Packers Hungary Club

Reggie White

Reggie WhiteJátékos: Philadelphia Eagles (1985-1992)
Green Bay Packers (1993-1998)
13 × Pro Bowler (1986-1998)
10 × All-Pro First-Team (1986-1993, 1995, 1998)
3 × All-Pro Second-Team (1994, 1996, 1997)
Super Bowl champion (XXXI)
2× NFL Defensive Player of the Year (1987, 1998)
3× UPI NFC Defensive Player of the Year (1987, 1991, 1995)
2x NFL sacks leader (1987, 1988)
1986 Pro Bowl MVP
1985 USFL Man of the Year
NFL 75th Anniversary All-Time Team
NFL 1990s All-Decade Team
NFL 1980s All-Decade Team

Életműve

Másfél évtizeden át dominálta a Nemzeti Futball Ligát, az egyik legkönyörtelenebb védőjátékosként. White sportot űzött az ellenfelek támadóinak terrorizálásából, amihez adott volt ereje, gyorsasága, állóképessége, valamint az a képessége, hogy tökéletesen fel tudta mérni a helyzeteket, a maximális hatás érdekében. Buddy Ryan, egykori Philadelphia Eagles főedző egyszer ezt mondta White-ról:

„A tökéletes védő falember, valószínűleg a legtehetségesebb sportoló, akivel valaha találkoztam!”

Nyolc Sasoknál töltött szezon után, 1993-ban 4 éves, 17 millió dolláros szerződést írt alá a Green Bay Packers csapatával, ami példa nélküli összeg volt egy védőjátékosnak.

A 2001-es visszavonulásáig rekord mennyiségű 198 sacket gyűjtött össze és 13 alkalommal került be a Pro Bowl keretbe. 1999-ben, miután távozott a csapattól, a Packers visszavonultatta a mezszámát, a 92-est.

Imádta az otthonát, Tennessee-t

Reginald Howard White Tennessee-ben született, és ott is nőtt fel. Ott tanult tovább (a University of Tennessee-n), és egész életében ezt az államot tartotta az otthonának. Gyerekkorában Chattanooga-ban élt az édesanyjával és a nagyszüleivel. A család mélyen vallásos volt. Rendszeresen látogatták a helyi baptista templomot, ahol a lelkészek és tanítók inspirálták a fiatal White-ot, egyre erősebb lett a kötődése a keresztény hithez. Édesanyja, Thelma Collier nyilatkozta a Sports Illustrated magazinnak, hogy a kis Reggie 12 évesen kijelentette, 2 dolog szeretne lenni: profi focista és lelkész.

Mivel általában nagyobb volt a többi gyereknél, ezért mindig piszkálták, és csúfolták.

„Jetinek, vagy óriásnak szólítottak, aztán elszaladtak. 7. osztályos koromra végre találtam valamit, amiben igazán jó voltam, a futballt. Előnyömre fordíthattam a méreteimet, ezáltal sikereket érhettem el, a szabályok betartása mellett. Emlékszem, ahogy mondtam anyukámnak, hogy egyszer profi játékos leszek, és gondoskodom majd róla az élete hátralévő részére.”

White ereje és mérete valóban isteni adottságnak tűnt. Sosem emelgetett súlyokat, vagy járt komolyabban kondizni, mégis mindig formában volt. A Chattanooga-i Howard Gimnáziumban egyszerre focizott és kosarazott, futballban országos szinten, kosárlabdában pedig állami szinten a legjobbak között volt. Számos főiskola és egyetem hívta őt, de ő inkább az otthona közelében maradt, így a Tennessee-i Egyetemet választotta, ahol a csapat, a Volunteers szívesen látták a soraikban. Egy tehetséges és elhivatott atléta volt, aki a vasárnapjait misék tartásával töltötte, szerte az államban. 1983-ban végzősként egyike volt a 4 döntősnek a Lombardi-díjért, amit évente osztanak a kiváló falembereknek.

A Volunteers-nél töltött évei alatt a „minister of defense” becenevet kapta, ami egy szójáték. Maga a szókapcsolat hadügyminisztert, védelmi minisztert jelent, viszont az angol „minister” szót a lelkészre is használják, így egyszerre ismerik el a védőcsapatban betöltött szerepét, és a másik választott szakmáját. Ez a becenév rajtaragadt a profi karrierje alatt is, ami 1984-ben kezdődött.

