Bob Mann

Wide Receiver
Játékos: Detroit Lions (1948-1949)
Green Bay Packers (1950-1954)

Green Bay Packers Hall of Fame (1988)

Az 1950-51-es évadnak nagy reményekkel és új vezetőedzővel (Gene Ronzani) nekifutó Packers hamar szembesült az idényt megelőzően kiárult (értékes) játékosok hiányával.Igaz, hogy az első három forduló után

még két győzelemmel álltak egy vereség ellenében, viszont az utána következő hat mérkőzést sorozatban elvesztették.A rossz idény egyetlen (szószerint) színes eseménye 1950 november 25-én az volt, hogy történelmi szerződést kötött a csapattal az akkor 26 éves Robert „Bob” Mann (WR)

Ezzel ő lett a csapatban az első afro amerikai játékos.

Az Észak Karolinai születésű Mann,szolgált az Egyesült Államok Haditengerészeténél a második világháború idején, majd több egyetemi évet tudhatott magamögött (Hampton intézet 1942-1943, University of Michigan 1944-1947), mitöbb, a Detroit Lions-nál is lehúzott egy évet szép eredményekkel (1949-ben ő vezette az NFL statisztikát az elkapott yardok kategóriában 1014 yard-al).

Mivel a Lions vezetőséggel vitái adódtak a fizetésének csökkentésének tervei miatt ,az 1949-es évad végére elmérgesedett a helyzete Detroitban.

1950 november 26-án debütált Green Bay-ben, a San Francisco 49ers elleni mérkőzésen, ahol végre újra nyerni tudott a csapat.Mivel Gordy Soltau-t (ő lett volna az elsőszámú elkapó) elüzletelték a Browns-al (végül a 49ers-hez került), így Mann hamar előlépett elsőszámú elkapóvá és 1954-es visszavonulásáig az is maradt a Packers-ben.

Miután véget ért az aktív pályafutása, jogi diplomát szerzett a Detroit College of Law egyetemen 1970-ben, majd ügyvédi irodát alapított (Robert Mann & Associates néven), amelyet több mint 30 évig üzemeltetett Detroit-ban.

1988-ban bekerült a Green Bay Packers Hall of Fame-be, Lee Remmel a Packers legendás sportriportere mondta elismerően róla:

“Ő volt az egyik legremekebb és legeredményesebb wide receiver-e a csapatnak”

Bob Mann nyugodt, higgadt természetű ember volt, ezt jól bizonyítja egy ismert történet is, amikor egyszer a csapat egy baltimore-i szállodában volt elszállásolva, de őt bőrszíne miatt nem akarták beengedni,csapattársa (és jóbarátja), a mintegy 120 kilót nyomó Dick Afflis (Dick a Bruiser későbbi profi birkózó) már éppen jómodorra akarta nevelni a szálloda alkalmazottait, de Mann lenyugtatta és csak annyit mondott:” Ugyan hagyd! Ez csak politika!”
A Journal Sentinel írta róla:

„Mann úttörő szerepet játszott abban, hogy az az eszme széleskörben elfogadottá váljon, miszerint a bőrszín nem korlátozza a tehetséget!”