Packers Hungary Club

Mike McCarthy – A Super Bowl napja

mccarthycikk02

Jó tanács az edzőknek: „Éld meg a pillanatot”

Mike McCarthy tollából:

Mindig is éreztem, hogy a felkészülés ebben a ligában aprólékos kell, hogy legyen, nem szabad a részletek felett elsiklani. A Packers-nél mindig is nagy hangsúlyt fektettünk játékosaink heti tervezetének megszervezésében, hiszen a következetesség fontos az egész szezonban. Embereink előnyt kovácsolnak a rendszerességből, és ez viszi a csapatot a siker felé.

Ezzel a következetességgel próbáltunk fenntartani egy hasonló rendszert akkor is, amikor sor került a 45.Super Bowl megrendezésére Dallasban, a Pittsburgh Steelers ellen. Akármekkora súly nehezedett ránk, nem változtattunk semmin. A játék napján remek munkát végeztünk, és jól kezeltük a stresszt, ami a Super Bowl miatt ránk nehezedett. Mikor végre vasárnap a pályára léptünk, éreztem, hogy a játékosaink magabiztosak.

Green bay-ben az off week alatt minden játékmenetet pontosan megterveztünk, hogy felkészültek legyünk még a vasárnapi Dallasba vezető utunk előtt. Megérkezésünkkor nagy meglepetésben volt részünk. A leszállópályán ugyanis két tűzoltóautó vízzel locsolta le a gépünket, ezzel üdvözölve a csapatot. Aznap este Dallast jégeső sújtotta, ami így utólag belegondolva segített nekünk. A vihar miatt sok járatot töröltek, emiatt csapaton belül a játékosoknak volt idejük szorosabb kapcsolatokat kialakítani.

A Super Bowl alatt mindenki a média kereszttüzébe került, amire igazából nem lehet felkészülni. A személyzetünk és az NFL ennek ellenére nagyszerű munkát végzett, mindent kézben tartottak. Úgy gondolom a játékosaink megfelelően kezelték ezt a túlzott figyelmet. Én, személy szerint sosem felejtem el, ami a meccs előtti utolsó sajtótájékoztatón történt pénteken. Felléptem a színpadra és már akkor lenyűgözött a rengeteg ember látványa, sosem volt még ilyenben részem. Egyedülálló pillanat volt. Megkértek engem, hogy emeljem fel a Lombardi trófeát, hogy készítsenek rólam néhány fotót. Tudom, hogy egy-két múltbéli edző elég babonás, és nem érintenék meg a trófeát, de a fenébe is, alig vártam, hogy rátehessem a kezem.

Napirend szempontjából péntek után az utolsó 48 óra meglehetősen normálisan telt. Tudtam, hogy nagyon hosszú vasárnapunk lesz, s mivel nem volt számomra idegen az éjszakai meccs, kezdeményeztem egy tematikus beszélgetést szombatról vasárnapra virradóan. Szombat éjjel Dr. Kevin Elko tartott motivációs beszédet a csapat számára. Még a beszéd előtt a srácok kint lófráltak a váróteremben, ahol találtak egy zongorát.

C.J. Wilson elkezdett rajta játszani, mire Greg Jennings és még páran énekelni kezdtek bő fél órán át. Ez volt az a pillanat, amit soha nem felejtek el. Rengeteg önbizalmat adott ez nekem, és úgy éreztük a srácokkal, készen állunk. Mindig figyelemmel kísérem a csapat viselkedését, és akkor, aznap este mindenki magabiztos volt. Dr. Elko nagyszerű beszédet mondott. Miután vége lett, a játékosok elindultak megnézni a Super Bowl gyűrűiket. Mindenki élvezte a lehetőséget, hogy szembesülnek azzal, miért is küzdenek valójában, nem beszélve arról, hogy jókor jött ez a szembesítés mindenkinek. Mint minden meccs előtti éjszakán, szombaton is összeültünk egy közös kajálásra. Sosem volt még ekkora hangzavar, a rengeteg energia, magabiztosság és a testvériség érzése majdnem ledöntötte a terem falait. Aznap éjjel Dr. Elko-val beszélgettem a csapaton belüli együttműködésről, és az elmúlt hét eseményeiről. Le volt nyűgözve, én pedig tisztán emlékszem a szavaira „Mike, te már megnyerted a meccset”. Könnyű most már ezt mondani, hiszen valóban nyertünk 31-25-re, de aznap éjjel nagyon magabiztos voltam.

A vasárnap reggeli csapatmegbeszélés olyan esemény volt, amire mindig szívesen emlékszem vissza. Az üzenetem számukra egyszerű volt, „EGYségben az erő”. A csapatnak EGY emberként kell gólt szerezni, és amint maga a szó EGY, is három betűből áll, az egész csapat is három részre osztható- offense, defense és speciális csapat. Ezen kívül a csapatszellemet is három dologgal jellemezném- fegyelem, kitartás és stabilitás. Végezetül a játékosokat azzal a gondolattal hagytam magukra, hogy ők azok, akik továbbviszik a Green Bay Packers hagyományait és történelmét EGY emberként, EGY szívvel, EGY szándékkal, EGY céllal. Aznap éjjel azért harcoltunk, hogy visszavigyük a Lombardi trófeát az EGYetlen városba, ahová tartozik. Eljött az idő, hogy hazavigyük.