Egy ideig úgy tűnt, hogy Reggie White talán sosem hagyja el Tennessee-t. Végzős éve után 5 éves, 4 millió dolláros szerződést kötött a Memphis Showboats csapattal, ami a United States Football League (USFL) része volt. A USFL egy alternatív ligaként kezdődött, olyan városok számára, ahol addig nem volt profi futball, ám a kezdetektől el volt nyomva a jobb, nagyobb, ismertebb, jobban finanszírozott NFL által. White is észrevette, hogy a USFL pénzügyileg instabil, ezen kívül bizonyítani szeretett volna a legjobb játékosok ellen. Az 1985-ös szezont még itt kezdte, de aztán meghívást kapott a Philadelphia Eagles-től, így feleségével, Sarával – akivel a templomban ismerkedtek meg – északra költözött, hogy csatlakozzon az NFL-hez.

A nagy ugrás a USFL-ből az NFL-be

White beleegyezett a fizetéscsökkentésbe Philadelphiában. Az Eagles 4 évre szerződtette, 1.85 millió dollárért. Abban az időben White-nak még bizonyítania kellett, de az ismeretlensége nem tartott sokáig. Már tartott a ’85-ös szezon, amikor csatlakozott a csapathoz, így kihagyta az első pár meccset. Aztán amikor végre bekerült a kezdőcsapatba, a legelső meccsén 10 tackle-t és 2.5 sacket gyűjtött. Szezon végére 13 sacknél tartott 13 meccs alatt, és megkapta az NFC újonc védőjátékosa címet.

Mindezek ellenére White különleges tehetsége a pusztításhoz csak a pályán mutatkozott meg, a 15 éves NFL-karrierje során. A többi idejét mindig humanitárius tevékenységekkel töltötte, amit a mély keresztény hite inspirált. Philadelphia lakosai hamar észrevették, hogy nemcsak egy sztár sportolót nyertek meg maguknak. White ezt mondta a Sports Illustrated-nek:

„Úgy hiszem, azért lettem megáldva a fizikális képességeimmel, hogy lehetőségem legyen szólni az emberekhez. Sok ember példaképként tekint a sportolókra, és hogy atlétaként sikeres legyek, teszem amit tennem kell, keményen, de tisztességesen. Próbálok egy bizonyos módon élni, aminek talán lesz valami hatása. Azt hiszem Isten megengedte nekem, hogy hatással legyek néhány ember életére.”

White hosszú-hosszú órákat töltött a szabadidejéből utcasarkokon prédikálással, Philadelphia zűrösebb környékein. Több tucat keresztény szervezetnek adományozott pénzt, és beszédeket tartott a Keresztény Sportolók Szövetsége tagjaként. És mindenek előtt példát mutatott. A profi futball kemény világában egyik ellenfele vagy csapattársa sem tudott felidézni egy olyan esetet sem, amikor káromkodott vagy verekedett volna.

White szinte kivirágzott, amikor 1986-ban Buddy Ryan lett az Eagles új főedzője. Ryan védő koordinátorként már nevet szerzett magának, és dolgozott már néhány nagyszerű fallal, mint például a Chicago Bears vagy a Minnesota Vikings védői. Ryan gyorsan felismerte a White-ban rejlő potenciált, így köré építette a védelmet. Az ellenfelek próbáltak 2-3 embert ráállítani White-ra, de ő még így is több mint 11 sacket ért el minden szezonban. Az első Ryan-vezette szezonban 16 meccs alatt 18 sacket szerzett. Abban az évben ő lett a Pro Bowl MVP-je (legértékesebb játékosa), mert négy alkalommal is sackelte az ellenfél irányítóját. 1987-ben ő vezette a ligát, NFC-rekordot jelentő 21 sackkel, és valószínűleg megdöntötte volna minden idők rekordját is, ha a szezont nem rövidítette volna le a játékosok sztrájkja.

Vezetővé emelkedése

A játékosok sztrájkja alatt White vezetővé emelkedett a csapatában. A csapat által választott képviselők egyikeként White keményen dolgozott azon, hogy egyben tartsa a csapatot. A Philadelphia Daily News szerint:

„Az 1987-es szezon egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor White elzárta egy cserejátékosokkal teli busz útját, ami egy hotelhez tartott volna. White hangosan és szenvedélyesen beszélt arról, hogy a veteránoknak össze kell tartania. Más csapatok megtörtek a nyomás alatt, az Eagles sosem.”

