az O’Hare reptér hatalmas. Magyar szemmel kicsit furcsa, hogy a 100 km-re lévől Milwaukee-ig repülő is közlekedik, 45 perces menetidővel. A Michigan tó nekem először tengernek tűnt, mert olyan nagy. Még a repülőről sem láttam a túlsó partját. Sikeresen odaértem. A gondok a reptér előtt kezdődtek. Kinéztem egy buszt, ami elvisz a hotelig, de volt ott sok buszmegálló, a buszok jöttek-mentek minden irányból. Csak a 80-ast nem láttam, ami nekem kellett. Ott döbbentem rá, hogy egyedül vagyok, senki nincs velem, magamra vagyok utalva, csak vadidegenektől kérhetek tanácsot. Vagy buszsofőröktől. Megérkezett a 80-as, a sofőrtől érdeklődtem, hogy abba az irányba megy-e, amerre én is menni akarok. Rendben volt. Viszont akkor még nem volt okostelefonom, csak egy régi sony ericsson, ami nem vette a gps jelet. Pedig korábban igen. Addig nyugodt voltam, tudva hogy van gps-em, nem tévedhetek el. Amikor nem mutatott semmit, kezdtem pánikba esni, hogy mi lesz így a következő 2 hétben, nem csak itt. A nagyvárosokban a papír térképek segítettek, de Ohio problémás volt. Végül csak 1 megállóval később szálltam le a buszról. De így is kb 2-3 km-es túrát kellett megtennem a hotelig visszafelé. Aminek az utcájában építkezés volt, járda nem volt, így a porban húztam magam mögött a 20 kilós gurulós bőröndöt. De sikeresen odaértem, megvolt a szobám is, pihenhettem. A laptopom nem volt velem, így a sony ericcson és a google térkép segítségével próbáltam memorizálni az útvonalat a hoteltől a milwaukee-i buszállomásig, majd a green bay-i greyhound állomástól a helyi buszállomásig, majd Jason házáig. Este a Pittsburgh-Philadelphia meccset adta a tv. Korán aludni mentem, mert tudtam, hogy holnap nagy nap lesz.

Eljött a nagy nap, augusztus 19-e! Reggel 6-kor ébredtem. A meccs este 7-kor kezdődött, így 13 órám volt odaérni a stadionba. A hotel előtt volt egy buszmegálló, ahova kimentem. Elvileg jönnie kell a 19-es busznak, ami elvisz a buszállomás közelébe. Jött is. És sokkal hosszabb út volt, mint tegnap a 80-assal. Most se tudtam, hogy hol kell leszállni. De megkérdeztem ott a buszon, és pár fekete srác mondta, hogy majd szólnak. Szóltak is, és jó helyen szálltam le! Első kellemes meglepetés! A buszállomáson átvettem a jegyem a Green Bay-be tartó buszra. Aminek az indulásáig még volt 1 óra. Ez volt a kiinduló állomása, és mint kiderült, Minneapolisig ment. Nekem már csak hátul jutott hely, pedig imádok elöl ülni, és nézni a tájat. Így is sokat láttam. Az út kb 3 óra hosszú volt, 10-től 1-ig. A 43-as autópálya mentén megálltunk Sheboygan, és Manitowoc városaiban. Következő állomás már Green Bay volt. Élveztem az utat. Tudva, hogy közeledem álmaim városához. Igen nekem ez az. Ha valakit megkérdeznek, hogy hol lakna legszívesebben, mindenki valamelyik nagyvárost mondja. Én ezt a kisvárost. Kit érdekel, hogy télen nagyon hideg van, amikor itt van a Packers! Télen hideg van, nyáron viszont nagyon meleg! Ez a nap is forró volt, bőven 30 °C fölötti hőmérséklettel. a busz nemsokára megérkezett a green bay-i Greyhound állomásra. Ami sok más várossal ellentétben nincs egyben a helyi buszok állomásával. A leszállás után nem találtam a helyi buszállomást. Ott bolyongtam egy fél órán át, amikor felszálltam egy éppen arra járó buszra. Tudni kell, hogy ott a buszoknak 2 iránya van. Outbound, vagy inbound, azaz az állomástól kifelé, vagy vissza. Én pont egy outbound buszra szálltam fel, tudva, hogy előbb-utóbb visszatér az állomásra. Utóbb volt, a busz elvitt egy 1 órás városnézésre. A stadion környékén is járt! Közben szálltak le-fel a green bay-i emberek. Én szóba elegyedtem pár emberrel, akik megnyugtattak, hogy a busz igenis visszatér az állomásra. Meccsnap lévén sokan zöld sapkában-mezben volt. Vagy a fekete Super bowl bajnoki sapkában. Mert ugye akkor voltunk bajnokok. Végül visszaértünk az állomásra. A buszok kijelzőjén villogott az úti cél, és az, hogy GO PACKERS! Hát igen. Itt minden a Packers körül forog. Tudtam, hogy a 14-essel lehet eljutni Jason házának közelébe. Akit próbáltam sms-ben értesíteni, hogy már itt vagyok a városban, nemsokára ott leszek. Még dolgozott, ezért nem tudott értem jönni. A 14-es busz indult nemsokára, és ismét jó helyen szálltam le a helyiek segítségével. Még egy kis gyaloglás, és megtaláltam Jason házát. Aki 5 perc múlva meg is érkezett. Ekkor kb 3 óra – fél 4 lehetett. Letettem a nehéz táskámat, és egy kis bemutatkozás, és szusszanás után mondta, hogy elvisz a stadionhoz. De most azonnal! Azt hittem picit később megyünk, de OK, mondtam, hogy mehetünk. Útközben kérdezte, hogy, hogy kerülök ide, egy magyar Green Bay-be. A válasz 1 szó: Packers. Elmeséltem hogy lettem Packers drukker. Egyébként a 2007-es NFC döntőn lettem az, ami vereséggel végződött a Giants ellen, és az volt Favre utolsó meccse. És, hogy nagyon hideg volt, és mutatták az üres utcákat, és a csapat hatalmas történelme, és minden egyben megfogott. Mondta, hogy ő ott volt azon a meccsen. Meg amire csak tud elmegy, és már megvan a jegye a Saints elleni nyitómeccsre. Hát, mondtam, hogy ha itt élnék én is ilyen lennék. De a maira nem tud jönni. Kitett a stadiontól 2 utcára, és megbeszéltük, hogy a meccs után, este 11 körül ugyanitt találkozunk. Majd írok egy sms-t. Ezután magamra hagyott.