A hét legkönnyebb pillanata maga a játék volt, hiszen mindent egybevetve, csak a fociról szólt. Két héten át csak a játékról és az energiánk megőrzéséről beszéltünk, és a fiúk jól figyeltek. Igaz mindig vannak olyanok, akikre figyelni kell, mert túlságosan felpörögnek a meccs előtt, de most mindenki egységben volt. Mike Trgovas a defensive line edzője megosztotta velünk azt az élményét mikor a Carolina-val a Patriots ellen vonultak a 38.Super Bowl-on. A Panthers-ös fiúk nagyon fel voltak spannolva mielőtt a pályára léptek volna, ezért Trgovas azt mondta nekik:

„Nyugi van fiúk, Beyonce még ki sem jött a pályára”

Ez egy jó üzenet volt Green Bay-es fiainknak, és a továbbiakban jól kezelték ezt az érzelmileg felfokozott pillanatot.

Általában azt mondjuk a fiúknak, hogy a meccs előtti pillanatokban álljanak készenlétben, de ez most másképp zajlott a döntőben. Megkértük őket, hogy üljenek le és relaxáljanak, hiszen ez nem egy szokványos meccs. A játékosoknak és az edzőknek pontosan meg kell tervezniük az időkeretet a kickoff előtt. Tudjuk, ha a himnusz egy kicsit tovább tart, azáltal a kickoff is pár percet csúszik. A Kupadöntő esetében pedig tisztában voltunk vele, hogy nem lesznek könnyűek ezek a várakozással teli percek.

A játék alatt elkövettem egy hibát, amit a mai napig bánok. Nem készültem fel kellőképpen a Super Bowl győzelmünk utáni légkörre.

mccarthycikk01

A félidő alatt a személyzetünknek szigorú tervezete volt arra, hogyan itatnak, és hogy tartanak minket kondícióban. Nem akartam, hogy a játékosaink úgy érezzék, hogy hosszú ideig csak ücsörögnek, mielőtt újra a pályára kell lépniük, így tehát előre leszerveztünk taktikai megbeszéléseket a játékosokkal és az edzőkkel, hogy kitöltsük a szünetet. Több időt hagytunk a játékosoknak az öltözőbe érkezéskor. Minden edző tudja, hogy nem egyszerű dolog minden egyes meccs előtt szembesülni a különböző kihívásokkal. A super Bowl-oknál ezek a kihívások is összetettebbek, bonyolultabbak, és mindig eszerint kell tervezni.

A játék alatt elkövettem egy hibát, amit a mai napig bánok. Nem készültem fel kellőképpen a Super Bowl győzelmünk utáni légkörre. Hogy őszinte legyek hallottam, ahogy néhány edző a győzelem utáni dolgokról beszél, de teljesen megfeledkeztem ezekről. Azt hiszem ez az egyetlen dolog, amit így visszatekintve megváltoztatnék. Mindannyian fáradhatatlanul küzdöttünk a győzelem pillanatáért, mindannyiunk családja hozott áldozatokat, hogy támogassanak minket, nekem pedig nem volt meg a lehetőségem, hogy kiélvezzem a győzelmünk utóhatásait úgy, ahogy szerettem volna.

Amikor az óra leszámol, az NFL mindig arra koncentrál, hogy a vezetőedzőt gyorsan a pályára vigyék, nekem pedig nem igazán jutott időm arra, hogy megéljem azt a pillanatot a többiekkel. T.J. Lang és Ryan Pickett leöntöttek Gatorade-del, váltottam pár szót Aaron Rodgers-szel, Jennings-szel és még néhány sráccal, de ennyi volt. Habár azt a pillanatot sosem felejtem el, mikor Mike Tomlin-t megláttam a középpályán. Fenséges látvány volt. Mindig is tiszteltem Mike-ot, és az a pillanat választ adott arra, miért.

Ezután, fellöktek az emelvényre, hogy kezdetét vehesse a ceremónia. Láttam a családom a pálya közelében, de nem tudtam velük beszélni. Átvenni a Lombardi trófeát hihetetlen élmény volt, de közben alig vártam, hogy megölelhessem a szeretteim. Sajnos, ez a pillanat rövid volt, hamar közbeszóltak az újságírók, ahogy lejöttem az emelvényről. Szomorú számomra, hogy sok más edzővel ellentétben nekem nincsenek fényképeim arról, hogy ebben a történelmi pillanatban a családommal együtt állunk a pályán.

Teljesen meg voltam zavarodva a következő fél órában, igazából arról sem volt fogalmam, hogy a stadion éppen melyik szegletére rángatnak. Volt egy sajtótájékoztatóm szinte azonnal, és mindig hálás leszek a Rooney családnak, Kevin Colbert-nek, Omar Khan-nak, a Steelers GM-jének, az adminisztrációs vezetőnek, amiért gratuláltak nekem, rögtön, ahogy elhagytam a pódiumot. A sajtótájékoztató után visszamentem az öltözőbe, és ami ott fogadott az maga volt a pokol. Életemben nem láttam ennyi embert egy helyen.

Összességében nagyra értékelem az egész Super Bowl élményt, de meg kell, hogy valljam, nagyon nehéz minden előkészület és erőfeszítés a hatalmas játék érdekében, miközben sajnos megfeledkezünk az apró dolgokról. Később visszatekintve, mindezek mégis nagy jelentőséggel bírnak. Egy jó barátom, aki a Ravens-nél volt edző tavaly, azt mondta nekem:

„Bármi történjék is, gondoskodj róla, hogy a családod melletted legyen a meccs után, és az élményt együtt osszátok meg a játékosokkal és a szeretteiddel. Éld meg a pillanatot.”

Akkor megfogadtam, hogy ha a Green Bay Packers újra Super Bowl győztes lesz, sokkal felkészültebb leszek.

shop giay nuthoi trang f5Responsive WordPress Themenha cap 4 nong thongiay cao gotgiay nu 2015mau biet thu deptoc dephouse beautiful