A rossz viszony White és az Eagles vezetőség között valószínűleg ez alatt a sztrájk-szezon alatt kezdődött, és az évek alatt a helyzet egyre romlott, de mivel White folytatta a dominanciáját a pályán, ezért nem történt tárgyalás cseréről vagy az elengedéséről. 1988-ban már sorozatban második éve vezette az NFL-t a sackek számában. 1989 és 1991 között csatlakozott a csapathoz még néhány hasonló „szörnyeteg”: Clyde Simmons, Seth Joyner, és Jerome Brown. Ez a hatékony védelem – White-tal az élen – 1991-re sokak szerint a legjobb védelem lett a profi futball történetében.

A megfigyelőket elkápráztatta, ahogy White minden egyes játékba ugyanolyan lelkesedéssel veti bele magát, nyoma sincs annak, hogy fáradt lenne. Ahogy White nyilatkozta a Sports Illustrated-nek:

„Középiskolában és főiskolában azt tanítják, hogy ha 2 játékost állítanak rád, akkor menj le a földre. Itt pedig elvárják, hogy megbirkózz vele. Minden playben 2 ember figyel rám, szóval hozzászoktam. A sack egy nagyszerű dolog, bekerülhetsz velük a Pro Bowl-ba. De én mindig úgy éreztem, hogy egy igazán jó védő falembernek egyaránt jónak kell lennie a futó és a passzjátékoknál…. A legjobb játékosok büszkék lehetnek arra, ha mindkettőben jeleskednek.”

1989-ben White aláírt egy 4 éves, 6.1 millió dolláros szerződést, ami az NFL legjobban fizetett védőjátékosává tette. Ekkorra már elég nagy ellenszenv alakult ki White és az Eagles tulajdonosok között, amit egy újságíró így jellemzett:

„Olyan sok dologban különbözött az álláspontjuk – a ’87-es sztrájk, Buddy Ryan főedző ’90-es elbocsátása, Keith Jackson szabadügynök elvesztése ’92-ben – hogy a végén már semmire sem tudtak építkezni. Nem volt bizalom, nem volt jó szándék, ami alapul szolgálhatott volna a konstruktív tárgyalásokhoz.”

Bár továbbra is a legjobb játékát nyújtotta az új edző Rich Kotite alatt is, White személyes meggyőződésévé vált, hogy a tulajdonos, Norman Braman egyáltalán nem szándékozik bajnokságot nyerni.

Ahogy közeledett a ’89-es szerződésének a vége, White egyre kritikusabbá vált Braman és a döntéseivel szemben. White a sajtóban célozgatott rá, hogy az Eagles edzőközpontjai nem megfelelőek. Beszélt a mélyülő szakadékról Braman és a játékosok között, a saját hűvös viszonyukat példaként használva. Nem meglepő, hogy White lett az egyik felperese annak az NFL tulajdonosok elleni 1992-es pernek, ami a szabadügynök-piac megerősítését tűzte ki célul.

Csatlakozás a Packers-hez

1993. március 1., a szabadügynök-piac kezdete. Reggie White hamar a legnépszerűbb szabadügynök lett az 1992-93-as szezon után. Az Eagles-nél lejárt a szerződése, és bár azt mondta, nem bánná, ha Philadelphiában maradna, a Sasok nem tettek új ajánlatot. Nagyjából fél tucat csapat licitált érte nyíltan, köztük a Green Bay is. Gyakorlatilag háború folyt a csapatok között, hogy ki szerződtetheti a nagyszerű védőt. A helyek, ahová elrepült: Atlanta, Cleveland, Detroit, Green Bay, New York City, és Washington, D.C., mindenütt szívesen látták volna, nemcsak a csapatok, de a szurkolók is, főleg miután hallottak a közösségi munkájáról és keresztény nézeteiről. Végül White a Wisconsin állambeli Green Bay Packers-t választotta. Az ő ajánlatuk volt anyagilag a legnagylelkűbb, 17 millió dolláros garantált összeggel, 4 évre, amivel White ismét az NFL legjobban fizetett védőjátékosa lett.

Miután 8 évet játszott az Eagles-nél, Ray Didinger, a Philadelphia Daily News tudósítója a következőket mondta White-ról:

„Igazán nagy hatással van mindenkire… a remény szimbóluma, az Eagles, és a város számára egyaránt. White több, mint csak egy nagyszerű futball játékos. Egy felszentelt baptista pap, akinek a fáradhatatlan munkája ezrek életét változtatta meg a közösségben. Az a fajta ember, aki bármit csinál, szívét-lelkét kiteszi.”

Philadelphiában töltött évei alatt, 1986-tól kezdve minden évben beválasztották a Pro Bowl keretbe, és ezt a tradíciót Green Bay-ben is folytatta, egészen 1998-ig. Ez a leghosszabb ilyen sorozat. Amikor a Packers megnyerte a Super Bowl-t 1997-ben, White SB-rekordot jelentő 3 sacket ért el. Az 1998-as szezon után karrierje során másodszorra választották meg az év védőjátékosának, és nem sokkal ez után bejelentette visszavonulását. A Green Bay Packers elismerésképp visszavonultatta a mezszámát, a 92-t. Ezután 1 évet futballtól távol töltött, lelkészként.

2000-ben a Carolina Panthers megkeresésére még 1 utolsó évre visszatért az NFL-be, amiért 1 millió dollárt kapott. A szezon végén másodjára is visszavonult, 15 év alatt NFL-rekordot jelentő 198 sacket hagyva maga után. Szintén 2000-ben beválasztották az NFL All-time keretébe.

Visszavonulása a papi hivatáshoz

White másik karrierje – eljuttatni Krisztus igéjét a nélkülözőknek – egész életére kitart. A feleségével együtt építették a Hope Place-t, egy menedéket hajadon anyák számára; együtt alapították az Alpha & Omega Egyházat, hogy egy közösségi fejlesztési bankot támogassanak Knoxville-ben. „Próbálom felépíteni a fekete emberek morálját, önbizalmát, és megmutatni nekik, hogy a Jézus, akiről beszélek, valódi” – mondta White az Ebony afro-amerikai magazinnak.

White lelkészi karrierjének egyik legmegpróbáltatóbb momentuma 1996-ban jött el, amikor a temploma porig égett, egyike volt a több tucat fekete templomnak délen, amit gyűlölködés miatt felgyújtottak. White az egész azévi holtszezonban zaklatta a felügyelőket, hogy találják meg a gyújtogatókat, lobbizott a törvényhozóknál – az akkori alelnököt Al Gore-t is beleértve – hogy emeljék fel a hangjukat a rasszizmus ellen, valamint pénzt gyűjtött a fekete templomok megsegítésére. Ezenkívül misszionárius munkát is végzett bandatag tinédzserek, bántalmazott gyerekek, és fiatal nők között, akik alternatívát kerestek az abortusz helyett. Az NFL-fizetésének nagy részét számos baptista templomnak adományozta. A Philadelphia Daily News-nak a munkájára vonatkozóan ezt nyilatkozta: „A Biblia azt írja: ‘A hit cselekedetek nélkül halott.’ más szóval: támogasd, amiben hiszel!”
White életműve idő előtti véget ért 2004. december 26-án, amikor légúti betegséggel szállították kórházba, ám hamarosan halottnak is nyilvánították. A Jet magazin szerint a család szóvivője, Keith Johnson szögezte le: White halála „nemcsak váratlan volt, hanem teljes meglepetésként ért minket. Reggie nem volt beteg, élénk volt. Tele volt energiával és szenvedéllyel.” A helyi templomában, és NFL-szerte barátok, egykori játékosok, és White rajongói fejezték ki sajnálatukat a halálhírére. Paul Tagliabue, az NFL akkori komisszárja közleményt adott ki, a nyilatkozat egy része:

„Reggie White egy igazi harcos volt, akire az NFL történetének egyik legnagyszerűbb védőjátékosaként fogunk emlékezni. A pályán elért eredményeihez képest éppolyan lenyűgöző volt a pályán kívüli pozitív hatása az emberekre, és ahogy oly sok fiatal számára szolgált inspirációként.”

Személyes információk

  • 1988-2004: Alpha & Omega Egyház alapítója (feleségével, Sarával) és elnöke
  • 1991: Reményház alapítója (Hope Place)
  • A Nike szóvivője
  • Aktív támogatója (adománygyűjtésekkel, véradásokkal)
  • A Chattanooga-i Gyermekkórháznak és a Sasok a Leukémia Ellen szervezetnek
  • Család: szülei Charles White és Thelma Dodds Collier
  • Felesége: Sara Copeland, akit 1985. január 5-én vett el
  • Gyermekeik: Jeremy és Jecolia
  • Vallás: baptista
  • Tagságai: Keresztény Sportolók Szövetsége (Fellowship of Christian Athletes)

 

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful