Mi is az a Combine?
Tex Schramm, a Dallas Cowboys elnök-vezérigazgatója (1960-1989-ig) javaslatára 1982-ben tartották az elsőt. A National Invitational Campet Tampában rendezték meg, 1984-ben New Orleans és Louisiana adott otthont a rendezvényeknek. 1985-ben kapta meg a mostani Scouting Combine elnevezést és a költségek csökkentése érdekében egy helyszínen, Arizonában, majd 1986-ben ismét New Orleansban rendezték meg az eseményt. A mostani indianapolisi helyszínen 1987 óta rendezik meg.
Fizikális felmérések
40 yardos futás:
A futók háromszor próbálkozhatnak, kézi stopperrel és elektronikusan egyaránt mérik az időt. A megfigyelők a 10 és 20 yardos részidők alapján a játékosok robbanékonyságáról is reális képet kapnak. Ez megmutatja, mennyi időre van szüksége egy adott játékosnak ahhoz, hogy teljes sebességre gyorsuljon.
Vertikális ugrás:
Ez a gyakorlat a játékosok alsótestének robbanékonyságát hivatott felmérni. Az itt elért gyenge eredmény kétségeket vethet fel egy játékos fürgeségével, illetve azzal kapcsolatban, hogy képes-e a levegőben hatékonyan “támadni” a labdát.
Távolugrás:
Ugyancsak az alsótest robbanékonyságának felméréséhez használt gyakorlat. Egy lomha vagy
nem elég explozív játékos bajban lehet, ha ezt a mozgásformát kell kiviteleznie.
20 yardos ingafutás:
A játékos terpeszállásból indul a vonalról, 5 yardot fut az egyik irányba, megérinti a vonalat, ezt követően 15 yardot fut az ellentétes irányba, itt is megérinti a vonalat, majd zárásként átsprintel azon a vonalon, amelyikről indult. A játékosok irányváltoztatási képességüket és szűk területen belüli robbanékonyságukat demonstrálhatják ezzel a gyakorlattal.
60 yardos ingafutás:
Ez a gyakorlat sokkal inkább a kitartást, állóképességet teszteli, mint a robbanékonyságot. A játékos egy vonalról indul, 5 yardot fut, megérint egy másik vonalat, majd visszajön. Megérinti azt a vonalat, ahonnan indult, ezután 10 yardot fut, és visszajön, végül 15 yardot fut, majd újból visszatér a kezdőpontra. Ugyanazokat az adottságokat veszi igénybe ez a gyakorlat, mint a rövid ingafutás,de itt már a kondícióról is reálisabb képet kapnak a megfigyelők. Főleg a nagyobb játékosok (falemberek) esetében.
Hárombójás gyakorlat:
Egy “L” alakú pályát három bójával jelölnek ki, amelyek 5 yardra vannak egymástól. A játékos hárompontos állásból indul, elfut az első bójáig, majd vissza a kezdőpontra. Ezt követően megkerüli a második bóját és továbbhalad a harmadik felé. Körbefutja ezt és a középsőt is, mielőtt visszatérne indulási helyére. A megfigyelők és edzők próbálják kiszűrni, ha egy játékos mereven vagy túlzottan is egyenes vonalban mozog.
Flexibilitási gyakorlatok:
Ezeket a gyakorlatokat olyan kritikus területek, mint a combhajlítók vagy az ágyék rugalmasságának ellenőrzésére használják. Feszülés vagy merevség esetén könnyebben sérülnek meg a játékosok.
Fekvenyomás:
A játékosoknak 102 kg-os súlyt kell minél többször kinyomniuk. Ez a falemberek esetében bír igazán nagy jelentőséggel (az elkapóknak már nem is feltétlenül kell elvégezniük a gyakorlatot), náluk a felsőtest erőssége rendkívül fontos szempont. Az itt nyújtott jó teljesítmény nem sok edzőt fog meghatni, egy gyenge produkció már annál inkább.
Egyéb, nem fizikális gyakorlatok
Magasság és súly:
Olykor akár még egy annyira alapvető dolog, mint a méret is lehet talány egy játékos esetében egyetemi pályafutása végén. Nem ritka, hogy amikor Indianapolisban megmérik egy játékos magasságát és súlyát, nem egészen azok a számok köszönnek vissza, mint amelyek az egyetemi csapat médiatájékoztatóiban szerepelnek.
Wonderlic-teszt:
Az IQ teszthez hasonló felmérés, ahol a játékosoknak 12 perc áll a rendelkezésére 50 kérdés megválaszolásához. legjobb eredményeket elérő játékosok helyes válaszainak száma általában 25 és 35 közé esik. A teszt alkalmas lehet bizonyos problémák felfedésére.
Pszichológiai tesztek:
Sok csapat manapság már saját pszichológust alkalmaz, a Giants például 500 kérdésből álló teszttel várja a játékosokat (ez lényegesebben hosszabb, mint a legtöbb interjú, vannak akik be sem fejezik). A tesztek és eredmények titkosak.
Interjúk:
A vezetőedző, valamint az ügyvezető és a személyzeti igazgató – ellenőrzött körülmények között – 15 perces találkozót folytat egy játékossal. Többnyire egyszerű kérdezz-felelekre van lehetőség ilyenkor, amelyre a játékosok nagy része előzetesen fel is készül. Gyakran ez az első alkalom, amikor az edzői stáb szemtől szemben találkozik egy adott játékossal.
Orvosi vizsgálat:
Ennél kiterjedtebb vizsgálaton valószínűleg semmikor máskor nem esnek át a játékosok. A csapatorvosok minden lehetséges tesztet elvégeznek, kezdve a vérvizsgálattól a teljes szív- és érrendszeri ellenőrzésig. Természetesen minden, a játékosok egyetemi pályafutása során elszenvedett sérülésnek is utánajárnak.
Forrás: Pat Kirwan – Ne csak a labdát nézd!