Szóval itt vagyok. A Lambeau Field, ott van tőlem 200 m-re, és itt van körülöttem sok földim, a Packers szurkolók. De még csak 4 óra volt, még 3 óra hátravolt a meccs kezdetéig. Először is ennem kellett, mert aznap még semmit sem ettem. Ott volt a stadium view nevű bár. Oda bementem. A legnagyobb menüből ettem, mert ez volt a napi egyetlen étkezésem, ennek ki kell tartani holnap ki tudja meddig. A bár tele volt evő, de főleg ivó emberekkel. Sokan kérdezték, hogy „te is mész a meccsre?” Hát hogyne, természetesen, azért vagyok itt. Miután kijöttem a bárból, még nem indultam el rögtön a stadion felé, a környéken néztem körül. Ott a bár mögött van Brett Favre steakhouse-a. Meg egy játékos sorverseny ment éppen, gondolom valamelyik rádió szervezésében, mert egy mikrofonos ember kommentálta az eseményeket. Egy darabig őket néztem. Aztán lassan sétáltam a stadion irányába. Rengeteg árus volt. Volt egy tailgate bár is, már a stadion parkolójában. Fedett volt. Oda bementem de nem ettem, csak ittam. Voltak zöld-sárga masszázsfotelek is, beleültem egy kicsit. Színpad is volt, ahol egy banda ismert dalokat adott elő Packers-ös szövegekkel! Az egyetlen amit felismertem az a Holy Driver volt, ami Dio – Holy Diver számának az átköltése, Donald Drivert dicsérő szövegre. Nagyon tetszett. Viszont elkövettem egy nagy hibát ebben az időszakban. Mert szinte mindent lefényképezem, amit csak láttam. Ennek az lett az eredménye, hogy mire elkezdődött a meccs, teljesen lemerült a telefonom. Szóval magáról a meccsről nincs képem! Csak a stadionról belülről egy pár. Meg mellette rengeteg kép ami a stadionon kívül volt. Meg ami a Packers shopban volt, már a stadionon belül. Akartam venni egy mezt, de nem mertem kiadni 80 dollárt. Utólag visszagondolva hülye voltam. Főleg, hogy most a Nike mezek már 100-ba kerülnek. Akkor még reebok volt. A stadion felé vezető út mellett van a Don Hutson edzőközpont. Itt edzenek a srácok. Vele szemben van egy memorial emlékmű, a csarnok, ahol pl. a Green Bay Chill is játszik, illetve Bart Starr szobra is. Sajnos Vince Lombardi szobrát nem láttam, az a stadion másik oldali bejáratánál van. A bejáratnál öreg, kb. nagymamámmal egyidős hölgyek kezelték a jegyeket, vonalkód-leolvasóval. A vénaszkennert errefelé még hallomásból sem ismerik. Tűnődtem, hogy jó irányból jövök-e, mert a helyem a másik oldalon van. De nem számított, mert mint kiderült a stadion körbejárható belül, mindegy, hogy ki hol megy be. A parkoló meg nem volt tele kocsikkal, ahogy azt vártam. Egy se volt ott. Minden csecsebecsét lefotóztam, hogy aztán a meccsen kikapcsolt telefonnal üljek, szitkozódva. Mert még el kellett küldeni egy sms-t Jasonnek. Rendes fényképezőm nem volt, a telefonom is jó képeket csinált. Ahhoz képest még elég sokáig is bírta. Egyébként később New Yorkban is így jártam, a nap végére lemerült, és pont az Empire State Building-nél voltam. Itt viszont 1 órával a meccs kezdete előtt már ott voltam a helyemen. A helyem pedig: nem emlékszem a szektor számára. A south end zonetól jobbra lévő kanyarban. A hazai játékos kijáróval szomszédos sarokban. Lenyűgöző volt ott lenni. Beleborzongtam. Ezért dolgoztam egész nyáron, hogy legyen pénzem eljönni ide. Tulajdonképpen ezért vágtam bele az egészbe, mert ez volt az első számú, és legfőbb úti célom. És itt vagyok. New York, meg a többi ráért, mert ez mindennél jobb. A többiek úgy voltak vele, hogy kérdezték tőlem, hogy ha annyira futballmeccset akarok látni, miért nem megyek valami közelebbi helyre, pl. Atlantába. Mondtam, hogy azért, mert engem csak a Green Bay Packers érdekel, senki más. Na szóval, ott voltam a stadionban, a helyemen, és a boldogság mellett a sírás kerülgetett, mert ilyen hülye voltam, hogy lemerítettem a telefonom.

Lassan megtelt a stadion, minden ember elfoglalta helyét. A nézőszám valamivel 70000 alatt volt, gondolom mert ez „csak” egy preseason meccs volt. A stadionban nincsenek székek, hanem csak egy pad. Aki akar vihet magával mobil széket. A játékosok melegítettek, figyeltem Rodgerst, meg a többieket, akiket felismertem. Figyeltem mit csinálnak a bírók, a tv-sek, meg mindnet, amit a tv-ből nem látni. Megérkezett az ellenfél, a Cardinals csapata is. A Packers védelmét mutatták be egyesével, név szerint. Még olyanok voltak, mint Bishop, Collins, és a jó öreg Charles Woodson. A himnusz előtt külön köszöntötték a bajnokcsapatot, hiszen ez volt az első hazai meccs a februári győzelem óta. A himnuszt egy tolószékes nő énekelte el. Én is énekeltem. És hiába csak preseason meccs volt, 2 vadászgép ide is jutott, hogy elhúzzanak a stadion fölött. A meccs elkezdődött. A kezdők végigjátszották az 1. negyedet. Rodgers helyére a 2. negyed közepén állt be Flynn. De előtte még egy jó drive után kioszott egy 20 yardos TD passzt Jenningsnek. Pont abba az end zone-ba, abba a sarokba, ahol én is voltam! Fantasztikus volt! A Lambeau Leap is ott hozzám közel volt! Hihetetlen volt még mindig, hogy itt vagyok. Ez már a 2. negyedben volt. Az elsőben a túloldalon Larry Fitzgeraldnak is volt jó elkapása. Furcsa volt onnan nézni a játékot. Ugye nincs 2 kamera, ami követi a labdát, ott 1 pontról látja az ember. Azt is, ahogy a play előtt milyen széles a felállás, az elkapók tök messze vannak az irányítótól! Ez a tv képből, oldalról nem látszik annyira. A kivetítőn megismétlik a playeket. Meg egy speaker is bemondja ott a stadionban. Ez nem hallatszik át a tv kamerákon. Csak azt, amit tudni kell. Az előző play mi volt, és mi lesz a következő. Pl. így: Rodgers pass to Finley for 15 yards, 1st and 10, ball on the Cardinals 45 yard line. Meg közben megy a kántálás: Go Pack Go! És ehhez hasonlók. Mexikói hullám is végigsöpört a közönségen nem egyszer. Körülöttem 70000 Packers szurkoló, ez egyszerűen maga volt a mennyország. Tudtam, hogy egyhamar nem fogok ide visszatérni. De hogy visszatérek, az tuti. Valamikor. Egyébként a következő 2 évben is visszatértem a gyermektáborba dolgozni. De meccsen már nem jártam, mert nem jó időben és helyen voltak a preseason meccsek. Csak 2012. augusztus 30-án mehettem volna, de akkor Los Angelesben voltam. Vagy 23-án Cincinnatti-be, de az nem vonzott. 2013-ban, meg rögtön a tábor végeztével jöttem haza, nem utaztam sehova. Na, de vissza 2011-be. A Packers uralta a meccset. Bár a Cardinals is szerzett 2 TD-t, de nem veszélyeztették a Packers győzelmét. A végeredmény 28-20 lett. A végén már tök ismeretlenek játszottak, de nem ez volt a lényeg. A 4. negyed 1. playe, egy 90 yardos TD volt, amit Graham Harrell adott egy Chastin West nevű elkapónak, aki később a rosterbe se került be. A tv reklámok miatti szünetek szinte fel se tűntek, annyi néznivaló volt a pályán. Figyeltem a játékosokat, hogy állnak fel a playekhez, meg McCarthy-t, aki szinte folyamatosan a pályán belül állt. Sör árusok folyamatosan ott voltak, kiabáltak, de nemcsak sört, rágcsálnivalókat is árultak. Nem nagyon elegyedtem szóba a körülettem lévőkkel. A sor szélén ültem, mellettem egy nagyon öreg néni ült. Örültünk a TD-knél, bosszankodtunk, ha sack volt, vagy Cardinals TD. Ellenfél támadásaikor zúgott a Defense-Defense rigmus. De amúgy senki sem kérdezte, hogy honnan jöttem, magamtól meg nem dicsekedtem, hogy magyar vagyok. Így telt el a 3 óra. Lassan vége lett a meccsnek, a tömeg megindult kifelé. Én még egy utolsó pillantást vetettem a szentélyre, aztán elbúcsúztam. Én is elindultam kifelé. A stadion lépcsőjén mellettem egy csaj talált egy 10 dollárost a földön. Na, ez is pech. A telefonom utolsó leheletével elküldtem Jasonnek az sms-t hogy jöhet értem. Kis várakozás után megtaláltuk egymást. A forgalom nagy volt, de ő levágta az utat, a kis mellékutcákon gyorsabban haladtunk, mint a fő utakon. De így eltartott fél órába, mire visszaértünk a házhoz. Itt beszélgettünk még sokáig, megmutatta a házát. Egyedül él, de mindene megvan, ház, kocsi, playstation, stb. Ha jól értettem valamilyen műfogsor, vagy fogszabályzókat gyártó cégnél dolgozik. Mondta, hogy mivel Packers szurkoló vagyok, mint ő, örömmel segített. Ha Bears drukker lennék, nem segített volna. Mondtam, hogy az nem fordulhat elő, de ha az lennék, nem jöttem volna ide. Mondtam, hogy holnap egyébként pont oda megyek. Szintén busszal, vissza Milwaukeeba, majd Chicagoba. Jason, a vezetékneve Graham volt, mondta, hogy elvisz a Greyhound állomásra, reggel. Mondtam akkor is, ha a busz negyed 7-kor megy? Mondta hogy akkor is. Köszönöm szépen. Sajnos nincs róla képem. Egy darabig még fent voltunk, aztán mentem aludni. Ez volt életem legboldogabb napja. Azóta is az. Másnap amikor elvitt a buszhoz felajánlottam egy 20-ast, de nem fogadta el. Kár. Nagy szerencsém volt vele. Jött a busz, felszálltam, és búcsút intettem Green Bay-nek, az álmaim földjének. Amik most valóra váltak. Később, Chicago után a következő állomásom Ohio volt, Canton, ahol a Pro Football Hall of Fame található. Az volt a második fő úticélom. De Green Bay-t semmi sem múlhatja felül.

Ez a busz vitt Milwaukeeból Green Baybe.Ez a Stadium View bár belülről. Ez a szobor egy étteremnél van, sok képen feltűnik. A bolyongásom közben láttam. Ez a Stadium View bár, kívülről.Ez a Stadium View bár, kívülről.Brett Favre SteakhouseUtca táblákÍgy látszik a Stadium View-től a stadion.A Tailgate Zone bejárataOneida GateLelkes szurkolókA stadion belső részeOneida GateTailgate ZoneA Don Hutson edzőközpontKitűzőkAz edzőközponttól a stadion felé vezető útLambeau FieldÍme a szentély kívülről.Tailgate ZoneA Don Hutson CenterBart Starr szobraÉn, a stadionban A Lambeau Field belülről. A Lambeau Field belülről. A Lambeau Field belülről. A Lambeau Field belülről. A Lambeau Field belülről. A Lambeau Field belülről. A Lambeau Field belülről. A Lambeau Field belülről.

Ez az összes kép amit magáról a pályáról csináltam. Már csak ezért is vissza kell jönnöm ide, hogy normálisan, a meccsről is tudjak képeket csinálni. A képekkel együtt picit hosszú lett, de remélem tetszett! Eddig senkinek se írtam le ezt így. Köszi még egyszer!

Üdvözlet! Go Packers!

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful